Csák tisztelendő úr emlékére

Gyermekkoromban imával keltem, feküdtem. Anyámnak, Apám-

nak köszönhetően Istenhitben éltem. Bár ők maguk nemigen jár-

tak templomba, de engem kimondottan arra vettek, hogy vasár-

nap oltár közelben legyek. Valahogy abban a korban minden pil-

lanatban a sarkamban volt az Isten, vagy én tapostam az Ő nyo-

mában, erre már pontosan nem emlékszem. Aztán jól vigyázz

ám, intett Csák tisztelendő úr, hiszen Isten szeme mindent lát. Az 

----------------------------

Úr olyan rafinált, hogy hamar megtudja a rosszat. És te azért is

vagy kivételes, mert vasárnap az én személyes penitenciám alatt

kapsz majd üdvösséget. Így lett a nagytiszteletű berceli pap be-

csületem őrzője. Ettől kezdve minden perbeli ügyemet Istennel

ő intézte. Mindemellett még sokaknak volt ő őrzője, lelki pászto-

ra, és ha kellett orvosa, akár órása is, hisz ez utóbbihoz is értett.

Mitöbb, lakodalmakon a rokonok rokona, s szelíd ivócimbora. És, 

----------------------------

mert jó volt a modora, a keresztelőkön a koma helyett is koma

volt, de ő oda soha sem ment üres kézzel. Eljegyzéseken ebéd,

vagy vacsoravendég. Igen, hiszen Krisztus vérét ő sem vetette

meg. És hát Csák tisztelendő úrnak nemcsak a saját lelki ismere-

tével, és Istennel, de mindenkivel jó volt a viszonya. Sőt, még a

nép ügyes-bajos dolgaival is és szinte minddel pertu koma volt,

hisz akárhogy is folt hátán folt, ő volt falunk bölcs polihisztora.

A sírok közt Bercelen

Lelkem mécsei, szívem fényei ritkán járok itt köztetek.

Még eleven az emlékem rólatok. Magamban hordom

szelíd mosolyotok. Még itt cseng bennem sok hátra ha-

gyott szavatok. Van, mikor simogattok,  máskor meg

fájtok. Ti égi szirtek, régi ikonok, szívek, szent rokonok

-----------------------------------------

ti ereimben itt keringtek bent. Érzem, tetten érem egy-

kori voltotok szavaimban, mozdulataimban. Itt vagytok

homlokom redői mögött. A szívemben, agytekervényeim-

ben őrzöm hajdani valótok. A virágban, a gyertya láng-

-----------------------------------------

ban látom most is arcotok. Hálás vagyok, és köszönöm

nektek, hogy ismét csendre, lelki békére leleltem itt köz-

tetek. A gyertya ég, és, ha most el is megyek innét, a ti

emléketek bennem él, a ti fényetek csillagként ragyog,

még akkor is, ha ti, itt az örök némaság porába hulltatok.

Érted, és magamért

A békét, a biztonságot hoztam el neked eddig is. Hogy tudd,

hogy érezd, amit lehet, és míg élek érted mindent megteszek.

Elhozom neked a szeretet, a reménység, a vígság burján ágát,

még mielőtt azoknak szirma porba hullna. A szobádba ho-

zom, a vázádba rakom, ott lesz asztalodon, életem számtalan

--------------------------------------------------

varázsa. Az ágyadba lopom a rózsa, a bodza, az orgona és

minden virágnak rokona ajándékát. Mert odakint, ezeken a

zordon tág tereken, csak egy ideig bírja mind. És csak rajtad

múlik, hogy mikor, és hogyan bontja ki majd szirmait. Hisz,

ha hűvös az éj behúzza, és magába bújva őrzi a kéj vágya szár-

--------------------------------------------------

nyait. Ami csak tetézi a napok jaját, és nyögi annak sok baját.

Bizony nagy kár, hogy a földre borulva végzi, és ott lent a sárba

hullva vérzi el önmagát. De remélem ez messze van még. Lel-

kem, én addig is odaadom neked kertem legjavát, megosztom

veled énem sok féltett titkát. Csak hát cserében békés biztatást

--------------------------------------------------

lássak az én kedvesem, az én jobbik felem szemében. Simoga-

tást szeretnék, megnyugvást, enyhülést. Hiszen olyan rövid,

olyan törékeny e földi lét. Ezért is kérem tőled, hogy megérts,

hogy szeress. Azért, hogy egészen a szívembe láss, hogy majd

néhány hibám, és egy-két ballépésem nékem megbocsájtsd.

Szénaillat

Emlékeim szénapadlásán őrzöm még a frissen kaszált rét
illatát. És hát bőrömön érzem rég a tűző nap erejét, a nyár
átütő melegét. Látom az időeresztékén át a lekaszált szá-
lak takaros sorokba dőlt rendjét. Látom apám kimért léptét,
--------------------------------------------------
és azt is, amint inas karjaival suhint. Szinte szalad úgy ha-
lad a nagy zöld gaz sűrűjében. Látom ahogy göcsörtös ke-
ze alatt megadják magukat, és szép sorjában lerogynak a
kókadt fűszálak. Én meg csak fáradtan araszolok utána.
--------------------------------------------------
Tegnap megint fülembe csengett, ahogy hátra-hátra szólt.
Nem korholt, soha nem bántott szavával, csupán csak biz-
tatott. De én, a vézna legény bárhogy is igyekeztem, foly-
ton mögötte kullogtam. Nem gyorsan fiam, csak tempósan,
-------------------------------------------------
ütemesen! És ez most a volt küszködésem okán, és Apám
megcsendesült emléke kapcsán érintett meg. Igen, mert a
héten házunktól nem messze épp a kis erdő sarjúját kaszál-
ták, és az esti szél házunkba hozta a száradó széna illatát.

Az öreg tengerikas

A ház végében állt az öreg tengerikas. De úgy, az agg
hogy, az szakadt állapotában is méltóságot sugárzott.
A kifosztott kukoricacsősz kora tavasztól deres őszig
ott ásított üresen az istálló és a glédába rakott farakás
között. Mélázva állt ott, nagy álmokat szőtt, reménnyel.
---------------------------
Aranysárga csövekről, dús szemektől megrakott vas-
tag csövekről ábrándozott. Emlékeiben büszke tömör
szemeket citálva, arany rögöket remélt, és magába
révült. Zsibbadt talpával tartva a szérűt, mély álomba
szédült. Néha szusszantott, s jó nagyokat horkantott.
Mígnem egy ködgubás, fagyos őszi reggelen a csálé
---------------------------
góré magánya a tengeri szárak aranyára ébredt. És

a tengerik adták ám tiszteletet a bölcs öregnek. A víg
csövek mind, és rendre ráköszöntek. És, amíg a derék
kas csőről csőre emberi mód fogadta őket a mezőről,
annak öreg mellkasa egyre csak dagadt az örömtől. A
vén tároló álma végre teljesült, és megint elcsendesült.

Kutyahűség

Jó az, ha az ember sokáig öregszik és a bölcsesség ku-
tyája hozzá szegődik. Bár néha fáj, vonyít, de végülis
boldog vagy, mikor ez a bugris eb, ajtódon kopog. Meg-
érkezik a várt vendég, és te tárt szívvel fogadod. Az meg,
mert barátod leül melléd, hozzád telepszik, s a múltból
merít. Úgy nevezik, hogy lelkiismeret. A volt dolgok bo-
-----------------------------------------------

rából édes szeszt iszik a veled egy. Maga elé mered, úgy,
ahogy a mámorától részeg szokott. Képet fest, beszélni
kezd. Teljesen magába zuhantan, őszintén, nyíltan. Vol-
tak vágyak, és okok, mikor öleltem. És voltak becstelen
korok, mikor öltem. A sors, mikor, mit hozott. És mondja
-----------------------------------------------
hosszan. Én sem voltam különb, mint mások. Gyűlöltem,
és szerettem. Igen, ma már gyakrabban belobban űzött
szívem sebe. Köröttem somfordál, nyűszög, lábamhoz
dörgölődzik életem hű ebe. Könyörög ez a kedves bestia,
merőn néz a szemembe. Muszáj a házamba beengedni.
-----------------------------------------------
Ajtót nyitni neki. Ő meg víg, hozzám telepszik, egészen
mellém húzódik. Hiszem, ha az ember sokáig öregszik, a
bölcsesség kutyája hozzá szegődik. Bár néha fáj, néha vo-
nyít, de végül is boldog vagy, mikor ez a bugris eb ajtódon
kopog. Megérkezik a várt vendég, s te tárt szívvel fogadod.

Látomás

Magamra hagyott egyedül, rendezett sírok vesznek körül.
Rég vágyott álmom, hogy úgy botorkálok itt egyszer, mint
egy részeg megszállott. Úgy, ahogy egy űzött, magamfajta
lélek a ma élők közül. Véltem röghöz kötött vak, néma nesz
lesz majd a Föld. Úgy gondoltam, csendesen alszanak. De
------------------------------------------------
nem, mert, kik ide pihenni tértek, olyan kedvesen kísértenek
most a Holdvilágos ég alatt, hogy látom őket mind. Hangokat
hallok, rám köszönnek. Megszólítanak; szemek villannak, sír.
nak, nevetnek. Úgy tűnik, hogy az idő lezárt résén át fényde-
rül, és ott legbelül erős közlési vágy mindben. Ismerős arcok,
------------------------------------------------
kitárt karok a kerítésen innen. Miközben csillagsokaság fölül,
itt lent szívek nyílnak meg, és beszélni kezdenek. Hát ezt, így
nem megy, egy szóljon csak, ez a rend! Majd csend, és közülük
egy mesélni kezd. Nemrég a Földre költözött egy Istenszándék,
ki jótét lélek. Okkal,  hiszen teltek ezer évek. Levegőt vett, felsírt 
------------------------------------------------
a friss élet, mint ahogy a többiek, de ez az egy közülük megváltó-
nak született. Hát, már épp ideje volt szikkadt anyaméhek. Nagy
szüksége van rá a földnek. És ő ki lehet? Hisz percek alatt ezer szü-
letik, és szeme mindnek égre mered. Majd megtudod kíváncsi lé-
lek! S ahogy jött rög fölött a látomás, úgy tűnt el, mint egy villanás.

1956 ősze

Idős, s ti fiatal parittyások, ne veszítsétek el hitetek.
Bősz harcosok, hős Dávidok küzdjetek, amíg lehet.
Őrizzétek a lángot. Szerezzétek vissza a szabadságot.
Sebzett szívetek, s a ti szent szátok égbe kiált. Ez a
sokat szenvedett nemzet már annyiszor tűrt rabigát.
---------------------------------------
S bár ezer éven át sokszor nyertetek csatát, és néha-
nap a Kárpátnál meg is állt a hatalmas Góliát, de
mindig jöttek új hadak. Farkas éhesek, vérszomjasak.
Most ismét tenger nép, a nagy Szovjet had van épp
fenn a bérceken. Hős nemzet, küzdj a Góliát ellen!

A józan ész, és a művész

Minden ember lát, míg szeme előtt a világ, de a művész-
ember az más, ő másképp lát. Ez a lélek, ez a szív, és ész,
többet érez. Ez a csodás lény színnel tölt meg, ez a kéz
formába önt, és kőbe vés. Általa ölt testet több nemzedék
számára a múlt. A művész ember ezer fényt gyújt, mert
----------------------------------
valamit tud. Pedig ő nem több, sem nem jobb nálunknál,
csak messzebbre lát a mi orrunknál. A jelent erősen érzi, s
folyton a múlt kísérti, míg a jövőt sejteni véli. Millió képet
igyekszik nekünk megmutatni. Gondolat, s szóvirágokkal
----------------------------------
próbál kápráztatni. Csokrot vet lábunk elé, rímeket szór
szívünk köré. Lelkünk körül babrál, de örökül többet ad
a szavaknál. Olyan rab, ki eszközül köbe vés. A művész
az, ki maradandót ad, mert "a víz halad, de a kő marad."

Kecskerímek

Kegyetlenek a komor versek, mert botor éjjelekkel vernek.
-------------------------------------------------------------
Akkora halat fogott, ahogy a keze mutatta, s az esze mél-
tatta, hogy valós nagyságát a képzelete messze túlhaladta.
-------------------------------------------------------------
Istenem, mióta élek téged kereslek, de hiába az ima, s ezer
ének, hiába a sok részeg nóta, ha te soha nem jelensz meg.
-------------------------------------------------------------
Iszom a rossz bort, s a sok nagy fröccsöt, holott igazán a sört
meg a pálinkát szeretem, és kedvem is csak ezekben lelem.
-------------------------------------------------------------
Régóta azt remélem, hogy egyszer ötösöm lesz a lottón, és
fölös pénzem azokra költöm, kiket nyomaszt a svájci kölcsön.
-------------------------------------------------------------
Több, mint ötven éve nem láttam eperfát, és már nem is em-
lékszem itt Budapesten, hogy milyen az eper íze Tiszabercelen-
--------------------------------------------------------------

Hol a tücsök ének, odaköt test, és lélek, ahol fenséges az est,

mert ehhez képest Budapest csak egy füstszagú fényes falú.

-------------------------------------------------------------

Ha életed őszén úgy tör rád az alkonyat, ahogy vad korod delén

a lovadat pőrén ülted meg, akkor neked még nincs mitől félned.

-------------------------------------------------------------

A női hűtlenségnek az a legfőbb oka, hogy a pénzt nem teszed

le az asztalra, és nem csoda, ha zsong, és más férfi után rajong.

Házassági recept

Van-e benned annyi alázat, hogy csendes vagy,
mikor Ő lázad? Tudod-e a helyzetet kezelni, és
tudsz-e helyette is okosnak lenni? Megvárni,
míg lecsitul a kedélye? Bólogatni addig, amíg
be nem látja a "hülyéje”, hogy jó az, amit te
érte teszel? Ha igen, ámbár kutyahűséggel, de
akkor te már számára is szerethető társ leszel.

Sírfeliratok

Itt nyugszik Ákos, lévén kocsmáros, minek révén feszt

ivott, és annyi szeszt tudott leönteni torkán, hogy most

ennek okán siratja párja, rossz mája, és néhány

ivócimborája.

--------------------------------------------------------------------

A kölcsönadóimnak innen üzenem, most, hogy már

eltemettek egy nagy fityiszt nektek!

--------------------------------------------------------------------

Itt fekszik Sárpataki János, ki annyira lecsúszott, hogy a

végén már kukázott. Aztán egy unott estén úgy elázott,

hogy ide jutott, ide, hová sose vágyott.

--------------------------------------------------------------------

Itt nyugszik Tóth Bence, ki egy este lement a pincébe

bátyjával, Gyulával, és ott égőgyufával keresték a hordót.

Azt nézték, hogy van-e benzin benne. Oszt azért hót meg

a két Tóth, a Gyula meg a Bence, mert vót benne.

--------------------------------------------------------------------

Az én galád férjem majdnem megmérgezte a mamát, és

hogy még a szagát se érezze a család, hát betonba tettük

a koporsóját.

--------------------------------------------------------------------

Pistát azért ásta mélyre klánja, hogy a föld ki ne kihányja.

--------------------------------------------------------------------

Azért fekszem csöndöm éjén, mert főnök lettem ládám

mélyén.

--------------------------------------------------------------------

Tudjál róla, hogy a világ óla ott fent az ég alatt tágasabb,

de az Úr szolgája itt lent valahogy mégiscsak vidámabb.

--------------------------------------------------------------------

Már nem is bánom szavamra, hogy itt hagytatok magamra.

--------------------------------------------------------------------

Vakon kerülsz ide, ha elfáradtál, s itt azon, derülsz amit

magad mögött hagytál.

--------------------------------------------------------------------

Ne félj a haláltól, mert kit itt maraszt, az boldogabb, mint ki

fent marad.

--------------------------------------------------------------------

Higgy nekem kedves Emerensz, és te is Ferenc, mert jobb

itt lent, mint odafent.

--------------------------------------------------------------------

Itt születtem Tiszabercelen, amíg éltem tiszta volt hitem;

öröklétet, és Istent reméltem, mígnem egy reggelen ide-

kerültem.

Önkormányzati választás

Engedve az Úr szavának, lévén vasárnap az ebéd, és a szavazás után Esz-

terrel, gondűző mesteremmel kéz a kézben sétáltunk a pesti napsütésben. 

Választáskor, ha jó idő van, mindig ez a program. A Kossuth téren sokáig 

néztem az országház zászlaját, engem szent ott maraszt, ahogy ott leng. Fi-

gyeltem színes trikolórját, hogy fodroz, hogy lobog ott fent. És ahogy szo-

kott, éppen soros időben a díszőrség is váltott. Jó a parlament előtti térben

-----------------------------------------------------

a fúvósok ütemes hangját, a hajdani korok himnuszát hallani. Tegnap csend

volt. Így a Duna pesti oldalát ölelő napsütötte kövön ülve néztem, hogy ör-

vénylik a felszínen a habzó folyam buboréka. A sok sustorgó félgömb egy

darabig csak körkörösen forog, csicsog a vízen, majd egymásba kapaszkod-

va, elúszik hirtelen. A budai oldalról a templom időkód harangja időnként át-

szólt. Az óra hangja számunkra este hétkor jelezett utoljára. Eszter elunta

-----------------------------------------------------

magát. Aztán rám szólt. Induljunk! Ritka dolog, hogy vasárnap, amikor a csa-

ládok többsége otthon, itt a rakparton teljes hosszában csak araszol a kocsi-

sor. A neonok szivárvány sokasága ásít a vízen. A kora esti őszben, a pesti

kocsi-csődben vétlen neonok fénysora pislog a Duna medrében. Ami a ma-

ga nemében szép látvány, de egy idő után jócskán elunod. Ilyenkor jobb hí-

ján bekapcsolod a rádiót. Hazafelé a kapcsolót ütközésig tekerve az úton vé-

-----------------------------------------------------

gig a Kossuthot hallgatom. Egy nyálverő önkormányzati képviselő "történel-

mi jelentőségűnek tekinti, és a demokrácia győzelmének" nevezi az össz-

társadalmi megmozdulást. És azt is mondta még, hogy az újak, a régi garni-

túrával szemben nagy változást ígérnek. Biztos vagyok benne, mondta egy 

balos riportalany, ha megválasztják őket az utazáshoz nem kell bérlet, és ab-

-----------------------------------------------------

ban is, hogy az egész Budapest zöldövezet lesz. A Nagyvárad térnél Eszter 

felébredt. Na, eddig mit tudtál meg. Alig valamit, hisz, amit bemondanak, 

azok csak részeredmények. Pirkadatra éhes a kutya, türelmetlen, ugat. 

A ház hű ebe sokunkat ébreszt. Felkelek, bekapcsolom a rádiót, és hallom 

ám, hogy 13.-án a város tágulat népe Karácsony Gergely urat fogadta szívébe.

A tisztelt fogyasztó

Sajnos, sokszor az a fontos, milyen az idom, a felszín, hogy

milyen finom a külcsíny. Az, hogy a dolog milyennek látszik.

És, hányszor van ez így? Hányszor esünk abba hibába, hogy

a megvásárolt idea odahaza csak a maga délbábja. Gondold

csak végig? Ez kísért mindig!  Az, hogy a dolog nem az, ami,

csak annak látszik! Így van ez, mikor hűtőgépet veszel, de ak-

---------------------------------------------------------

kor is, ha egy turmixgépet, akár egy mosógépet. Meddig ma-

rad meg ez épségben neked, meddig élvezed miután megvet-

ted? Úgyszólván a tűrés határáig, vagyis a garanciáig. A gyár-

tó szépen bezsebelte a pénzed, te meg éppen az illúzióért fizetsz.

Egy ideig még mindenki örül a terméknek, a tárgyiasult eszmé-

---------------------------------------------------------

nek. És ezt a garanciáig jóhiszemű komfortérzet lengi körül.

Hízeleg a szívednek, hiszen már legálisan a tied, valósan bir-

toklod. De mert elromlott, bosszankodsz, s hívod a központot.

Érdekes ez, mert ott pultnál az eladó még udvarolt is neked, s

elhitette veled, szép vagy, és okos. hogy ezt megvetted. S, mert

---------------------------------------------------------

nem csak szép és okos vagy, de szimpatikus is, ezért külön

engedményt kapsz, sőt ajándék kupont is ad, mi több az árut

kiviszik házadhoz. A pénztáros lehajló hozzád, bizalmas.

Rád kacsint, és ettől olyan boldog leszel, miután kizsebel,

hogy megindulsz, és nyomban a bankkártyádhoz nyúlsz. És

---------------------------------------------------------

ebben az a bosszantó, hogy te, a meghatódott fogyasztó, új-

fent megvetted a látszatot. Így a gyártó, aki a kitűnő terméke

okán részint barátod, részint meg jótevőd is lett. És eszerint

téged ez, …  akkor, és ott annyira meghatott, hogy az agyon

reklámozott árral, és a kedves eladó által megint átb@szott.

---------------------------------------------------------

Angyal András  >  A tisztelt fogyasztó

Mákos guba

Egyszer csak nagy hirtelen rád tör egy rég elfeledettnek hit

diszkrét érzet, vagy egy benned maradt féltve őrzött képzet,

lett légyen az egy íz, egy hang, akár egy mozdulat. Tudod,

valahogy messzebbről jönnek a dolgok, mint azt gondolod,

és jóval mélyebbek az összefüggések minthogy véled. Nem

fogod elhinni, mert olyan alpári az érzet. Nevesen, és törté-

--------------------------------------------------------

netesen, s ez nem csupán szófordulat. A mákos gubáról ál-

modtam tegnap. A mák íze, s az édes tejjel abált guba mé-

zes aromája annyira megfogott, hogy belopódzott szívembe,

számba. Vágya bent kereng az ereimben, és ha ízlelem, itt

matat a nyelvemen. Az éjszakából hozott álmot éber állapot-

--------------------------------------------------------

ban, teljes valómban érzem. Aztán, hogy, hogynem ma dél-

ben végképp fogytán türelmem. Telefonon kértem a párom,

hogy bármi áron, de teljesíts álmom. Mákos gubát készítsen.

És én a vén ácsingó lélek már alig várom villás illendőségre,

hogy a mákos gubás estére az étkek étkére végre haza érjek.