Cséplések emléke

Füstöt pöfög az acél sárkány, kormos felhőt dohog a körmös járgány.

Benn a gyomrában cápafogat fen a káosz, hol keréksokaság forog. Sok

acsar szemben álló csavar, egymásra morog. S míg lassanként felzúg

a gép, s gondos olajozottsága okán elindul, jelként suhint, ordas nyelv-

ként nyalint a hajtószíj. Az etetődob torkánál két ember áll, kezük jár.

-------------------------------------------------

Kévét zabál a csép szája, s az örvény, a cúg-törvény habzsolva vaskos

kötegeket húz magába. Olajat cserregnek, egymásnak esnek a fogas-
kerekek. Aztán kisvártatva száraz barna, és érett sárga szemeket ejte-
nek el a búzafejek. Az éhes csép,  szemekkel teli kévét rág, sokasodik a
búzászsák. Sürög a nép. Szorgos kezük, lázas igyekezetük nyomán a

-------------------------------------------------

kicsépelt szalma, gondos kazalba rakva. Egyszer csak elfogynak a ké-

vék, leáll a gép. Körül pelyva zúzalék köd szitál még, törektől száll a lég.

A monoton zaj lassan elül, a portaudvaron belül csend és szalmaillat.

A cséplőnép árnyékba tikkad. Korsót csókol a szomjúság szikkadt szája,

talán még harap is valamit éhe jeléül. Miközben fájdalma enyhül; már is

-------------------------------------------------

a lábát, és a derekat nyújtja. Aztán kis idő múlva zsibbadva, fájva bár,

de talpra áll. Hajat, és ruhát simítva kötést, és fogat szorít. Letelt a pihe-

nő idő. Zsebkendőt vesz elő, megtörli izzadtság- és porlepte homlokát.

Majd sajgó derekát, és fájó lábát vonszolva elindul a szomszéd portára.

Oda, hol megint ugyanaz a munka járja, de már egy másik gazda várja.

A berceli zenebona emlékére (1784)

Hogyan élt nemzedékeken át sok-sok jobbágy ősöm? Milyen volt
úri rögön, honi földön a befogd a szád feudális valóság? Ott, hol
szolgák ivadékaként születtem a Bessenyei família virtusa nagy
múltra tekintett vissza. Érezte is ezt sokszor Bihar, és élte is
tucatszor mindezt Ugocsa szegény népe. Ugyanezt szenvedte
---------------------------------------------------------------
Bereg zsellérsége, és Szabolcsnak minden jobbágyvére. Aztán
a Berceli zenebona idejére valahogy jobb lett a szolga népek
sorsa. Igen, mert a pallos, és deres joga hál’ Istennek tőlük elvé-
tetett. Ekkorra a Bessenyeiek tekintélye, súlya, birtoka nagyrészt
odaveszett. Így lehetett, hogy a Berceliek ellen, nevesen: Olasz,
---------------------------------------------------------------
Márky, Bakó, Dombrády és más nemesekkel szemben rosszat
már nem tehettek. Bár továbbra is élni kívánták a régi dicsőséget.
Taposni szerették volna lent az ember népet, de a fent maradt
corpus delicti szerint befolyásuk ekkorra már végképp elenyészett.
Érezve, s tudva ezt a Berceli kisnemesek, meg az éhes jobbágy
---------------------------------------------------------------
népek, ámbár féltek, de ekkora már vérmest olyan erős volt hitük,
s lett légyen bátor Istenük, hogy szembe szálltak velük. Innen jön
sokak közt, s kivált a régi szép idézet, ami nem szó szerint citált,
de valóságra épít, mert lényegét nézve jócskán megegyezik. És bár-
hogy is, de azt tudni illik, hogy "Ti Berceliek, kikben elejek arany
---------------------------------------------------------------
időt virradni véltek. Ti kapás, kaszás népek, Európa csudálja vé-
retek. Milliók figyelik a ribilliót, aggódva nézik a köztetek folyó jog-
vitát, a Tisza-viszályt. Elszánt hitetekre még több áldást adjon az
ég. De addig is Isten éltesse népünk jó reformerét, ki élni hagy, a
kiváló s nagy József királyt, és tinéktek Berceliek ezerszeres vivát.”

Bangó Gazsi és a halász

Gyerekek az, amit ma mesélek nektek szintén csak Bercelen,

történt, és nem most, mert ez már nagyon, de nagyon régen

esett. És ez olyan igaz, mint ahogy itt ülök veletek szemben,

ezen az öreg rozoga a padon. Várjatok még egy kicsinykét,

mert a pipámban maradt még egy kis kapadohány, elébb ezt

meggyújtom. Oszt el is kezdhetjük. Hát tudjátok arról szól ma

a nóta, hogy ezt még akkoriban játszotta az idő muzsikája, mi-

kor még Bangó Gazsinak vót egy fájintos nagykabátja. Oszt

-----------------------------------------------------------------

büszke is vót reája, de meg búslakodott is miatta, mert ennek

a kitűnő vályogvető mesternek az vót a legnagyobb bánata,

hogy az eszkába kunyhója szétesett. Igen, mert belecsapott a

villám, oszt nem vót hol hálnia. Eccer osztán ez az  Istennek

kiválasztott fia a tiltónál találkozott a Berceli halásszal, az-

tán megkérdezte tőle. Te halász atyafi, mi az ott a hátadon?

Ugyan már mi vóna barátom? Amit a hátamon cipelek, az

bizony háló. Ez jó, de oszt cserélnél-e  velem? Na, de mire?

-----------------------------------------------------------------

Mire-mire, hiszen itt van e. Erre a lácsó nagykabátra. És,

ahogy az ilyenkor illik, egy ideig alkudoztak, de csak addig,

amíg a révhez nem értek, mert amikorra a révhez értek, ak-

korra végképp cseréltek. Ennek okán a Gazsi osztán nagyon

megörvendett. Mert ez a cigány nem voltám ám egy együgyű

ember, de nem ám. Mert most mán. 1.) Lett neki hálója, volt

hol hálnia. 2.) Nem kellett fáznia. Történt aztán, nem sok-

kal a csere után, hogy erre az Isten adta mezítlábasra reája

-----------------------------------------------------------------

borult az este. Már teljesen le vót feküdve, mikor is úgy ala-

kult ennek leleménye, hogy a hálót magára terítette. Juhéj a

mindenit, én eddig itt mindig csak fáztam. De most jó cse-

rét csináltam. Te jóságos Devla! Ez egy valóságos szálloda,

ahhoz a hitvány nagykabáthoz képest. Aztán odajuték, hogy

rögvest el is aludjék, de elébb még pontosítást képp kidugta

egyik ujját a lyukon. Oszt, így szólt ezután a Berceli Bangó

Gazsi ...  - Juhéj a betyárját neki!  Jujj de hideg van odaki!

A munka becsülete

Nem vagyok elszállva magamtól, nem voltam soha, és nem is
azért írok, hanem inkább a munka becsülete, és nevelő hatá-
sa okán. Gyermekkoromban irigyeltem azokat, akiknek csak
tanulni kellett. Igen, mert nekik volt idejük játszani. Nekem erre
csak iskolai szünetekben volt lehetőségem. Apám reggel, még
mielőtt elment volna hazulról, kiadta a munkát. Mondván nem
sok ez fiam, aztán, ha végeztél játszhatsz te is, mint a többiek.
Ennek reményében igyekeztem minél előbb végezni, de ez az
elképzelésem legtöbbször csupán csak remény maradt. Ami-
kor ezt szóvá tettem, "okosan" azt mondta. Ennek két oka van
--------------------------------------------------------------------
fiam. Az egyik az, hogy lassú vagy, a másik pedig az, hogy
nem tudod a dolgaidat megtervezni. Amikor hazajött, beszá-
moltam, legyintett. Lassú vagy! Aztán ez rögzült a családon
belül is. Mondták is gyakran. Lassú vagy! Annak ellenére ala-
kult ki ez a nézet, hogy például kapáláskor, vagy tengeri törés
kor, de más hasonló természetű tennivalók alkalmával is min-
dig a testvéreim előtt jártam, de hiába. Mindig, azzal cikiztek,
hogy... "Lassú vagy, mint a Mészáros nagyapa! Aztán egy idő
után már nem sokat törődtem ezzel. Legyen apámnak igaza.
--------------------------------------------------------------------
Számára ugyanis minden kiadott munka csupán egyórás volt.
Egy óra alatt megvagy vele fiam! Megszoktam, nem vágytam
az elismerésére. Nem, mert rájöttem a fifikára. Mikor fogatért
cserébe más családhoz kellett menni dolgozni, jóval a rokon
gyerekek normája felett teljesítettem. Később, inas koromban
a legtöbb hasonszőrűt munkában, de nem csak abban, mert a
tanulásban is messze megelőztem. Még később, feleannyi idő
alatt teljesítettem a normát, mint a többiek. És mivel nem tud-
tam mit kezdeni magammal, hát fele időmben segítettem ne-
--------------------------------------------------------------------
kik, vagy félre húzódtam, könyvet olvastam, vagy tanultam.
Igen, mert ahány munkahelyem volt szinte mindenhonnan is-
kolába küldtek. Ahogy említettem nem vagyok elszállva ma-
gamtól, nem voltam soha, nem is ezért írtam, hanem inkább a
munka becsülete, és nevelő hatása okán. Hála Istennek még
így hetvenkét évesen is dolgozom. Ami nem bűn, nem erény,
csak tény. Mint ahogy az is tény, hogy én szerencsés ember-
nek érzem magam, pedig nem nyertem a lottón. Szerencsés-
nek, mert van munkám és, mert napszám igényt tartanak rám.

Ruppi cigány két malaca

Ruppi cigány igás ember lévén a telepiekkel ellentétben kint

lakott Gáva felé menet a vásár téren.  Én ismertem ütet. De

most ez nem is érdekes gyerekek. Csak az fontos most, hogy

honnan, honnan nem, ennek a nagy mafla embernek két ma-

lackája kerekedett. Vétek, de erre a tehetős cigányra mindig

---------------------------------------------------------

is irigykedtek a Berceli népek. Ruppi koma ezt a maga módján

úgy gondolta, hogy nem ép elméjűek ezek az Istentelen lelkek.

És a maga dógát tovább módolva úgy döntött, hogy a malackák

közül a kisebbet legkésőbb levágja karácsonyra, a nagyobbat

meg eladja Ferenc napra. Egy szóval mire jönnek a nagy hide-

---------------------------------------------------------

gek túl lesz az egyiken. Igen ám, de mit tesz Isten, mire az ősz

ködlött vóna, még mielőtt Ruppi hurkát töltött vóna, hát az 

egyik megdöglött közülük. A rendesebbek sajnálkoztak. Erre a 

igány azt mondta atyailag, hogy nem olyan nagy baj az, mert

ott döglik ahun van. Nem is szabad búslakodni ezen atyafiak,

hiszen a másik még egészen jó állapotban nevelhető. Aztán

---------------------------------------------------------

ahogy telt múlt az idő hát, mit ad megint az Isten, a másikát kö-

vető nemsokára a végső is megdöglött nála. Ezt a pap a hullás-

tól tartva elmondta vasárnap a híveknek. Ezt tudva ekkor is saj-

nálkozott a jobbik fajtája népek, de Ruppi koma ezzel sem törő-

dött, és öröklött jóságánál fogva azt mondta. Elmúlt és kész,

de hála a magasságosnak mára már végképp megszűnt a vész.

-------------------------------------------------------------

Lacza bácsi meséje alapján > Ruppi cigány két malaca

Ébredés

Mikor már emlékeidben úgy világítanak az évek, ahogy az éj-
szakát pásztázzák a reflektor fények. Mikor már elnémítha-
tatlan története van nyárnak, deres télnek, és bár léteznek 
körötted tavasz lények, de nincs keletje az őszember mesék-
nek. Nem tehetsz mást, minthogy asztalhoz ülsz és írni kez-
---------------------------------------------------
desz. Hosszan tűnődsz fontos, de van, hogy jobban csak csip-
csup dolgokon. Bokrosan elmélázol azon, hogy a tegnap ala-
kok úgy öltsenek testet történeteikkel, úgy valahogy, ahogy
szemünk előtt jelennek meg a köztéri szobrok. Hogy azok bár-
mely évszakban valós patinájukkal sütkérezzenek a napban.
Tudom, hogy csupán önjelölt krónikása vagyok a jövőnek, de
---------------------------------------------------
ahogy ezek a sorokból kinőnek, ahogy a történések ködéből
kilépnek, a szívem simogatják, mikor rám köszönnek. Mond-
hatnád hitvány hiúság, nyilván igazad lehet. De bárhogy is
vélekedsz róla, én úgy szeretem a poéta gúnyáját, az emlékek
frissen vasalt ruháját kikészíteni estére a székre, hogy az
éjszaka hosszát mérve, ha reggel csörögne az óra, neked az
---------------------------------------------------
ébredőnek egyetlen öltözéked darabját se kelljen keresgélned.
Az életben nincsenek véletlenek, ha nem keresed, magadban
a múltat, az előbb-utóbb káoszhoz vezet. Mindennek meg van
a kémiája, ami, ha nem is mutatható ki képletekkel, de nagy
valószínűséggel kiszámítható minek, milyen következménye
lelehet. És, aki számol a múltjával, az szembenéz önmagával.

Hogy mondjam el?

Annyi mindent kellett volna még elmondani égről, földről. Írni életről, lélekről.
Szeretett volna régi, és mostani fontosnak látszó gondról, özön jajszó, de öröm
dolgokról is mesélni. És nem a maga baját firtatni, de érezni, és tudni mások
világát. Esze érzésével fogni sajog, átélni én máshogy fájok bánatát. Figyelni
kivirult örömét, és szemlélni fásult közönyét. Szeretett volna még csendben,
szoba magányban elmélkedni, és nem is annyira a világnak, inkább csak a
papírnak, vagy maga magának. Tervezte, fütyül mindenre, s egy nyáreste, ki
ül a teraszra, és addig bámulja az eget, amíg beleszédül. A tengert is szerette
------------------------------------------------------------------------------
volna látni még egyszer. Tervezte, fel fog mászni egy magas fára, és onnan nézi
majd a falut. Szeretett volna zápor után a patak partjára kiállni és figyelni,
ahogy az bővizűen fodrozva tovafut. Vágyott a frissen kaszált fűben beszívni
annak pára illatát. Paplannak érezni a pajtában száradó szénát, belebújni, és
elaludni benne. Nem voltak olyan nagy, és teljesíthetetlen dolgok ezek, de kór-
házból kijövet bénának, elesettnek érezte magát. Az autóban hazajövet miköz-
ben nyüzsgött körülötte a világ, folyt a könnye. Amit az Isten apránként adott,
------------------------------------------------------------------------------
azt most mind, és egyszerre elvette. El kell menni, pedig sokat akart még ten-
ni. Majd a rádióból egy Máté Péter sláger szólt. ”Csak a jók mennek el” Kedves
nóta, de ő nem volt jó, nem is akart jó lenni soha. Hónapokon át azzal vigasz-
talta a család, és néhány jó barát hogy … "Az orvosok is tévedhetnek, hisz ők is
csak emberek„ Persze, mint mindenhez az életben, ehhez is szerencse kell. Ne-
héz erről beszélni. Hogy mondjam én ezt el? És kell magunkba vetett hit, és
persze szeretet, mert csak így erősödik a lélek. Hál' Istennek még ma is élek.

A horgász …

A horgászat volt mindennek az oka. Aznap estére vendége-

ket hívtunk születésnapomra. Mint később kiderült, vesztem-

re, mert annak módjára, ahogy szoktam felkötöttem a pecát

a biciklire, és elindultam a Tiszára, mondván hátha akad va-

lami a horogra. - Az Isten szerelmére ember, te hova mész

-------------------------------------------------

korán reggel? Kérdezte az én drága madárkám. Csak úgy 

csicsergett az arany szája. Miért kell neked elmenni te isten-

átka, hiszen van itthon eleség. - Nekem te ne beszélj fele-

ség! Ezért kell elmenni, mert estére halászlét kívánkozom

enni. Nem bánom, de legkésőbb délután négy, - ez a végső

-------------------------------------------------

határ - feltétlen itthon légy. És most ne mókázz, ne bolon-

dozzál nekem te hóbortos. A kapunál rám szólt még, aztán 

nehogy ott marasszon a hülyeség, mint a múlthét végén

szombaton! - Jól van asszony, addig maradok csak, amíg 

valami nagyobbat ki nem fogok. Meg, amíg ezt a pár doboz

-------------------------------------------------

sört meg nem iszom. Majd ott kint a Tisza parton, víz közel,

ahogy a sörös dobozokat számolgattam bódult eszemmel,

engem olyan álmosság fogott el, hogy csak másnap délben

ébredtem fel harangszóra. Ez az eset megtörtént, így esett.

És most kérdezheted joggal, hogy mi ennek a tanulsága?

-------------------------------------------------

Ekörül már megoszlanak a vélemények. Mert az asszony azt

mondaná, ne igyon az, aki nem bírja. Én meg a mondó vol-

nék. Tekintettel arra, hogy mindig van nálam tartalék peca

odahaza, meg viharlámpa, hát fogja magát az a kedves ven-

dég és meleg nyári éjszaka, jöjjön ki hozzám a Tisza partra.

Nincs kétség, csak bizonyosság

Vásott koromban okos tanítók neveltek valóra, és gondos papok

fogtak hitre, imaszóra. Vertek is néha, mondván rossz gyermek,

hátha nyomot hagy, tanul belőle. A vadóc, ha van rá mód, lévén,

hogy a tiltott vonzza, nem hallgat a jóra. De milyen a felnőtt poli-

tika? Mielőtt nagy rügy fakadna félvén, és burján vad ága révén

túlhajtana, előbb le kell verni róla. Így van ez, emberemlékezet

----------------------------------

óta. Engem legtöbbször égő jelek, csípős verések vezettek a jó,

és igaz útra. Ezek az intő verések díszes nyomot hagytak bőrö-

mön. A kezek nyoma estére míves, és özönszám beivódtak az

erekbe. És nem ártottak ám ezek, de nem ám, csendes másnap-

ra véremmé váltak. Erre voltak jók a szavak, s a gyötrelmes csa-

pások. Arra voltak hivatottak, hogy keresztényként, s rendes em-

berként éljek. Nem tudom bizonyosan, hogy zajos-bajos, vagy

----------------------------------

rendes ember, de hitem szerint istentudó keresztény vagyok. Így

mondok hiszekegyet, és boldog Krisztus igéket. Most így hetven

évet megértem mindenben Istent érzek. Ő biztos, az egyetlen bi-

zonyos, aki egyetemesen létezik, ki mindig, és mindenütt ott van.

Ott bujkál álmomban zajtalan, de ott van a zajban is, ott munkál

éber állapotban, és ott van most is a tudatalattimban. Ő a biztos

a végső bizonyosság Ő a Teremtő, s az általa teremtett én,-és ön

----------------------------------

tudat, mely bennem éberen, de szunnyadó félben is él. Isten az

égőfáklya, a világító szellem, ami lélek, és értelem is egyben. Ne--

kem az Isten az életem. Ő a teremtő,  a fenntartó erő. Ő az öröm,

a vigasz, s az örök lételem. Az egyetlen egyetemes, akit érzek, val-

lok, s fennen hirdetek. És teszem ezt addig, amíg a szívem ver, a 

élek leledzik, míg van öntudat, értelem, míg eszem érzésével ben-

nem él. Az Istenlétezik, akit addig érzek, mígnem velem szétesik.

Rossz álom

Az egész élet számtan, de most elhibáztam. Késve vet-

tem észre, és félve nézek körbe. Nem emlékszem az ok-
ra, mért szálltam rossz vonatra. Amikor kinézek az abla-
kon, borzalmas. Földig tarolt tájat látok mindkét oldalon.
Jobb volna nem látni, jobb lenne menekülni jó lenne le-
ugrani, de a vonat egyre csak robog, és nincsenek meg-
állok, állomások. Zavart, és tehetetlen vagyok. El tudnám
-------------------------------------------
ütni az időt, mert van kihez szólni, de minek, nem érde-
mes. Valahol elhibáztam. Kivel beszélhetném meg, mit
mondana? Koma, te akárcsak én rossz jegyet vettél! Mi
lenne, együtt érezne, kinevetne? Olyan furcsa, olyan ide-
gen itt köröttem minden. Hamis a személyzet, és az utas-
társak is épp úgy mesterkéltek. Hamis a mozdulatuk, a
mosolyuk. Érzem sokuk csak azért viselkedik így, hogy
bosszantson, hogy csibészségből leckét adjon. Egy gya-
-------------------------------------------
nus alak mindig, egészen közel hajol hozzám. Hízeleg. Ne-
kem hízeleg a vele egy rangúnak. Vajon mi az oka, mi hajt-
ja? Egy másiknak az a mániája, hogy fontosnak akar lát-
szani, bár az arca szimpátiát mutat, a szeme szeretetet. Egy,
olyan fehér köpenyes, szanitéc jelét a karján hordja, együtt
érzéséről akar biztosítani. Naivnak vél, empátiát színlel,
altat, lelkembe matat. Szerepel, jön-megy, fontoskodik ő is
-------------------------------------------
játszik, alakít, és még élvezi is. Abban reménykedik, hogy
kihúz belőlem valamit. Nem tudja, hogy átlátok rajta. Rohan
a kórházvonat, zakatolnak a kerekek. Egyszer csak lassít, a
hangszóró felvisít. Érces hang ordítja a hangosbemondóba.
Mindenki foglalja el a hálókocsit! Én is, mint a többiek elfog-
lalom a helyemet. Csend, leengedek, elalszom.  Arra ébre-
dek, hogy a hangszóró megint ordít. Végállomás, kiszállás!
-------------------------------------------
Nyílik a hálókocsi ajtaja. Hozzám lép a vonat főorvosa, meg
néhány ápolója. Vége a sumákságnak, maga meggyógyult
ember. Szedje a cókmókját, öltözködjön! Aztán máskor job-
ban vigyázzon magára, meg ne lássuk itt többet! Lent, a vo-
natról leszállva, azt mondja egy szintén sebesült sortárs. Jó
áll neked a civil ruha barátom. Majd azt hallom reggel, hogy
Eszter, a párom kelteget. Ébredj Bandi, menni kell dolgozni!

Főtt kukorica

A napokban, részeg állapotban az jutott eszembe, hogy rég et-
tem főtt kukoricát. Úgy tört rám a felismerés, … olyan hirtelen,
mint a viselős asszonyra tör rá a görcs szülés előtt. Ebben a be-
előtt bajomban mentem le a gazzal benőtt kertbe. Ott botorkál-
tam járva-kelve a sorok közt, de nem találtam egy fia csövet se.
----------------------
Én árva hitetlen lélek. Arra gondoltam, lefekszem a vén fa árnyé-
kába. Kiheverem a kocsma vénámba bevitt kora reggeli gyógy-
szert. Mert az éhgyomorra adagolt szesz megviseli ám a pia ked-
velő embert. A öreg fa hajlékában azt álmodtam, hogy álmomban
megittam legalább tizenkét kupica pálinkát, vagy ... tizenhármat,
----------------------
tudja a bánat. Már nem emlékszem, hogy hányat. Csak azt érez-
tem, hogy erős a főzet, okos a párlat, de nem számoltam meg
őket. Egyre csak intettem Jóskának. Tölts! És ő töltött. Intettem
újfent. Jóska megint öntött. Szemem se rebbent, hangszálam se
rezzent. Némán ittam. A címbora nem szólt, én se szóltam. Ma-
gamba zuhantan ittam. És úgy berúgtam, de úgy, ahogy máskor
is szoktam, mikor meghozzák a nyugdíjam. Hol is tartottam? Ja
----------------------
igen, már meg is van! Nekem több dolog okán muszáj inni. Ré-
szint azért, mert kiszárad a szám, részint meg itóka híján nehéz
kibírni. De legfőbb okom az, hogy amikor iszom nekem vág az
eszem, mint a penge. Csak egyre nem emlékszem az Istennek
se, nevesen, miért jöttem ide le a kertbe? … Nekem a szesz,  jót
tesz. Elűzi gondomat, és bevillan ezer gondolat, csak az a baj,
hogy ahogy jön, olyan hamar el is illan. De bárhogy is van. Egy-
----------------------
szer úgy is elkapom a szomszéd Boriskát, de úgy, hogy legalább
két hétig katica bogárnak érezi majd magát. Úgy el fogom vará-
zsolni, hogy szárnyat fog növeszteni. Csak azt mondaná meg va-
laki, miért jöttem le a kertbe. Megvan már! Hogy megkérjem ezt
a szegény magában bogarászó Boriskát. Ezt a csodás nőt. Őt a
szomszédház elvált asszonyát, hogy jöjjön, és hozzon át, legyen,
s egyen velem főtt kukoricát, s ossza meg velem örömét, bánatát.

Lacza Mihály bácsi mesél

Ha hiszitek, ha nem még boldog suhanc koromban vót nekem

egy táltos lovam. De az olyan vót, de olyan, amilyen ebben a

faluban, még a nagyságos Oklocsányi Úrnak sem. Oszt, ezt a

táltos lovat eccer, úgy dél tájékán éppen a Déri tanyán itattam

a gémes kútnál. Az a kút még mindig megvan, de most mán,

a gémes helyett, kerekes lett. Hát ahogy itatok, csak úgy legé-

-----------------------------------------------------

nyesen szájtátok, rendesen látom ám, hogy a kútkáván lapul

egy királykoronás béka. Csak úgy csendesen lap-lap, lappan-

gott. Nyilván, régóta lehetett mán az ott, és olyképpen, hogy

csak úgy aranylott a korona a fején. Az úgy fénylett, csillogott

gyerekek, az úgy ragyogott, mint a nap. Erre a békára olyan

tisztán emlékszek, mintha tegnap láttam vóna. Na mármost,

ahogy érte nyúlok, az ott nyomban kígyóvá változott. Hát én

-----------------------------------------------------

nem hittem a szememnek. Még a vén kutyám is megijedt sze-
gény, szűkölt, vonyított. És ezt most azért mondtam el nektek,
mert azelőtt ilyen nem vót Bercelen, igaz, hogy azóta sem. La-

cza bácsi arról meséljen, amikor Amerikából hazajövet azon a

nagy lakatlan szigeten kikötöttek, ott nyárson sütött kolbászt,

meg szalonnát ettek! Hol van az már gyerekek? Az árgyélusát!

-----------------------------------------------------

Jut eszembe, ezeknek a disznóságoknak, legalább a fele odaát

maradt! Most meg amondó vónék kis komák, hogy menjetek

inkább haza. És, ha jók lesztek, hónap megint mesélek nektek.

Arról gyerekek, arról mesélek majd, hogy miért különb embe-

rek a Berceliek, mint más falubeliek. De elébb vigyétek el a

csarnokba a tejet, mert az a kannába alszik itt meg. Hisz az is

szeret aludni ám, ahogy az én drága pipámba a balkán dohány.