Bábel tornya ledőlt, nemzedékeket nyelt
el a föld, pira-
misokat temetett be homok, de én,
az öreg kút még min-
dig itt vagyok. És, hogy tudd,
ott lent mélyen, én az erek-
kel, a csermelyekkel érintkezem,
sőt személyesen nagy
bővizű folyókkal, mi több
áttételesen bár, de vízár
napi
--------------------------------------
szinten hatalmas tengerekkel értekezem, pedig én csak
egy halk szavú, csendes kút vagyok. Voltak korok, mikor
távolbalátó gémem hirdette fent szomjat oltó jóságom, és
volt kiapadhatatlan forrásom, volt temérdek jószágom, kik
itató vályúmnál tülekedtek délidőben. Akkor rég,
közkutas
--------------------------------------
koromban bizony sok cserfes lány is felkeresett, és száz
szám nyelves asszonycseléd is eljött hozzám. Én meg,
megértőn fogadtam őket mindig. Pedig voltak, kik fülsér-
tőn itt pletykálkodtak, itt teregették ki a falú szennyesét
kutamnál. Ismerve midnek természetét, és tudván,
hogy
--------------------------------------
a szó elröpül, ezért múltam hiteléül néma lettem, és hall-
gatag. Kutam mélyén őrzöm titkukat. Aztán gyakran jöttek
hozzám erősen ittas férfiak, és voltak itt délceg legények,
derék ifjak is ám, kik szintúgy, mikor, ha berúgtak, idejöt-
tek hozzám oltani szomjukat. Én az öreg kút, sok
mindent
--------------------------------------
tudok, és legyőzhetetlen vagyok. Én ésszel küzdök és, ha
kell erővel. És dacolok viharral, széllel, kikezdhetetlen hittel
harcolok a végtelen idővel. Régről tudom, és vallom is, hogy
a Hold a Naptól ragyog, és tanúskodom arról is, hogy nyári
estéken itt, az én tiszta vizemben fürödnek a huncut csillagok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése