Reggeli ébredések

2024. január 9.

Uram, olyan  eszmélés kellene, ami nem a rossz napok ébredése, 
sem nem  a napi  robot  istenverése,  de  üde csend és béke, ami 
igaz szívemnek megnyugvás, és  vigasz. Olyan nem sietős óra kel-
lene, melynek hangja lelkemnek harmónia, fülemnek zene. De jót 
is tenne Uram! Öreg koromra  bizony nagy ajándék lenne. Hagyd, 
hogy sokáig nyújtózzam az ágyon, és csak utána kelljek. Friss ész-
------
szel  ébredjek a  tőled kapott mára, fesztelen figyeljek a holnapra, 
és öreges  nyugalommal  nézzek  rá a  mára.  Mert így sajnos sok
tervem  elfajul, és félek, hogy  szívem  ellen uszul.  Uram, ha vagy, 
hallgass meg! Add, hogy ne kelljen hirtelen kelnem! Hagyd, hogy 
napsugarad csendesen szemléljem, mindennapi léted bölcsen, és 
okosan eszméljem. Add Uram, hogy tisztán lássak.  Hiszen itt-ott  
------
már fájnak, nyilallnak tagjaim, árnyak takarnak, sürgetnek napjaim. 
Mindig  arra vágytam, hogy  lássalak, de nincs rá esély, hogy meg-
mutasd magad. Én már csak arra kérlek, adj egy kis nyugalmat, ha
van rá hatalmad.  Valami olyan kellene,  ami nem az izgága napok 
ébredése, sem nem a napi robot istenverése. Valami olyan, ami szí-
vemben igaz csend, és mint vigasz cseng, ami megnyugvás és béke.

Együttérzés

2023. december 12.

Egy test, és  egy lélek  vagyunk  mi itt mind, hisz  alapból egyazon
anyagból  alkotott  meg  minket  az Isten.  Minek okán egyformán
érzünk örömöt, bánatot és  kínt. Így  ha balsorsa veri a velünk egy
látót,  vagy vakot, és tudjuk hogy mennyire  szenved, fáj, sajog, de
kínja nem indít meg,  amíg  ezt a  poklot  nem érzed, és rajta  nem
segítesz, amíg  jó és  nemes tettekben nincs semmi részed, addig te
az EMBER  nevet  csupán  csak  bitorlod, de  meg  nem  érdemled.

Anyagtalan

2023. december 11.

Éber állapotban, de álomban is végig kutattam nagy lobbanások-
ban, az  összes  térerőt. A csillagporos  anyag  világban  kiraktam 
sok-sok érzékelőt. Érdekes az ok, s az arány az etalon mérőskálán.
Példának okán, és ez nem talány ... a semmi, mint olyan, vagyis az 
anyagtalan,  az  nincs.  Ebből,  már mint a  semmiből még egy pa-
rány  sincs.  Ebben  a végtelen  nagy  térben  csak  az  anyag  van,
meg az  Isten, és néha  kevéske élet egy - egy  kis időrepedésben.

Ősz

2023. november 12.

 Ismerős nekem az ősz rérgről. Sőt, tegnap előtt a

Tisza töltést taposva még egy kicsit meg is lepett,

mert mielőtt köszöntem volna, előre kalapot emelt.

Föntről, a pára égből eső permetezett, rőt levelek

hulltak a nyárfa légből, és elcsendesedtek a verebek.

Köszönet

2023. november 9.

Uram köszönöm neked, hogy 70 nyertes nyarat, és 70 csendes
telet osztottál meg velem. Tudod, mostanában, ahogy végig né-
zem az éveket, azt figyelem a múltba nyúlva, hogy nincsenek fé-
nyek gyújtva szememnek. Hanem, mikor itt-ott egy-egy emlék
fénye lobban, én mindig a szívemmel látok jobban. Hogy ez miért
van, annak okát Te tudod Uram. Gyermekkoromban, mikor tőled
------
figyelmet még nem, vagy alig kaptam, akkor, amikor még hozzád
én magam sem szóltam, mert nem tudtam hogyan. Mikor még
csak apám, s anyám őrzött, és hozzám csak a kutya dörgölődzött.
Ki úgy próbált jobbá tenni, szívemben szeretetre lelni, hogy a ma-
ga nyelvén tanított emberneklenni. Emlékszem a kicsi húgom
a betűvetést tanulja a tornácon, és az én szelíd jóbarátom a ke-
------
zemet nyalja. Emlékszem, mikor benn fejés idején az istállóban
vizslat, és árad a finom tej, és a szénaillat. Emlékszem, ahogy egy
nyári délutánon fekszik mellettem a napon, én meg az Egri csil-
lagokat olvasom. Emlékszem, mikor a Csekeséren kötélen legel-
tetem a teheneket, és mit tesz Isten, egyszer csak a lábamnál
lapul, s szájában visít egy frissen fogott vadnyúl, a kutya a nyálát
csurgatja, s a farkát csóválja vadul. Emlékszem, már rég gyermek-
------
éveken túl, ahogy vízzel telített volt házunk előtt az árok a nagy
zápor után ott csápol egy kedvesen részeg eb nyüszít, és oda szól
hozzám, hogy segítsek. Emlékszem a katonaságtól megyek haza
rövid szabadságra, engem látva örül, és arra ahogy egyszer csak
a kapuban ott forgolódik a lábam körül. Uram nem tudom, hogy
mit rósz fel bűnömül, azt sem, hogy mennyi időt adsz még az én
fajtámnak, de, ha majd meglátogatsz, én szívesen vendégül látlak.