Rokon

Mikor villanyt gyújtunk a sötétben, és a megvillant napok

ködében kihúzunk egy rozzant fiókot szobánkban. Mikor

a komódban rátalálunk egy még ott lapult emlékre, ... egy

rég megsárgult fényképre, ilyenkor ... fény lobban szívünk

ben. Ilyenkor az emlékek lázában meghúzódunk a múlt bo-

---------------------------------------

zótjában. Igen, hiszen ez volt aztán a csodakor. Ilyen volt,

akkor a széna illatú boglyasor. Nem tudtuk mi akkor, hogy

mi a mi kalitka boldogságunk titka. Furcsa eszméletek ezek

a különös percek, az elcsent időnek ritka, csontig ható pilla-

nata. Ilyenkor, mikor ez a rég látott kép kezünkbe kerül, visz-

----------------------------------------

szahúzódunk a múltba, lelkünk felderül, és megpihenünk a

tegnap bozótjában. Így lelünk mi mostanában egymásra. Ke-

resgélünk, ... böngészünk az interneten, s miközben nézelő

dünk, rálelünk egy fényképre, … egy régi ismerősre, egy kép-

re, levélre, sárga kéziratra, egy fotóra, egy vidéki rokonra. Így

----------------------------------------

lelünk mi mostanában az egy tőről fakadó hajtásunkra. Ráta-

lálunk eredő forrásunkra, közös sorsunkra, s általa egymásra,

és önmagunkra. S ezt a felfedezésünk, ... ezt a mi valóra éb-

redésünk kitesszük az időhálóra lengni. Hiszen, ... ezt ki kell

tenni. Ki a világfalára, hogy mindenki csodálja, és látva lássa.

Életerő

 Elkap a gyengeség egy-egy nehéz nap után. Nyilván a hitet-

lenség kapcsán tör rám. … Az öregség okán harap belém hű

kutyám. Esténként leül elém, … simogatni szeretném fejét, de

kezemhez kap. Régebben még szeme tükrében néztem maga-

mat. Persze, akkor sem voltam én minden dolgommal elégedett.

---------------------------------------------

De mostanában, s ez igencsak zavar, nagyon hamar elvesztem

erőmet, és lassan már hitemet is. Úgy látszik fonákjára fordult a

genezis. Eddig másnak mostam fehérre szennyesét ...  Azoknak

adtam hitem erejét, kiknek eredménye, ... hozama nem kenyérre

kellett. Most meg a magam dolgát sem ismerem eléggé. Ördögé

-----------------------------------------------

lett az én nagy hitem. És attól félek, hogy már rég elpártoltak tőlem

az égiek. Rendre elfogy erőm mire hazaérek, szívem sajog, szúr, és

piszkosul elfáradok. Hozzád szólok Istenem ... Ne fogadj el, ahogy

ma vagyok! Erőt adj szívemnek, több vért, s tiszta levegőt, hisz így

lent vagyok nagyon.  Add nekem vissza régi hitem Te Égi Hatalom!

Téglagyár

Hol kék ég alatt gyár állt, ... hol fáradtságtól botorkált munkásláb

taposott, s szíjinas test, és derekas lélek agyagnak nevezett sem-

mi anyagból, iszapból, … sárból teremtett értéket, ott most csend

honol. Félelmetes némaság van itt, csak a döbbenet nyüszít, csa-

hol, és egy kóbor árnyék - eb nyálaz bent a száraz bozótban vala-

-------------------------------------------

hol. "Mert bíz, a csend ma itt a kincs." Nincs tégla, de még cserép

sincs. Csak sitt, és gaz van itt, enyészet, és törmelék. Bár éghet-

nének még a kemencék akár. De már csak a sóvárábránd, a tűnt

idők árnya, és a jelen idők hiánya kísért. Elosont innen, ... már rég

otthont cserélt, ki itt élt, és dolgozott ... És nem csak munka volt itt

e térben, de idényidőben havi bér, és biztos kenyér … És hétvégi

-------------------------------------------

estéken fiatalság vére; zeneüteme-tánc, mulatság, üde szerelmi ro-

mánc. Víg bohóság szele kergette a fiúk élre vasalt nadrágját, s in-

gét. Itt bíz a boldogság, s a fiatalság ereje lengte be a lányok akác

illatú haját. A kíváncsiság hevítette, s a tisztesség mindnek tiszta

szívét. Víg esténként idehordta a Tisza szele szent iszapja levegőjét.

De ma már csak a némaság van itt, ... csak a csend, és a döbbenet.

Az öreg ladik

Az idén  télen parthoz  kötött láncra verten belém költözött a szé-

gyen. Eltökélten azt reméltem, miként eddig minden évben, rend-

be  hozzák csónak  testem.  Várván, ... vélten, azt  képzeltem, tán

még igényt tartanak rám. Ám mint anyjától ellökött kutya kölyök,

nem tudom,  miért lettem árva, és üldözött. Nekem itt a Tisza rév-

------

ben folyik el a kátrány könnyem, odadobva rossz sorsomnak, ma,

vagy  holnap,  elapad a csónakvérem.  Aszik dongám,  darabokra

hull a ladik bordám.  Elhagyatott csúnya lány vágyik így ölelésre,

a szárny szegett madár repülni tiszta égbe, ahogy én vágyom visz-

sza az öreg  Tisza vízébe.  Ám  most árván,  itt kell vesztegelnem.

Pedig tavaly még Tiszalökig ereszkedtem és olyan könnyen, mint 

------

egy  király versenycsónak.  Mi több  egészen Tiszabecsig, miként

a sirály merészkedtem.  Vigéckedtem,  lebegtem szinte madárként

repültem.  Amit itt  kevesen  mondhatnak el  a Felső - Tisza körök-

ben.  Egészen  máig reménykedtem, de  már úgy  látszik, szétesik, 

darabokra  málik  ladik elvem az én kalandos vízitúra tervem. Ne-

kem, kinek  mindig volt stílusa, nekem kinek eleddig  százszámra 

------

volt patrónusa.  Így folyik  szegény  árva ladik  lelkében a tusa. A

volt  Tisza  szolga morgolódik,  küzd, vív, itt egy magában. Lelke

viharában dúl-fúl, de még mindig bízik, mindhalálig reménykedik.

Csak hát ő az öreg szelindek eb még nem tudja, hogy ennek a sze-

líd medernek, amit Tiszának  neveznek ő kisemmizett koldusa lett, 

és  az  ő öreg  csónak  testének  már soha,  de soha nem lesz utasa.

Az Olt partján

Ha kedveled az adomát, ha szereted a mókát, … akkor hát

olvasd ezt a mívesre formált magamfajta alkotást. Az eset,

amint látni fogod nem itt lenn a Tisza menti rónán, de ott

fenn a magas Hargitán történt. Ahol is a medve szabja még

ma is a törvényt. A szorgos hegymászók népe. Nevesen, és

ekként; a Mózsi koma, s az ő tisztes felesége, na meg Mózsi

--------------------------------------------

anyósa olyan korán indultak gomba fürkészésre, hogy akko-

riba még épphogy harmatos vót a bazsarózsa. Es ahogy kiér-

tek el es kezdték ott rögvest a nagy móstatást. Na, de úgy el-

mélyültek a gombakeresésbe, a szeder szedésbe, hogy rájuk

borult az este. Így hát nem vót mit tenni, szállást kellet keres-

ni. Úgy esett, hogy ott, az Olt partján rögvest találtak is egyet.

--------------------------------------------

Történt osztán, hogy tán kis időbe se tellett, a mama kiment a

Holdat bámulnyi, merthogy ma se tudott alunyi. Igen ám, de a

medve se. Es hogyes, hogyes ne, de ők ketten elkezdtek egy-

más közt civódni. Szólt is az asszony. - Te, Mózsi, csak ki kék

azzal a fejszével menni. - Hadd el mán feleség, hogy az én fej-

szém nyomán itt vér folyjék? S, ha mennék is kit vágnék, sze-

--------------------------------------------

gény anyádat, vagy a nagy-legény medvét? Asszony, üket te ne

sajnáljad, hisz most mán mindkettő védett állat! Es tudd, ha va-

lamék elfut, az még nem a jobbik eset. Bíz, ha meg egyik se sza-

lad, es a medve fekve marad. Ha még es anyád győz, es süt hol-

nap, vagy főz? Az Istenért feleség, te aztán tudjad a mórest, s a

regulát! S főként arra vigyázz, hogy elébb anyád egyék gombát.

Tegnap a Deák téren

Kerek tíz évvel volt idősebb nálam, kamaszként róla ábrándoztam.

Lehet, hogy banális, de mikor megláttam, ... máris megrázott az

áram. Extázisba jöttem; az egyik pillanatban fáztam, dideregtem,

a hideg kilelt tőle. A másik pillanatban perzselt tekintete, bűvölt

szeme fénye, és forró lázban, majd elégtem érte. Kerek mellére,

meleg ölére vágytam. Istenem, milyen lenne vele az ágyban? Nem

tudtam másra gondolni. - Állj ki, légy férfi! Mondtam magamnak.

- Bár hozzá képest, te még csak gyerek vagy. 10 év, micsoda kü-

lönbség. De hát szólni kellene neki, meggyónni parázna bűnömet.

Őrlődtem, martam magamat. Aztán egyik nap levetettem szűk, kis-

----------------

hitű szűrömet. Elszántan, majdhogynem merészen, vagányan áll-

tam a sziporka, későesti fényben. Álltam ott bátran a Pesti forga

tagban. Vártam, hogy az égig érő meredek sziklán belém csapjon

a villám. Valójában a Nagyvárad téren, virággal kezemben, csende-

sen nyögdécseltem valamit. Szívem a torkomban dobolt, mikor is

a villamos becsikordult a térre. Ő ugyan készségesen válaszolt, de

én a zajtól alig hallottam kedves szavait. Aztán már csak kint a pe-

remrészen állt össze a kép. Nevesen, hogy Ő a térkép szélén, Buda-

örsön lakik.- Hajnalig nincs visszaút onnan. Se baj! Nem halok én

addig se éhen, se szomjan. Virradatig vele csókolóztam. Tíz hóna-

----------------

pig tartott a kapcsolat. Bevittek katonának. És csak úgy jó egy év

után derült ki, hogy sosem érzett tulajdonának. Ha megcsap az or-

gonaillat, még ma is megborzongok. Sajnos én olyan alkat vagyok,

hogy ott bent, mélyen a tudat alatt számon tartom démonjaimat.

Tegnap a Deák téren, amikor begördült a metróvonat ... egy idős

hölgy állt meg mellettem. Erősen megcsapott az orgonaillat. Meg-

fagyott a vér az ereimben. Ennyi év után én, csak üdvözölni akar

tam, csupán csak megnézni jobban, és megkérdezni, hogy van. Hi-

szen életem egy részét vele töltöttem. De torkomon akadt a szó,

mert kinyílt az ajtó, és a démon hirtelen eltűnt a sűrű rengetegben.

Odahaza

Ha összejön a család az öreg ház udvarán, kisimul a ránc homlo-

kom, és bús szívem táján. Szelíd terein kivirulnak a kerti rózsák,

élni kezdenek a bokrok, ébredni a környéki fák. Ingujjra vetkőz-

nek mind a felhők, s rendre végig nézik miként nőnek égig a je-

genyék. Jó újra látni pajkos korom színhelyét. Jó ismét kimenni

------

a Tiszához, szemem pihentetni rajta. A magafajta szeret medre

sarja fiához, holtágához sietni. Szedret szedni, vagy csak elmé-

lázni iszapja partján. Szeretem inni páragőzét, magamba szívni

áradó illatát, levegőjét. Különös öröm tölt el, mert újra magára

lel az egykor volt gyermekvilág. Tanyát ver szívemben a pajkos 

------

ifjúkor, a gondtalan boldogság. Ilyenkor kortalan, víg ünneplőt

ölt még az öreg ház is élete alkonyán. Múltat idéz, vigad, mulat,

napot igéz a ritka pillanat. Jöttél volna időben, sűrűbben, és ha-

marabb,  mondom magamnak.  Akkor siettél  volna  így, mikor

még apád élt, mert ő épp ilyen örömpillanatokat, épp ilyen szép

együttlét napokat remélt. Fáradtan tagjaimban, jóleső zsibbadt-

------

sággal  alszom  el.  Másnap a reggel  derengve  ébreszt, emlékek

kék füstje kerengve száll. Vágynál maradni még? Szeretnél meg-

pihenni te bódult, földhözragadt vén kutya? Eszmélj az ágyból te

részeg, ágról szakadt  sorsába  révedt kába eb! Jó lett volna talál-

kozni  kint  az égiekkel? Szerettél  volna  találkozni  az élőkkel?

Csitt, egy napot töltöttél itt el! Csend, kelj fel, hisz menned kell!

Önsajnálat

Az idő göcsörtös ujjai közt, mint szélnek eredt sívó homok úgy

múlnak, úgy peregnek az órák, hullnak alá a percek. Én meg itt

ténfergek egy magjában forró Földnek nevezett bolygó felszí-

nén, hol sejtelmes titkok, terhes gondok szárnya csapdos a han-

gyabolyok lyukacsos tetején. Itt csillog még merengő bénán

ezen a kék planétán, hogy végén elnyelje a nyirkos televény.

------

Hinnéd, hogy gyanútlan, hogy cél nélkül, és hasztalan, de nem,

mert itt mindennek célja van. Minden mozog, ahogy ereimben

vér buzog, testemben sejtek sokasodnak, és atomok. Ma még

élek, ma még vagyok. De a jövő gyomrában, a leendő idő bur-

kákában rejtett mód bár, de már ott lapulnak bent a kukacok.

Várnak éhesen, sóváran vágynak, hogy végleg birtokuk, hogy

------

örök vigaszuk legyek. Azt mondják az okosok, hogy valahol meg

van írva, ki, mikor jut a sírba. A szám dadog, itt téblábolok. Most

itt állok a család hantja; Apám, Anyám, s majdan jó magam sírja

fölött. Az idő örök folyamat, és én már előre sajnálom magamat.

Csoda

Igazi csoda az élet,  megannyi érzet sokasága.  Az agyakba költö-

zött képzet, az anyagba öltözött végzet örök lélekvándorlása. Vé-

res, keserű, édes, és sorsszerű. ízek, és színek orgiája, durva, és fi-

nom kezek tapintása. Akáclomb s orgona illata, tavaszéjszaka, és

a trágyadomb szaga.  Tűnt  nemzedékek csapásán, felserkent se-

---------------

bek jussán áldás, csúnya istenkáromlás. Ritka öröm, és sűrű szen-

vedés árán öntépés, düh, sírás hamuja rezge megbánás, újra kez-

dés, s talpra állás megint. Buja reményt hint a megbocsájtás nyu-

galma, a béke angyala. Ébredés nyomában  fohász, kába, öröktől

részeg  lázában  ismét a régi tompa nóta,  ima, ének, és halleluja.

A vén kujon

Drága jó Istenem, bocsásd meg nekem, hogy ezen a héten is a

paráznaság bűnébe estem. Ne kérdezd, tőlem kilenckét évesen,

hogy kivel követtem el tettem, mert azt már megint elfejtettem.

Tudod én már nehezen szedem össze a rég, s a közel múlt szét-

gorult kincseit. De jó szokásom szerint ma is, zsebemben hor-

------

dom a szerelmek hajfonatának tincseit. Olyan nemes ereklye ez

deres ősz fejemnek, mint arab hívőnek az imaszőnyeg. Én ma

sem tudom, merre van Mekka, csak azt hogy Róma az utak cso-

mópontja. Mert engemet mióta kín gyötör, öröm s élvezet, min-

den út odavezet. S, ha ez bűn, hát Isten bocsássa meg bűnömet.

Isten éltessen!

Isten éltessen Drága Testvérem!  Hálát adok az Úrnak, a sorsnak,

hogy testben-lélekben egy anya méhében lehettünk. Köszönöm

jóságát, szándékát, közös vérünk örömét, a kapott gyümölcs kín-

ját, gyönyörét  és  bölcs  ajándékát.  Drága Húgom! Érzem, és tu-

dom,  sőt áldom a  Teremtőt, hogy  egy a mi  küldetésünk. Neve-

------

sen, hogy őrizkedjünk a bántó szavaktól, az ártó haragtól, és míg

élünk mindig csak szeressünk.  Olyan formán  adott a  sors miné-

künk, hogy olykor jó volt hozzánk, máskor meg rossz, léha és go-

nosz. Ám az is megesett néha, hogy mi voltunk rosszak, és gono-

szak egymáshoz, és emiatt bizony sokszor összecsaptunk, de mi

mégis összetartunk.  Köztünk csak a  térbeli  távolság nagy, de a 

------

vérbeli tájoltság egy, és ugyanaz. Ezért, akár csak én teszem min-

den  áldott este,  úgy tedd  párnára fejed te, hogy  a nagy szíved-

ben helyet  csak a  jónak adj.  Drága  Testvérem!   Születésnapod

alkalmából  tiszta szívemből  kívánom,  hogy  szertelen örömben,

szüntelen  jólétben,  és  töretlen  egészségben  éltessen az  Isten.

Remény

A forradalmi ifjúság megálmodta, eljön a  magyar  szabadság órá-

ja. Ezt a színes álmot, ezt a vágyott szabadságot  nemzetünk lelké-

ben ma is megtalálod. Ennek  sava-borsa, ennek  szimbóluma van

bent szózatunkban, szent himnuszunkban, minden ünnepélyes da-

lunkban, és imádságos szavunkban.  És, mint a magyar nemzet sar-

ja ezt a dédelgetett elvet, ezt a féltett tervet, ezt a lelkünknek édes

------

nyelvet  adjuk át  gyermekeinknek.  Ám   reményeink  mellett  nem

csak  eszményeinket,  de a  tájat a  hegyet a völgyet a kertet a házat

a mezőt  az  árnyas  erdőt,  de  mindenekelőtt  azt  a kikezdhetetlen

szabadság vágyat, mely szívünkből rendíthetetlen árad. Én mióta az

eszemet tudom hiszek  egy szebb,  egy jobb jövőben, hiszek a nem-

------

zet felemelkedésében. Egy olyan virradat fényben, melyben mi ma-

gyarok  egyetértőn,  egymást féltőn,  magunkba vetett  hitben meg-

valósítjuk ősink álmát, nagy elődeink vágyát. és elérünk célunkhoz.

Hogy  végre hűek,  és méltók legyünk  hajdani  önmagunkhoz.  Én

mindennap ebben a  hitben,  és reményben   imádkozom  az Úrhoz.

Elmentél

Nagyon régen nem láttalak. Csak a napokban tudtam meg,

hogy Te már odafent vagy. Itt hagytad a véges világot, itt az

egykor volt víg beszédes estéket ... Elmentél, szívemnek édes

madara. Szót sem érdemel, mondhatnád. Hiszen oly rég volt,

hogy talán igaz se volt. De ne hidd, hogy csupán csak egy rö-

vid epizód volt, amolyan furcsa, csak is kettőnk titka makacs

---------

emlékek csókos játszadozása. Ma kókadt csokrok borítják sí-

rodat. Honnan számomra még ma is égni látszik, fellobbanni

vágyik az ártatlannak, szűznek, a régi varázsnak, tűznek sze-

relmi lángja. Isten törvénye szerint örök földi lét nincsen ... És

tudom, hogy egyszer Isten ösvénye medrében el kell mennem

innen. Persze ezzel együtt azt is hiszem, de nagyon, hogy eb-

---------

ben a nyűtt, agyon gyötört világban semmi sem múlik el nyom-

talan, mert nem történik itt semmi sem oktalan. Én, végig őriz-

tem, hűen vigyáztam az akkoron közösen rakott tüzet. De most

magam is beteg vagyok. Lenn vergődőm, gödröm mélyén fájok,

öregen, vénen, és társtalan. Néz le rám nagy bajomban Máriám!

Te hozzád fordulok, irgalmat koldulok jó Anyám. Úgy sajog min-

---------

den tagom. Szűzanyám, imádságra kulcsolom kezemet, vágyón

miatyánkra fogom szám, mert kinek is mondhatnám, ... kivel is

oszthatnám meg veszteségemet, ha nem veled. Hiszen Te, Isten

anyja tudod a legjobban, hogy bennem nem hót hamvába sem-

mi sem. Azért is reméltem, hogy itt a vég előtt, még mielőtt el-

mész, ha meghalsz, vagy én halok, még egy-két dolgot elmon-

---------

dok neked. De sajnos, már nem lehet. Nem, mert itt a gazos sí-

rok között, a sárga homok fölött már csak a te konok porlepte

szívedre, és süket füledre találok. Próbálok a volt illatok, a régi

fények útján keresni téged ... Magaménak tudni az egykor volt

elcsatangolt hited, máshoz pártolt szíved és üdvösséged. Az égi

csillagok csapásán rád lelni, utánad kelni, és megtalálni végleg.

Kékmadár

Ahogy szoktam vasárnap reggel hétkor épp vásárolni indultam.

Mikor az éhes veréb csapat ételmaradékra várva fent csivitelt a

tetőn. Aznap a kaput tárva, arra lettem figyelmes, hogy egy fur-

csa szárnyas szerzet, - sosem  láttam előtte ilyet - olyan begye-

sen mászkál a  csacska az  öreg macska körül, mintha ő volna a

------

porta birtokosa. Miközben a  szemtelen verebek féltek tőle, ő

ahelyett, hogy félne, szinte szembe szállt vele. Miután a kaput

kinyitottam bent  maradtam a  kocsiban és  csak néztem, mint

a moziban.  Egészen  belefeledkeztem,  úgy  mórikálta  magát.

Nem hittem a szememnek. Hát miféle szerzet ez, és miféle cso-

------

da, hogy őt ez a vén goromba macska nem bántja?  Már rég el

kellett  volna  mennem, de csak ámulva  figyeltem vak bátorsá-

gát, és  díszes  ruházatát.  Hátán  természet  fölötti kéket viselt,

melynek színe tinta kék, és égbolt kék közötti volt. Melle, és ha-

sa táján vöröses díszlett, ami itt-ott még barnát, meg fehér fol-

tot is hintett.  Annyira megfogott a díszes  öltözet, hogy aznap

------

éjszaka kék, fehér,  meg vöröses barna színek keveredtek álma-

imban. Másnap, álomélményemre, de főként szépségére tekin-

tettel  "kék madár"-nak  neveztem  el.  Azóta  reggelente idejár

a kertbe.  Itt  eszik,  ügyes  csőrét  fenegetve  tollászkodik,  jön-

megy, fontoskodik.  Itt mászkál  a kertben  nagy örömömre. És 

amíg el nem száll, addig én rendre csak gyönyörködöm benne.

Az igaz barát

Az igaz barát veled sír, veled nevet.  Az igaz barát bír téged, sze-

ret. Figyel rád, és hát vesédbe lát. Az igaz barát veled tart, mikor

beléd  mart  az  élet.  Veled  érez, és napra, nap a  szívedből egy

darab. És az is igaz, hogy egy intésből, semmi jelből következtet.

S, ha fájt neked, akkor megkövet, ha neki fájt, megbocsájt. Hara-

-----

got  nem növel,  ha kell megölel. Olyan alkat, hogy ha a titok pe-

csétes,  akkor  hallgat, ha  meg úgy áll  a dolog, hogy szükséges,

akkor beszédes.  Az  igaz  barát  megvéd téged. A galád bántást

nem  tűri el és, ha kell, kard ki kard, kiáll érted. Hát ilyen az igaz

barátság, ami manapság ikon magasság, és bizony egyre ritkább.

Istennel társbérletben

Isten, és én, mi ketten régen vagyunk együtt társbérletben mint-

ha hűség esküt  tettünk  volna  egymásnak  megosztunk asztalt,

ágyat, egy szóval békésen lakjuk a házat. Az Úr itt van a mozdu-

lataimban, most is szavaimban, jól megfér a tudatalattimban. S

ez így is lesz, míg a  végső útra fel nem kér.  Nem  sürgetem, de

-----

egyszer úgyis magához int. Elém áll, rám szól, felszólít, amint az

az a  szolgának obsit  kiadáskor kijár.  Ismered a szlogent. A mór

megtette,  amit  kellett,  a mór  mehet! És ez könnyen meglehet,

mert szolgáltam én már éppen eleget. S, ha ezt diktálja a becsü-

let,  és  ott fent  az  Isteni etikett,  hát legyen.  Uram, legyen úgy, 

-----

ahogy te akarod! Csak  tudod, azért jólesne,  ha a végtisztesség-

ben kegyelmed több figyelemmel, és segítőbb szándékkal lenne

irántam. Persze ki az, ki közülünk hibátlan, de bízva a csodákban,

én azért  könnyű szívvel, és a visszatérés reményével indulnék el

innét.  Jó Uram, nekem nem  ez lesz az  első, és nem is az utolsó 

-----

utam, ezt régóta én már tudom, de én úgy szeretnék végig men-

ni a te fényes tejutadon, a te csillagporos körutadon, ahogyan én

onnét idejöttem. Szeretettel vártan, szégyentelen ruhátlan, síró

szegényen, rívó reményben, meztelen, vakon, egészen csupaszon

Mielőtt pálcát törnél

Mielőtt pálcát törnél züllött szívű utcára lökött hajléktalan fölött,

gondolj azokra az időkre mikor még egy száll magad álltál az is-

meretlenek között. Mikor még sandán nézett rád az ég. És isteni

szerencséd, hogy ké évnyi katonaság után az előzőket úgyszől-

ván kinőtted, pőre testedre ruhát adott a tisztesség. Munkádért

cserébe menedéket kaptál, tűzhelyet, asztalt, ágyat, meleg haj-

---------------------

lékot, biztos falakat. Tetőt, mi alatt bizton húzhattad meg maga-

dat. Ellentétben a most itt hajbókoló, kunyeráló embertársaddal.

Ki léha tékozló, veled egy méla, gyarló, csak te hozzá képest sze-

rencsés vagy. Igen, mert akkoron tudtad, többre vagy képes, és

így nem kellett az ebnek odavetett kegyelem kenyér. Nem mert

nem engedte meg az otthonról hozott büszkeséged. És sorolhat-

---------------------

nám tovább az akkori erényed, bűnöd, s elesettséged. Emlékezz

csak, mikor otthagytad azokat, kik téged befogadtak, és te nap,

mint nap megint csak lézengtél. Lapos zsebbel olcsó albérleteket

kerestél, fehér lepedőt, és méltó nőt reméltél magadnak. A ma-

gány helyett szerető társat, a hajléktalanságod mellett saját tetőt,

meleg családi fészket, biztos házat, és eleven, ... okos gyerekeket. 

---------------------

Ha visszatekintel, ha mélyen magadba nézel bizony így volt ez.

S hát, így karácsony tájt, nem árt egy kis önvizsgálat. Szánd meg

ezt a szegény embert, kit a sors az utcára lökött. - Fogjunk kezet

és, ha engeded az idősebb jogán tegezlek. Gyere velem, címbora,

eszünk valami féle drága meleg ételt, iszunk rá valami jobb fajta

bort, és, ha kedved víg, és úgy tartja, el is beszélgetünk egy kicsit.

Csendesen jöttem

Csendesen jöttem,  észrevétlen, hogy megtekintsem Isten mit

alkotott.  Hálás vagyok, hogy víg  teremtő kedvében számom-

ra érző lelket adott, és világot értő tudatot. És azért is, hogy a

szeretete bizonyosságaként a HIT által kusza dolgaiba, ha egy

kicsit is, de beavatott.  Megmutatta az imádságos titkot, mely-

től nincs  drágább kincs,  ritkább csoda, és már nem is lesz so-

------------------

ha, mint az Ő  örökmozgó,  mindent átható varázsa. Nincs a vé-

letleneknek hozzá  fogható jele, sem lobogó szelleme, melynek

ágboga úgy lenne áldással  tele, mint az egyre táguló univerzu-

ma. Reggelente a kelő  Nap aranya  úgy ragyogja be köröttem

a teret, hogy puszta létem örömében lángra kap. Hevesen gyúl,

lobban, táncol, dalol és önfeledt mulat. Majd napra éj, tüzes ok

------------------

perzsel. Sok évre, évtizedre fájni kezd az ember. Leteper ezer ba-

jom, égni fog, sok sebem nyilall, sajog. Bágyadt elmémre, fáradt

szívemre rájön a mélybe mart ámulat. Ráköszön a zsibbadt este,

és a vak csillagteste voltomba ringat a kábulat, mert utam végé-

hez ér egyszer. Én üres kézzel, üveges szemmel, meztelen, ahogy

az elején jöttem ... kínban, levegőért kapkodva, fúltan megyek el.

Odahaza

Mint minden eltévedt lélek, egyszer majd én is hazatérek. És,

mint rég, ismét ismerősként köszönnek rám a Tisza parti esték.

Hiszem, de főként remélem, mikor ha megérkezem, újra barát-

ként fogad majd szülőfalum, úgy mintha csak tegnap léptem

volna ki a kapun. Úgy ébredek álmomból, kelek fel ágyamból,

-----------------

hogy a szelíd fák lombjain át ezer sugarát teríti rám a reggel.

S míg az otthoni ég alatt, a kék idő halad - a szívemnek kedves

harangszavú burokban bent - a béke, és a vele egyrangú csend,

lábal odalent a Tisza zugokban. A templomban ismét tömjén il-

lat száll, és mint azelőtt misét celebrál a pap vasárnap délelőtt.

-----------------

Látom magam előtt, ahogy csapatokban jönnek az ünneplőt öl-

tött emberek. Sűrűn összenőtt sorokban ülnek a kopott padok-

ban ifjak, és vének. Én meg a meghatott, a hazatért, a hányatott,

hálát adok Istennek, hogy együtt lehetek velük. A Nap besüt, ke-

zemen babrál a fény, ... melege átüt a templom katedrál üvegén.

Szalakótapár

Számomra régóta az öröm, a játékosság, és az örök szabadság

madara a szalakóta. Nagyapám úgy mondta, úgy hívta őket; kék

csóka. Ezek a kedves szárnyas lények kertünk hátuljába, az öreg

szilvafa odvába húzódtak meg. Oda csalta őket a bölcs anya ter-

mészet. Furcsa ”krakk”, és érdekes ”rérek” hangokat hallattak.

------

Én a mókás hangjukra; ha ti rá értek, akkor én is rá érek, magam

kitalálta mondókát ismételtem újra, s újra. Csodáltam őket, mert

miközben ezek a könnyed felhőtlen légtornászok bukfenceket

hánytak, köröket írtak, ringlispílt szálltak a levegőben. Ott a kert

hátuljában, dermedtre váltan, tágra nyílt gyermek szemekkel bá-

------

multam az égi idillt. Én akkor vélten, időtlen zenét, csendbe zárt

mesét éreztem lelkem rejtekében. Hál’ Isten nem veszett el azó-

ta sem ez a kedves szép tollú kék madár. Emlékeimbe vissza jár,

szívembe ezerszer ma is visszaszáll az akkori kedves szalakótapár.

Valentin napra

Meg éltem 70 évet, de Valentin nevű hölgyet nem ismerek, ám

Bálint nevű férfit annál többet. Példának okán így hívták az

egyik nagybátyám. Csupa szív ember volt, ilyenkor Bálint nap

mindig mézes bort ittunk, erősen borsozva, fahéjazva, forralva,

és sokat. Épp a nyolcvanadikat taposta volna, de elvitte őt az al-

------

konyat. Egy februári nap volt, mikor itt hagyott. Mióta meg fa-

gyott szájában a szó, elnémult torkában a nóta, azóta nincs

arra érdemes személy számomra senki, kit hozzá méltó módon

tudnék ünnepelni. Egyébként is, én magyar ember vagyok, és

nem jenki. Valentin nap amerikás dolog, de, ha már így adódott,

a Bálintok mellett legyetek boldogok ti is kedves Valentinok.

Berceli futballcsapat

Hála az Úrnak, mégiscsak lábra kap a Berceli futballcsapat. Egy

kora tavaszi nap sikerült újra látni egy berceli meccset. A ritka

sportélvezet kapcsán szerettem volna belépti jegyet venni, ám

nem lehetett ... Nahát gyerekek, én sosem szerettem a potyát!

Erre csak legyintettek. Hiába kérdeztem az okát, azt mondták,

------

a meccs ingyenes. Kedveszegett tartottam kezemben a sörös

üveget. Miféle szokás ez mostanában. Aztán a szép játékot látva,

túltettem magam rajta. Jól játszanak a gyerekek, és hát a sör is

kellemesen hideg. Akkor hát hajrá Berceliek! Hajrá Földiek! Öt-

ven év telt el azóta, hogy én itt pályára léptem, ezen egy kicsit

meg is ütődtem, és azon tűnődtem, hogy bizony közülük sokan

------

már nincsenek. Más utakon járnak az emlékeimben szeretve őr

zött régiek. Égiek lettek, ott fent kergetik a labdát a drága szen-

tek. Mindemellett oly sok év után sikerült látni egy hazai mecs-

cset. Megerősítették hitem a régi, a hajdani lelkek mai utódai. Há-

la az Úrnak újra nagyszerű a csapat. Hajrá Földiek, hajrá Berceliek!

Esti emlékezés

Mostanában gyakran meglátogat a múlt. Úgy alakult az élet, hogy

a dereskortól, és a bortól kigyúlt lélek eggyé lett. Ma már csen-

des estéken bortól vidul a pohár. Bort nyel, s örül, ha iszik a száj,

és boldog a szív is, mert megint nyert egy napot. Így van ez, hisz

vén korára megbékül sorsával az ember. Esténként asztalhoz ül.

------

Emlékekkel tele mesélni, s inni kezd. Így kezdődik mindig. Emlék-

szel-e milyen volt rég? Legutóbb arról szónokolt az öreg szív, mi-

lyen volt mikor még üres volt a zseb. - Hűha! Hát ez fölöttébb

hőskor lehetett. Egy korty, és már is jön rá a válasz. Te, el nem

hiszed, hogy mily dicsőkor volt az. Már az első nap az összes kira-

------

kat engem dicsért. És tudod - e, hogy miért? Azért, mert tető-

től-talpig én voltam benne. És ez az önkép tartást adott. Sok pesti

kirakat szivárvány fényt gyújtott szememben. Titkot súgott fülem-

be. Elvarázsolt, és remélt jövőt vázolt. Azt mondta, hogy munka

után a sarki resti tárt karokkal fogad, és nem csak ivó cimborákat,

de segítő társakat is ad. És, ha megbecsülöd magad, mondta, ak-

------

kor a táncban, barátoknak tudhatod a pesti lányokat. Mindemel-

lett munka mellett esti iskolába járhatsz. S ez, nem csak rövid távú

vázlat. Hisz, ha elszánt vagy, akár bíz nyakkendős emberré is vál-

hatsz. Istentől védő burkot kapsz. Csak arra kérlek, hogy ne bízd

el magad! Hirtelen dühödben ne vesd el vadon a sulykot, mert

különben nem leszek cimborád, és nagyon megharagszom rád.

Politika

Fölöttébb buta lennék, ha azzal kérkednék, hogy ismerem a vilá-

got. De az bizonyos, hogy számomra 1-2 dolog már egészen vi-

lágos. Igen, mert öreg koromra, és a munkámnál fogva érzem, s

értem az embert, és az általa alkotott rendszert. És, ha a hibákra

gondolok, a bajt az okozza főként, hogy a munka áramába, a

mindennapok labirintusába időnként belekerül egykét túlbuzgó

karrierista. Aki az addig jól működő szerkezet falait tapogatva,

valahogy fenemód elront rajta. A tér harmóniája, az idő mechani-

kája szétesik. Annyira pusztít a szerkezet mozgatója, hogy miat-

ta elromlik az óra rugója, a számlap mutatója lekonyul, és az

egyensúly felborul. Az ige hős reménye, a szó őshitele szerte-

------

foszlik. Olyan ez, mint a többszörösen visszaeső alkoholista re-

torikája, aki ígérget fűt-fát, csak már senki se hiszi el a szavát.

Kezét tördelve fogadkozik, a választott bálvány esküszik égre-

földre fizetett pulpitusán. Mód felett igyekszik meggyőzni az

embereket, hogy ő maga, s szűkebb rokonsága bor helyett vi-

zet iszik. Csak mire, azt a pohárba öntik, az bíz másnak látszik.

És jobb, ha a nép azt is tudja, hogy neki nincs az Adrián kasté-

lya, idehaza ezer hektáros birtoka, sem drága palotája, és a csa-

lád gyalog jár templomba. A pusztába kiáltó részeg próféta

szavaival élve erényt hirdet híveinek; reggel-délbe-este. Persze

4 évre predesztinálja az eszme, és amíg az megvalósulni látszik,

------

addig népe elégedett. Nincs anyázás, másra mutogatás, sem

semmiféle kormányt káromló elmarasztalás. Majd ahogy a hor-

rorisztikus filmekben lenni szokott, a kapott hatalom hatásá-

ra a figurák mások lesznek, a formák érdekes formát öltenek. A

szervezetben néhány sejt torzul, a tisztességesnek látszó rend-

szer felbolydul. Persze ez még nem lenne baj. Nem, mert a több-

ség ilyenkor is jót akar és, ha időben lép, akkor alul marad a kór.

Csak hát, szívós betegség a rák, embert próbálóan káros, s alat-

tomos. Olyan, jelenség ez, mint az aljasság, mi a tisztesség tes-

tén rág, s legalább annyira árt, mint a butaság. Olyan akár a vál-

tóláz. Melynek beborít lángja, dacosan lobban, és egyre jobban.