Anyák napi köszöntő

Nincs szebb, nincs kedvesebb szó, sem szentebb ének, mint

mikor azt mondja a szülő felnőtt gyermekének. Kisfiam! Azt

hinnéd szóficam, de nem, mert a szónak kimondhatatlan va-

rázsa van. Csodásan hat rám anyám szájából ez a szó. Olyan

jó, olyan megnyugtató, mint öreg szemének gyógyító fénye,

reszketeg kezének ölelése ... Sajnos ritkán van részem benne,

-------------

hiszen csak elvétve megyek haza. Pedig ahogy régen, ma is

szeretem őt hallani. Elmúlt dolgokról, angyali titkokról vallani.

Anyám régi énem, gyermekkori üdvösségem varázslója. Túl az

óperenciás tengeren, és az üveghegyen innen ő volt minden

rezdülésem tudója. Számomra nem volt senki olyan szeretően

jó, és drága ebben az Isten teremtette Galaktikában, mint Ő.

-------------

Úgy emlékszem gyermek időmben kora estéken felhőtlensé-

gem cirkusz sátrában cigánykereket hánytak a bohócok, és a

nyitott sátortető kupolája felett fényt sziporkáztak a csillagok.

Nekem csengtek a cintányérok, ... sátán mód szóltak a dobok,

Úgyszólván csak nekem húzták idelent a muzsikusok, a teljes

manézs kedvemért táncolt, zenélt és anyám felelt mindenért.

Holnaptól

Rossz  vagyok  tudom; iszom, csajozom.   Ez volt  az  utolsó eset.

Nem füllentek;  holnaptól jó, és hű  leszek.  Holnaptól kiváltom a

jelzálogom. Hidd el, a  igazat  mondom, a  valót. Kapsz tólem fül-

bevalót. Eltűnnek okos  homlokod, és  csalódott nagy szíved tájá-

ról a ráncok. Gyűrűt  kapsz, tőlem diadémot, nyakláncot. Belátom

------

kedves, ... így tovább nem mehet. Dolgaimmal számot  vetek. Ezt

akár készpénznek is veheted. Szivárványt adok neked, Holdat, Na-

pot. Hálaadó misét  celebráltatok. Lehozom neked  az égről csilla-

got. Ez olyan igaz, mint az, hogy itt vagyok. Holnaptól, ahová a lá- 

------

bad teszed, amerre jársz, arra felé virágot szórok a lábad elé. Úgy

lesz, ahogy te akarod. Álmod leszek, a rabod, az őrangyalod. Hol-

nap már nem érzel kínt.  Csak várd, te csak bízz. Meglásd, holnap

az Isten megint ránk tekint. Hisz Isten jó, az Isten mindenkin segít.

Szekér zörej

Azt tartja a mondás, az üres  szekér  zöreje messzire elér. Igen,

hiszen az  ösztövér  fogatnak  igencsak  nagy a  hangja, így an-

nak zaja távolra hallatszik. És  ez igaz is, hisz az előttünk járók

jó megfigyelők voltak. Ők  aztán  nem sokat  adtak a sűrű han-

gúak szavára. Koruknak a szűkszavú  ember volt az ideája. Az,

---------

kinek legkivált imára, s ritka alkalmakra ha ivott, egy-egy nótá-

ra virult ki  az arca.  Szitkot is csak néha, káromlást meg aligha

hagyott el szája.  Mikor szólt, ha hangot  adott, akkor vasárnap

volt, és az Úrházában zsoltárt énekelt. Más napokon meg kivált

a keze járt, mert akkor meg leginkább a munkában volt érdekelt.

Emlékkövek

Azon tépődök mostanában, milyen erények  formáltak, mily vétkek

munkáltak akkorában. Tegnap  igéjének  malasztja, a régi tettek ha-

ragja tekint ma vissza régi önmagamra. Választ várnak okkal, s arra

vágynak  joggal,  hogy  meghallgassam  őket.  Akárcsak  a  papnak

gyónni  vágyó  hívek  letérdelnek  elém. Mártíromságuk sebén, vad

lázak  ölén,  ifjanti  vágyak,  rossz lelkiismeret és bánat. Ó beszédes

ifjúság,  te  édes  szomjúság,  szertelen  éhség,  és  te  is te jóakaró

-------

tisztesség meztelen testét takaró becsület. Köszönöm nektek, hogy

megtiszteltetek.  Ti, kik  akkoron  ott voltatok  a gáton, ti a minden

áron megmutatom bohóság, és hiúság! Szentek vagytok ti Isten ál-

tal megáldott  akarások  serény gyermekei, mert hisz csak azt tetté-

tek tegnapok hősei, amit kellett, és amit lehetett. Én, általatok jelölt

vén papotok feloldozlak titeket vélt bűneitek alól. Mert még ha lett

volna  is vétketek,  mért törnék én  ma pálcát felettetek.  Iskolás ko-

-------

romban, ha formás kis kavicsot találtam a zsebembe raktam. Én, ak-

kor úgy  gondoltam,  hogy a  kavics a  tudás, és a bölcsesség  köve,

a jóság angyala, és ha  magamnál tartom, akkor  jobb, több, gazda-

gabb leszek tőle, s általa. A kebelbeliek kinevettek miatta, persze én

nem sokat törődtem velük. Az ő eszük más srófra járt ők az én hite-

mért egy fabatkát sem adtak volna. Ha  nekem ma,  valaki a szívem-

ben  kutatna,  sok  kova  kavicsokat látna, és  emlékköveket találna.

Régi emlék

Kölyökként, fölöttébb imádtam a görögdinnyét. Szinte bolondul

tam érte. Mikor este apám a robot  bilincsét letette, ült még egy

kicsit a karos  ládán, közben anyám mosdóvizet melegített neki.

Aztán mosakodás után, amint magára  vette tiszta ingét, én már-

is ott lógtam  a nyakán.  Nekibuzdultan  kapacitáltam  szegényt.

-----

- Édesapám, dinnyét szeretnék enni. - Az anyád, mindenit Bandi

teveled nem lehet bírni ... Elegem van belőled, hagyd abba fiam,

fáj a fejem tőled. De én nem hagytam annyiban, unszoltam, nya-

fogtam. - Na, de Édesapám, hiszen tegnap este azt ígérte, hogy

vacsora  után  kimegyünk a  dinnyeföldre. – Hát ha ígértem, ám

-----

legyen, de ne  nyafogj itt nekem!  - Menj a színbe, hozd a zsáko-

kat, és az  úton  fogd  a  szád,  ne  halljam hangodat!  Akkor tájt

már két kerékpárt nyúzott a  család. Neki indultunk. Apám szívé-

ben megbékélten taposott  az élen.  Én egészen a Paptagig egy

árva szót se szóltam. Az orrom alatt  csendesen végig dudorász-

-----

tam az utat. Majd  kint a  kertben,  mint fékevesztett gyermek a

homokozóban,  ugráltam, bohóckodtam.  Kezem - lábam járt, a

szám  be  nem állt.  Mikor  tele lett  az összes zsák, a visszaúton

már apám is fütyörészett. Én meg, ki apám fia  voltam, átláttam

a stiklit. Így fütyörésztem én is, és toltam  apám után a biciklit.

Berceli szentmise

A mai napig se hat úgy rám semmi se, mint a Berceli szentmise.

Hitem fehérre meszelt egykori hajléka; az égiekhez intézett ima,

a szent ének, a jó volna, ha szeretnének fohász, a megnyugvás,

a béke belém mart reménye, és a bűntől odvas szívem tisztulás

igénye, mind-mind, csupa ártatlan mágia. Gyermekkoromban he-

tente gyóntam, áldoztam. Az Úr, és az Ő háza volt lelkem támasza, 

----------------

ahonnan ünnepnapokban mindig megtisztultan mentem haza. Az-

óta se szeretek semmit se jobban, mint a templomi szentmisék Is-

tent dicsőítő áhítatát, mikor is mindent a megbocsájtás itat át. Sze-

retem ma is a templom harang ebédhez hívó szavát, kedves invitá

ló, a fülembe zsongó hang szelíd jóságát ... A konyhák falai közt a

vasalt abroszt, az asztalt borító damasztot. Házak fölött az ezüst

----------------

karát sápadt Hold mécs udvarát A honi föld édes páragőz szagát.

Szeretem, mikor a Tisza medrét parti fecskék lepik el. Szeretem a

kék égbe emelkedő, de a földre figyelő énekes pacsirta diadalát.

A májusi rigófüttyös kertek beszédes dalát. Szeretem falum hajnal

csendjét, a kelő Nap fényét, a hárs, az akác, és a tavasz ébredését.

Szeretem a frissen lekaszált fűszál, a nyár illata száll, a száradó szé-

----------------

na levegőjét. De katarzis nekem az is, mikor a gondos ősz, a fölö-

tébb okos munkás kéz, a szép barázdás szántás, zöld vetést előz.

És mikor az esti csillaglég varázs festi az ég udvarát. Szeretem fa-

lum szárnyas éjszakáit, amikor almás kertekről álmodik. Szeretem

muskátlit érlelő tornácait, az utcák nyújtózkodó sorait. Szeretem,

mikor a nép kilép a kapun, mutatva reggel arcát, kitárja karját, és

----------------

fel az égre néz. Akit a szeme lát, azt szíve megszólítja. " - Oszt te

most hova mész? - Kenyérért megyek a bótba.” Múltat idéz, öröm

részegen élvezem tájszólás hangját, teljesen megigéz. Hallgatom

szívem ringató kedves dalát, lelkem melengető ízes szavát, Isten

rá a tanúm, hogy imádság, térdeplő vágyódás nekem szülőfalum.

És a mai napig se hat rám úgy semmi se, mint a Berceli szentmise.

Öles fák

Öles fák szegélyezik Bercelen a Tiszát. itt őrzik nemzedékek titkát.

Ezrek románcát, bősz párok nászát látták, kik már rég csendesek,

hisz már égiek. Annyi mindennek voltak ők tanúi. Víg tavasznak,

nyárnak, szelíd ősznek, lomb hullásnak, hideg télnek, ...  jeges ár-

nak. Kikezdhetetlen szívóssággal állták itt a sarat mind, akárcsak

hős elődeik. Láttak rívó anyát, szült, fájt, begörcsölt, és legörbült

szájú síró kisdedet, nevető, eszméletére ébredő gyermeket. Lát-

----------------

tak fiatal életerős legényt, ki lombjuk alatt nemzett, máskor meg

ölt, mert kellett. Öreget kinek élete betelt, és a sorból kidőlt. Ezer

éves múlt sorjázik itt szemünk előtt. Dúlt itt barbár Tatár had, és

vad Török is, több mint százötven évig. Harcuk vak volt, önhitt, s

így kudarcba fúlt. Sok mindent láttak e fák, de leginkább elődeik.

Fogadták Rákóczi kurucait, itt kötötték, s itatták lovaik. Földiként,

víg ifjúként köszöntötték a vadászni serény Bessenyeit, és a sze-

----------------

gény szívbeteg Vácit is. Jó barát, ha egyszer erre jársz, állj meg

itt! Nézed meg jól e tájat, hallgasd a fákat, és, ha érzékeny vagy,

azt is hallod majd, hogy, mit susognak. Hallani fogod hős elődeid

sok okos szavát, és ős dalát, és itt találod a természet templomát,

tetten éred a csend varázsát. Itt, hol fürkész múlt, s jelen füröszt.

Ne menj tovább, állj meg itt, ha akár egy percre is! Meglásd, itt e

fák között eltátod szemed, s szád, és víg némaság telepszik majd rád.

Tavasz köszöntő

Szél vigye el a telet, a nap olvassza a havat, a je-

get! Jó lehet öreg  te imádod mord  természeted,

de mi most tort ülünk feletted te zord, hideg tél.

Lejárt   fehér  borostás   világod,  megöregedtél.

Szél hátán gubádban el innen ahogy jöttél! Lép-

-----

jünk tovább! Rideg voltál,  unott és  ravasz. Vi-

vát ledér,  virág ruhádban  tündöklő  tavasz. És

igaz, mi igaz a borúra jöjjön immár a vigasz. A

betyárját!  Táncba hát leány  és te is,  te legény.

Az angyalát!  Vidáman  forogjon a föld a tenge-

lyén. Maskara  bált, víg fesztivált minénékünk!

Álmatlanság

 Egész nap  csendben ásóztam a kertben, este fáradtan feküdtem,

de áldón  fejemre köd, álom szememre nem jött. Imába kezdtem,

Istent kerestem, ám hiába zörgettem nála. Aligha  telt félóra, kint

álltam a fürdőszobában a tükör előtt. Dühösen nyakamba vettem

a törülközőt, vállamra kabátot kaptam s már is teraszon támasz

tottam a korlátot. Ha nem jön a szememre álom, ha csak hánykó-

dom az ágyon nincs más vigaszom, mint a cigaretta. Lassan az or-

-------

romba ivódott a föld szaga. De csak addig érzetem idillnek az éj-

szaka  árnyait, amíg  az udvarra  rá  nem ült a hajnali  pára. Fázni

kezdtem, igy hát visszamentem a házba. Bent a  pizsamát száraz-

ra   cseréltem,  abban a reményben,  hogy hátha  elalszom, ledől-

tem az ágyra.  Néha, különös  pillanatok vannak az életben, olya-

nok adódnak, melyek örökre megmaradnak az ember emlékeze-

tében.  Álmodtam, álmomban  őszülő  fejem az eget súrolta. So-

-------

káig  szálltam  így, kerengtem messze fenn a magasban. Végül is

eluntam ezt a ritka,  Isten adta kegyet.  Félkábán  szóltam  meste-

remnek. – Ó Uram, gyógyítóm,  bölcs tanítóm,  hála neked, tudok

repülni. tudok a fellegek fölött úszni, csak most már, ha lehet, azt

szeretném tudni, hogy miként tudnék, ... mint mások gond nélkül

aludni.  – Hát fiam ebben a dologban én neked nem tudok biztos

tippet adni, mert bizony ezt neked, … magadnak  kell megtanulni.

Krusztusban hiszek

Aznap az ördög sötétje borította be Golgota hegyét. Aznap azt

énekelték a vadgerlék, hogy megölték. De tévesen hirdették a

galambok, mert Jézus feltámadott. Hiába ítélték el a farizeusok.

Hiába feszítették keresztre a római bitangok. Jézus az igaz szere-

tet, az áldás, a vigasz, a nagy megfejthetetlen titok harmadnapra

--------------------

reményt, fényt, szivárványt hozott számunkra. Ő közülünk az a

törhetetlen, kit Isten megszólított. Ő a zálog, az örök biztosíték

bűneink feloldozására. Jézus kereszthalála a mi megváltásunkról

szól. Persze akkor is éltek, és élnek még ma is, és lesznek is hitet-

len Tamások. Ők a kétkedő vakok, ők a Krisztus sebében vájkáló

--------------------

galádok. Ők azok, kik nem hisznek a szemüknek, és sárba tapos-

nak minden emberi értéket. A szagukról megismerem őket. Mesz-

sziről megérzem a tettükkel, a nyelvükkel mérgezőket. Homloku- 

kon ott a konok tagadás, a hazugság bélyeg. Én, ács fia te benned

hiszek, Számomra te vagy a hitelesség a szeretet, és a harmónia.