A semmi ágán

Nézd meg a  kicsi életet,  amint  kint van,  nyomban magával, ön-

kínja jajával van elfoglalva.  Pedig  ahogy világra jön, még nincse-

nek képzetei, ám vannak ösztön képletei, így megkapja, ami neki

jár. És mikor erre az  ember fiára, a kinti világ reája köszön, ez dü-

hös, és vérgőzös lesz rögtön. Mert hogy teljes lényével fáj, hát ki-

-----

abál, ordít, rúgkapál.  De  telehassal  már olyan  édesen döngicsél 

neked a mézes-mázos.  S ahogy szájával égi hangokat ad, elhiteti 

veled,  hogy  te  csak  is érte  vagy. És,  mert saját érdekében kiált, 

hát  orrodnál  fogva  vezet  a  rafinált.  Ez addig csűr, csavar, hogy 

okos  furfanggal  megkapja,  amit  akar. Tudatos lény Ő, olyan élő, 

-----

aki tíz körömmel kapar,  de közben békében akar élni önmagával,

és persze a nagyvilággal.  E földi tájon  lett légyen férfi Ő, akár nő 

mikorra felnő megtanul viselkedni, és vadul első akar lenni. Ennek

a szívednek  kedves  álom  áradatnak,  képzetei vannak. Így, ez az 

ember, ha kell ezer helyzetben is magára lel. Mivel nem csak neki,

-----

de a társaknak is terveik vannak,  és ahogy jön az áramlat, ő eze-

ken aszerint változtat. Mert a régi  tanult tisztesség már elavult já-

rom,  és  bármi áron, de  neki két lábon kell járni. És persze ennek 

okán, erős  esze,  és  hős  szíve jogán  ösztöne azt jelzi, önös érde-

ke  azt zengi,  hogy  neki  mindig, és  mindenütt elsőnek kell lenni.

Társbérlet

 Közismert dolog, és tény, hogy mi ketten; Isten, és én már régen

élünk társbérletben. És mint távlat, s egyben békés varázslat, csen-

des kötelékben lakjuk  együtt a házat.  A táguló tér, s  az örök idő

falain belül mindenütt velem van az Úr ... Ő nyilvánul meg vágya-

imban, rám bámul tudatalattimban. Ő testesül meg munkámban,

…

jelen van mozdulataimban, most is itt van szavaimban. Ezért nem

jár bér, és ez így is lesz, amíg Ő, a végső útra fel nem kér. Nyilván

nem sürgetem, de egyszer majd felszólít. Rám szól, ahogy illik, és

amint az a szolgának  obsit adáskor  kijár ... Emberségének eleget

get tett, immár elmehet!  És ez most  már bármikor  eljühet, mert

…

szolgáltam én már  éppen eleget. S ha ezt diktálja a becsület, ha

ezt írja elő ott fent a szent  etikett, ám legyen.  Uram legyen úgy,

ahogy te akarod! ... Csak tudod, azért az jólesne, ha a végtisztes-

ségben  kegyelmed több  figyelemmel, egy kicsit jobb, egy kicsit

segítőbb szándékkal lenne irántam. Mert hát ki az közülünk, aki

…

hibátlan, és persze bízva a csodákban, én azért könnyű szívvel, 

a visszatérés reményével indulnék el innét. Jó Uram, én úgy em-

lékszem, hogy nekem ebben a  véges végtelenben nem ez az el-

ső, és azt is remélem, hogy nem is ez  az utolsó utam. Uram, ha

engeded, ha lehet, én úgy szeretnék  végig menni ezen a fényes

…

körúton, ezen a csillagporos tejúton, ahogyan onnan ide megér-

keztem. Fázón, ruhátlan, vakon, szégyentelen csupaszon, sírón,

szegényen, rívó reményben, egészen meztelen.  Uram, te  drága

szent alak, ahogy jöttem, tanuktól körülvetten, én így hagylak itt,

hogy majd megint magaménak valljalak, és tovább imádhassalak.

Harag

Nem hittem  volna el  senkinek,  hogy  velem ily galád dolog meg-

eshet. Nagyon bánt, és hát ezért mondom el most mindenkinek,

mertha magamban tartom, az idegemre megy. Nem hittem volna,

hogy 2 testvér, húg, és báty ilyen galád mód összeveszhet. Kár, és

módfelett fáj, hogy így átkot tud szórni a haragvó szív, s a száj. Föl-

-----

lötébb  megriaszt, és sokat búsulok  emiatt,  ám akárhogy is alakul

a dolog, én dacolni nem fogok, nem mert én ennél okosabb vagyok.

Mint a Tisza partra kivetett hal, úgy játszanak a napsugarak a pik-

kelyes indulat csillámaival.  Persze  nem először vagyok én így ve-

le, nem mert neki  köszönhetően,  egyszer  már  közel  nyolc évig

-----

vergődtem  egy  általa  ásott  meszes gödörben.  Félek, most hogy

elköszönt,  el messze tűnt  közülünk egy szeretett, egy sokat szen-

vedett lélek.  Félek,  hogy 1 délibáb  játszik velünk, azóta kihuny.

ni látszik  ami  nagy kaláka  tüzünk. Azt érzem, nincs tovább, be-

alszik a láng, és a ránk szakadt csendtől  nincs  semmi ostobább.

Régen, meleg nyári estéken

Régen,  nyár meleg  estéken,  úgy fogta  lelkem, markolta szívem

a zene áhítata, miként jobb helyeken  a tisztesség  keze, és a várt 

vendég, ha babrál a kilincsen, és olyan  békésen, miképpen, az es-

ti  ima áldása van a levegőben.  Ilyen volt számomra a vén tetőfe-

dő  tárogatója.  És  olyannyira  vonzó,  és   egyben  megnyugtató,

mint  a sziporka  csillagjaira  büszke  égbolt,  vagy  mint a Naptól

fénylő  teli  Hold.  Alvásra  készülő falunkra, akár  az  esti harang

---

hangja úgy, olyan  simogatón  és örömre hajlón borult rá Mátyás

bácsi nótája.  A vén zenész  fúvós  szerszáma  őseink,  rég élt ele-

ink  kalandjairól mesélt. Istenáldotta  zenész  ujja  úgy illesztette, 

varázsos  szája  olyan takaros rendbe szedte az ódon nóták sorát, 

hogy  szinte  templomi  misét  hozott  be  békés falunk terébe. És

ha ami egyszer a berceli zene tornyából, a Tisza partjáról elindult,

annak égig érő hangjára csillagok sora gyúlt a Tejút csapásán. Az-

---

tán ennek  okán  éjszakai  élet ciripelő hada, bódult tücskök soka-

sága, és a részeg angyalok  kába sora, gyűlt össze csodálni, s hall-

gatni őt. Összebújtak, és  ős regős történeteket hallgattak mind a

bürkök,  a susogó  sások, és  a pletykás szájú csalánok. Az ingyen

biztosított  koncerten  nádak füleltek  a berekben. A Tisza meder-

ben zenére  éhesen  remegtek a levelek, földig hajoltak a sápatag

árnyak, a fák,  az ágak,  és dermedten hallgatták a régi idők dalát.

---

Igen, Mátyás  bácsi  tárogatójának  hangjára szinte minden égi és

földi  szinten  másképp csörgedezett a vér az erekben. Ilyen esté-

ken  különös fény gyúlt a lelkekben. Engem sokak közt, és legki-

vált a  Rákóczi induló fogott meg. Minek nyomán kurucok dicső-

sége rémlett, Rákóczi vezérünk glóriája fénylett vissza a rég múlt

időkből. És oly annyira, hogy nem csak a holdon járó álmaimban,

de már éber napjaimban is kísértett. Lévén akkoriban drága apám

---

révész a Tiszán, ennek  okán a hét minden napján déli harangszó-

ra ebédet vittem a  Tisza partra.   Ám néha megesett, hogy késett 

az étek. Igen, mert itt Mátyás bácsi házánál megálltam kicsit. Arra 

vártam  mindig a  kiskapunál,  hogy hátha meghív egy rövidke vi-

zitre. Persze, erre nem került rá sor soha. Ám azóta is, ha tárogatót

hallok a rádióból,  de bárhol  is csapja  meg regős ének a fülemet,

ilyenkor  Matyás urral rokon szív éget, szól, s hív az alkony ég alól.

Vérbeli horgász

Az igazi, a vérbeli, horgász egytől egyig mind nagy, mesebeli

halakról álmodik, így volt ez apámmal is. Ő mint a megszállott

ment, futott, ha esett, ha fújt, ha vasvilla hullt az égből akkor is.

Vonzotta a hal, a víz. Most, ha utána gondolok, nem kis meg-

szállottság kellett hozzá annyi bizonyos ... Tisztán emlékszem,

---

ebben a naiv hitben, ebben a csendes őrületben, mint egy szé-

dült remete órákig ült a pecabot fölött. Mi több, ezer féle tücs-

köt, meg bogarat tett a horogra, gyerekes izgalomba révült, és

várta a nagy halat. Mondván, hogy az a hatalmas, az a mesebeli

totem állat egyszer csak a katolikus pap által megáldott botjá-

---

nak valamelyikére akad. Anyám sokat neheztelt emiatt. Perle-

kedő szája egyre csak szórta apámra, és a Tiszára rosszallását.

Szenvedett tőle sokat, veszekedett vele, szidta, korholta, hara-

gudott érte. Egy szóval az efféle megszállottságát nagyon nem

szerette. Apámnak persze ettől egy percre se apadt el a kedve.

---

Ez a különcsége megmaradt élete végéig, ami főként az utolsó

időkben emelte az égig ... Ezzel telt szegénynek minden napja,

éje. Az utolsó pillanatig betöltötte őt szíve szenvedélye. Végül

is kedvenc unokájának, Attilának adta át felelősségteljes örökét.

Ő viszi tovább konok álmát, ... a boldog megszállottság örömét.

Töltöttkáposzta

Sokfajta sültet,  meg  ezerféle  főztet  szeretek, de elképzelni sem 

lehet,  legalább  is én  magam  nem tudok jobb, és csodásabb ét-

ket,  mint a  szabolcsi  töltött káposzta.  Aki evett  már ilyet, vagy

csupán  csak kóstolta, az  nem  fog  megcáfolni  engem, mert  az

velem együtt tudja, és esküdt vallja, hogy ezen a  földkerekségen

-----

semmi, de semmi sem nyújt annyi örömet, olyan nyelv csiklandó

élvezetet, mint  ez a gasztronómiai műremek. Nagy ünnepek ide-

jén ilyet  esznek odafent a  szentek ... De közülük is Istennek csak

egy - egy ritka kiválasztottja ... Mert bizony a  szabolcsi töltött ká-

poszta ott is nagyon kevesek  kiváltsága. Igen, hiszen szinte felül-

-----

múlhatatlan az illata, és persze a színe, de legkivált az íze, mesés 

zamata. Az avatatlan, azt sem tudja, miről beszélek. Nem tudja a 

lélek, hogy a  szabolcsi  töltöttkáposzta  az étkek étke, a gasztro-

nómia csúcsa, maga a boldogság ének, az  asztalok áriája, öröm-

óda, a száj, s a torok  részeg mámora,  és nemzedékek himnusza.

Meghívás gardenpartira

Annyi bizonyos, - majd látni fogod – hogy  inkább dadogok, mint 

sem néma  vagyok.  Eddig nem tudtam  eldönteni, neked elmon- 

dani, hogy balsors-e, vagy  szerencse, a kapni fonál, avagy inkább 

az örömöt adni szál köt-e veled jobban össze. De tegnap óta már 

tisztábban  látok.  Lévén,  hogy  különös  nap, éjfélig ültem a gép 

-----

előtt.  Talán  furcsállod,  de vég nélkül ünnepeltem magamat. Egy

percre  sem  hagytam el a házat. És itt a gép, mint ahogy az más-

kor is  szokott, mikor  üzenetet kapok, folyton csak kattogott. Ter-

mészete  szerint  pillanatkép  morzejeleket adott. Amint sípolt, is-

mét  újlépték,  megint  pittyogott.  Az elején folyton csak hegyez-

-----

tem  fülem,  majd a kis  ablakocska  mezején  olvasva az üzenete-

ket,  nem  hittem a  szememnek.  Tudod,  bízom én,  és mindig is 

bíztam benned Barátom.  De ettől több és szeretőbb  üzenetet ál-

mom határán innen, de túl sem kaptam rég. Végül is még itt állok 

előtted és, ha ez bűn, akkor meggyónom bűnömet. Tudod, éveim 

-----

száma már túl a  hetvenen és most már  csak több lesz, sem nem 

kevesebb. S, ha engeded, akkor az alkalomhoz méltón, mert talán 

jövőre  már  nem  lehet  sem  mosolygón,  sem  önsajnálón  meg-

hívlak  ezen  az  internetes  bolygón virtuális asztalomhoz, ahogy 

illik.  Légy  vendégem  itt, és  fogyassz  annyit,  amennyi  jól  esik.

Köszönet

Kedves barátok, rokonok, száz szám internetes szomszédok! Hálám 

okán, és szeretetem jogán köszönöm nektek  mind a csodát, a gaz-

dag ajándékot, ezt a sok - sok öröm pillanatot ... Mind azt a tőletek 

kapott szikrát, a lobot,  ami most a hamvadni látszó öreg szilfák kö-

zött tüzet gyújtott. Köszönöm a figyelmetek, az  általatok parázsba 

bújtatott szeretet varázsát, a fényt, a lángot, ami mindig hálával fűti 

-----

át az én vén szeretet éhes szívem falát, ami még az élni vágyás me-

legével deríti az öreg kályhát. Drága barátok, rokonok, kedves isme-

rősök  olyan  jól  esik lelkemnek, hogy törődtök velem. Köszönöm

nektek, hogy a gondok, a tüskebokrok, a  szürke hétköznapok sűrű-

jében,  együtt  éreztek,  és itt  vagytok  velem,  hogy  örömöt, hogy

meleg  derűt,  okosan  szerető  boldogságot  és  hitet  adtok nekem.

Gondolok rád

Már 74 éve tudom, milyen  szerető lelked van drága húgom. Erő 

felett  hozod a  magad  kiszabta normát az élet  viharában, … és 

talán azért is renitenskedik nagy szíved mostanában. Ritkán talál-

kozom veled,  s ennek okán sűrűbbek azok a napok, mikor érted

----

már csak imádkozni tudok. Testvér, tudom, hiszem, s vallom hogy 

Isten  megsegít,  ... és a  kiszabott  uton  áldás kísér. Talán el sem 

hiszed, de én mindennap gondolok rád,  együtt  érzek  veled sze-

retlek  téged. Így imám  által, a  fohászon át  hallom  szívverésed.

Lajos sógor

Az önzetlen barát,  szerető  testvér, az  igaz és szívbéli rokon ma-

napság ritka kincs. Hogy mi a titka?  Sémája nincs, de, ha még is 

lenne, akkor talán az, hogy nincs  helye  visszhangos tervnek, fur-

fangnak, cselnek. Hiszen, ha baj van,  csak egy jel, csak egy hang 

kell, és már is ugrik az ember.  Ám van mikor  az események sod-

-----

ra elseper mint a tenger, és már  csak az  együttérzésedet tudod

kifejezni, már nem tudsz segíteni. A veszteség hírére, réveteg sze-

mekkel nézel bele az  enyészet,  a  létetet  elnyelő űrbe. Kiszárad

a torkod, elcsuklik a hangod, ereidben a vér megfagy. Átkozod a

sorsod,  hogy te  magad, olyan szétesően semmi anyagból vagy.

Nélkületek

Az idő eresztékein szivárog rég a felismerés, ami számomra egyre

inkább  erősödő érzés,  nevesen,  hogy nekem ti  testvéreim vagy-

tok. Véreim, … én igazat  mondok, mert  mikor aludni  nem tudok, 

olyképpen veszlek titeket magamhoz, ahogy a tüdő  mozog, és a 

száj  levegőért  kapkod. Muszáj belétek kapaszkodnom, különben  

megfulladok. Már jó pár éve, a  magány  szárnya  csattogna fejem 

------

fölött éjjelente, ha nem  volnátok  ott  soraim között.  Amikor ver-

set írok ti erősítettek meg tevékeny hitemben.  Most  is bent csör-

gedeztek  ereimben.  Ti  egyként  fogjátok  ceruzámat,  érző lélek-

ként formáljátok a verssorokat. Nélkületek szívem, s eszem érzésé-

vel hallgatag  élnék, a  buta  számmal  csak  ennék, suta imára kul-

csolt  kezemmel  meg  földhözragadt  béna,  és  balgatag  lennék.

Ugróiskola

Egy idő után már pontosan tudni fogod,  hogy az ugróiskolában

milyenek  a  sablonok.  A  szabály  a  fontos,  hogy  lássátok  fiúk,

és leánykák, hogy  hol vannak meghúzva a  rovátkák. Az ugrások

során újra éljük  ugyanazt  az élményt,  majd rögzítjük a tényt, na

persze tévedhetünk is, és félre lépünk. Aha, ez nem így van! Mert-  

hogy  az  elvétés  is  benne  van a  pakliban. Nyilván  fontos a sza-

------

bályhoz  való hűség  is, igen ám, de a hűtlenség is ott bujkál a kí-

sértések bokrában. Engem csalnak, a szemembe hazudnak, majd

te csalsz, aztán  odajutsz, hogy  már  te hazudsz nekik, és magad-

nak. Szépen, finoman magyarázkodsz, és észre sem veszed, hogy 

csúsztatsz.  Igen,  mert butaság lenne megmondani az igazat! Hi-

szen mit tenne, ki szembesülne vele? Te őt annál jobban szereted,

------

sőt  félted,  mi több  óvod, és  kényezteted.  Neked boldogság ez,

feldobó öröm, ajándék, ám lehet, hogy az neki keserű üröm, és fá-

rasztó játék. Mert a  jó akarás  nem  mindig érvényesül, mondhat-

nám ritkán sül el jól  a spontán szándék. Többször léhának, tisztá-

talannak  érzed,  posványnak,  sárnak,  árnyéknak  véled.  De  van, 

olyan, hogy kék az  ég, szinte már fényár, őszinte napsugár, arany,

------

és tündér képzet. Aztán az  élet rögös útján, és a magad baján rá-

jössz, hogy  a  ringben  mindennek ára van.  Ebben az ugróiskolá-

ban  egy idő  után  már, megbízható hűséggel tudni fogod, hogy

a jó  szó  nyomot  aligha hagy, de a bántó,  a  fájó, az megmarad. 

És nagy valószínűséggel, tudni fogod  azt is, hogy mi a jó, és mi a 

rossz, hol  a rejtett blokk,  és hogy vannak  meghúzva a sablonok.

Sógorom emlékére

Istenem,  én  már  teljesítettem  fájó  küldetésem,  most  már  nem

szenvedem  kínzó büntetésem.  Túl  vagyok a rám rótt  tortúrákon,

a sok megpróbáltatáson,  túl a gúzsba  kötött ágyon, a halálon, túl 

hetedhét-határon. Kívül kerültem a földi valóságon, ... fölül minden

emberi méltóságon.  És hogy angyalaid meg ne kövezzenek alázat-

tal, és  méltán  megkövetlek.  Itt előtted,  csendes  magányomban,

------

némán számot vetek múltammal, sorsommal, volt földi voltammal.

Nyílt  ésszel  mondom én, a téged imádó embered, a te örökös hí-

ved  most,  hogy  véget  ért az életnek  nevezett álom őszinte szív-

vel megvallom neked, ... hogy bíztam benned végig. Szerettelek, s

emeltelek az égig.  Én itt már csak arra vágyom,  hitemnek  fejébe,

sok szenvedésemért  cserébe, hogy  őrizd, és  vigyázd a családom.

Kórházban

Megszállottja vagy a harcnak, a napok  szélmalmának,  amíg neki

nem esel az ágynak.  Egyszer csak,  valami rossz érzés,  csap meg. 

Igen, mert a mész komótosan lerakódik szíved  koszorúér falán, a 

vész jelezni  kezd ereid  nemes  talaján.  Aztán  balsorsod  okán a 

kórházban kötsz ki,  ahol  bölcs  tanácsokat adnak. Tölts a friss le-

vegőn sokat, kerüld a zsírosokat, mi  több ezután már csak patiká-

ra költs.  Megkondul  a vész  harangja, és  te  erre  a belső hangra 

-------

figyelsz. Mint egy riadt gyermek magadba zuhansz. Sokan együtt 

éreznek  veled;  sőt sajnálnak, … segíteni  akarnak.  Mert már nyíl-

vánvaló  az  ok, és  egyszer  csak azon   kapod magad,  hogy  elbi-

zonytalanodsz.  Most  mit  higgyek!  Sok-e a  több, vagy inkább a 

kevesebb?  És, ha  tágul  a  világ,  akkor  sűrűbb- e  vagy  ritkább?

A társak  nyálverő  lázban  mesélnek  a  kórházban.  Engem előbb 

keresztbe, aztán hosszában vágtak.  Az semmi,  ezt hallgasd meg! 

-------

Engem először  altattak, majd hibernáltak.  Ehhez  jön még a mű-

tét, a kórházi étek, s hogy fárasztanak a Feszty  képek. Bánt, hogy  

szivárványt  fest  a színvak.  Fáraszt a  néma, ki  fennhangon  éne-

kel.  Zsibbaszt a  béna, és szívedben dér lep el, mikor csodára vár-

va az orvosok  előtt  térdepel.  És untat minden,  mert már csak 1 

dolog érdekel.  Mikor  mondják az  okosok,,… Ember maga nem 

olyan  nagy  beteg,  mint  itt  ezek,  úgyhogy  holnap  hazamehet.

Falak

Felgyúlt házunk falára emlékszem,  ahogy  kiégett szemekkel me-

redt az égnek. Arra a kísértet éjszakára melynek horizontján árva 

csillagok lebegtek fenn. A gyermek öcsémre emlékszem, ki a bajt 

okozta, kiről azt hittük, benne égett. A riadt családra, ahogy más-

napig  piszkálta  a behamvadt tüzet. A laktanya körlet falára, aho-

va két évre be voltam zárva.  Albérletek falára,  miken belül figyel-

-----

mem éjszakai  tanulásnak  feszül, és  az elszánt erőmre, ami a két-

kezi munka nyűgéből kitörni készül. A magány falára, ami elszívja 

erőnket.  A vágyra, ami  egymás  karjába  taszít  minket, s tisztára 

mossa bűneinket. Jerikó falára, mely trombita szóra porba omlott.

A szerelmi  szenvedély  dalára, mely a viták dacára mennybe repí-

-----

tett mindkettőnket. Ami ki tudja miért behamvadt, de nyomában 

újabb szenvedély ébredt. Mert, ha magad vagy, úrrá lesz rajtad a 

veled  született félelmed, és ennek bűnéül égig érő falak vesznek 

körül. Törj ki falaid közül s szíved újra él, hiszen már az anyaméh-

ből kibújva szabadnak, s a falak félelmét elűző szeretetre születtél.

Mostanában

Mostanában  gyakran megesik, őszfejem  olyanok tisztelik, kiktől

nem is várnám. Ennek  okán rendre  megelőznek  az  utcán. Nem 

tudom mi ad rá okot,  pedig  azelőtt én emeltem nekik előre kala

pot.  Elbizonytalanít  ez  a  hirtelen  színváltás.  Hiszen  a  színpad

ugyanaz, és ismerve magamat én sem változtam sokat. A mai fia-

-----

talok,  legtöbbször  vakok,  kik  úgy ülnek a buszon, mint a fáradt

iszap, de tegnap  ahogy megláttak, hirtelen felálltak, hellyel kínál-

tak. Egy - egy ilyen dolog, hamar zavarba hoz. Pedig mostanában

gyakran  megesik,  az is,  hogy  a tavasz  kínálja bájait. - Na de ta-

vasz  hölgyem, én  már régen  völgyben, pontosabban  az őszben 

-----

lakom. – Ne  utasítsa vissza ajánlatom, mondja  sok  önérzetesen.

Mi ez? A sors iróniája, az időskor  fintora, rút átok  talán, gúny ne-

tán, vagy az őszfejnek  kijáró tisztelet?  Keresem az okot! Mi lehet 

ez a szívet kitáró  szeretet,  és miért  csak most köszön rám sorra? 

Sokszor zavarba hoz, hiszen testem, lelkem  sajog, és csak a jó Is-

-----

ten a  tudója, hogy életem  delén  túl  mennyi nyűggel  bajlódom.  

Néha,  úgy  érzem  magam,  mint  az  agyon  koptatott  országút,  

amin régóta járok. Igen, már ilyen vén, s elhasznált vagyok! Nagy

kár, hogy a volt csapások mentén csak most integetnek a lányok!

Közöny

A közöny süket falán döngetek. Kihez mehetnénk Uram? Nálad 

zörgetek. Színed előtt kérlek adj erőt, s hitet hogy tetőt építhes-

sek  a  nem  jól  van ez, de hátha jobb lesz dolgaink felett! Ezer

okom van rá. Hagyd hát, hogy  hidat emeljek a meredek silány-

-----

ság köt, és a semmi közöm  hozzá partjai közt!  Én megértelek, 

tudván, ki jót ad, az rosszat kap,  mert jóért cserébe csalódás a 

köszönet, és  azért  is, mert önös  érdeket, közös szenvedés kö-

vet. Ha  szemedbe  nézek,  vesédbe látok.  A  tapasztalás  léha

ajándéka  néha átok.  Persze  én  sem  voltam jobb, de, hogy a 

-----

mocsok vad vizén kívül vagyok, most is csak nagy monomániá-

san ismétlem  magam. Hagyd ó Uram, hogy hidat verhessek a 

nincs közöm meredek fölött, s a vak közöny partjai közt. Mert

te tudod a  legjobban,  hogy  suta vágyam mennyi imádság kí-

sérte,  és  buta  hitemért  cserébe  mennyit  káromoltalak  érte.

Teremtés

 A biblia  szerint  az ige vala  elsőként. Az a teremtő  eufória, ami

főszervezőként  létrehozta, és  összehangolta  a  sokfajta részeket.

Különben soha nem jött volna  létre a  szénatomra  épülő szerves

élet. Az alkotás  angyala, az  Isten agya  kellett  ahhoz, hogy a bu-

ta anyagba  beköltözzön a  lélek. És  ezt  nem csak a pergamenre,

-----

a legősibb  papírra  vetett  betű  magva  adja, de a logika leheletű

értelem is ezt  sugallja.  Az anyag elvű gondolkodásban az a hiba,

hogy a  végtelen, a  véletlenek kavargó  sokaságára épül. Itt, ezek-

ben az ok-okozati  fejtegetésekben  elsötétül  az Istenhit, itt nincs

külső teremtő erő. Az anyag elvű filozófia semmit, egy fikarcnyit

sem említ  a teremtő  létéről. Zsigerből tagad mindent, ami Istent,

-----

és az ő alkotó létét igazolná. Én nem hiszem, hogy a  gondolkodó

ember  fejében a  Teremtőt az  öntudatára  ébredt értelem pótolni

tudná.  És, ha megkérdeznéd  tőlem,  hogy ebben a táguló végte-

lenben az embernek van-e Istentől kapott küldetése. Én azt mon-

danám,  hogy ... Igen! ... Különben az életnek nem lenne értelme.