Uram köszönöm neked, hogy 70 nyertes nyarat, és 70 csendes
telet osztottál meg velem. Tudod, mostanában, ahogy végig né-
zem az éveket, azt figyelem a múltba nyúlva, hogy nincsenek fé-
nyek gyújtva szememnek. Hanem, mikor itt-ott egy-egy emlék
fénye lobban, én mindig a szívemmel látok jobban. Hogy ez miért
van, annak okát Te tudod Uram. Gyermekkoromban, mikor tőled ------
figyelmet még nem, vagy alig kaptam, akkor, amikor még hozzád
én magam sem szóltam, mert nem tudtam hogyan. Mikor még
csak apám, s anyám őrzött, és hozzám csak a kutya dörgölődzött.
Ki úgy próbált jobbá tenni, szívemben szeretetre lelni, hogy a ma-
ga nyelvén tanított emberneklenni. Emlékszem a kicsi húgom
a betűvetést tanulja a tornácon, és az én szelíd jóbarátom a ke-
------
zemet nyalja. Emlékszem, mikor benn fejés idején az istállóban
vizslat, és árad a finom tej, és a szénaillat. Emlékszem, ahogy egy
nyári délutánon fekszik mellettem a napon, én meg az Egri csil-
lagokat olvasom. Emlékszem, mikor a Csekeséren kötélen legel-
tetem a teheneket, és mit tesz Isten, egyszer csak a lábamnál
lapul, s szájában visít egy frissen fogott vadnyúl, a kutya a nyálát
csurgatja, s a farkát csóválja vadul. Emlékszem, már rég gyermek-
------
éveken túl, ahogy vízzel telített volt házunk előtt az árok a nagy
zápor után ott csápol egy kedvesen részeg eb nyüszít, és oda szól
hozzám, hogy segítsek. Emlékszem a katonaságtól megyek haza
rövid szabadságra, engem látva örül, és arra ahogy egyszer csak
a kapuban ott forgolódik a lábam körül. Uram nem tudom, hogy
mit rósz fel bűnömül, azt sem, hogy mennyi időt adsz még az én
fajtámnak, de, ha majd meglátogatsz, én szívesen vendégül látlak.
