Májusfa

Május illatot szórt a hajnal, halk harmonika szóval járta
az utcasort. Mint kicsi kíváncsi gyermek éberen figyeltem,
hangok ültek meg fülemben. Tisztán felismertem, hogy a
frissen állított májusfa tövében ki dalolt. Fent bandukolt a
teli Hold, az udvaron vén kutyánk csaholt. Szemhéjam alatt
gyűltek a képek. Alig voltam képes legyűrni a vágyat, hogy
----------------------------------------
kimenjek, de apám haragja miatt nem mertem elhagyni a
házat. Az ágyban felülten hallgattam a hajnali szerenádot.
Az izgatott éjszaka után tátott szájjal néztem, a sok színes
krepp papírt a májusfán ... Elvarázsolt a szép szivárvány
sokaság. Már rég halott a legény, és a lány, de érzékeimben
még most is ott lobog a sok színes krepp papír a májusfán.

Magamba szálltan

Öreg napjaimra az Úr lett rímes hiúságom magva. Mikor ha
vers míves vágyamban rám zörög, imádom, de, ha borús ziva-
tarban mennydörög, káromlom. És bizony sokszor volna rá
oka, de nem marasztal el soha. Ezért is gondolom, hogy ha
van ítélőszéke, akkor végtisztessége a mennyei béke. Lenne
--------------------------------------
bár áldást osztó kegye katarzis, nagy hegye pedig víg fennsík.
Persze csak imádságos hitem fényei, és ritka napok ösvényei
közt merek ilyet remélni. Ezzel szemben azzal kell megbékélni
Isten földjén, hogy az ördög kezébe van minden embert formáló
törvény. S míg az Úrhoz meg nem térünk, ennek a magába szip-
--------------------------------------
pantó örvény óriásnak sodrában élünk. S midőn ég alatt, rögök
közt megváltásra várunk, ő meg nem riad. Ez a gaz a kőből is
pénzt fakaszt, így aztán róla szól itt minden. Ő lett itt az Isten.
Az ördög hasznának kottáját énekeljük, ennek a pénzörvény
mammonnak nótáját zengjük. Így van ez, mióta a bankjegy re-
ménye dereng a szemekben, és hívó hangja zeng a pénzre vá-
--------------------------------------
gyó szívekben. Nyilvánvaló, hogy e világnak vájt fülű cigány prí-
mása maga az ördög. S, ha e földi rög szennye ellen prédikálnánk,
ha vele szembe szállnánk, a kifizetetlen számlánk vágná bele ar-
cunkba. És nem akad köztünk egy se, ki e sátán útjába állna, bár
lenne milliom, ki ördög áldozó misszión, akár ölni is tudna mi-
atta, de inkább gyáván magába száll, ... és bele törődik sorsába.

Emberi hang

Azt tartja a mondás, az üres szekér zöreje messzire elér. Igen,
hiszen az ösztövér fogatnak igencsak nagy a hangja, így an-
nak zaja távolra hallatszik. S ez igaz is, hisz az előttünk járók
jó megfigyelők voltak. Ők aztán nem sokat adtak a sűrű han-
gúak szavára. Koruknak a szűkszavú ember volt az ideája. Az,
-------------------------------------
kinek legkivált imára, s ritka alkalmakra ha ivott, egy-egy víg nó-
tára virult ki orcája. Szitkot is csak néha, káromlást meg aligha
hagyott el szája. Mikor szólt, mikor hangot adott, akkor vasárnap
volt, és az Úrházában zsoltárt énekelt. Más napokon meg kivált
a keze járt, mert akkor meg leginkább a munkában volt érdekelt.

Görögdinnye

Már kölyökként is nagyon imádtam a görögdinnyét. Amikor este
apám nyűgét letette, ült egy kicsit a karos ládán, miközben anyám
mosdóvizet melegített neki. Aztán mosakodás után, amint felvette
tiszta ingét, én máris a nyakán lógtam. Nekibuzdultan unszoltam
szegényt ... Édesapám, én dinnyét szeretnék enni. Az anyád min-
--------------------------------------------
denit, veled nem lehet bírni! Elegem van belőled, hagyd abba fiam,
már fáj a fejem tőled. Persze nem hagytam annyiban, tovább kapa-
citáltam. Na, de Édesapám, hiszen tegnap este megígérte, hogy ki-
megyünk a dinnyeföldre ... Akkor hát ne nyafogj itt nekem tovább,
menj be a színbe, hozd a zsákokat, és az úton fogd a szád! Akkori-
--------------------------------------------
ban már két kerékpárt nyúzott a család. Neki indultunk. Apám szívé-
ben megbékélten taposott az élen. Én egészen a Paptagig egy árva
szót se szóltam. Csendesen végig dudorásztam az utat … Aztán kint
a dinnyeföldön, mint fékevesztett, önfeledt gyermek a homokozóban
--------------------------------------------
vidáman ugrándoztam. Nekem kint a kezem-lábam járt, és a szám be
nem állt. Aztán mikor teli lett minden zsák, a visszaúton már apám is
fütyörészett. Én meg, ki az apám fia voltam, s, minthogy mindig átlát-
tam a felnőtt stiklit, boldog, fütyörészve toltam apám után a biciklit.

Utazás

Régóta tervezem, elhagyom a várost, de még nem tudom, hogy
vonatra, vagy buszra szállok. Végül a két lehetőség közül a busz
mellett döntök. Ez lesz a jobb, mert reggelenként sűrűbb a járat.
Ablakhoz ülök majd, nézem a tájat. Nem tudok gondolni másra.
Kimegyek az állomásra. Nézegetem a menetrendet. Pénztárhoz
állok, megveszem a jegyet. Ténfergek, izgatottan várok. Hat óra
húsz, peronhoz gurul a busz. Kicsit felajzott vagyok. Többször a
------------------------------
zsebembe nyúlok. Megvan a jegy.  Az első ajtónál már tüleked-
nek. Órára nézek, hétre ugrik a nagy óra mutatója ... Fellépek
a hágcsóra. A buszon van egy kis malőr. Egyik utassal pöröl a
sofőr. Szóváltás, ricsaj. Aztán elül a zsivaj. Végül felzúg a hang-
szóró is. Záródik az ajtó. Na, végre! Érces férfihang. Húzódjanak
az utastérbe! Igazi katarzis. Mindenki megnyugszik. De számom-
ra mégis olyan furcsa, és szürreális. Döbbenten veszem észre,
------------------------------
köröttem csupa ismerősök ülnek, állnak. Volt munkatársak, falum
béliek, cimborák, kebeltársak. Engedek a csábításnak, megszólí-
tom egyiket-másikat. Kezet ráznak, üdvözölnek, de ez is olyan
érdekes … Ők mind fiatalok, és csak én vagyok öreg. Valaki meg is
kérdi. Csak nem vagy fáradt? Nem szólok erre, hallgatok. Ő is ki-
vár. Majd ismét kapacitál. Látom sok a pakk. Sok bizony, ... özön.
Hellyel kínál, elfogadom, megköszönöm. Öröm látni téged. Leülök,

------------------------------
közel hajol. Megint kérdez. Hogy-hogy ennyi mindent hozol? Vic-
cesen elütöm. Tudod, hazaköltözöm. Aztán megint olyan furcsán
rendeződnek körülöttem a dolgok … Na mi ez a hirtelen filmsza-
kadás? Jár a szám, artikulálok, de nem értik mit mondok, pedig
már kiabálok. Lidérces álomból ébredek. A faliórára nézek. Fenn
a mutató öt óránál áll. Kábán nyugtázom, még van időm. A kar-
órámon ellenőrzöm … Visszaalszom … Zuhanás, megint utazás.
------------------------------
Majd ebben, csodás álom ködben tör rám a felismerés. Bizony
mondom néktek; valahol a dolgok nagyon is összefüggnek. Igen,
valahol végtelenben a párhuzamok összeérnek. Hogyne, hisz ezt
tanultam is. Aztán eszembe jut az is, hogy van még egy speciális
eset, amikor is így, vagy úgy, de minden út hazafut. A fene egye
meg, hát elment az a fránya sárga busz. Rá se ránts! Most már
nem érdekes. Csak bánt, hogy megint feleslegesen vettem meg
------------------------------
a jegyet. Igen, mert már csak ezt bánom. Nem baj, na! Kárpótlá-
sul nyújtózkodom még egy kicsit itt az ágyon. Úristen, de hitvá-
nyul érzem magam. Aztán egyszer csak nyilvánvalóan és tisztán
hallom ... Rám szól a párom, és ez már nem álom. Kelj fel Bandi,
hányszor kell neked szólni!? Jól van Eszter, elég nekem egyszer
mondani. Csak tudod, … tudod egy kicsit maradnék még, mert
itt a párhuzamosok körül valamit még alaposan át kell gondolni.

Gazdagság

Nincsenek nagy elvárásaim rég, ma már csak élni szeretnék.

Mióta eszem tudom, mindig gazdag akartam lenni. Istenem,

hogy ez nekem mennyi, de mennyi erőfeszítésembe került.

Vívtam, küzdöttem érte sokat, mégse sikerült. Ezzel együtt

szerencsésnek mondhatom magamat ... Az Úr minden nap

---------------------------------------

meghallgat. A nagy leckeadó, önkontrollt ad. És ez jó, mert

megnyugtat ... Már tudom, hogy mitől voltam vak, és most

már az is nyilván való, hogy mért jártam sötétben azelőtt.

A nagyot akarás otromba szemellenzőt rakott orromra, és

sorsomra hagyott. A nagy istentagadás pörömben, és a ku-

---------------------------------------

sza útkereséseim közben nem láttam a fától az erdőt. Benőtt

az agyvelőt sorvasztó butaság, a hiúság, és sok más emberi

gyarlóság. Ma, ha a szemem behunyom tisztán látom botlá-

saimat. Fellelem, ... ott van a listán. Az emlékezet, az Isten, a

lelki ismertem, nem tudom minek nevezzem, de következe-

---------------------------------------

tesen feljegyezte hibáimat. Nem voltam én szerencsés vendég

ezen a földön ... Mert egem is, mint sok más embertársamat a

vágyott gazdagság, a dúlt csordaösztön hajtott. De már nincs,

alábbhagyott, elmúlt az a nagy tébolyult árnyék. És nincsenek

nagy elvárásaim már rég, ... már csupán csak élni szeretnék.

Arra gondoltam

Végzős diák voltam éppen. Abban az eufóriás korban jöttem el
ide a pesti forgatagba, mikor még százszámra szólt a Beatles
nóta a tizenéves ifjak szívében. Olyan felhőtlen korban, mikor
még odahaza valóban kék, és szép tiszta volt az ég. Úgy emlék-
szem, hogy tavaszi hónapokban friss élet borult az árkokra, és
-------------------------------------
ezer virág virult az utcák porában. Bódultan dudorásztak a fák,
s a tavasz borától részegülten imbolyogtak a bokrok. Épp a nap-
okban készültem menni. Szerettem volna otthon lenni. Ott, hol
ilyen időkben akácok, és orgonák énekét lehet hallani a kertek-
ben … Arra gondoltam, hogy ennyi év után milyen jó lesz majd
-------------------------------------
újra Bercelen magamba inni a Tisza levegőjét, tüdőmbe szívni a
hazai föld tiszta páragőzét. Néhány hete az öcsém azt kérdezte
a telefonban, hogy ... - Aztán haza jössz-e. bátyám? - Már hogyne
mennék Lacikám, hiszen ezer éve be van jegyezve noteszembe!
Persze, mint sokaknak terve, ez most nekem se jött össze ... És,
-------------------------------------
mint ezer más dolog, ez is csak megmaradt álomnak. Pedig hát,
ahogy sok éven át, ma is csak haza csalnak a bodzabokrok. Hív-
nak a látnok nyárfák, és a pletykás szájú víg akácok. Ott állnak
ma is tatakaros glédában az árkok partján a régi barátok. Titkos
jeleket adnak. Magukhoz intenek a társak, és mind visszavárnak.

Régi emlék

Felhőtlen diák voltam. Éppen abban az eufóriás korban, mikor még ezer

vidám dallam száll az ifjú szívekben, és Isteni illat van a levegőben.
 A berceli templom-kertben, az orgonabokrok terében elkapott az örök
 örvény, vitt, sodort a szent májusi fény. Azt éreztem lelkem mélyén,

---------------------------------------------

hogy megérintett egy angyali lény. Nem láttam azelőtt soha. Berceli

ismerős rokona lehetett, ... akit talán csak arra az alkalomra hívtak

meg. A bérmálkozási körmenet ideje alatt mellettem lépkedett. Köz-

ben azt figyeltem hogyan hullt alá a gesztenyefa ezer szirma barnás

szőke hajára. Alig néhány szót váltottam vele, de kezem-lábam tőle

---------------------------------------------

remegett. Akkor láttam őt először, és azt remélem, hogy nem utoljá-

ra. Azóta álmaimban furcsa mosolya elő-lőjön. Különös árnyéka

rám köszön. Alig tizenöt éves voltam. Azóta bizonyosan ő is megöre-

gedett. De úgy szeretném, ha legalább egyszer nem délibáb lenne. Sze-

retnék beszélgetni vele, vagy, ha lehetne inkább csak szólni hozzá, úgy

szeretném látni, ... vagy csupán csak szerényen és némán a kezét fogni.

Fényimádók

Levetik éji álmuk ingét ... Viruló arccal ismét az
ég felé néznek. Bár egyik-másik még ásít, ... de
amint fény világlik, máris felvetik fejük, és velük
együtt nyitják nagy árva, szemérmes sárga pilláik.
És mivel az éj leple alatt szájuk is kiszáradt, hát
----------------------------------------
nagyokat isznak az áhított hajnal bódító levéből.
Néhány korty vágyott bor igazán nem sok, … de
máris víg, és fölöttébb boldog mind az éji gúzsból
kiszabadult konok fényfantaszta lény. Ragyog, és
víg dalra kél az egy-tőről fakadó részeg élni akarás.
----------------------------------------
Megbódultan tapsol az örömétől szédült rokonság.
Merthogy egyetlen Isten a Nap, és itt minden az ő
nagy rivaldafénye körül táncol. Itt az egész nomád
fényimádó sokaság neki tapsol … Hiszen egy nagy
diadalmas mulatság, egy hatalmas színház a világ.

Laci öcsém 60 éves

Laci öcsém 60. születésnapját ünnepli. Fel fogom keresni, így
legalább meg fogjuk fejteni, a múlt idő átkát, kreált haragjá-
nak talányát. Aki az öcsémet nem ismeri, nem érti, hogy az
ivást nem tízparancsolatként, hanem önként szereti. - Jó lesz a
kökény pálinka öcsém? Igen, mondja viccesen a telefonba.
- A kökény nagyon érdekes növény, tövén, illetve ebből kinövő
ágán életelixír, bogán életerő terem. - Jól van, mondom így az
éteren. A mennyiségét illetően mennyi legyen? - Tudod, mondja
a tömény igazság az, hogy nem sorolva az igaz okokat, ... sokat.
--------------------------------------
Kérdezem megint, mennyit pontosan? - Válasz képpen; lében
mérten úgy rendesen, és ne bokrosan! Megszíveltem testvérem
szavát. Nem árt, ha vallunk a múltnak ködén, s a mának gyógyító
küszöbén. Hogyan is volt akkor az a dolog? A szívem a torkom-
ban dobog. - Tudod bátyám az ott lett elrontva, mondja, a telefon-
ba. - Ne most öcsém, inkább odahaza. Hála Istennek, ezen a mo-
bil körön, hamar túl voltunk. Egy szóval a lányunk, meg a fiunk.
- Na, erre igyunk? - Drága Öcsém! Itt ma a tömény szilvórium-
ra iszunk, aminek leves tövén, bölcs kövén tetszik a végeredmény.
--------------------------------------
Igen, hiszen erre vágytunk mi már régen. Vérem vagy, egy vagy
velem!  - Na ide figyelj csak testvér-komám, te még így ihletve is,
illetve még tőlem is hülyébb vagy drága Bátyám ... - Igazad lehet
Lacikám. Nem akarlak én téged bántani, sem neked ártani, csak
szerettem volna újra hallani, ... hogy valójában mire is iszunk?
- Arra, hogy a kökény pálinka egy testet-lelket kenő zsír.  Amo-

lyan, hogy is mondjam csodatevő éltető, életerő elixír, amitől az
ember újra éled és a testvér, testvérré lesz. ... - Nahát öcsém ez
igazán szép szónoki beszéd, hogy nem szakad le rád az ég. Így
--------------------------------------
aztán velem együtt a kába látnok kimondva az igazságot totál
úgy elázott, hogy már csak nótázni vágyott. Végül is a dolog lé-
nyege, szóval nem tudom érted-e? A szeretet refrénszerű éneke;
a tölts! Bölcs cinkosa rád kacsint, és arra int, hogy tölts megint!
Te hozzám hol közel,  hol meg távol álló Isten, bocsásd meg ne-
kem, ha most azt érzem, hogy ez a Te gyógyító szered jó, és csodá-
latra méltó ennek íze, illata, leve, zamata. Te Drága Mindenható, ne
vedd tőlem zokon, ha ez ma a véremmé válik. Az öcsém békéje pe-
dig szent, s míg élek kísérni fog végig, hűséggel állig a halálos ágyig.

Szavazás napján

Vasárnap reggel egy francia riporter, mikrofonnal kezében, Elvis

Presleys mezében Bonjour! üdvözléssel köszöntött. Majd nagy len-

dülettel, makacsul szabolcsias kiejtéssel, s komoly átéléssel a szava-

zás felől érdeklődött magyarul. Szépen indul ez a vasárnap nemde? 

Kapaszkodott bele a papírján rögzített szlogenekbe, de rendre az ott-

------------------------------------------

hon megszokott szófordulatokat használta. A migránsok, a szavazó

űrlapok, a reklámok, a hisztéria. És hát a várható esélyeket latolgatva

a politika, és az e körüli mizéria felől érdeklődött. Látva, hogy volt földi

nekem is kedvem telt a beszélgetésben ... Közéleti riportnak indult, 

de egyre inkább magán jellegűvé fajult. Aztán úgy alakult, hogy a stáb

"érezve a rokont” kikapcsolt minden kamerát, és mikrofont. Úgy gon-

------------------------------------------

dolták. Rövid szünet! "Pause café!” Főnök a te ügyed. "Patron de votre

cause.” A kétlakiság kapcsán sok minden kiderült. Először Lyonba ke-

rült, aztán Párizsban nappal mosogatott, majd ugyanott, holdfény fá-

zisban takarított. Mert az életben két dolog fontos, a megélhetés, és a

család. Egy kicsit elmerült, arca felderült. A zsebében matatott, képe-

ket mutogatott, mosolygott. A rokonok, na meg a közelebbi családta-

------------------------------------------

gok. Most napestig egy franci TV társaságnál dolgozik. Tekintettel a

nagy sorsközösségre, ekkor már András, és felváltva Bandi bátyám mi-

nőségben, meghívtam ebédre. Nem fogadta el. Nekem dolgoznom kell!

És mi lesz addig az emberekkel? Ezzel, együtt jó volt beszélgetni, ha rö-

vid időre is, de magyarnak lenni. Hiába, kicsi a világ. Mi földiek, s a stáb.

Innen üdvözöljük egész Európát, s hát vivát magyarok, s vivát franciák!

Nekünk Mohács kell

Isten szándék, szép ajándék. Ősz-időben vasárnap Eszte-

remmel, sétáltunk gondűző mesteremmel kéz a kézben a

pesti napsütésben. A Kossuth téren sokáig néztem az or-

szágház zászlaját. ahogy fodrozva leng, büszke magányát

őrzi fent. Soros időben a díszőrség váltott éppen. Jó a par-

lament előtti téren a fúvósok pattogó hangját, a hajdani kato-
na korok himnuszát hallani. Aztán odaát, a Duna pesti olda-

lát övező napsütötte kövön ülve figyeltem elmerülve, hogyan

-------------------------------------

örvénylik a víztükör felszínen az iszap sokáig fogta habzó

folyam sörbuboréka. A sok sustorgó félgömb-titok egy ideig

csak körkörösen forog, csicsog a vízen, majd egymásba ka-

paszkodva örömittas tobzódásban elúszik hirtelen. A budai

oldalról a templom időkód harangja időnként átszólt. Az óra

jelző hangja számunkra este hétkor jelzett utoljára. Ritka do-

log, hogy ilyenkor vasárnap hazatartva a pesti rakparton épp- 

hogy cammog a kocsisor. Végig azt néztem, hogy a dunai szi-

-------------------------------------

várvány neonok fénysora hogyan ásít, vétlen miként pislog fá-

radtan a mederben. Máskor ágyba zuhanok este tízkor. Most

meg még a párom is a TV spirituális árnyékában rostokolt.

A statisztika grafikonja a felső Tisza szakaszon szapulta, trá-

gár mód káromolta északon a Pál-fordulat otthon maradókat.

Mire jutunk mi így együtt szittya Magyarok, mire esküdt, ku-

tya magzatok? Láttam a grafikonon a délalföldi tunyaság átkát.

Láttam elbukni Szeged városát. S azt, hogy a vész madárcsapatok

a nemzetporta kerítésen csőrüket miként élezik. A Hitchcock

-------------------------------------

sirályok országunkat rendre ellepik. Budapest rest álombakói,

sok emelet rab ketreclakói, ti nem érzitek, hogy itt a Bazilika

kövén nem sokára galabíjások hada fog imádkozni? Adni kell

neki, hisz elesettek!  Saruját a templomon kívül hagyva Mekka

felé fordulva csúszik-mászik. Észre sem vesszük már, hogy ott
van a vészjel, születésünkben és egész életünkben. Nekünk

Mohács kell tetteinkben, sorsdöntéseinkben. Míg élünk ere-

inkben ver, ott áramol, ott dobol szívünk ketrecében a métely.