Testvéri szeretet

Volt-e úgy, hogy csalárd vitává durvult az együttlét,
hogy veszekedéssé fajult a békés beszélgetés? Mikoris
testvéred a maga igazát keresve ellened fordult. Nem
értette véred a bajod ágbogát, és kése haragját szíved-
nek szegezte. Kard ki kard! Éveken át mart. Ki vétett,
-------------------
hogy volt? Mit mondtál te, és ő mit mondott erre? Fő-
ve a magad levében, jobb híján egyedül folytattál vitát,
de nem mentél vele semmire. Nem, mert csak hitvány
akaszd fel magad, Júdás indulat, aprópénz, árnyék sza-
vak jutottak eszedbe. Rég volt ez, nagyon rég. Ma már
-------------------
feszület-keresztjének alázattal támasztanám a megbo-
csátás láptóját. Tanulva magam baján figyelve mennék
közel hozzá, és nem csúsznék el. Alázattal kúsznék fel
létrafokán Golgotás nagyságához. És csak szerető ima-
szavak érnének számhoz. Nem tennék panaszt, se neki,
-------------------
se másnak, sem nem a sorsnak, még akkor se, ha hibát ta-
lálnék a végzet azúrkék boltozatán. Tanúm lenne rá az ég,
hogy ennek okán, csendben lennék. Látván, hogy mutatja
sebét, hallván, hogy kiönti szívét, ma már nem bántanám.

Sóvár vágy

Van, kinek nyakán, karján ott díszlik a sok drága kincs, és van, ki-

nek nincs ünnepe, mert egy kopott öltönye sincs. Van, olyan, ki

plasztikáztat, és van, ki svájci kölcsönre vett házat. Van, ki Mia-

miba jár üdülni, és van, ki a Balatonnak is tudna örülni. Van, ki

kénye-kedveként repül a világban, és van, ki örül, ha esténként

--------------------------------------------------

nyugodtan pihenhet ágyában. Van, ki megőrül a zajtól, és van,

ki attól üdvözül, ha gyermek ricsajt hall maga körül. Van, ki a

sokadik gyermekáldó vizitre jár, s van, ki a megváltó, az utolsó

műtétre vár. Van, ki a tengernél élvezi a Napot, van, ki szeretné

megélni a holnapot. A sors oly zilált, és a sóvár vágy égbe kiált!

Kivert kutya

Útra kivert lettem én, elesett, árva vén kutya. Gazdám annak

dacára tett ki az utcára, hogy hűséget viseltem iránta. Pedig

hát éveken át éhen őriztem portáját. Hányszor kísértem el a

boltba, ha megjött a nyugdíja. Mentem vele a kocsmába, ott

voltam mellette, ha be volt rúgva. Ezerszer kísértem haza, de

-----------------------------------------

hiába sírtam, kérleltem, kóbor eb lett belőlem. Érző kutya szí-

vem azóta vérző seb. Nem ezt érdemeltem. Nyüszítő nóta ka-

parja torkom azóta. Esetlen koldusnak, kivert kutyának hang-

ja hagyja el szám. Esendő lelkem, - neked cserébe - szerető hű-

ségem adnám. Üss, ha úgy tetszik, csak fogadj vissza gazdám.

Hallgass meg!

Nem tudom mi lesz a műtét után? Őszintén beszélek, hall-
gass meg anyukám! Megvallom neked nincs rejtett dolgom.
Nincs semmi titkom előtted. Fájok most, fáradt vagyok, ál-
mos, réveteg. Messzire vezet az út vissza, de ebben a pilla-
natban, minden olyan világos és tiszta. Igen, hirtelen hara-
------------------------------------------------
gú vagyok, sajnos ilyen a természetem. Sokat, és sokszor
vétettem. Mit nem adnék azért, ha megfordíthatnám az időt,
ha láthatnám a jövőt! Annyi vágyam, annyi álmom van még.
Úgy szeretnék veletek lenni. Érezni fiam, lányom ölelését, és
a tiéd. Ha engedné az ég, az Isten, nem tudom minek nevez-
------------------------------------------------
zem. Szeretném családom közelségét élvezni. Magam körül
érezni, kiket szerettem. Jó volna együtt lenni, a kezüket fogni.
Olyan kusza, rendezetlen köröttem minden. Fájok, fáradt va-
gyok, álmos, réveteg. Az idő telik, szólj nekik, jöjjenek! Nem 
tudom maradok-e vagy megyek, de az óra vészesen ketyeg.

A Feszty körkép

Már egy tucatszor láttam a Feszty körképet, de nem tudok betel-
ni vele. Olyan erővel hat, hogy szemem, szám tátva marad. Kép-
zeletem a had ezer lidércével van tele. A messze múltnak hori-
zontján szittya tüzek gyúlnak.  Hatalmas totem állat feszített
szárnnyal lebeg a Kárpátok felett. Ott fent a láthatár szélén ke-
------------------------------------------------
reng az égi madár, onnan ad Túrul jeleket a barbár horda hadnak.
Ekként új, és még újabb tér nyílik, ami reményt ad a csapatnak. S
az utat látva, friss vér tolul a Csaba királyt imádó erekbe. Újabb
tűz lobban a mindenre elszánt szívekben. Nyomul a vadnép csa-
pásaikat érezve, hajtja őket a vezérbe vetett hit. S kiben Árpád hite 
------------------------------------------------
lankad, ki nem bízik vezérében, annak az ősi rendelet szerint irga-
lom nincs. De vére folyik annak is, ki a horda hadnak vétlen útjába
kerül. Mert a sztyeppe harcos kegyetlenül elbánik vele. S, ha a gyáva
gaz mégis csak menekül, ha mentve bőrét futni vágyik, akkor az a
nagy ekhószekeres sámán bocsássa meg neki az ő bűnét. Mert ilyen-
------------------------------------------------
kor a lovon született szittya legény nem kegyelmez. Hisz az már is
íjat ragad, lovára kap, és akkor vége, s ennek a inalni vágyó ellennek
már nincs esélye. Ősi, hősi nóta ez. Azóta bozóterdők, sztyeppe me-
zők kísértetlovai, a pusztítás szellemei vágtatnak ott a Föld hátán.
A romlás, a halálígéret szélsebes nyilai szállnak nyomuk csapásán.

Hűség, és szeretet

- Mama, arra akarlak kérni, hallgass végig. - Mondjad papa,

de ne szépíts. - Mama, nekem megszakad a szívem, s vérzik.

Ezen túl, van-e még valami, amit szeretnél bevallani nekem?

- Van, csak nem merem. - Mért nem mered, te csibész, olyan

nehéz? - Tudod, én már régóta készülök, hogy elmondjam ne-

ked titkomat. - Beszélj csak, te léha öreg, ne légy hallgatag,

mint a néma kövek. - Tudod mama, megcsaltalak? - Na és

----------------------------------------------------

hányszor, és kivel követted el bűnödet, te galád? - Hát csak egy-

szer, és eggyel. A mi drága kománk asszonyával. - Az a nyava-

lyás szexmániás! Lefeküdt az fűvel-fával. Ezzel együtt be kell

látnod papa, hogy nincsenek véletlenek, mert én meg szegény

kománkkal csaltalak téged. - És te mikor, és hányszor? - Talán,

ha százszor. - Hogy nem ég le a bőr a pofádról? És legalább jól

esett. - Persze, és ennek emlékére mindig félretettem egy-egy

----------------------------------------------------

rizsszemet. - És másokkal is tettél ilyet. - Hogyne, a múltkor

ezekből csináltam neked a húshoz köretet. - Mikor csaltál meg

utoljára? Legutóbb a hetvenedik házassági évfordulónk alkal-

mával, mikor te totál berúgtál, s azt énekelted folyton a gard-

róbból, hogy "szeressük egymást gyerekek". S, hogy az a fene

nagy szeretet el ne vesszen innét, tíz év után átszóltam a szom-

szédnak. Levetettem hűségem ingét, és ismét ágynak estem.

Gyógymód

- Hány éves a néni? - Kilencvenhat. - Meghat a néni, de nem
téves ez az évszám? - De nem ám! - Mért érdekli doktor urat
korom? - Csak, mert tudni akarom! Én, itt dolgozom húsz éve,
de magát még nem láttam a rendelőben. - Nézze, jó erőben
vagyok, akkor meg minek járjak magához. Ha valami gondom
-----------------------------------------
van, én azt orvos nélkül is megoldom. - Na, de hogyan, mi a
titka a néninek? - Vigyáznak rám az égiek! Pedig nem imád-
kozom, sem nem rimánkodom én senkihez. Mert, ha anyag-
cserével van bajom, sört iszom. Ha alacsony a vérnyomásom,
akkor meg magát a gyönyört, pontosabban vörös bort iszom.
-----------------------------------------
Ha zord étvágytalanság gyötör, olyankor fehér bort veszek
magamhoz. Ha meg vagyok fázva, akkor inkább szilvapálin-
kát kortyolgatok gurgulázva. - És mondja asszonyom, mikor
iszik vizet? -  Lekopogom doktorom, vizet azt nem szoktam.
Hála Istennek, én olyan súlyos beteg még sohasem voltam.

Vadkacsák

A komor meder felett összefont egytömbűvé váltak

a fellegek. Pöre fákat, bokrokat gomolyköd füröszt,

ezüstöt párafüst leng. Csendálmát alussza a Föld.

Kidőlt fatörzs dereng  a felszínen. Tűnődve fekszik,

aztán egyszer-csak furcsán biccen a vízhullámán,

---------------------------------

fordul egyet, aztán hátán úszik, és égre mered. Kö-

rötte vadrécesereg úszik. Hápog, hullámzik, sápog

pletykaszót terít a felszínen egy ideig pihen, miköz-

---------------------------------

ben fenemód tollászkodik. Majd megint csak alá bu-

kik, nagy, s víg ricsajt csinálva, mikor, a felszínre jön.

Mind fejét rázza,  ismét bólint egyet-egyet, újra köszön.

.

Isten nyomában

Észre se vettem, megöregedtem. Na nem hirtelen, hanem szépen,

apránként. Nagyon érdekes fortélyt eszelt ki az élet. Ahogy teltek

az évek először az arcomon sokasodott meg a szőrzet, majd csálé

szarkalábak, konok, ordenáré ráncok rakódtak szemem, és bolond

szívem köré. S ahogy telt, múlt az idő, egyre több, és mélyebb, lett

homlok tájt a redő. Nem fájt ez, csak bántott. Aztán amiatt kellett

izgulni, hogy a sűrű erdő hajam kezdett el hullani, ahelyett, hogy

---------------------------------------

őszült volna. És bizony sohasem gondoltam volna, hogy egyszer

majd megdicsőült nagyapámra hasonlítok. Persze így megvénült

fejjel már nem izgatnak ezek a dőre földi hiúságok. Ma már pőre

lélekkel ott tartok, hogy Isten legnagyobb kegyelme az egészség,

az ép ész, az okos, s tiszta elme. És persze fontos még a hátra lé-

vő évek minősége. Ezzel együtt, meg kell vallani félek a végtől. Né-

ha, valami messziről jövő buta neszt vélek hallani, valami furcsa

---------------------------------------

gyászruhás suta készülődést érzek. Ilyenkor megijedek. Nyílt ész-

szel, és nyílt szívvel szolgáltalak eddig Uram, s szolgállak ezután is,

amíg lehet, és, ha engeded. Szerinted minden léleknek egyszer el

kell menni. És nagy kár, hogy törvényed ellen nincs mit tenni. Bár a

te világod nekem ott is hiányozni fog, de nagyon. És, ha egy napon

mégis le kell vetnem ingem, ha végleg el kell mennem innen, én

csupaszon, s vakon, és bármi áron, de majd ott is téged követlek.

Istenkáromlás

Tél homálya ült a dérlepte tájra, idült ködpára a múló időre.
Istenem, mennyi semmibe nyúló nap, és este veszett ködbe.
Bár, így öregen már hiába tépelődöm ezen. Kár vitába száll-
ni sorssommal, s vétlen önmagammal. Csak hát bánt, hogy
eddig becsapott vak szemem, félrevitt nagy hitem. Pedig vál-
--------------------------------------------------
tig imádkoztam, százig fohászkodtam, hogy a nagy minden-
ható utamra térítsen. Mindent látó Uram, segíts a sötétben!
Légy társam a kusza útvesztőkben! Kulcsra fogtam cigány ke-
zem. Térdelve kértem tőle, hogy hasson imám. Rögön kúsztam
előtte, a földön csúsztam, s hason a templomkövön, hogy nekem
--------------------------------------------------
irányt mutasson. De nem méltatott arra, hogy meghallgasson.
Hagyta, hogy vakon járjam az erdőt. Sőt, ha kisebb emelkedőt lá-
tott, fel a hegyre mutatott. Keze rögtön a tetőre vezetett. Ha meg
szeme meredek lejtőt vett észre, a szája már előre nevetett. Lent
a gödörbe jutva, Istent káromolva, fájt mindenem, de leporolva
--------------------------------------------------
magam, felálltam újra. - Fiam, elnézem csúnya dühöd, s durva
kitörésed. Megbocsájtom neked, mert én megvetem a  gyáva, s
botor embert, az olyat, ki becsap, megcsal, azt, ki ezerszer meg-
hal. Fiam, én jobb szeretem a bátor embert, azt ki rám zápor át-
kot szór, ki káromol, lehord mindennek, de csak egyszer hal meg.

Siess haza, amíg lehet!

Bátor öröke apának, jámbor szülötte anyának, ha a vándor
szerencse vonata messzire vitt. Ne hidd, hogy egy telefonhí-
vással eloltod az ezer baj okozta lángot. Hiába áltatod magad
ezzel ... Mert tudod, ha szemed lecsukod, nem tudsz aludni
éjjel, s a reggel lepedője űzött szíved forgolódásától gyűrött.
--------------------------------------------------
A napok levegője dühödt káromkodássá züllött. És, ha így
van, és hányszor van így? Rohanj haza te ostoba, hisz maga-
don és rajta is segítsz! Szaladj oda, hol szeretettől részegült
anya szült. Hagyd a napok adta pofont, te bolond. Ülj be
autódba, szállj fel a vonatra, cselekedj! Siess haza, ne kés-
--------------------------------------------------
lekedj! Fogd meg anyád kezét. Nézd fáradt szemét. Titka
rejtekét nézd hosszan.  Sokáig nézd, hisz onnan most is sze-
retet sugárzik feléd. Hallgasd végig mondani fájó sok sebét.
Öleld magadhoz míg lehet, ahogy ő tette veled, mikor estén-
ként mesélt. Te kérd, hogy mutassa sebét, elmondja jajait.
--------------------------------------------------
Akard tudni gondjait, friss tövis bajait. Várd váltig, míg las-
san kibomlik a szúrós akácköteg. Légy türelmes, hisz öreg.
Bontsd ki a kévét, töröld le könnyét, ha sír, mert a te kezed
gyógyír. Hallgasd végig, hogy és miként szenved. A sebzett
szív kín, s amíg neked kinyílik, addig a tied is megnyugszik.

Egy lopott autó története

Reggel a sarki resti előtt sikerült parkolni, mint később kiderült,

rossz helyen. Persze, amíg innen az iskoláig értem volt némi ké-

tely a fejemben, de aztán elhessegettem a varjakat. Azzal áltat-

tam magamat, hogy … Csak nem?! Azért a szünetekben ki-kinéz-

tem. Csend, minden rendben. Apránként elült a gyanúm. Egész

nap sűrű hó esett. Semmi vész, hiszen sószórók járják az utcákat.

Egészen elmúlt a félelmem, már meg is feledkeztem. Mígnem

----------------------------------------------------

munka után fáradtan, magamba zuhantan lábaltam az autóhoz.

Vastag hó lepte be. Végtére is milyen legyen estére, hisz egész

nap csak esik. Kikaparom zsebemből a kulcsot, nyúlok az ajtó-

hoz. Nem nyílik. Befagyott a zár. Hogy a betyár mindenit! A hó

meg csak hull, s már a szívem is szúr. Na most, mit lehet itt ten-

ni, tanár úr? Nyugi, semmi pánik! Addig is, amíg lenyugszom

letakarítom az üvegeket. Igen ám, de az összes ablaküveg jeges

----------------------------------------------------

lett. Sebaj, mégis csak a zárral kellene kezdeni valamit. Mert,

szorult helyzetében, finésszel él a tanult ember. És hát ezerszer

vivát, hiszen Irinyi János feltalálta a gyufát. Elégettem az összes

gyufát, de a zár nem engedett szorításából. Záróra kedves ven-

dégek, hallom a nyitott ajtón át a kocsmából. Nem sokkal ez-

után odalép hozzám a csapos. - Mit matat a kocsimnál Angya-

los úr? - Nem Angyalos, hanem Angyal. - Az nekem olyan min-

----------------------------------------------------

degy, ahhoz képest, hogy én vagyok a tulajdonos. Majd kulcsá-

val kinyitotta az ajtót. - Na látja, az enyém! Földbe gyökerezett a

lábam, szájtátva álltam. - Ne álljon ott, mint egy bálvány, maga

áldozati bárány! Kapja csak nyelén azt a jégkaparót, és segítsen!

Fáradt vagyok sietek, több kéz többre megy. Cserében, s ennek

fejében hazaviszem. - Az történt, kezdtem magyarázni. - Ugyan

már szomszéd, nem kell parázni! Tavaly velem is ez történt. Vár-

----------------------------------------------------

ja meg a reggelt s, ha felkelt, első a rendőrség. - Uram, tegnap

ellopták az autómat. - Értettem, és vettem, de előbb diktálja be

az adatokat! - Rendben! - Közelesen visszahívom. Pár perc, csö-

rög a mobilom. - Megvan az autója, uram, mondta az ügyeletes

sztoikusan. Már nem kell idegeskednie, és minél előbb jöjjön ér-

te. Hát ennyi egy ellopott, és hólepte gépkocsi története. Hála az

Istennek, és a rendőrségnek. Neked meg, köszönöm a türelmed!

Kötödés

Ezer helyen láttam eddig a nagyvilágot. Nemegyszer taposta
lábam a sivatagot. Bőrömön éreztem az égető hajnal hidegét, s
a nappal perzselő melegét. Több helyen láttam a Föld furcsán
heges sebét. És volt hol holtra váltan figyeltem a vulkán hevét.
Tetten értem Betlehemben a csodát. Jeruzsálemben megmász-
-------------------------------------------
tam a Golgotát. Láttam keleten a felkelő Napot, a Jeges tenge-
ren a hullámok képezte habot. Égig érő hegyeket láttam, tátva
maradt szám. Szemet igéz, ahogy a hegy felhőkbe vész. Ezek-
hez képest az Alpok hegyláncok csupán csak aprócska dom-
bok. Különös ételeket ettem. Álomtelten feküdtem csillagköd
-------------------------------------------
felhőjén. Ébredtem fénycsóva üstökösök  lepedőjén. De bárhol
is aludtam, keltem, bárhol is látott bolond szívem napvilágot,
mindig haza vágyott. Hiszem, hogy Isten megbocsájt, de sehol
sem leltem annyi csodát, mint határon innen. És bár telik, mú-
lik az idő, a lélek nem sokat változik, mert a szív váltig a honi
-------------------------------------------
röghöz kötődik. Így volt ez mindig, és így van ez most is. Hisz,
ha itt lemosom sarum porát szülőfalum kívánom látni. Oda-
vágyom. Sokáig bámulom a Tiszát. Nekem szinte álom. Hálát
adok az Úrnak, hogy újra láthatom. Iszom az otthoniak őszinte
szavát, sóváran vágyom. Kába részegen járom a házak sorát,
-------------------------------------------
megnyugváshoz juttat. Igen, hiszen igaz tisztulást ad. Vala-
hogy jót tesznek szívemnek a színek, az illatok, a rezdülések,
az a tudat, hogy itthon vagyok. És nemcsak a tudat, hisz any-
nyi ág-bog köt ide, bár bejártam a világot, de én a rög igaz hi-
temre tudattalanul is, és örökre ehhez a Földhöz vagyok kötve.

A tűz himnusza

Szeretem a tüzet fogott fahusángot, a szelíd lángot, amint

izeg-mozog, ahogy örül, s víg táncot jár a parázs körül. A

tűz családi béke, a szeretet fészke, értő kezekben fáklya, a

messzelátás lángja. Vonz a tűz. Új, és új távlatokat bont. A

szűz ölében életet adó szerelmi mágia, s igéző ária. A tűz

örömóda, csoda, és varázslat. Persze lehet pusztító is a tűz,

mindent felfaló vadállat, mikor, ha tigris harag szíjtja, és 

-------------------------------------------------

vészt okádó szája lángra kap. Hány riadt templomharang

kongott tűz miatt porták terében? Vészidőben hány lélek,

hány család riadt fel álmából, s szaladt ki házából evégett?

Amikor semmivé lett fészer, ól, farakás. Égett a ház, szalma,

búza kazla, s lángot fogott a kerítéspalánk. Álltál-e te tétlen

falánk tűz közelében, mikor pernye, és hamu szállt, s utána

csak az árva fészke maradt? És csodára várva, a cudar Isten-

-------------------------------------------------

hez fohászkodva néztél fel a fukar fellegekre, hátha esik. Alud-

tál-e te így el tűz perzselte takaród szövedéke alatt? Tetted-e fe-

jed félelmes éjre, hogy mire megvirradt a kisírt szemed, s a csu-

pasz falak meredtek az égre? Ébredtél-e úgy, bár nem kérted,

hisz a fele- barátnak is alig volt, de ő rendre ételt varázsolt há-

zad küszöbére? És tette úgy éhsége titkolt szegényes reggelre,

hogy sejtelmed sem volt arról, ki volt, ki lehetett. Voltál-e már

-------------------------------------------------

ilyen elesett, ilyen koldusbotra jutó nincstelen földönfutó? Bi-

zony volt idő, mikor kénytelen átéltem az iszonytűz őrjítő ere-

jét, megismertem a mindent felfaló hevét. Láttam a nincstelen-

ség kacska kezét, a perzselő mindenség, a gonoszság Istenét,

ki ránk gyufát dobott. Láttam utána, ahogy a konok pusztítás

lángkanóca tüzet fogott. És én ennek ellenére is szeretem a

tüzet fogott fahusángot, a szelíd lángot, amint izeg-mozog, és

-------------------------------------------------

ahogy örül, s víg táncot jár a parázs körül. Kedvelem a tüzet,

mert szelíd voltára nézve a szeretet fészke, a szelíd tűz csalá-

di béke, értő kezekben fáklya, a messzelátás lángja. Mert a

szelíd tűz melege, és küzdelme víg zene, minek lélekemelő

tiszta éneke, szinte igéző ária. A tűz csupa mágia, a szűz ölé-

ben örömóda, életet ígérő csodatávlat, a tűz maga a varázslat.