Hetven csikorgó tél

Hetven csikorgó telem telt el veled Uram, és kegyelmedből azt
is hirdetem még, hogy hetven mosolygó nyaram. Véges az időm.
Iszony ahogy fogy erőm, és bizony az is, hogy a semmi sötét
gödrébe zuhan. Hiába na, ez a dolgok sora ... Mindennek van 
eleje és tora. Egyszer csak nagy csend borul rám. Nevem után
--------------------------------------------------

csupán egy írás marad a fejfán. Mikor, ha arra jársz, tisztelj meg

Sorstárs! Nézz rá patinás soraira! Az lesz oda írva, hogy ... Béke

poraira! Tudván ezt Cimbora, azt remélem nyilván, hogy ez odébb

van még, s, hogy mindez messze, távoli színjáték. Itt vagyok még

--------------------------------------------------

Békében élek családdal szüntelen magamban Úrral, felebaráttal
bűntelen. Az is tény, lassú ébredéssel köszön rám a reggelfény,
megiszom a kávém. Elszívom a napi tíz szál cigarettám szipkából.
Vannak napok, mikor szentelt víz helyett bort fakasztok a sziklából,

--------------------------------------------------

ha momentán megváltó láztól szenvedek. Igen, mert én a makacs

öreg nehezen tanulom meg ... "Ha nem lehetne, ahogy én szeret-

ném, akkor úgy szeretném, ahogy lehetne." Mi több mára már ez

lett életem legfőbb szlogenje. Persze mára már arra is rájöttem

--------------------------------------------------

a magam baján, hogy ne keressek csomót a kákán. Így élek a

tegnap, és a holnap határán. Lelkemből hirdetem, hogy hetven

csikorgó telem telt el veled Uram. Én a te kegyelmedből Uram

még azt is hirdetem fennen, hogy hetven mosolygó nyaram.