A meztelen igaság

A hazugság a  forróságot nehezen  viselte, ezért rávette az igazsá-

got, hogy  bújjanak  be a hét gyűrűs kút hűs vizébe. Ez a heves in-

vitálás az  igazság számára fölöttébb gyanús lett. Evégett még mi-

előtt végképp  levetkőzött  volna,  előbb  megmártózott benne. A 

jellemes  igazság a felismerés örömével kiáltott fel. Hiszek neked,

mert ez olyan üdítően  selymes, és  kellemes,  hogy érdemes neki-

------

vetkőzni. S mivel nem látta őket senki bátran, és fesztelen elkezd-

tek meztelen  úszkálni a vízben.  Aztán a becstelen hazugság úgy

félóra után hirtelen kiugrott, magára kapta az igazság ruháját és

szédült   gyorsasággal  elmenekült.  Erre  az igazság, hogy vissza-

szerezze  öltözékét,  elkezdett a  hazugság után futni, de bárhogy

is fokozta  az iramot, nem  tudta utolérni. Azóta van, hogy a nagy

------

igazság  csak bottal  ütheti a galád hazugság  nyomát. És hát mi-

lyen szemérmes  a világ,  amikor meglát egy meztelent, haraggal

és  megvetéssel  süti le szemét.  Ilyenkor  az igazság,  hogy rejtse

meztelenségét,  hogy  leplezze  szégyenét,  visszatér  a kútba. Ezt

tudva a  hazugság az igazság  ruhájában járja be a világot. Ezért

van az hogy a világ nem akarja megismerni a meztelen igazságot.

Szavak

A szavaknak éle, eleje, vége, veleje van. A szavaknak varázsa, ha-

tása határtalan.  Oltalmazhatsz, de  bánthatsz is vele. A tollforga-

tó, a tanító, a pap, az ügyvéd a szavak letéteményese. Kiknek hit-

vallása  az,  hogy  adjon,  hivatása  pedig, hogy  szívedre hasson.

Hatalma van, emelhet, és porba sújthat.  Gondolj  csak  Pilátusra,

amikor azt mondta "Ecce homo!” Ez csupán két szó. És most gon-

dolj Jézusra, és Golgota fájdalmára.  A szó öltöztet,  máskor meg

-------

csupaszra vetkőztet. A szó lélek és lélek  közötti  párbeszéd, még

akkor is, ha az írás. Sőt, akkor talán inkább. Való ez, és többszörö-

sen igaz.  Mert az  írás, kivált  a  versírás olyan embert, ki gaz, azt

nem  tűri el. Csak nyílt ésszerl, és nyilt szívvel,  szabad írni. A körí-

tés, a mellébeszélés, a talány, hazug rés a valóság falán. Az írás el-

kötelezett társas  magány, és  erős felelősség.  Lásd, Jókaitól, a vi-

lágirodalom legszebb körmondatát.  ”Ami  bennem lélek, veletek

-------

megy. Ott  fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid  között,

mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghal-

lasz az esti harangszóban, mikor  elenyészik, s mikor megemléke-

zel  rólam,  mindig  arccal  szemközt  fogok  veled  állani.” Persze

nem minden író Jókai. Nem sorsküldetés  maradandót  adni, mint

neki és nem szükségszerű az emlékezet rostáján megmaradni, de

mindig igaz szót, a jobbítót, a színtiszta valót kell írni, és mondani.

Kísértés

A  tengernyi   szennyet,  a  mocskot,  ami  a  mindennapos  csatá-

ban feketére festi lelked, igyekszel  lemosni  az esti ima, a fohász,

az  öntisztulás  parányi  medrében.  És  mikor  már békében vagy

magaddal,  és  egyetértésben  az  Urral, ...  váltig   fogadod,  hogy

többé nem vétkezel.  Aztán  másnap  reggel úgy száll el az imába

foglalt szó  mintha soha ki sem mondtad volna.  Másnapra magá-

------

ba temet a vastagon  egymásra rakódott hó, s a vihar  lavinája. És

hiábavaló a vágy, az  esküvés, az  esti fogadkozás,  ha az a valóra-

váltás során elvész. El, mert  gyakori kísértés okán, és  a cselekvés 

hitvány fokán elcsábul a szív, s az ész. És arra eszmélsz,  hogy már

ismét becsaptad Urad.  Majd a  bocsánatkérés  sovány eszközével

igyekszel elnyerni Istened kegyét, csak neki ez már túlon túl kevés.

Atyai barátom

Munkába menet zömmel a népliget mellett megyek el. Pár

perccel hét után itt jövök fel a hármas metró aluljárójából.

Hol minden reggel keresztet vetek, így emlékezem meg ba-

rátomról, a ligeti sövények, az örökzöld növények lakójáról.

Az én drága barátom halála előtt úgy döntött, ha nincs to-

ább élet, ha már csak porként, és hamuként van földi lét, ak-

------------

kor elégett tetemét itt a Planetárium mögött szórják  szét a

rokonok. És az ok? Az, hogy testét semmiképp se rágják ga-

lád hangyák, se falánk kukacok. És most őt, az egykor volt

tüzet, itt vigyázzák a fák, a füvek, és a jóságos bokrok. Míg

élt, fölöttébb kedvelték angyali természetét, de hiába, ha

rossz szokása szerint tüdejét napi két doboz cigaretta ron-

csolta, marta. Szenvedett, fájt a seb, várta a végső órát, az

------------

ég áldja meg szenvedélybeteg valóját. Én, néha bizakodva,

máskor meg aggódva, de szinte naponta bejártam hozzá a

kórházba. Ő jobbára tudta, mi lesz a találka sémája, azt akar-

ta, hogy a kerekes székbe rakjam, és a hosszú folyosón át

kitoljam a teraszra. - Aztán mit kívánsz Józsikám; sört, bort,

vagy inkább pálinkát, ... kínáltam mókásan. És ő rezignáltan.

------------

Egyiket sem Bandikám! Én, csupán csak egy jobb fajta, szi-

varkát szeretnék a számba ... Jóska, úgy szívta magába a kó-

ros mániája füstjét, mint az ünnepi litánia során a templom

falak a tömjént. Aztán nőt szeretnél-e Józsikám? Tudod, én

már úgy elvagyok nélkülük, mint ahogy volt boldogabb idők-

ben együtt voltam velük, mondta. Miközben konok slukkok-

------------

ban szívta mellkasába a torok fojtó füstöt, majd lassan cifráz-

va fújta ki a pára ezüstöt. Átjárva testét; szeme üvegessé vált,

tüdeje zihált, szíve kalimpált tőle, és mikor végzett vele a hős,

ős jusson azt hirdette fennen, hogy vivát. Igen, Jóskát a nagy

kátrány megszállottsága okán testében összeaszódva, kedvé-

ben megfogyva a beteg dohányszenvedélye rántotta a sírba.

Karácsonyi gondolatok

Miként a betlehemi csillagfény jó iránymutató, akként karácsony

okán legyen minden kimondott szó tiszta szeretet forrása. Lett lé-

gyen a szó igaz  s való, és ebből fakadó minden szándék szívből

jövő  ajándék,  és minden tett ...  jó  keresztény cselekedet. Így a

szó,  a tett, s a szándék az Úr szent  akarata szerint  legyen szere-

tet kovásza léleknek mindnek és tápláló kenyere a testnek. És, ha

------

csak foszlánya is, ha még szűken is netán, akkor se vesszen kárba

egyetlen morzsája sem.  Keresztény testvérek, mint annak idején,

úgy  ma  is rajtunk  múlik, hol  vajúdik  Mária, és hol aluszik az Ő

gyógyírt adó, jó hírt hozó, megváltó fia. Csupán Ő áraszt itt miné-

künk  bőséget, s  ad  nékünk vigaszt  mai tetők alatt. Ilyetén kará-

csony ünnepén a  szeretet zöldje körül legyen áhítat, mert a hívő

------

lélek  csak  így üdvözül.  Bár Ő még  csak síró legényke, rívó anya

mellett, olyan törékeny, olyan védtelen szegényke. Segítsetek hát

emberek,  adjatok  meleg  szállást neki,  ne szenvedjen  fájást, és

kínt,  ne  fázzon  odakint  állatok óljában.  Legyen Ő, a mi szívünk

házában télvíz  idején, és az  eljövő időknek, minden órájában. Hi-

szen az Úr küldötte  érettünk majdan  csodát tészen, sebzett szív-

vel, és elárultan  is végettünk megváltónk lészen. Szeressétek hát

------

Őt, az Úr nekünk szánt áldozatát. Fogadjátok be a szeretet házaló

koldusát.  Jó  keresztény, ha a  szentek ösvényén  lábán elszakadt

saruja ennek, és  lett  testén  ruhája  tépett,  ha a megfáradt a há-

zadhoz ér.  mikor ha  kopogtat  testvér,  hagyd csak hátra minden

dolgodat.  Te az Úrtól jövőt kedvvel,  derűvel nagy szeretettel, tárt

karokkal, nyitott szívvel, fogadd  Őt, a hozzád messzi útról érkezőt.

Az Úr asztalánál

Ünnep az, mikor az  Úr asztalához  int koldus éhünk,

szeretet  hiányunk  oltani. Mikor Ő meghív magához

testét-vérét velünk megosztani, ilyenkor azt érezzük,

hogy  egyek  vagyunk az  Úr  védelmében,  de miért

csak ünnepnap vagyunk mi rokonok az Ő szívében?

Ajándék

Enyhén  szólva  illetlenség volna nem észre venni, hogy milyen

érdekes játékot eszelt ki nekem az Isten ... Igen, hiszen kelő reg-

geleken ezer ajándékát láttatja meg velem. Napvilágánál kinyitja

érzékeimet, és  nagylelkűen  visszaadja a sejtelmes éjszaka bur-

kába  rejtett  ékszereimet. Általa tegnapról mára díszes tükrében

------

mutatja meg a jelennek, és az elmúltnak fényét, s árnyát. Így lát-

tatja velem színes világát. Már hosszú idő  óta eszerint becsül en-

gem az Úr.  Naponta  ily módon  érint  meg  figyelmével, és natúr

szeretetével.  Különös  tapintattal  jelzi,  hogy  tisztel.  és udvarol,

hozzám  hajol, gyengéden  belém  karol.  S én a  jámbor,  a hálás

------

vándor az Ő  segítségével  megyek végig életem  útján az  általa

kijelölt célig.  Tudom hogy  ott áll, hogy  türelmesen vár a végte-

len időnek  köd kapujában. Ám addig is míg  megérkezem őrzőn

vigyáz rám, óv minden bajtól, kárhozattól, és bűnös  gondolattól.

Isteni varázslat

Égi tüzet csiholtak a csillagok, általuk az Úr üzenetét harsonázták

az angyalok. Tartalmuk szerint karácsony éjjelén születni fog egy

különös lény.  Nem titok, hogy  Betlehem felé  mutat a misztikus

fény. A bölcs királyok erre a Krisztus  hirdető jelre  vártak hosszú

ideje, de még mielőtt  útra  keltek volna,  az elemózsia mellé ara-

------

nyat, tömjént, és mirhát raktak a batyukba. Majd szőrcsuhába búj-

va reménnyel,  néhány  tevével  elindultak  a  csodaérlelő, fehéres,

sárga  vezérlő  csillag  nyomába. Aztán hetek teltek míg megérkez-

tek  Dávid  városába.  A  fáradtságos  út után, bár királyi voltuknak

kijárt  volna,  nem  várta  ott  őket nagy  keleti  pompa,  sem  cifra

------ 

palota.  Csupán az istálló  szaga, csak a pásztorok  alázata. De eb-

ben benne  volt a  gyarló  emberiség  legnagyobb pillanata, Szűz

Mária  méhének, és  az Úr bölcsességének varázslata. Istennek az

öröklétet  hozó, a  múló  testünket, a halandó  lelkünket megváltó

fia. Halleluja tenéked, ének és óda,  éltünknek legszentebb ikonja!

Dús hajkorona

Egykor olyan volt hajam, mint a jókötésű bibliai Sámsoné,

vagy, mint egy mostani ordenáré rocksztáré. És, mert gön-

dör volt, különösen sűrű, és gyors növésű, bizony többször

beletört a nyeles fésű. Akkor még a kába nap hason szőrű

takarója alatt sokszor belemart lányok szívébe az én nagy

társkereső hitem, többszörösen visszaeső szenvedélyem. 

----------

És bár közülük egy-egy nem volt oda értem. Az ilyen, tettet

neszt színlelt, mikor erősen éreztem, hogy felgyúlt ereim-

ben vérem. De mégiscsak engedett, és úgy repült, s emel-

kedett velem, mint mikor a nap kisüt, és ezüstös fecskék

szálnak fenn az égen. És mikor újra kezdtem, milliom szent-

jánosbogárka villódzott szemében. Persze Isten kertjében a

forró nap alatt elfáradnak a fűszálak, és hűs árnyat keresve

---------------

egymáshoz simulnak, majd ernyedten elalélnak. Bizony így

szunnyadtam el én is párban egy-egy idegen ágyban. Míg-

nem egyre rátaláltam, vagy én akadtam fenn az általa kife-

szített kötélen, és Ő fogott meg engem, erre már nem em-

lékszem. De arra igen, hogy azóta évről, évre, és egyre job-

ban hullik a hajam. és nagy férfi büszkeségemben. Néha azt

remélem, hogy hajam újra nől, és kezdődik minden elölről.

Mint a mókus fenn a fán

1955-ben még javában dúlt a beszolgáltatás. A párt tervei, a ha-

talom erőszak szervei miatt a túlkapás úgy elfajult, hogy elapad-

tak az élelem készletek. Sokat kuláknak bélyegeztek. Üresek let-

tek a kamrák, a padlások; ... családok éheztek. Április másodikán

anyám  beállított a sorba. A jubileum ünnepére: rizs, kenyér, liszt,

petróleum  érkezett  a  boltba.  Odahaza  este a Szabad Európa 

------

hangja recsegett az  elnyomásról. Másnap az iskolába esve fent

lobogott a  kommunista zászló. A tantermekben bent kórusban

zengett a  szocializmus  dala az  ifjúság szájából. "Mint a mókus

fenn a fán, az úttörő oly vidám, ajkáról sosem fogy a nóta”. Azon

a napon egy megbízott párthű intellektus az iskolaudvaron arról

zengett nekünk ...,  Hazánk a  szocializmus útjára lépett, és, hogy

Rákosi  a  vezérünk. Hideg eső  esett, átáztam. Néztem az áprilisi

------

eget, fáztam.  Csak néhány kulcsszót jegyeztem meg. Az ügyele-

tes elvtárs  ezeket  harsogta; ... szocializmus, párt, kulák,  Rákosi

atyánk a mi nagy vezérünk.  Persze ezt már odahaza apánk is el

mondta nekünk. Hallgass a nevünk, be kell fogni a szánk! Így lett

nekem kék nyakkendőm azon a "szép" áprilisi napon, és fehér in-

gem az iskolaudvaron.  Éljen a párt, és a vezér! Én a parittyás ku-

tya pecér, néhány kaviccsal, és újságpapírba csavart kenyérrel a

------

zsebemben dideregtem, és azon tűnődtem, árthatok-e apámnak,

ha az  iskola  mellett  bent a  templomban vasárnap, nem ebben

a hacukában misézem. Aztán lassan  libabőrös lettem a pajtások

között.  És nem csak  én voltam  alul öltözött.  Jó volt bemenni a

fűtött osztályba, ahol a katedra fölött lógott vezérünk képe. Fent

virított a falon hazánk kopasz vezére. Mi meg ott csiviteltünk alat-

ta gondtalan, mi, az ő vidám fecske népe. Csakhogy én gyermek-

------

boldogan is mindig éhes voltam. Folyton a  Szerencsi csokoládé

gyárra, a Berceli hangya, és a hentes boltra gondoltam. Ha majd

nagy  leszek, odamegyek  dolgozni.  Csak erre tudtam gondolni.

Ilyenkor mindig mélyen Rákosi  elvtárs szemébe néztem, és látni

véltem, amint pártunk kopasz vezére rám kacsint. Persze eközben

eszembe jutott az is a családra, és magamra nézve, hogy szegény

anyám  már megint  nem kent  zsírt a  kevéske  csupasz kenyérre.

Püspök úr emlékére

 Farkas  István püspök derekas prófétaként szolgálta az Urat. A mi 

falunk  szülötte  Isten  bizalmasaként  járta  a kiszabott utat. Mint 

minden  pap a liturgiát  hetednap Isten házában tartotta. Más na-

pokon a  Krisztusi  példát követve házról-házra mondta a Teremtő 

számos  tézisét.  Természete volt, hogy Ő nem csak mondta, de él-

-----

te is az igét.  Ezzel  együtt a  szeretet elnyűtt  zarándokaként ezer 

álma között  volt  egy véreihez kötött titkolt vágya. Ott hordta hí-

ven az  Úr szolgálatára  esküdt  szívében  palástja  alatt. Nevesen; 

egyszer majd Bercelen lesz  parókiája,  és ott fog állni az Úr aszta-

lánál,  ott osztja Krisztus testét, az Ő szent préféta vérét tölti a po-

-----

harakba  övéi  között.  De mert  kötött a szolgálat, az álom mégis 

csak álom maradt. Hisz hitvallása szerint az Istent szolgálva Ő ma,

ga mondta, vallotta "Látogassuk meg atyánk fiait minden helyen, 

hogy  lássuk, mint  és  hogyan vannak. " És úgy van az, hogy akik  

szelíd fiakat látogatnak,  azok  bíz  maguk  is Isten  fiaivá vállanak.

A szépség szerelmese

A  szépség  szerelmese  derengve  úgy  tekint  a múltra,

jelenre,  hogy visszafogott ecsetén  szinte alig van fény.

Holott  szín-gazdagon  gondolkodik. Rácsodálkozása a

természetre, és az igaz emberi értékekre olyan tiszta, és

őszinte, hogy az maga a harmónia. Valaki beavatott, így

------

jellemezte munkád, … a te nagy megszállott művész fó-

biád. Földim,  szűkebb  hazám szülötte, te Ibrányi Béres

János, te kedves kebelbarát! Hát én  most  ország, világ

előtt  azt  vágom a te Nyírségi, még szűkebben mérve, a

te  Rétközi  szemedbe,  hogy igazán büszke vagyok rád.

Elfáradtam

Volt idő, mikor nagy s nemes célokra tanítottál. Lelkem mélyén te

voltál mindennél szebben,  és  fényesebben.  Te  töltötted  be egé-

szen  az  én  tiszta, és   gyanutlan   gyermekkori  csendem.  Aztán

hogy,  hogyan nem,  valahogy  elmaradtál, vagy én távolodtam el

tőled,  már  nem  emlékszem.  Egy  időben  oly sok sürgető dolog

------

történt köröttem,  hogy  már  nem tudtam a megváltásodra várni.

Elkezdtem a magam útját járni. Én konok csak  akkor fogtam fel

hiányod,  ha  eltévedtem,  ha  elfogyott  a magamba vetett hitem.

- Uram te tudod a legjobban, milyen öntörvényűen éltem, és élek

még ma is. Gonosz, komisz, és galád mód megátalkodott vagyok.

Imáimban  mindig  annak  adok  hangot,  hogy "Legyen meg a te

------

szent akaratod.”  Ám  itt bent az  odvas és züllött, akarástól űzött,

szívemben  nem  vagyok  hozzád  hű,  és  jó.  Nem,  mert  igében,

cselekvésben mindig ellent mondok neked. Bár tudom, hogy nem

érdemled. Uram, ebben az átkozott s folytonos, trappban elfáradt

a  tőled  kapott  lovam,  a rút  rohanásban  elfogyott  alólam az út.

Futball VB 2022

Lehet  a  futball-szurkoló  magyar, … akár  pazar szavú olasz, talán

orosz,  netán,  ukrán,  lehet  bár  észt, a labdajáték mindnek meglá-

gyítja  futballra  éhes szívét. Úgy olvasztja meg miként a vajat, me-

lyet  a napra  kitesznek,  mikorha nemzete himnuszát hallja. Szinte

öntudatlan  talpra  áll,  szája  jár, halkan, és visszafogottan országa

ünnepi  ódáját  dalolja.  Mi most -sajnos- tudás híján nem  vagyunk,

------

nem lehetünk ott a nemzetek nagy találkozóján, és nem csak most,

mert   már  régóta. De mégis, én vén bolond mintha lelki füleimmel

hallanám, amint a drága légies arab stadionokban száll a legszebb

magyar nóta, a világ legcsodásabb  dala. Isten áld meg a Magyart!

Ám csak TV-én át láthatom Qatart.  És ott azt a sok nemes, szívem-

nek kedves, és hangos Isten áldotta nagy és szivárványos zűrzavart.

Nevelés

 Mióta az eszemet tudom, magázom szüleimet, ezt diktálta, és

diktálja ma is a tisztelet. Vesszőzések terhe alatt, ezt tanultam,

így neveltek. "Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű

lehess ezen a földön”. Ennek okán engem naponta vertek, de

az igazság érzetem, s az erős ösztönöm révén ezek a verések

----------------------------------------------------

sohasem törtek meg. Csendem mélyén nagyon is tudtam mi a

valóság. Azóta a világ nagyot változott. Ma már a testi fenyítés

tiltott dolog, és emellett a tegeződés lett a természetes. Ennek

kapcsán az unokák, s a nagyszülők viszonya már közvetlenebb.

Nem tudom jobb ez, vagy rosszabb. Efölött korai lenne pálcát

----------------------------------------------------

törni. Az idő bölcs tanító. Ezt majd ő fogja eldönteni. Persze

jó lenne a jövő döntését megérni. De van ebben valami durva,

valami bántóan furcsa. - Mama, te, hol élsz ? Észre sem veszed,

hogy milyen hülyeségeket beszélsz! Nekem az unokám korá-

ban, nem volt szabad ilyeneket beszélni, és tömören kellet

fogalmazni, ezért így kellett mondani. Érdekes gondolat édes-

----------------------------------------------------

anyám, komoly megfontolás tárgya, vagy szó nélkül, fejbólin-

tással kellett nyugtázni. - Papa, te még Mózest ismerted? És

ezen nagyokat nevetnek. Mióta az eszemet tudom magázom

szüleimet, ezt diktálta, és diktálja ma is a tisztelet. Nekem ez

az alap, de talán több is ez annál. Számomra a napnál világo-

sabb, hogy az érzést, ezt az érzetet, úgy nevezik, hogy szeretet.

Tudás

Hogy  kellő  időben  megfoganjon benned az érték, és pontos le-

gyen a mércéd,  ezért  már kora  gyermekként beléd verték a lec-

két. A  vesszőzés  pedig  azért van,  hogy az  élet nagy viharaiban

el ne  tévedj  fiam.  Azért,  hogy  tisztán  láss, és majdan  elkerüld

a  botlást.  Tudd,  az Isten  teremtette  rendet,  miszerint nincs na-

------

gyobb  kincs,  mint a  hit, a remény és a szeretet! Számodra ezek-

nél nincs  semmi  fontosabb,  mert hit  nélkül  csak  ténferegsz, és

tengsz,  mint az  állat.  Remény  híján meg vak vagy, és nincs előt-

ted  távlat.  Szeretet  híján  pedig,  olyan  magadra  maradt  vagy,

mint  a  bilincsbe  vert rab. Hála eleinknek, mindnek; okos tanítók

nak,  jó  papoknak , szerető  szülőknek, és  rokonoknak, kik olyan,

------

mintákat  adtak  át,  miket  felnőttként  még  tovább  táplált  a ta-

pasztalás.  Isten  kegyelméből  éveim  száma  hetven felett, ennek

okán úgy érzem,  hogy a  bevésett  értékrendhez képest az élt, és

a remélt  idő  is  fontos ám, de  nagyon, és az egészség is kimond

hatatlan vagyon.  És bizony ma már azt is tudom, hogy önmagán,

és  felebarátján csak  az segít,  aki  szelíd, és bölcs tudásból merít.

Imádat

Bocsássatok meg régi,  és örökös embereteknek, hogy imádlak,

hogy fenemód szeretlek  titeket. Hozzátok szólok, ti ízek csodái,

ti számnak  mennyei csatái.  Mindig téged vágylak missziós kül-

detésű diós, és  téged is te friss  sütésű briós.  Téged meg fölöt-

tébb kedvellek te citrommal  bolondított szemérmes mákos bé-

------

les.  A ti kedves  testetek, a ti  nemes  lelketek  csakis a nagy, és

dicső Teremtő kivételes  adománya lehet. Kölyökkorom óta vár-

ván titeket, öröm fog el a kemence száján. Különösen, így Jézus

születése  táján. Én eleitől fogva tibennetek tudtam csak igazán

bízni. Értetek  érdemes élni,  vétkezni, ruhám kihízni. S, ha néha

------

közétek téved patyolat fehéren karácsonyi fényben, angyal dísz-

ben néhány mézízű  csókos hableány,  netán egy-egy csokis tor-

taszelet meleg  barnán,  vagy éppen  ébenfeketében. Az ám iga-

zán  az  ünnep.  Ti  csábos  tekercsek,  anyám  sodorta  bélesek,

ügyes kezei által  készített torta szeletek.  Én karácsonyi éneket,

mit éneket, örömódát  zengek tinéktek.  Én  Betlehem fényében

------

az egész Föld  kerekségen igazhitűen, és hitelesen mondom, de

különösen Pesten, és  Bercelen vallom és hirdetem, hogy az ves-

se rám  az  első követ, ki nem úgy érez, ha nem azt a hitet vallja

mint én.  És a vén Kálmán  cigány vonósnégyese húzza el a vég-

ső nótáját, vagy a templomtorony üsse el az  utolsó óráját. Lett 

------

légyen az véreim közt gazdag Krőzus, vagy szakadt lebernyeges

templom koldus.  Az én  szemem távolba lát, szám messze kiált.

És azt  kiáltom  kivált így karácsony  ünnepén, és attól számított

plusz-mínusz tíz  nap környékén.  Hogy  éljen  a  briós a  mákos,

és a diós  kürtös,  de  különöst a haja  dús aranyfürtös kis Jézus.

Tegnap este

Tegnap este hazafelé menet a kancsal Hold itt leselkedett a

füstös város felett. Fénye mindenen átütött, szinte már sütött.

A Kossuth adón bemondták, hogy az Üllői út Vecsésig bedugult.

Baleset történt, sok a sérült. Mentők vijjognak, fáradt autósok

mindenütt, felajzott hangulat. Araszol, cammog a kocsisor. Egyszer

csak az egyik autóból elém ugrik egy nyakigláb sofőr. Először

azt hittem szegény ördögről, hogy csak tüzet kér csupán, 

-------

de nem, mert bután kiabál, nyálat ver, hadovál. Ma még ő, itt

valakit megöl, fennhangon köcsögöl. Széttárt égbe nyúló karját

látom az üvegen át. Látom a későesti éjben egy fájdalom tenger,

egy sikolyember ágbogát. És ott fenn egy régi békés Hold időben

a csillagos égen Mészáros nagyanyám udvarát. Mama éppen

fejés után a csuprokat rakja ki a köcsög-fára. Úgy emlékszem a

katonaságtól mentem haza. Búcsúzáskor szürke kötényében a

--------

kapuig kísért. Közhelynek tűnhet, de utánam szólt még. Intett.

Vigyázz magadra Bandikám! Ez volt hozzám utolsó szava. Akkor

láttam őt utoljára. Azóta emlékeim legszebb színe a szürke.

Most meg itt köcsögöl előttem egy nyakigláb ürge. Már nem

tudom mit mondtam neki, de szó nélkül beült a kocsiba. Majd

beleütközött az előtte álló autóba, az meg egy másikba. Tegnap

este hazafelé menet a kancsal Hold itt leselkedett a füstös

város felett. Fénye mindenen átütött, szinte sütött.

Megjelent az Isten.

 Korábban  istenimádó fóbiámban  sokszor   jártam  az Úr templo-

mában.  Ott  álltam  benn  én,  a gyermeki  lény, az Úr  szolgája a 

tömjén illatú szentmisén. Döbbenten konstatáltam. miként tör át

a fény ablaka katedrálüvegén.  Szájtátva néztem, hogyan celebrál 

misét, miként szór  szent  áldást  fehérre  meszelt falai közt. Több-

-----

ször hallani éreztem angyali szavait.  Jól  kivehetően azt is véltem 

hallani, amint rám köszön. Olyan öröm is ért, hogy egészen közel 

hajolt,  ilyenkor  azt hittem,  hogy  mondani fog valamit. Igen, azt 

reméltem  mindig,  hogy  valami nagyon titkos, valami különösen 

fontos  üzenete  van  számomra.  S bár szólhatott  volna, de soha 

nem  mozdult a  szája. Nem méltatott arra,  hogy szóljon. Ám kér-

-----

dőre vont. Ilyenkor  merően nézett rám, és éles tekintete a szívem 

mélyéig hatott. Mostanában bár csupán csak a képzelet szárnyán, 

de gyakran  járok  odahaza,  és gyakran gondolok azokra a misein-

ges  vasárnapokra, mikor nekem a  templomban odahaza, ott Ber-

celen  szentmise  közben,  ünnepi  fényben ... megjelent  az  Isten.