A berceli temetőben

Gyertyák sokasága, szeretetünk megannyi csokra, ezer szirvány

bokra kerül újra sírotokra. Érző barátok, szerető családok állnak

csendes halmotok fölött, ott botorkálnak néma hantotok közőtt.

A temetőt ismét beborítja az emlékezés koszorúja. Régi vágyak

ingét földre dobva volt élők, eleven istenfélők egykori álmaik szá-

----------------

laiból békét szőtt árnyak, szerető lények szállnak a berceli teme-

tő fölött. S míg ők fent kísértnek, idelent összekulcsolt kezek fo-

hászkodnak, maszkot viselő szájak mozdulnak. Az eltemetett lel-

kek üdvéért, az elhantolt tegnapok kék burka alatt, és befelé for-

duló szemekkel néznek vissza a múltba. A ma élők, s ők a hol-

tak, … kik egykor esküdt, és érzőn velünk voltak mi itt-és most,

----------------

együtt kötünk örök szövetséget a múló idő fölött. Így öleljen ben-

nünket Istentől kapott közös kincsünk a szeretet. Így tartson ösz-

sze minket a mindenszentek ünnepe. Lelkünk mécsével, szívünk

fényével kérünk téged mennyei atyánk, mi örök kalauzunk, hogy

rendezd a mi nagy, és közös utunk. Békét adj, szent nyugalmat,

csendes irgalmat, s áldást adj szeretteink számára kegyes Urunk.

 

Emlékeimben

 Meghibbant a tények habókos tudója, s olyannyira, mint szobám

falán a vén ingaóra, mely tétova tűnődve meg- megáll. Így jár ré-

szeg, így ketyeg régóta az öreg szerkezet. S nem túl izgatott, hisz

ő tudja, hogy elfáradt patinás rugója. Persze az lenne a furcsa, ha

kibúvót keresne hetven év bűnére, ... mert hisz mindent összetéve

ennyi ideje van felhúzva naponta vén lánca, öreg srófja ... Így va-

------------------

gyok ezzel én is vén koromra, itt bent, ilyen kusza és szent össze-

vissza. S hát eszerint érzem én is valómat, úgy élem meg a mát,

s a múltat, akárcsak itt ez a részeg, és téveteg ingaóra. Szürke ho-

mályba vesztek, megfakultak az emlékek. De bíz friss reggeleken,

olyan valón kopognak ajtómon, ... mint pálinkára a szomszédom.

Annak dacára, hogy régről jönnek a karácsonyok, s a rájuk rakott

------------------

díszek és a sok angyal ének. Messziről köszön a templom harang

hangja, az öröm, és a halleluja. A tél fagya, és a kósza szél hordta

hóbucka, úgy simul bent emlékeimben, mint hű kutya a gazdája

ölében. És olyan is van, hogy lábamhoz térdelnek a páratelt reg-

gelek, és a kába éjszakába nyúló hancúrozások. Tanár úr a gyerek

azért nem ment tegnap iskolába, mert elszakadt a csizma szára.

------------------

És így öregen is rám szólnak Bercelen a füttyös vonatok, És a Svéd

vöröskereszttől, s a katolikus egylettől kapott amerikás csomagok.

Máig sem tudom, hogy mért voltak méretemtől nagyobbak a ka-

bátok, a nadrágok, csak azt hogy, ... nekem mindig ilyen jutott. Itt

van fejemben még a tisztelendő úr eldugott mise bora, számban

leng íze, ami nem volt lőre, és én bódulásig ittam belőle. Másnap-

-----------------

ra még a Sajó kutyánk is berúgott tőle. Benn zsongnak fejemben

a csínytevések, a remények, a hátha nem érnek tetten gondolatok.

Boldog bódulatok, száz, és száz fineszes fondorlatok. És az ifjanti,

a serdülő kori, késő esti csillagos ég, és a Tisza parti tücsök zenék.

A téglagyári bálok, a tangóharmonika hangja, a lányok kacaja, s

hajuk illata. Az összeforrt testek, tánc, felhevült lelkek, és románc.

------------------

Megannyi csoda, hisz az élet víg történetekkel van tele. Az élet

kincs, minek oly sok titka, és rejtett csínja-bínja van. Ámbár az

is lehet, hogy nincs, és nem is volt soha. Hogy mindezt csak ál-

modtam, részeg fejjel kitaláltam. Bizonyára kicsit meg is hibban-

tam tőle, és olyannyira, mint itt szobámban ez az öreg ingaóra,

mely tétova meg- megáll. És csak néz maga elé, tűnődik hosszan,

majd, lendülettel moccan, ugrik, mint tette azt mindig ifjúkorban.

Mindenszentek

Anyám telefonon emlékeztet. Tudod, hogy itt a mindenszentek?

Már hogyne tudnám! ... Jól van, mert akkor úgy osztanám be az

időmet. Útközben többször rám csörög ... Merre jársz, hol vagy?

Amikor megjövök, már kint áll a ház előtt, ott piszkál valamit. Ki-

szállok, incselkedik, botjával finoman hátba döf, kezével meglök.

Hol voltál ilyen sokáig te bitang kölyök? … Megölelem, rám szól.

Ne szoríts olyan erősen fiam! Kis idő után már bent terít a szobá-

--------------

ban. Beszélgetés, ebéd. Kint a tornácon rágyújtok, elszívok egy

cigit. Elered megint, csendesen esik. Mondd fiam, hová men-

nél ebben a semmi időben? Édesanyám, odakint többen várnak

a temetőben, hisz főként miattuk jöttem. Ne siess, ülj le fiam,

hagy nézzelek még egy kicsit. Élcelődik, ugrat, szekál. Az eső

lassan eláll. A koszorúk, a gyertyák bent az autóban. Induljunk,

Édesanyám! Várj, még öcséd néhány szál virágot összeszed kint

--------------

a kertben. Nézd, milyen szépek lettek a krizantémok! Kint a sírok

közt imára kulcsoltó kezek. A hantokon gyertyák égnek. Ismerő

sök, rokonok beszélgetnek, vagy a halottnak duruzsolnak. Oda

köszönök, visszaköszönnek. Vannak, kik átszólnak. Mások oda

jönnek hozzám, megölelnek. Szavakat mondanak, tőmondato-

kat. Rég láttalak! Hogy vagy? Mikor jöttél? Mikor jössz legköze

lebb? Igazán meglátogathatnál bennünket! Fogadkozások, ígér-

--------------

getések. Persze, hogy megyek, de most nincs időm, sietek. Szó,

szót követ, mondod tovább az egyre szaporább érveket. Hát saj-

nos így van ez, ...mert te pont arra nem figyelsz, aki neked em-

berséget ád. Az élőre, ki veled méri, és becsüli, magát. Mért nem

figyelsz arra, ki amúgy is ritkán lát? ... Meglásd nagy szavak baj-

noka egyszer majd úgy jössz sietve haza, hogy a veled egy szere-

tett lélek már odaát. És ne hidd, hogy bűnödért Isten megbocsájt!

Szerep

Ki az közülünk istenfélő léha, ... kit hitvány sorsa vesz rá arra,

hogy miként Júdás megváltó társa hitét vallva, balga juss, ha

az bajba jut néhány ezüst okán már is megtagadja őt? És ki az,

kit hős anya szült, szevendéssel vegyült küldetéssel a szeretet

útját járva, hogy aztán érte, és cserébe korbács, és kereszt lé-

szen majd haszna jutalma? Furcsa iskola az élet, mert mikor a 

-----------------

tudás reményében ismeretet kínál, ennek fejében jellemet for-

mál. Azzal együtt, hogy felnőtt korra már olyan mindegy, hogy

anno milyen jegy vésetett be a naplóba ... Ez csak is úgy lehet,

hogy az Isten teremtette embernek szerepe, előre kivan oszt-

va. Földi halandónak, eleven életre valónak mindnek, rendelte-

tése van. Az egyik igéje az, hogy hitét, és annak értékét égig

-----------------

emelje, hogy ő maga is a jóság angyala, naggyá váljon általa.

Míg a másik élve rossz jussával, kapott, ráosztott sorsával, ar-

ra törekszik adandó alkalommal, rokonnak, testvérnek ártson,

hogy másokat bántson, és addig tivornya, sör, bor és pálinka,

míg meg nem keserül odvas, zűllött szíve, és a hazug szája ki

nem hűl ... Embernek oly nagy büntetése, és terhe a világnak.

-----------------

meg nyűge a földnek ez, hogy jobb lett volna meg sem szü-

letnie. Minek, ilyennek kelő napnak dacára ágyból kikelni, ut-

cára kimenni, nyakra-főre ismerősnek, jónak, ... földi halandó-

nak előre köszönni. Vagy ennek híján, hozzá méltó, vele egy

földön futó barátot keresni, és társra lelni. Minek él az ilyen

mihaszna, nemtelen lélek, ki rég kiégett ész, és hülyének néz?

Eisten levele lányának

Azt mondják a jól informáltak, Eisten egyszer azt írta lányának,

hogy az univerzum kizárólagos mozgatója az Isten. Ő, az egyet-

len ős megfejthetetlen hős, aki egyben a világ misztikuma is. És

nagyon ritka, mikor ha betekintést enged dolgaiba. Ő az anyag-

talan idő, s a vonzóerő kizárólagos birtokosa. Minden más hit

------------------

csupán csak szépnek látszó máz, hamis patina. Csak is az erő

sző itt hálót az egyre táguló térben. S az is tény, hogy ennek a

legfőbb magva a szeretet-fény, ami balzsam, és költemény. Sze-

retet híján leáll a gépezet. Nélküle nem működik a világ. Hiszen

minden által determinált. Sajnos, a legfőbb mozgatót sokan csak

------------------

úgy használják, mint egy tartalmatlan szót. Pedig  a szeretet ere-

je sokszorozza meg az univerzumban a jót. A fukar skót, a vak

sötét, nem ad az univerzumnak esélyt. És, ha nem őrizzük, az

lángját, ha nem tápláljuk, bealszik az árva mécs, s ha kihuny a

szeretet, a melegség, és ez a vég, mert akkor megvakul a drága

------------------

fény, és elpusztul a világmindenség és benne az Isten teremtette

emberiség. Lányom, abban reményben írtam neked ezt a levelet,

hogy ez a tragédia soha nem következik be És te már csak azért

is őrizd meg, ezt a levelet, hogy tudják az emberek, miként véle-

kedtem én erről a nagy szeretet hiányról, ha én már nem leszek.

Küzdelem

Míg Isten közelben éltem, jól működött minden. Aztán elhagyott

az Isten, vagy én hagytam el őt már nem emlékszem. De arra igen,

hogy sokáig bután ténferegtem. Majd elkezdtem hideg fejjel néze-

lődni a pályán. Le kellett képeznem az életteret, amit addig csak kí

vülről néztem. Miután felmértem a helyzetet, kezdett vonzani a ver-

--------------------

seny, a küzdelem. Már volt ötletem, itt-ott elképzelésem, bár a rész-

leteket illetően még nem volt kidolgozott tervem. Aztán lassan, fo-

kozatosan, de már egyre többször, és biztosabban csapatjátékos

lettem, Kezdetben még arra is figyeltem, hogy még véletlen se bé-

lyegezzenek zöld fülűnek ... Persze volt mikor fintorogtak, de pon-

--------------------

tosan tudtam, csupán csak türelmetlenek, s azt is, hogy szeretnek.

Sokszor éljeneztek, tapsoltak, s, ha nem, ... én, akkor is azon voltam,

hogy gólt rúgjak. Az ugratás, a hecc, a küzdelem, a meccs veleje,

és vele járója, de még a gáncs is, ámbár sokszor fáj is, de főként

bánt, és idegesít. És, ha gáncsoltak, ha elbuktam, én mindig szó

--------------------

nélkül felálltam, csendesen, leporoltam magam. Hisz a rezdülő

háló ért, a gólért történt minden. S azért a néhány elismerő szó

ért, a vállveregetésért, ha kaptam. Na meg a pénzért, ami sosem

elég, amit örömmel fogadtam, hísz ebből a sok is kevés, Uram, te

tudod a legjobban, hány csonttörés volt, mennyi izomgörcs, és fi

--------------------

cam. Akkor még nem tudtam, hogy a mindennapos törtetés, a foly-

tonos rohanás, csak arra volt jó egészen az ínszakadásig, hogy az-

tán teljesen lerobbanj, és minden illúziódat elveszítsd. S már nincs,

senki, aki segítsen. Engem elhagyott az Isten, vagy közben én hagy

tam el őt ebben a nagy küzdelemben, ... erre már nem emlékszem.

Emlékek

Rég elszálltak fészkükről a fecskék, felrebbentek tócsák szélérő

a lepkék. De esténként még mindig, és nagyon sokáig, an hogy

hajnalig kísértenek a képek, a megélt emlékek ... Itt őrzöm őket

szemhéjam alatt. Ha lehunyom, csapatostól villannak. Van mikor

színesen, van, hogy fekete-fehéren, ... és az is érdekes, hogy csak

ritkán homályosak, inkább frissek, elevenek. Cimborák ők, roko-

-----------------

nok, társak, bizalmasak, barátok, testvérek. A régről beszélnek.

S, úgy, mint annak idején meséltek nekem múlt időkről. ifjakról,

vénekről. Fűz, nyár, s akác susogását hallom, és a szelíd bokro-

kat is, kik egészen közel hajolnak. Jó hallgatni őket. Aztán meg

öblös portát, rajta öreg házat látok, Sajó kutyánkat, ahogy farkát

kergetve körbe szalad, s a hórihorgas gémes kutat, mellette vizes

-----------------

bödönt, benne szalmacsóvát, és a kampós villát, az égfelé me-

red. Itt babrál fejemben, ... itt matat bent a múló idő árnya. Tél

idején duruzsol a kályha. Ősidőben étel melegszik a tűzhelyen.

Anyám arca dereng. Főztje, gőze illata rám kacsint, ínycsiklandó

párája bent kering a konyhában. Íze itt leng a számban. Jó lakot-

tan, mezítláb szaladgálok kint az út porában. Aztán pajtások kö-

-----------------

zött vagyok az iskolában. Vasárnap igét hirdet a pap, ünnepi ru-

hában térdepelnek a templomban. Gyermek vágyak törnek rám,

nem tudom befogni szám. De jó volna, ha akár egy napra is fel-

hőtlen élni. A porcsinfűre kifeküdni a ház előtt ... Kicsi gyermek-

ként múlatni a nyáresti időt. Csimaszokat kergetni, vagy nézni

a Holdat. Tágra nyílt szemekkel legelni a csillagokat. Élvezni a

-----------------

csendet, meglesni ahogy szárnyas angyalok Istentől csent pemzli-

ecsettel festik az eget. Jó volna a régi berceli házban lenni, mikor

Tokaj felől hajnali fény ébred. Elszálltak rég fészkükről a fecskék,

felrebbentek tócsák széléről a lepkék. De engem még ma is kísér-

tenek a képek, az öreg emlékek ... Esténként úgy elragad, képze-

letem, hogy aludni nem hagy. Itt őrzöm őket rég szemhéjam alatt.

Végre csend

A csend fülembe cseng, belopja magát járataiba, ott kereng

bent, s annyira, hogy hallom szívverésem. Ritka az ilyen ma-

gamba zuhant állapot. Nézem a lázlapot harminchat egész

egytized fok, ez nem sok, és nem is kevés, de ahhoz éppen

elég, hogy életben maradjak még. Én nagyon szerencsés va-

gyok, és boldog, hisz hetven évesen is úgy úszom a tenger-

hez vezető folyamon, mint egykoron ifjú titán korom idején

tutaj úszott nyárestén a Tiszán. Ernyedt hullámán az időnek

-------------------

lomhán lebegek. S azt remélem, hogy bár fogy az élet, de

ez most már életfogytig így lesz. Istennek hála, mától akár

virradatig nézhetem holdas éj alatt a csillagos eget. Úgy, s

olyan elmélyülten, mint a pápaszemes bölcs öreg, ki poros

polcon rég ott feledett becses könyvet olvas. Igen ám, de

míg e szép, és tisztes állapotot megértem, nekem, ötven

év robot volt a részem. És bizony, ha most megkérdeznék

a barátok, hogy eleddig mire vittem. Ha okozat, és ok, hát

-------------------

nem sokkal többre, mint, mások. Ha számba veszem, s, ha

mindenre jól emlékszem, akkor nekem nagyon zajos volt

az életem. Igen, hiszen eddigi utam során a félvilágot be-

jártam, s nem ültem tétlen. Ennek okán van Pesten csalá-

dom, gyermekem, unokám, egy-két házam, s cimborák is

néhányan. És, hogy leltárszerűen folytassam; van még egy

éltető társam, ki temetőm, úrnőm, és egyben szeretőm, és

-------------------

védelmező váram. Aztán egyidejűleg, s ha még nem hülyül-

tem meg, akkor van épen maradt józan paraszt eszem. S, ha

netán ez utóbbi cserben hagyna, vagy belém villám csapna

bankkártyám van, vastag pénztárcám. És nem csak büszke

gubám, de szélben lebegő subám is van, na meg szép cifra

szűröm, erényem, és bűnöm. S míg békén bégetnek a kóbor

bárányok, van hogy saruban, máskor meg csizmában járok.

S, ha szólok, ha intek, ha füttyentek, akkor hozzám szegődik

-------------------

hű kutyám. Ha meg úgy tartja kedvem kiterítem subám, és

nagyokat alszom egy-egy hétköznap délután ... Igen, most

már megtehetem, mert mióta nyugdíjas lettem, teljesen új-

já születtem. Azóta néma morajjá szelídült bennem szívem

ereje. Véremmé vált békéje, csendje, s ezer kigondolt terve.

Úgy beette magát kigyúlt fejembe a múlt, hogy azóta azt re-

mélem vágyón Isten megőrzi ép eszem, és engedi újra élnem

eddigi emlékem áldón, s tisztes áron rendezni minden álmom.

Egy festmény kapcsán

 Mester sokáig néztem a festményt, az ösvényt,

az utat, a két ember testét, kik egyként a fény

felé haladnak. A center fehér és a sárga színe-

ket, a fényt, ahogy a fákon átszüremlenek. Az-

tán mind a lilás, és barnás íveket, miként azo-

-----------

kat olyan szépen egybefogtad ... Majd az össz-

képet, ahogy ezek a palettán csodát alkotnak.

Sokszor vagyok rád büszke, de most, az itteni

vásznadat látva a szám is tátva maradt. Ködbe

veszett pillanatokat úgy villantsz fel a honi táj,

-----------

 és a régi idők homályából, hogy szinte megbor-

zongok tőle. Én sokszor vagyok rád büszke, és

most tőled és általad, egy kicsit meghatódott is,

hisz földim vagy. Boldoggá tesz, hogy ismerhet-

lek, és örülök, ... hogy barátomnak mondhatlak.

Ismered?

Van ki sötétben él, és ha szól, ha beszél úgy makog, mint ma-

jom ketrecében. S mikor ha ír, dadog a buta toll, sír suta kezé-

ben. Bárhogy is, ha betűt formál, és, ha akár hangot is ad, ha

szólni próbál, vagy akármi is mocorog benne, olybá tűnik sze-

repe, mintha önálló gondolata lenne ... Ámbár valójában neki

nem, és nem is lesz soha saját gondolata. Mert ő csupán csak

---------------------

a másokét szajkózza. Persze, te ott legbelül már szinte együtt

érzel vele, őszinte érzéssel drukkolsz, hátha sikerül a többivel

elhitetni, hogy, amit ő mond, amit ő hirdet, az maga a csoda,

és persze a saját kútfejének magva ... De aztán kiderül, hogy

mégse. Ilyenkor minden a visszájára fordul. Ilyenkor, a vélt

hitele védelme okán szembeszáll veled, ilyenkor ő merész em-

---------------------

bert mímel, sértetett hőst színlel, és neked ugrik a bátor. Ám-

bátor inkább meglapul, és ez a gyakoribb. És akkor a vállalt

szerepéhez hűn, sűrűn hajbókol, ő következetesen bókol. El-

játssza neked, hogy tisztel, és szeret. Hízeleg, csúszik, mászik

előtted. De bezzeg a hátad megett? Ott bíz ágál ám ellened.

Ott bíz pocskondiáz ám váltig, ... és k@rva anyáz ám százig.