Hajdani aratások emlékére

Érett búza szárak hűs tövéből harmatot fakaszt a bíbor nap.

A csapatvezér kaszáját kifente a pirkadat. Inas karpenge íve

alatt érett kenyér ígéret sűrűje bólintva dől. Motolla kéz kap-

kodja a sarlót. Vágott rend lepi el a tarlót. Az aratóhad kapi-

tánya nyomul, mint a gép, utána halad az aprónép. Szapo-

--------------------------------------------

rodnak megkötötten, szép sorokban pihennek mögöttük a ké-

vék. A Nap korongja merőn izzik, rubinja perzselőn fénylik.

Csupasz talpakat szúrja az érett szárak kés élű tarlója. Időn-

ként felszakad az intő hang; húzzad a lábad! Úgy érzed elva-

kultál, a nap az ég zenitjén pulzál. Elönt az eleven verejték,

serkenő bűnéül az izzadtság cseppek körül apró legyek raja

--------------------------------------------

döngicsél. Tikkadás lassan érkezik a dél. Zenél a templom

harangja, kongat. Ebédhez tér a csapat, árnyékba roskad.

Szikkadt száj korsót csókol. Üdítő torok-mámor. Kibontják,

amit hoztak. Valaki távol, kaszát kalapál. Messze ütemes

hangja csengve-bongva száll. Kevéske pihenés a berekben.

Majd hirtelen új zsibongással az erekben, a tűző melegben

----------------------------------------------------

találod magad. Muszáj lendület zaklat, amíg az érett lá-

bán álló élet a nap csukott időhatáráig szabott kévékbe

nem kerül. Ólmos fáradt lesz az est, takaros sorokban ül

minden kereszt. zenészek, tücsök ezrek hegedűt hangol-

nak a koncerthez. Arató lelkek sietnek haza álmodni a

mezőről. Holnap új nap ébred, és kezdődik minden elölről.

Bűntudat

Magába révedt lélek  él így kovász  reményben, ahogy én élek fohász kenyéren.
Gyóntató papom  ebül vezeklő  falamon belül térdepeltet. Tanúm rá mindenek
felett  a  Hold, és van, hogy  éjszakákon át  kobold  reggelig  még a  csillagok is.
Kárhozat tisztem az is, hogy  tűnt  életem elillant  csodáit, itt-ott az elmúlt sok
vétlen pillanat széthullt darabkáit felleljem. És én konok, azt hiszem, és bigott
-----------------------------------------------------------------------

azt  remélem mégiscsak sikerül összeszednem, hogy végül kitessen ékül, lelkem

mért nem szépül, és békül meg együtt a múlttal. Egyáltalán milyen gyónni való

szíven üt terhes cselekedetem van nekem? Azért kell vezekelem tán, amit eddig

kendőzetlen tettem, vagy netán azért, amit éppen ennek okán nem? Bárhogy is

alakul  árva  révedésem  vissza,  amíg ésszel párosul tiszta hitem, hűen őrzöm a

-----------------------------------------------------------------------

magam   baján   szerzett  konok   emberségem.    Magába   révedt  lélek   él
 így kovász  reményben,  ahogy  én  élek   fohász  kenyéren. És  hiába keresem

 züllött szívem rugóját, hiába  kutatom  űzött   lelkem mozgatóját, máig
 sem tudom hogy,   ami a  gyarló  magam  fajtának  legfeljebb    egyszer
egyszer, szemben ezzel miért van nekem folyton és ezerszer bűntudatom?

Amikor valamilyen természet ellenes dologgal

Amikor valamilyen természet ellenes dologgal szembesülünk,

azt szoktuk mondani, hogy … a madár nem piszkít a fészkébe. 

Az emberrel ellentétben a madarat erős ösztönnel áldotta meg

az Isten. A napokban hátborzongató felvételeket láttam a kör-

nyezet szennyezésről. Annak idején az Úr távirati tömörséggel

-----------------------------------------------------------

fogalmazta meg végakaratát, amit parancsára Mózes kőbe vé-

sett. Ezekből az irány mutatókból én a „Ne ölj!” parancsolatot

érzem a legfontosabbnak. És még is  áttételesen bár, de ellene

teszünk a legfőbb parancsnak, vagyis ölünk. A véletlenek egybe-

esése, úgy teremtette meg a világot, hogy egyensúlyban legyen.

-----------------------------------------------------------

Minden élő, és anyagi tartalommal bíró, de még a látszólag
anyagtalan is egymásért van. Ez a rend, s ennek oka van.  Eb-

ben az ok-okozati összefüggésben áll össze a rendszer. Rend a

lelke mindennek, aki ez ellen vét az a rendszer lelkét öli meg.

Aki pusztít, az az egész emberiséget pusztítja. Bűn, és kontra

-----------------------------------------------------------

bűnhődés. Mondhatnád naiv, és idealisztikus elképzelés. Ebben

igazad lehet, de ha igazad van, akkor a tízparancsolat is életkép-

telen naivitás. Ezt a képtelenséget még is csak a nagy és egyete-

mes mindent átható találta ki. És élhet-e, lehet-e közöttünk olyan,

aki a parancsolatnak, ennek a Mindenható törvénynek fölötte áll?

Okostelefon

Nekem Istennel már akkor volt kapcsolatom, mikor még nem volt okostelefon.

Érdekes módon ma épp a készülék lett az Isten, meg mennyi minden, amit

pótcselekvés képpen az Ő helyébe beemeltünk. Mi, az ördögöt, az elektromos

hörcsögöt is megvennénk, pedig ezek csak eszközök. Úgy vagyunk ezzel, mint

a primitív népek, kik a barlang falára képet rajzoltak, ami hajító fegyvert, és

-------------------------------------------------------------

rafinériával megvert állatot ábrázolt. Eszerint formáltak fétist, varázslatot és

mutattak hipotézis áldozatot, hogy birtokba vegyék a világot. Persze nem csak

mersze volt ekkorra már az embernek, de éles elméje is, és valamit sejtett, vala-

mi rendező elvet. A félelme, a kétsége, és elméje kereste az összefüggéseket. Míg

végül rájött, hogy csak is Isten lehet a dolgok mögött. Ezer évek teltek el azóta,

-------------------------------------------------------------

és ma a barlangfalakról "még is a vedd meg" tézis világít. A reklámokból a fé-

tis fénye világlik. Vedd meg, és ennek birtokában szép, jó, és okos leszel. Ezzel

vezetik meg a mai látót. Intelligens készülékkel, a mai média varázslók. Bo-

szorkány szemmel verik a fogyasztót. A lényegről terelik el figyelmet, és ezen

nevelkedik fel. Mert, ma már nem kell ész, csak pénz. Vedd meg b@zd meg,

-------------------------------------------------------------

oszt kész! A kis híján falum béli poéta király, a Nyíregyházi Váczi Mihály

egyik versében azt hirdeti fennen: "Még nem elég” Mi kell még, hogy kites-

sék s, hogy tudd a hazug  fétises álság dolgok Istent nem pótolják. Azok, kik

úgy gondolják számukra legyen a megvásárolt álság, a pénzért vett  boldog-

ság kincs. Nem az intelligens készülék a vagyon a kincs, hanem az Isten.

-------------------------------------------------------------

Kinek ilyen birtokában nincsen, azt én nem irigylem. S a mai állapot sze-

rint sokaknak nincs, és szerintem eszébe sincs, s ha így megy az iram, ak-

kor már nem is lesz. Innen üzenem eszes kisfiam, nekem Istennel, már ak-

kor volt kapcsolatom, mikor még nulla forintért, és havi átalány. 10-ből

11-nek, és egyáltalán, még hírből sem volt senkinek kezében okostelefon.

Rám köszönt az Isten

A tegnap esti melegben a Kispesti kertemben rám köszönt az
Isten. Éppen a frissen kaszált füvön mentem át, amint hátra
tett kézzel járkált a fűtől illatos kertben, majd megállt előttem.
Jócskán meglepődtem, mert bár napi szinten beszélgetek vele,
de ilyen testközeli kontaktusba még sosem sikerült. Mint kide-
rült azért jött személyesen, hogy ősz fejemre áldást hintsen.
Jöttével végtelen hála öntött el, valami csendes őrület, amit
----------------------------------------------
úgyis neveznek, hogy Isten szeretet. Míg az Úr jelen volt nem

rótt fel semmi bűnt, és minden olyan légiesen könnyűnek tűnt.
De amint elment szörnyű űrt hagyott maga után. A rossz idő

pórusán gonosz szél fújt. Az égen komor szétnyúlt fellegek

gyülekeztek. Megbabonázott, ijesztett, hátam borsódzott, za-

vart. Az udvarban forgószél kavart, és tőből kicsavart a föld-

ből egy egész sor orgona bokrot. A hirtelen támadt vész a

----------------------------------------------

szomszéd kiszáradt szilvafáját derékba törte, és a kerítésnek

döntette. A gyümölcsfákba villám csapott, de tüzet egyik sem

fogott, viszont letört róluk minden ágat. A vihar egy párat az

utcára, néhányat a kert hátuljára sodort. Fentről a felhőkből

fél öklömnyi fagyos labdacsok hulltak alá az égből, és vastag 

fehér pamlagot terítettek a kertben. A jég darabok ütemesen

verték fejem felett a kalyiba tetőt. Miközben velőt rázóan dör-

----------------------------------------------

gött, villámlott. Csak álltam ott egy magam, mint hajótörött a

lakatlan szigeten. A jég annyira lehűtötte az előbb még forró

levegőt, hogy borzongtam, fáztam. Ahhoz viszont gyáva vol-

tam, hogy berohanjak a házba, de maradni sem akartam. És

én, az Isten gyávája vén, zavartan levegőért kapkodtam. A

forgolódásban, a nagy viharban, és a hajnali huzatban, arra

----------------------------------------------

ébredtem a paplan felett, hogy fázom. Az, hogy a tegnap esti

melegben a Kispesti kertemben rám köszönt az Isten, csupán

csak álom, de az is lehet, hogy a képzeletnek ezen fokán egy

kitalált történet, ami a remény okán született meg. Mert nem

láttam én egész életemben egyetlen egy élő Isten lényt sem,
de nem ám. Sem nem Pesten, kertem alján, sem nem Budán.

Nagyapám és a fecskék

Gyermekkoromban élénk művészeti élet folyt házunkban. A nyári
idénybérlet egy színháznak kinevezett felújított ház tornácára szólt.
Még az is rémlik, hogy az előadóművész mindig egy kedves idős bá-
csi volt. Olyan nagyapám féle ősz, aki a kiszáradástól félve, előadás
közben csuporból egy-két liter, nem kútból húzott folyadékot ivott.
Én,  ezt négy évesen bornak véltem, de Ő szerényen csak azt mondta,
---------------------------------------
hogy ez bíz a; Krisztus Vére! A kiszáradás félelme nem ismert határt,
bár anno végig vendég szerepelte egész Amerikát, de ezt a baját ide-
haza is torkában hordta. Ezzel együtt ezer dolog volt a repertoár-
ban. Példának okán; tudott bundasapkában fejen állni, csontfésűn
zenélni, két ujjal fütyülni. És tudott énekelni, meg táncolni, de főként
mesélni. Az öreg amerikás ily módon szórakoztatta mókás önmagát,
de leginkább szeretett unokáját. Persze voltak előadásmentes napok
---------------------------------------
is, mikor is a csendes estéket kedvelte, meg a fecskéket szerette fi-
gyelni cvikkere felett. Tornácra tette a fejőszéket, onnan csodálta,
hangján utánozta őket. Aztán egy kora őszi nap, szeptember nyol-
cadikát, Kisasszony napját írtak, egy ideig fejünk felett kerengtek
még, majd végképp eltűntek a fecskék. - Na, Bandikám, ezután már
hosszabbak lesznek az esték, mondta panaszosan. - Meddig lesznek
ezek oda nagyapa? - Ezek bizony már csak Szent József napjára jön-
---------------------------------------
nek ide vissza. Miközben inas keze hajamat babrálta, rekedtes szo-
morúságot éreztem hangjában. - Tényleg visszajönnek nagyapa?
Akkor még nem láttam át a praktikán. - Tényleg vissza Bandikám,
mondta nevetve, sírva.  Öreg, bölcs szeme, könnye ködén át az égre
meredt. Szent József napjára Angyal nagyapának igaza lett. Ugyan-
az a pár foglalta el a fészket, de Ő szegény ezt már nem érte meg.

Tisztán emlékszem 56-ra

Tisztán emlékszem 56-ra, és a körözöttek listáján jegyzett bá-
tyámra. Emlékszem a pribékekre, akik fekete autóval jöttek
érte. Minek előtte betuszkolták volna, azt énekelte, hogy "Egy
Jóska van a faluban, azt is bolond csavargónak mondják” Per-
sze nem önként, mert előtte megrugdosták. A rendszer kimé-
letlen cinizmusával, a puska tusával, és egy-két célzott ütéssel
--------------------------------------------------
rávették a nótára. Ennek révén zokogva fújta, vérén elámulva,
mert, hogy attól folyt az orra. Mi, másnap az iskolába térve azt
énekeltük a kommunista kultúra jegyében, "Jelszavunk a mun-
ka, és a béke. Ifjak indulunk, mert bennünk apáink reménye."
Persze nekem e közben mindig csak a bátyám meg a fekete au-
tó jutott eszembe. Az hagyott nyomot, azzal szemben, amire az
--------------------------------------------------
énektanár betanított. Aznap este a Szabad Európa adója azt
recsegte, hogy a Szovjethadsereg vigyáz a rendre. Emlékszem
56-ra ... Hogyne emlékeznék, a rokonokra, kik külföldre mene-
kültek a népi demokrácia terrorja elől. A felnőttek is csak suttog-
va mertek beszélni erről. Szív küldi szívnek szívesen. A Szabó
fivérek üzenik apjuknak, anyjuknak, és minden rokonnak, isme-
--------------------------------------------------
rősnek, hogy jól vannak ... Már ahhoz képest, hogy, ha itthon
maradtak volna, már nem élnének. Az Angyal testvérek az ”Oly
távol messze van hazám” kezdetű nótát küldik. Most, Mont-
real az állomásuk és ne aggódjanak, mert jól áll a szénájuk. És
ezt, annak kapcsán írom, hogy épp tegnap hívott Kanadából a
nyolcvanhat éves rokon. Tegnap este éjfél után csörgött a tele-
--------------------------------------------------
fon. Viccesen azzal kezdte bátyám. Azért hívlak Bandikám, hogy
őrzöd-e még a bugylibicskám. Hogyne őrizném! Azt tudja-e, és
ezzel nem árulok el államtitkot, hogy nem gyártanak annyi fo-
rintot amiért én megválnék tőle? Szeretettel gondolok a gyermek-
kori körözött bálványra, az ötvenhatban fekete listán jegyzett drá-
ga jó bátyámra, ki nehezült, züllött szívvel kimenekült Kanadába.

Házassági recept

Van benned annyi alázat, hogy csendben maradsz, mikor lázad?

Tudod-e a helyzetet kezelni, tudsz-e ő helyette is okosnak lenni?

Megvárni, amíg lecsitul szegénynek korbácsolt kedélye? Tudsz-e

bólogatni, míg be nem látja a szeszélyes "hülyéje”, ki nem mér-

legel, hogy jó az, amit te érte teszel? Ha igen, bár kutyahű-

séggel, de akkor te már számára is szerethető társ leszel.

Hetven csikorgó tél

Hetven csikorgó telem telt el veled Uram, és kegyelmedből azt
is hirdetem még, hogy hetven mosolygó nyaram. Véges az időm.
Iszony ahogy fogy erőm, és bizony az is, hogy a semmi sötét
gödrébe zuhan. Hiába na, ez a dolgok sora ... Mindennek van 
eleje és tora. Egyszer csak nagy csend borul rám. Nevem után
--------------------------------------------------

csupán egy írás marad a fejfán. Mikor, ha arra jársz, tisztelj meg

Sorstárs! Nézz rá patinás soraira! Az lesz oda írva, hogy ... Béke

poraira! Tudván ezt Cimbora, azt remélem nyilván, hogy ez odébb

van még, s, hogy mindez messze, távoli színjáték. Itt vagyok még

--------------------------------------------------

Békében élek családdal szüntelen magamban Úrral, felebaráttal
bűntelen. Az is tény, lassú ébredéssel köszön rám a reggelfény,
megiszom a kávém. Elszívom a napi tíz szál cigarettám szipkából.
Vannak napok, mikor szentelt víz helyett bort fakasztok a sziklából,

--------------------------------------------------

ha momentán megváltó láztól szenvedek. Igen, mert én a makacs

öreg nehezen tanulom meg ... "Ha nem lehetne, ahogy én szeret-

ném, akkor úgy szeretném, ahogy lehetne." Mi több mára már ez

lett életem legfőbb szlogenje. Persze mára már arra is rájöttem

--------------------------------------------------

a magam baján, hogy ne keressek csomót a kákán. Így élek a

tegnap, és a holnap határán. Lelkemből hirdetem, hogy hetven

csikorgó telem telt el veled Uram. Én a te kegyelmedből Uram

még azt is hirdetem fennen, hogy hetven mosolygó nyaram.

Elfáradtam

Hiszek egy Istenben, a mindenható Atyában. Még pon-

tosabban csupán remélem, hogy van. A reményem vál-

lalom, azt mondom el mindennapi imámban. Adja ég,

hogy legyen, csakhogy én már nem hiszek ebben. De

hiszek az emberben, de még jobban a holtakban, mert

----------------------------------------

ők már rendesek, hiszen már nem ártanak senkinek. És

ember lévén, hiszek erőmben, akaratomban, de e kettő

mostanában nem tudom miért, és hogy, de egyre jobban

fogy. Hiszek a mennynek országában, csak a dolog ott

hibádzik, hogy a beavatott okosok nem tudják, hol van.

----------------------------------------

Ezzel szemben nyilvánvalóan hiszek a pokol intézményé-

ben. Igen, mert tudom, és érzem, hisz a pokol időzítetten

itt dobol bent a szívemben. És hiszek a Jézus Krisztus egy-

kori létezésében, mert Ő meg már történelem. De túl látva

a klerikális körön, mert hiszen minden innen jön. Innen, az

----------------------------------------

öngerjesztő bízz, a higgy, a menny, és a fölöttük lévő Isten.

Hamis kitalált, mismás világ ez Uram. Hiányod ezer éveken

át égbe kiállt. Hol a megváltó, hol a messiás? Irántad való

vonzalmam foglaltam imába. Hallod a hangot, vagy süket

vagy talán? Uram, ma nagyon elfáradtam, ne haragudj rám!

Tokaj-hegy lábánál

Messziről ered és messzire vezet a Föld egy-egy folyója.
És mindnek van köztes sodra, zöld partja, bölcs medre,
és maga jelölte hossza. Bárhogy is, de számomra nincs
kedvesebb, mint Tokajnál a Bodrog, és a Tisza szerelmi
légyottja. Kit érdekel más folyónak merre van iránya, mi-
lyen a sodra, a fodra. Én rám csupán kettejük násza, és
------------------------------------
az öreg borissza Tokaj hegy hat igazán. Ritkán járok erre,
de, ha látom őket, csak állok, meredve rájuk. Úgy bámu-
lom őket, mint templom falán a legszebb ikonképet. Maga
a varázslat, ahogy a folyók a hegylába alatt csendes nász-
ban eggyé válnak. Ezért is irigylem a Tokaj-hegyet, mert ta-
nuja e szelíd gyönyörnek, s részese e tájnak. Faggatom is,
------------------------------------
lévén kíváncsi természet, kérdem az öreget, ki igen szem-
érmes. Ritkán szól, s mikor, ha válaszol, olyankor egészen
közel hajol. - Ne vedd dicsekvésnek fiam, súgja; én eleddig
sok titkoknak voltam, és még leszek is tanúja. De számod-
ra olyan rövidre szabott az élet, hogy addig csodálj minket,
amíg lehet. Okosan érvel az öreg. Nem is kérlelem többet.
------------------------------------
Hallgatok. Higgadt, bölcs alkat, ő is elhallgat. Bóbiskol, hu-
nyorog, hisz hosszú volt a nap. Nekem is, de maradok még
kicsit. Ijedt fenség az ég, egy ideig nézem még. Rég láttam
ilyet. Szemem issza, pórusaimba ivódik, szívembe lopódzik.
Az öreg hegy varázsa jeleket üzen, és már a Bodrog, és a
Tisza násza is itt van ereimben. Indulok, magammal viszem.

Gyermeknapra

Föld fölött érzem, az ég alatt hirdetem, a kettő közt
vallom, ahogy fogynak az évek, és közelit a végzet,
valahogy másképp szólnak a harangok. Sokszor
gondolkodtam ezen, mígnem rájöttem jobb, ha kö-
lyök koromra gondolok. Mert ott, valahogy örömte-
-----------------------------------

libben csendülnek a hangok. És most amik így, kez-

det koromból felderülnek, hát én kora évimből halott-

ról, elmúlásról, nem nagyon tudok. Úgy emlékszem,

akkoron főként misére hívtak a harangok. Akkoron

vidámság volt az arcokon, és huncutság játszott a

-----------------------------------

húrokon. Az állapot csak ünnepnapokon változott,

mikor is a gyermek gyónt, és áldozott és tiszta lélek-

kel távozott a magasságos házából. Ma a plázából

jönnek így ki, mikor, ha még van elég pénz elkölteni.

Ma ennek van nimbusza. Ma gyermeknek nem zeng

-----------------------------------

Istenhimnusza, se nem harangja templom tetejéről.

Valahogy leestünk Isten tenyeréről. Más idők járnak.

Ebéd után vasárnap, internet jár az unokáknak. A mi

szilaj időnkben víg gyermekzsivaj töltötte be a teret

mindenütt. De még is, és azzal együtt, mert a világ

-----------------------------------

változik én azt kívánom gyermeknap alkalmából a

mai tiszta felhőtlen lelkeknek, hogy addig maradjatok

meg időtlen gyermeknek, amíg lehet. Hiszen, ahogy

múlnak az évek, és eljön öreg korotok, ahogy közelit

a végzet, nektek is másképp szólnak majd a harangok.

Sólyom

Szélszárnyán szállok égbe fel, a szél emel.

Igen, hiszen én magam vagyok a szél. Him-

nusza, tollaim között zenél. Sólyom szár-

--------------------------------------------

nyakon repülnek a vágyak, alattam árnyak.

Itt lebegek a semmiből sem okul nemzetsé-

gem felett, mely rútul egymásnak uszul. És

--------------------------------------------

bár én a kerecsen turul a jólétet keresem,

de már nem lelem köztetek, és bizony nagy

kár, hogy hiába görnyedtek ott lenn alul.