Nem mindenáron

Nem kívánok mindenáron megfelelni neked. Nincs olyan
járom, amit kedvedért nyakamba veszek. Ha szeretsz, ak-
kor önmagamért szeress. Nem játszhatsz velem. Szeszé-
lyed szerint te én rám nem fogsz nap, mint nap fújni. És
a te kényedért nem fogok se angyal, se ördög bőrbe bújni.
--------------------
Úgy akarok ezután tükörbe nézni, hogy ne marasztaljam el
magam. Én már senki másnak, csak magamnak szeretnék
megfelelni ... Eddig igyekeztem sokaknak tetszésére lenni.
Csörgős sipkát hordtam, a móka okán táncoltam, és fejen
is álltam, ha úgy kellett. Ennek fejében eljátszották sokan,
hogy kedvelnek ... Nagy mókamester ez, mondták. Sokak-
--------------------
nak tetszett a bolondság. Már hogyne tetszett volna, hiszen
ingyen nevethettek rajtam. Nem kívánom tovább játszani a
jót. Nem voltam több, mint egy önjelölt bohóc. Már rég tisz-
tában vagyok sok hibámmal. Ebben a nagy körhintában nem
lettem sem jobb, sem rosszabb másnál ... Ámbár, ha megér-
--------------------
téssel viselsz irántam, akkor akár méltó játszótársam is le-
hetsz. És akkor én is azt mondom rád, és neked, hogy vivát.
Csak azt ne kívánd, hogy a te diktálta áron feleljek meg ne-
ked. Mert nincs olyan járom, amit én a te kedvedért nyakam-
ba veszek. Mert, ha szeretsz, akkor hát önmagamért szeress.

A csordás szolgálat

Nem tudtam a gémeskúttól elszakadni. Idejártak a népek

itatni a szegény soron. Iskolaérett korom okán itt csattog-

tattam nagyapám fonta ostorom. Akkoron kondás, de in-

kább csordás ember szerettem volna lenni. A két foglalko-

zás közül végül is a konda helyett, a csorda mellett dön-

----------------

töttem. Igen, mert a csordaságnál délidőben ürgét is lehe-

tett önteni, amit Kuknyó Berti bácsinak köszönhetően ott

helyben nyárson meg lehetett sütni ... Bár a  bojtárságért

nem kaptam fizetséget, de ezzel együtt tetszett a pásztor

élet. A nyárson sült ürge meg kimondottan ízlett. Valójában

----------------

a gulyás mesterségről úgyszólván mindent megtanultam.

Glória néked fiam, és áldott legyél az Úrban! Mondta több-

ször is a mester, merthogy soha sem volt köztünk per. Csak

hát egy reggel kihajtáskor borús tekintettel fogadott a csor-

dás ember. - Ma letelik a szolgálat. Igen, mert az iskola nem

----------------

várhat! Neked holnap, mint minden rendes úri  gyereknek is-

kolába kell menned. Bizonyára tudod, hogy lélekben együtt

érzek veled fiam ... Amúgy meg az életben mindennek ideje,

és rendje van, mondta Kuknyó Berti bácsi, az öreg gentleman.

Egy nyári éjszaka a Tiszánál

A nyár tikkadtan botorkál a Tisza tetején. Az éjszaka fénye olyan

félve jár felszínén, mintha csak attól tartana, hogy nagy súlya alatt

megreppen vizének tükre. És az ég is szintúgy tétova, kék szemét

lecsukva, szép pillája alá dugja ékszereit, s felhőtakarója alá csá-

bos részeit, és mintha spórolna, alig gyújtja meg ablaka mécseit.

-----------------

Igazán csak a Hold világit, de az is épphogy csak sejlik a meder

közepén. Fürdik foltos tajtékaival a víz felszínén, fodrozik, remeg,

ott játszik gyermeteg ... Ámbár az is lehet, hogy csak a csenddel,

szelíd társával az éji nesszel édesded osztozik. Az égen csupán

néhány, alig kivehető sovány szürke páralepedő libeg. Fejem fe-

-----------------

lett közülük egy lomha kövérebb felhő, esőt ígérően piheg. De itt

a meleg nap után olyan csendesek most is mind, hogy úgy tűnik

ma már nemigen esik. Álmába ernyed a Tisza ... Fogy szép nagy

mellkasa, majd szomszéd hulláma emelkedik újra. Hallom medre

-----------------

ágyában, hogy szuszog. Tompán lüktető visszerében a nappalt az

éjre felcserélve a csend csillámvére szendereg. Aludjatok csak sá-

padt hullám testvérek. Holnap megint forró, s bágyadt, meleg nap

lesz. Aludjatok hát mind, és szép álmokat nektek is, elfáradt földiek.

Ádám - Éva

És, ha ártol, ha bántol is, hogy eltűnjenek lelked tájáról a bűnje-
lek, és konok homlokodról a ráncok, én neked mindig mindent
megbocsájtok. Hányszor van, hogy keresztet ácsolsz nekem, s
oktalan vádolsz, és eközben szemedből özön könny pereg. Van-
nak napok, mikor neked sem párban, sem külön, sincs mit vesz-
tened, s persze nekem sem. Így aztán esküdt ugyanazt akarjuk.
-------------
Majd másnap sután, mindezt bután megtagadjuk ... Van napok
mikor úgy vágyom, hogy magadhoz közel engedj, máskor meg
bennem van az ördög, hogy én ne engedjek neked. Van, mikor
magad sem leled, hogy hol a helyed, majd hirtelen megleled. És
az is fondorlatos ám, hogy ami neked fontos, ... azt nekem meg
kell jegyeznem, és szerinted az is fortélyos dolog, hogy én mind-
-------------
ezt, és rendre el is felejtem. Gyakran azt remélem, hogy hozzám
rendes leszel, s igaz, de úgy érzem olykor, hogy galád vagy velem,
és gaz. Mert úgy van az Uram a házas kapcsolatban, hogy a társas
intelmeket én már régen megtanultam. Csak hát az általad megál-
dott vakcinát te még véletlen sem adod gyógyító adagban. Ponto-
sabban, és sportnyelven szólva ... ebben az adok-kapok ököljog ól-
-------------
ban másképp jönnek a dolgok, mint ahogy én azt vélem, vagy hinni
remélem. Hiába imádkozom ám hozzád, semmi sem változik. Mert
még mindig úgy van, hogyha éppen nem vigyázok, akkor úgy lever-
nek a naponta generált gondok, mint üvegpoharat a rosszul koordi-
nált vakok. S, ha éppen csapásodon járok gyötrik talpamat a törött
-------------
szilánkok, s ezer káromlás ördöge szegődik hozzám. És mikor ha
fájok te hiába dörögsz rám. Bocsáss meg gyarló fiadnak Uram! Hi-
szen te nagy, és tökéletes vagy, és támogatója a vitákban virágzó
hozsannás párkapcsolatoknak. Uram, itt mindennek helye, s rend-
je van. Hisz ott van a fa, és alatta Éva, és rajta az alma, meg a jás-
-------------
pis, és én mindezt látom is, de jó Uram hallgass meg engem is. Ülj
ide mellém, húzódj ide hozzám. Gyújts rá, itt a pipám. S cserébe a
jóságod fejébe én Ádám, itt ezen a ládán mindent elmesélek neked.
Elmondom neked, hogy te is megértsed szépen, csendben, hogy mi
itt a helyzet ebben az általad régen meg nem látogatott édenkertben.

Egy megsárgult fénykép okán

Az idő rései közt egy mód felett megsárgult fénykép került elő

a komód fiókjából. A fotóról az én kicsi húgom, mintha csak az

öreg ház ablakából tekintene ki. Okos fejét  félrebillenti, mintha

ott állva az utcára nézne ki, s az ott látottak tetszenének neki.

Ámult, ... világra bámult szemének tükrén ott csillámlik a múlt.

------------------

Így zárta be a pillanat örök emléknek az én drága húgomat. Az

én szöszhajú testvérem a néma falak közt, a gondtalan idő szorí-

tásában leledzik. Pedig szája sohasem volt árva, mert ő nagyon

is cserfes volt mindig. Minthogy az esze is vágott a család mód-

felett elven, és kedves hajas babájának. Gyermek virágának tel-

------------------

jében szájával, és szép kék szemével felhőtlen mosolyog. Ham-

vas arcával, tejfehér fogaival szinte világit a drága kicsi testvér.

Ő, aki sokáig Zsuzsa névre hallgatott. Holott, az anyakönyvben

Erzsébetként lett beírva. Sokáig mi sem tudtunk róla. Csak ké-

sőbb, az iskolába jutva derült ki, hogy a keresztség alatt anyánk,

nagyanyánk, és szent Erzsébet neve után egy vasárnap így je-

------------------

gyezte be a pap. Kezdetben még ő maga is elképedt, mikor az

osztálynaplót lapozva, úgy szólította a tanító, hogy … Erzsébet.

A Zsuzsa név után igencsak furcsa volt fülének. Annyi év után

a testvéri szeretet, … és az ünnepélyes rácsodálkozás okán tisz-

ta szívemből ölellek, és köszöntelek Erzsébet. Isten áldja meg a

te nagy szívedet, és adja, hogy még sokáig így köszönhesselek!

Bűn, és bűnhődés

Amikor valamilyen természet ellenes dologgal szembesülünk,
azt szoktuk mondani, hogy … a madár nem piszkít fészkébe. 
Az emberrel ellentétben a madarat erős ösztönnel áldotta meg
az Isten. A napokban hátborzongató felvételeket láttam a kör
nyezet szennyezésről. Annak idején az Úr távirati tömörséggel
------------------
fogalmazta meg végakaratát, amit parancsára Mózes kőbe vé-
sett. Ezekből az irány mutatókból én a "Ne ölj!” parancsolatot
érzem a legfontosabbnak. És bár áttételesen, de még is ellene
teszünk a legfőbb parancsnak, vagyis ölünk. A véletlenek egybe-
esése, úgy teremtette meg a világot, hogy egyensúlyban legyen.
------------------
Minden élő, és anyagi tartalommal bíró, … de még a látszólag
anyagtalan is egymásért van. Ez a rend, s ennek oka van.  Eb-
ben az ok-okozati összefüggésben áll össze a rendszer. Rend
a lelke mindennek, aki ez ellen vét az a rendszer lelkét öli meg.
Aki pusztít, az az egész emberiséget pusztítja. Bűn, és kontra
------------------
bűnhődés. Mondhatnád naiv, és idealisztikus elképzelés. Ebben
igazad lehet, de ha igazad van, akkor a tízparancsolat is életkép-
telen naivitás. S ezt a képtelenséget még is csak a nagy, és egyete-
mes mindent átható találta ki. És élhet-e, lehet-e közöttünk olyan,
aki a parancsolatnak, ennek a Mindenható törvényének fölötte áll?

Számvetés

Mikor már idegeidben úgy irányítanak a tűnő évek, ahogy em-

lékeidben pásztáznak a fények. Mikor elnémíthatatlan története

van tavasznak, nyárnak, télnek, és bár élnek körötted rokon lé-

nyek, de nincs kellete az öregember beszédnek. Így mást nem,

tehetsz, minthogy asztalhoz ülsz és írni kezdesz. Vélten és hosz-

szan eltűnődsz fontos, de jobbára csak csip-csup dolgokon. Bok-

-----------------------

rosan spekulálsz azon, hogy a tegnap alakok úgy öltsenek testet

történeteikkel, úgy valahogy, ahogy szemünk előtt jelennek meg

a köztéri szobrok. Hogy azok bármely évszakban valós patinájuk-

ban sütkérezzenek a napon. Tudom, csupán csak önjelölt króniká-

sa vagyok a múltnak, ... de ahogy ezek a sorokból kibújnak, és a

történések ködéből kilépnek, a szívem simogatják. És persze egy

-----------------------

kicsit az elmémet is, amikor ezek rám köszönnek. Mondhatnád

hitvány hiúság, nyilván igazad lehet. De bárhogy is vélekedsz

róla, én úgy szeretem az elmúlt valóság gúnyáját, ... az emlékek

frissen vasalt ruháját kikészíteni estére a székre, hogy az éjszaka

hosszát mérve, ha neked az ébredőnek reggel csörögne az óra

az öltözéked egyetlen darabját se kelljen keresgélned. Az életben

-----------------------

nincsenek véletlenek, ha nem keresed magadban a múltat, akkor
az előbb-utóbb ködbe vész. Láthatóan mindennek meg van a ma-
ga számtana, a maga kémiája, ami, ha nem is számítható ki egyen-

letekkel, nem mutatható ki pontos képletekkel, de nagy valószí-

nűséggel kikalkulálható ... Persze ezáltal is csak az tud szembe-

nézni önmagával, ki pontos számítást vet a mával, s a múltjával.

Igyekeztem jónak lenni

Nem vagyunk egyformák, más, és másképp hat ránk a világ.
Van, kit megbénít, ha villámlik, míg a másik örömtől cikázik.
Próbáltam jót tenni, fordítottan hatott. Igyekeztem jónak lenni.
Meghunyászkodó gyáva senki, mondták rám egyesek. Máskor?
Hegyeket mozgattam meg, de sok rám se hederített. Persze vol-
tak olyanok is, kik irigyeltek, s kivetettek maguk közül. Siettem
-------------
megfigyelni, miképp kell csendben ülni, észrevétlen elvegyülni.
Gondoltam, minek kitűnni, hisz, így is, úgy is veszítek. Minden hi-
ába, jobb, ha beállok a tömeg sorába. Így lettem a magam álmá-
nak tékozló fia, de azóta nem bántanak. Igyekeztem embernek,
s Istennek kegyében megmaradni, és ennek érdekében a tüleke-
désben hátrább haladni. Ma már időnként bólintok, sőt, ha kell
-------------
egy-két mellhosszal le is maradok. Így már nem lökdös utáltan,
nem köpköd utánam az, ki messze előttem szalad. Nincs semmi
se elveszve, azóta inam se szakad. Fontos, hogy egyben legyen a
csapat, mert én magam boldogan, vígan elvagyok velük, de csak
mindig pozitívan, és sohasem ellenük. Minek utána már tudom,
milyen volt fenn a csúcson. Levegőért kapkodtam, zihált mellka-
-------------
som, szívem nyílalt, lábam csetlett, botlott. A tülekedésekből so-
kat okultam, és bizony ezekből azt is megtanultam, hogy távol
kell tartani magamtól a csahos egót. Közép tájt kell tartani a tem-
pót, itt kell fellelnem a jót. De sohasem öntelten, mindig csak de-
-------------
rűsen. Gödröt, ezer göröngyöt kerülve éberen kell poroszkálnom
az úton. Persze tudom, egyszer elhagy az én kegyes Uram. Egy-
szer csak hirtelen bealszik a fényes pislákoló mécses. És egy ré-
szeg napon elesett vakon eltűnök ezen a nagy és végtelen Tejúton.

Apám hangja

Jó volna, ha néhány napot itt tudnál maradni. Tudom én, hogy
sok a bajod, de a munka várhat, nem kell emiatt folyton rohan-
ni. - Igaza van édesapám, csak hát nagy az iram. - Értelek fiam,
a te korodban én is így voltam. De hát épphogy szót váltottunk.
Még alig tudtunk meg egymásról valamit ... Nekem már félig a
------------------
küszöbön állt a lábam. - Várj csak, anyád mindjárt készít neked
egy kis hazait. Lehet, hogy megszid édesapám, de éjfél előtt visz-
sza kell érnem. - Értem, de mikor jössz legközelebb, fogott még,
és nézett rám kérdőn. Tudod fiam, nincs időm. Valójában nekem
már nem sok van hátra. A kapuig kísért, sírt, én is. Akkor láttam
------------------
őt utoljára. Másnap kórházba vitték, írt is még, de már szétes-
tek a tőle megszokott szép kalligrafikusan formált betűk. Egyik
este beszéltem vele telefonon. - Csókolom édesapám, már csak
egy hét, reggelre érkeznék, ... hétfőn. Mentem is, de már későn.
Kimért volt apám, némán ünnepélyes. Én meg csak álltam ott,
------------------
összeszorított szájjal, feje szegett bénán, feketében. Ő meg, az
örökkévalósága okán, a hallott méltósága jogán csendje szeg-
letében mélyen hallgatott. Csak később hallottam vissza apám
hangját. Több hét után Pesten, előadás közben, a saját torkom-
ból tört fel ... Döbbenten álltam a katedrán, és folyt a könnyem.

Laktam Pesten. laktam Budán

A puritán falusi élet után rendre az albérleteket jártam. Ennek
okán gyakran laktam Pesten, és ahogy a véletlen hozta egymás
után többször húzódtam meg Budán. Igen, hiszen a munka, a
megélhetés jócskán a városhoz kötött. S, ha nem mentem haza
hétvégeken, akkor a bérházak fala, az egyedüllétem, és a nagy
szabadság vágyam az utcára lökött. Úgy szórakoztam, hogy ész-
re se vettem. Az idő hamar elszaladt. Eszem igencsak vonzotta
az ismeretlen, és a kíváncsi szemem is ezer dolgon megakadt.
----------------------
Erősen fogtak a kavalkádok, a színes kirakatok, s a csinos lányok.
Szívem kíváncsivá tette ez is, az is, s egyben okos szerénységre is
szoktatott. És ha momentán a város valamely pontján eluntam
magam, akkor kis időre betértem a legközelebbi kocsmába egy-
egy spontán beszélgetésre. A puritán falusi élet után, barátok, és
ismerősök híján ott iszogattam az idegenek között. Az első kedves
beszélgetésem, egy feltűnően kellemes negyvenes nővel esett. Ma
sem tudom, hogy vétlen, vagy akarva, de a lábamra lépett. - Maga
----------------------
olyan rendesnek látszik, mondta, aztán … elnézést kért. - Ugyan
már semmisség, bárkivel megeshet. Megkérem, hogy a békére
igyon meg velem egy sört. - Szívesen, válaszolt a hölgy. Kihozták
az asztalhoz a sört ... Az első kört még öt követte, és mindegyik-
hez kért még, egy féldeci kevertet, és közben egyre jobban közele-
dett. - Tudja is azt egy érzéketlen férfi, hogy milyen árva tud len-
ni egy magányos női szív. - Hát nő még nem voltam, de az én szí-
vem is egyedül vív. Ne mondja! És arra tudna válaszolni, hogy mi
az arány a magány s a halál közt? - Szerintem talán csak árnya-
----------------------
latnyi, csupán csak arasznyi ... Na, és azt meg tudná-e nekem
mondani. hogy akar-e velem ma este b ... ni? - Talán, de én nem
így mondanám. - Ugyan már, ne legyen már ilyen szemérmes! 
Tegye ide a szívemre kezét, és tartsa ott hosszan! Na érzi, hogy
ver, és mekkorákat dobban? - Hogyne, hiszen tőlem senki sem
érezhetné ezt jobban. - Olyan, mint egy időzített bomba, hama-
rosan robban. A puritán falusi élet után akkoriban rendre az al-
bérleteket jártam. Ennek okán gyakran laktam Pesten, és ahogy
a véletlen hozta egymás után … többször húzódtam meg Budán.

Ha ismersz, ha tudsz rólam ...

Ha ismersz, ha tudsz rólam, akkor azt is tudod, hogy álta-

lában versben fejezem ki érzéseimet, gondolataimat, de ez

ma sehogyan sem sikerül. Ma különösen megfogott egyik

neves papunknak egyik mondata, miszerint: "Embernek len-

ni nem adottság, hanem feladat." Az ő mentális beállítódásá-

val maximálisan egyetértek, és hiszem, sokan vagyunk így.

Ezzel együtt rohanó világunk olyanná vált, hogy ezer kihí-

vásnak kell megfelelnünk. Lelkünk kitesszük erő felett, még

is vannak, meg lesznek is, kik elmarasztalnak. Nap, mint nap

pálcát törnek fölöttünk. Tettnek, kimondott szónak, írásnak, és

minden igének súlya, hatása van. Bár nem hatás vadászként

------------------------------------------------

tesszük, amit teszünk, hanem a magunk emberségéből. Alá-

zattal, megalázkodás nélkül. Szerényen, sértődöttség, rátar-

tiság, és melldöngetés nélkül. Emberségünk főképp szolgá-

lat. Azzal együtt szolgálat, hogy a szolgaságot ebből a körből

kizárjuk. Nyilván van, mikor ebben a szolgálatban elfáradunk.

Ilyenkor elegünk van az egészből. Különösen akkor hatalma-

sodik el rajtunk ez az érzés, nyűgös hangulat, ha azt tapasztal

juk, hogy erőfeszítéseinkből, nem, vagy alig jön vissza valami.

Nem köszön vissza ránk sok dolog. Magunk egojával, normá-

ival, teljesítésre váró feladatainkkal vagyunk elfoglalva, arra

koncentrálunk. Ebből jön az, hogy elmegyünk egymás mellett.

------------------------------------------------

Jobbik eset az, ha mégsem. De ma már párbeszéd ritkán ala-

kul ki. Legtöbbször a magunk belső monológjának adunk han-

got, amit a felebarátom meghallgat illemből, és számításból,

hogy cserébe én is meghallgassam az övét. De nincs időnk

erre se. Apáink, anyáink még beszélgettek. Odáig elmentek a

kommunikációval, hogy kifogytak. Jó nagyokat hallgattak. Ez

hiányzik, de nagyon. Az egyetértés, a lelkeket összekötő bé-

kítő szeretet csendje. "Embernek lenni nem adottság, hanem

feladat", mondta az a kedves, okos, és bölcs pap. Ezzel a kihí-

vással kell szembenéznünk, ennek a hívásnak kell megfelel-

nünk, és engedelmeskednünk. Valaki fölöttünk álló, mindegy

------------------------------------------------

minek hívjuk, hogyan szólítjuk, mert szólítjuk. És itt, és most

azokra gondolok közülünk, akiknek napi szinten van ezzel az

egyetemes lénnyel kapcsolatuk. Igaz hogy egyoldalú a kom-

munikáció, de van kontakt. Legalább is én ezt érzem, és hi-

szem. Hiszen, amikor a kapcsolóhoz nyúlok esténként, mégis

csak fényhez jutok a sötétben. Szükségünk van a fényre, kü-

lönben részeg botorkálóivá válunk a világ mindenségnek. Egy

kicsit elkanyarodtam ... Egyszóval, ez a jó szándékú valaki

megtisztelt, és meghívott bennünket az ő egyetemes világába,

olyan elhatározással, hogy egyfelől emberei legyünk egymás-

------------------------------------------------

nak, másfelől meg emberiesek legyünk egymáshoz, és egy-

másért. Ez sokunk számára megtisztelő, másfelől nagyon

nehezen teljesíthető feladat. Magunk elleni kihívásnak éljük

meg azt, aminek eleget kell tennünk. Ugyanakkor, ha nem

tesszük meg, ha nem engedünk a hívásnak, akkor mi végre

születtünk. Azért születtünk, azért jöttünk volna erre a világra,

hogy ne legyünk emberek? Ha ismersz, ha tudsz, rólam, akkor

azt is tudod, hogy általában versben fejezem ki napi érzése-

imet, gondolataimat, de ez ma sehogyan sem sikerül. Ennek

okán hálás vagyok kitartásodért, és köszönöm a figyelmedet!