Elfáradtam

Hiszek egy Istenben, a mindenható Atyában. Még pon-

tosabban csupán remélem, hogy van. A reményem vál-

lalom, azt mondom el mindennapi imámban. Adja ég,

hogy legyen, csakhogy én már nem hiszek ebben. De

hiszek az emberben, de még jobban a holtakban, mert

----------------------------------------

ők már rendesek, hiszen már nem ártanak senkinek. És

ember lévén, hiszek erőmben, akaratomban, de e kettő

mostanában nem tudom miért, és hogy, de egyre jobban

fogy. Hiszek a mennynek országában, csak a dolog ott

hibádzik, hogy a beavatott okosok nem tudják, hol van.

----------------------------------------

Ezzel szemben nyilvánvalóan hiszek a pokol intézményé-

ben. Igen, mert tudom, és érzem, hisz a pokol időzítetten

itt dobol bent a szívemben. És hiszek a Jézus Krisztus egy-

kori létezésében, mert Ő meg már történelem. De túl látva

a klerikális körön, mert hiszen minden innen jön. Innen, az

----------------------------------------

öngerjesztő bízz, a higgy, a menny, és a fölöttük lévő Isten.

Hamis kitalált, mismás világ ez Uram. Hiányod ezer éveken

át égbe kiállt. Hol a megváltó, hol a messiás? Irántad való

vonzalmam foglaltam imába. Hallod a hangot, vagy süket

vagy talán? Uram, ma nagyon elfáradtam, ne haragudj rám!