Erő és szeretet

Egyszer  azt  mondta  Einsten,  hogy  a  világmindenség  egyetlen

összetartó  ereje  az  Isten,  és  persze  mozgatója  is  egyben. Ő a

mindent  átható hő,  és  a  testeket  átfogó  vonzerő. Minden más

hazugság  álca,  tetszetős  kozmetika,  szájhősök máza. Az erő sző

hálót  az  univerzumban.  Általa  működik  a  gravitáció.  Ám  az is 

---

elgondolkodtató tény, hogy ennek a legkarizmatikusabb magva a

fény, na meg a mindenen átható szeretet. Ennek híján nem megy

a szerkezet,  mert ez  a dolgok kenőanyaga. Szeretet hiánya okán

meghalna a világ. Sajnos manapság csak úgy használják mint egy

üres, ... tartalmatlan szót. Pedig  hát a szeretet  fensége biztosítja, 

---

ereje adja át számunkra  a lelket éltető áldást, a fényt, s a testnek

a  mindennapi  kenyeret.  A vak  setét,  nem  ad  esélyt.  Ha  nem

vigyázzuk a lámpást, ha nem tápláljuk lángját, árva lesz az ész, és

végképp elvész a szeretet, elapad a méz, és bealszik a  drága mécs.

Kaszálás

Emlékeim szénapadlásán  őrzöm rég a  frissen  kaszált rét illatát.

Bőrömön érzem még a nyári nap tűző,  mindenen átütő sugarát.

Látom az időeresztékén át a lekaszált fűszálak sorokba dőlt rend-

jét. Látom apám kimért lépteit és, amint  inas karjaival  nagyokat

suhint. Úgy halad a nagy zöld gaz sűrűjében,  hogy szinte szalad.

-----

Látom ahogy göcsörtös keze alatt gyáván megadják magukat, és

lerogynak a kókadt fűszálak. Én meg csak fáradt, és  álmatag ara-

szolok utána.  Tegnap  megint fülembe csengett, ahogy akkor ott

hátra-hátra szólt nekem. Nem korholt, soha nem bántott, csupán

-----

csak biztatott. De én, a vézna legény bárhogy is igyekeztem, foly-

ton mögötte kullogtam. Ne gyorsan fiam, csak ütemesen, tempó-

san! És ez most a volt küszködésem okán,  és Apám  megcsende-

sült emléke  kapcsán  érintett  meg.  Igen, mert a héten a Kispesti

házunktól nem messze  épp a kiserdő útmenti patkáját  kaszálták.

Az öreg jómadár

Most, hogy ily csúnyán, már levelek hullván vége

van  a  nyárnak, és  nem  csak a  cinegemadárnak

bánatos  a kedve,  de az  inni szeretne  Albert bá‚-

nak is, hisz a rusnya párja beringlizte az orra előtt

a zárat. Ez  a buta  asszony állat  elhagyta a házat.

---------------

Pedig a  meggyötört Albert bá'  most úgy szeretne

sörözni kocsmafüstben, bornak örülni, boldognak

lenni nyűgtelen ivócimborákkal. Szárnyat bontani,

bút, fájdalmat feledni. És csak inni esküdt, és csak

inni együtt,  időt  múlatni néhány derűs jó baráttal.

Megbocsájtás

Fogtok ti még én utánam sírni. Az Istent fogjátok majd segítségül

hívni, ha felkötöm magam az első fára. Vagy inkább belső indítta-

tásomnál fogva főbe lövöm magam, és ott leltek rám a házunk

előtt a rózsabokorban. De az is lehet, hogy a vasúti alagútban

fogtok rám találni, ... hol darabokra taposnak a kerekek. Nem

tudjátok ti még, hogy mi az igazi szeretet. Én az ártatlan tiszta

------

gyermek, az égből hallgatlak titeket, miként jajveszékeltek. Onnan

nézlek majd titeket hogyan tördelitek kezetek halott tetemem fe-

lett. Ha majd ott fent leszek, onnan figyellek titeket, miként

imádkoztok Istenhez, hogy meg bocsásson nektek! És bár sokat

bántottatok, de én ezér átkot nem szórok rátok. Ám nehogy azt

higgyétek galádok, hogy én néktek majd könnyen megbocsájtok.

Szeretet

Érdekes érzés a szeretet, nincs mögötte rossz hátsó gondolat, se

semmiféle gonosz számító akarat. És persze boldog vagy, ha en-

nek fejébe a másik fél cserébe önzetlen elfogad. Hisz akivel tö-

rődsz, az veled is törődik, az hallja szavad még akkor is, ha né-

ma vagy, de te inkább beszélj, csak mesélj hass, és ne hallgass.

Ősz

Jóságos  évszak az ősz, gondos és bölcs. Olyan okos gazda, aki a

maga szorgos természeténél  fogva csendes imádattal áldja a Na-

pot. Bölcs türelemmel várja, hogy a zöld színbe öltözött barátja a

Föld ötlettel, csellel  megérlelje  az örökölt magot, hogy majd két

kézzel kínálja, amit az Úr adott.  Itt van a tied,  vedd el, és vigyed!

Találka

Egy anonim krónikás  fentmaradt írásos  tudósításának, és a kicsi

eséllyel konzerváló időnek köszönhetően tudjuk, hogy a rettegett

Néró  a  Krisztust imádókkal,  szemben – keresztre feszítés terhe

mellett -  zéró  toleranciát  hirdetett. Így történhetett  meg,  hogy

számos  próféta  átadta  stafétabotját  az  ottmaradóknak.  Akkor

---

tájt sokan elhagyták Rómát. Ami  az irhájukat mentők miatt  igen

csak  rontotta az igehirdetés  hatékonyságát. A város elhagyása ál

talánossá vált.  A  krónikás  tanúsága  szerint még a ”sziklaszilárd”

Péter is  menekülni próbált.  Aki  nagy igyekezete közepette a Via

Appián szembe  találkozott Jézus  Urunkkal. – Te meg hová mész

---

Uram?! Kérdezte tőle a  meglepődött Péter - Nekem  most éppen

Rómába kell mennem, … odavezet utam, válaszolt  a Mindenható.

Oda bizony te menekülő gyáva, … hogy helyetted megint engem

szegezzenek  a fára.  - Az nem lehet,  szólt  Péter. Mert nem erről

szól  a fáma. Majd  sarkon  fordult Péter, és  visszament Rómába

Dicső kor

Sok idő  múlt, virágok,  és fák  sokasága bújt elő a földből, és hullt 

vissza a  humuszba  itt, hol egykor halált osztó bitófa állt. Lilás, és

sárgás  őszi  kikericsek ölelte út vitt, és  Bécsnek átka kísért titeket

---

a  véghez,  melynek  nyomán  gyászba  borult a nemzet.  A vesztes

harc  emlékétől  még  ma is  sajognak a lelkek. Mind emellett nagy,

és dicső kor volt ez, hisz óriások; Széchenyik, Kossuthok születtek.