Felgyúlt házunk falára emlékszem, ahogy kiégett szemekkel me-
redt az égnek. Arra a kísértet éjszakára melynek horizontján árva
csillagok lebegtek fenn. A gyermek öcsémre emlékszem, ki a bajt
okozta, kiről azt hittük, benne égett. A riadt családra, ahogy más-
napig piszkálta a behamvadt tüzet. A laktanya körlet falára, aho-
va két évre be voltam zárva. Albérletek falára, miken belül figyel-
-----
mem éjszakai tanulásnak feszül, és az elszánt erőmre, ami a két-
kezi munka nyűgéből kitörni készül. A magány falára, ami elszívja
erőnket. A vágyra, ami egymás karjába taszít minket, s tisztára
mossa bűneinket. Jerikó falára, mely trombita szóra porba omlott.
A szerelmi szenvedély dalára, mely a viták dacára mennybe repí-
-----
tett mindkettőnket. Ami ki tudja miért behamvadt, de nyomában
újabb szenvedély ébredt. Mert, ha magad vagy, úrrá lesz rajtad a
veled született félelmed, és ennek bűnéül égig érő falak vesznek
körül. Törj ki falaid közül s szíved újra él, hiszen már az anyaméh-
ből kibújva szabadnak, s a falak félelmét elűző szeretetre születtél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése