Fiatalság, hiúság

Egykor olyan volt hajam, mint a jókötésű bibliai Sámsoné,

vagy, mint egy mostani ordenáré rock sztáré. És, mert külö-

nösen gyors növésű, göndör és sűrű volt, bizony többször

beletört a nyeles fésű ...  Akkor még a kába nap hason sző-

rű takarója alatt lányok szívébe mart sokszor a párkereső hi-

tem, s a többszörösen visszaeső szenvedélyem. Bár közülük

---------------

egy-egy nem volt elragadtatva tőlem. Az ilyen tettet csendes

neszt színlelt, mikor erősen éreztem, hogy felgyúlt ereimben

vérem. Majd mégiscsak engedett, és úgy repült, és emelke-

dett velem, mint mikor a nap kisüt és ezüstös fecskék szár-

nyalnak fenn az égen. És mikor, újra kezdtem milliom szent-

jánosbogárka villódzott szemében. Persze Isten kertjében a

forró nap alatt elfáradnak a fűszálak, és hűs árnyat keresve 

---------------

egymáshoz simulnak, s ernyedten elalélnak. És bizony így

szunnyadtam el én is párban egy-egy idegen ágyban. Míg-

nem egyre rátaláltam, vagy én akadtam fenn az általa kife-

szített kötélben, és Ő fogott meg engem, erre már nem em-

lékszem. De arra igen, hogy azóta évről, évre, és egyre job-

ban hullik a hajam. És férfi büszkeségemben néha azt remé-

lem, hogy volt hajam újra nől, és kezdődik ... minden elölről.

Hajnali mise üzenet

A kora reggeli misét advent üzenettel kezdte a tisztelendő úr.

"Harmatozzatok, magasságos egek, felhők, és szelek, hozzátok

el az Igazat” Még ma is bent matat a fejemben. Ez volt életem

első kora reggeli miséje. Alig hat éves ha lehettem, mikor nagy-

apám megfogta a kezem, és mint András vérét, Pétert Jézushoz,

az Úr házához vezetett engem. Egy decemberi reggelen ott áll-

-----------------

tam Istennel szemben. Bercelen egész nap esett, apró cseppek-

ben hullt alá az égből. Tokaj felől erős szél fújt, és olyan nagy vi-

hart kavart, hogy a Tisza part fái közül néhányat tövestől kicsa-

vart. Az öles fák úgy dőltek le az esőtől ázott földre, mint gyenge

fűszálak. Különös, furcsa nap volt ez, mert estére kisimult az idő

homloka, alább hagyott bús hangulata ... Estére csend, és béke

-----------------

borult falunkra, oly annyira, hogy akik addig haragba voltak, le-

hettek azok bár öregek, akár fiatalok mind megbékéltek. Azóta

sem tudom okát, összeférhetetlen lények találták meg egyik a

másikát. Ebből kifolyólag, a kutyák macskákkal barátkoztak, és

a mezőkön a nyulak rókákkal cimboráltak. Az ólakban lovak, a

szamarak, a termetes bikák, és a mindig bégető birkák, mintha

-----------------

csak némasági fogadalmat tettek volna, estére elcsendesedtek.

Akkor ott Bercelen áldás borult fűre-fára, emberre, állatra egy-

aránt. A mi kegyes Atyánk azon a napon nem neheztelt a bűn-

ben élő világra. A várva várt advent jelre a pap a pulpitusról azt

kérte, hogy sokasodjatok, harmatozzatok öröm fellegek, hozzá-

tok el közénk a szent lényt, az igaz fényt, a megváltó kisdedet.

Alkalmi cimbora

Mielőtt pálcát törnél zűllött szívű utcára lökött hajléktalan fölött,

gondolj azokra az időkre mikor még egy száll magad álltál az is-

meretlenek között. Mikor még sandán nézett rád az ég. És isteni

szerencséd, hogy két évnyi katonaság után az előzőket úgyszől-

ván kinőve, pőre testedre ruhát adott a tisztesség. És munkádért

cserébe menedéket kaptál, tűzhelyet, asztalt, ágyat, meleg haj-

---------------------

lékot, biztos falat. Tetőt, mi alatt bizton húzhattad meg maga-

dat. Ellentétben a most itt hajbókoló, kunyeráló embertársaddal.

Ki léha, tékozló, veled egy méla, gyarló, csak te hozzáképest sze-

rencsés vagy. Igen, mert akkoron tudtad, többre vagy képes, és

így nem kellett az ebnek odavetett kegyelem kenyér. Nem mert

nem engedte meg az otthonról hozott büszkeséged. És sorolhat-

---------------------

nám tovább az akkori erényed, bűnöd, elesettséged. Emlékezz

csak, mikor otthagytad azokat, kik téged befogadtak, és te nap,

mint nap megint csak lézengtél. Lapos zsebbel olcsó albérleteket

kerestél, fehér lepedőt, és méltó nőt reméltél magadnak. A ma-

gány helyett szerető társat, a hajléktalanságod mellett saját tetőt,

meleg családi fészket, biztos házat, és eleven, ... okos gyerekeket.

---------------------

Ha visszatekintel, ha mélyen magadba nézel bizony így volt ez.

S hát, így karácsony tájt, nem árt egy kis önvizsgálat. Szánd meg

ezt a szegény embert, kit a sors az utcára lökött. - Fogjunk kezet

és, ha engeded az idősebb jogán tegezlek. Gyere velem, címbora,

eszünk valami féle drága meleg ételt, iszunk rá valami jófajta bort,

és, ha kedved víg, és úgy tartja, ... el is beszélgehetünk egy kicsit.

 

1956 októbere

A forradalom kitörése keddi napra esett, mi gyerekek délután

kint játszottunk a porcsinfűvel benőtt ház előtt a vásártéren. Sö-

tétedésig tapostunk az őszi esőtől dagadt kanális sártengerében.

Azon a különös napon apám frissen műtött sebével, anyámra

támaszkodva, de a maga lábán jött haza a kórházból. Majd en-

-----------

nek okán még hetekig fájt szegény a sebláztól. Kétheti távollét

után aznap este a Szabad Európa hangját kereste a világvevő

rádión. A szokott módon babrált kicsit a földelő dróton, iga-

zított az antennán, majd feltekerte a hangerőt, az meg csak sí-

polt, és velőt rázón recsegett, de ez nem zavarta őt. Sőt léleg-

-----------

zet visszafojtva hallgatta. Budapesten kitört a forradalom! A di-

ákok, … az ifjúság, … a Műegyetem, … és az örökmécses. A

bemondó egyre csak sorolta, és ahogy szólt, minden szavának

súlya volt. Többször megborzongtam, mert. ezeknek a bejelen-

téseknek ünnepélyes rítusa, és döbbenetes kicsengése volt. 

-----------

Aztán milyen a gyermek, egy idő után minden változást pozití-

van vesz. Nagy dolog legfeljebb holnap reggel nem kell menni

iskolába. De a remény másnapra visszájára fordult, mert reggel

a vekkeróra megint csak csengett. Mikor ébredni kellett a kutya

ugyanúgy ugatott az udvaron, ugyanúgy szóltak a harangok, és 

-----------

menetrend szerint jártak a vonatok. Forradalom ide, vagy oda,

de másnapra még semmi, de semmi sem változott. Úgyhogy be

kellett menni az iskolába. Nagy csalódás, de valahogy még is

csak ünnepnap volt ez nekem. Úgy emlékszem, hogy 1956.

október 24-ét írtak, és nem tudtam, hogy örüljek, vagy sírjak.

Az út

 Mi adott szárnyat álmaidnak, kiszabott határt vágyaidnak? Ki

állíthatott volna meg téged akkor, mikor láttad, hogy útra kel-

nek a bátrak. Azok a társak, akik addig csak hamut, de tüzet

sosem láttak. Hát repített, vitt téged is, mint őket is  a hit; az

Isten majd csak megsegít! Bizony a csodák világába vezettek

akkor téged a sínek. És a vonaton azt zakatolták monoton a 

------------------------

kerekek, hogy jobb lesz, és többre viszed. Rég volt ez. Az idő

jócskán elrepült. S te tán csak te tudod, hogy mire vitted, hogy

mennyi erőfeszítésedbe került, amit eddig elértél. Több lett-e,

vagy kevesebb attól, amit akkor reméltél. Becsaptak, vagy te

náluknál is többet, és jobban csaltál? Annyi bizonyos, hogy gö-

röngyös, és hosszú volt az út, és mára már nagyon elfáradtál.

Pálinkás reggelek

Volt idő mikor vakon becsület kölcsönnel erős ösztönnel, tüzes

fiatalon éltem. És, ha kellett gavallér módon, merthogy volt mi-

ből ősi jusson fizetnem. Mesés, és víg mulatság volt ekkor még

a világ. Persze mára már óvatosabban járok, és bár szemüveg-

gel, de tisztábban látok. És trágár sem vagyok, szám nem hagy-

ja el rossz szó, sem átok, így aztán kedvelnek a barátok. Mert

----------------------

tudod mindennél előbbre való az emberbe, és az Istenbe vetett

hit, hisz a bűntől, és egyéb emberi nyűgtől csak ez szabadít. Így

manapság a Teremtő is kedves társaság. S, mert bíz Ő jóval böl-

csebb nálamnál, meg aztán mindig akad jó bor is házamnál így

engem Ő, víg barátként adaptál, és asztalomnál iszik napestig.

Mikor pedig búcsút int, mert már nyugodni kívánkozik. Egy szó,

----------------------

mint száz, ha Ő lefekszik, nekem még hajnalig nyitva a szemem.

Azon vagyok addig, hogy aznap miket mondott nekem. Aztán

reggel, mikor felkel, mint ki ellene bűnt követett el, én megint

csak neki gyónok, vele békülök. Mellé ülök, eszmét cserélek ve-

le. Persze legtöbbször várok ... Várom, hogy Ő emelje fel elébb

az imádságos csodát, majd óvatosan én is oda koccintom övé-

----------------------

hez a jó illatú reggel pálinkás poharát. Így indul egy-egy napom

az én szeretett főnökömmel. Szemben minden ellentétes nézettel,

s, ha kell, akár ezerszer is az anyja keservit! El ne hidd senkinek

barátom, hogy a Magasságos flinc-flancosan kávézik, ... vagy úri

mód teázik. Ne hidd, az angyalát! Mert Ő is, mint minden rendes,

és okos ember minden reggel legalább ötven fokos pálinkát iszik.

Köszöntő

Az elmúlt sok-sok évre, évtizedre visszanézve, olyan jó

lenne együtt emlékezni. Tudva a közel fél évszázada tett

nagy esküt. Bizony, ahogy akkor, azon a szombaton ültem

a hátatok mögött a padon, és azt mondtátok ott a templom-

ban ártatlan angyalok, hogy holtomiglan, holtodiglan. Hall-

---------------

va hangotok és a papot, nagyon meghatott. Úgy szeretnék

most egy asztalnál ülni, együtt lenni veletek, tele pohárral

koccintani, de most csak üzenni tudok. Innen kívánok nek-

tek boldogságot, töretlen hitet egészséget, s hogy a jó Isten

adjon nektek sok-sok türelmet az elkövetkező ötven évhez!

Tavasz várón

 Szép a zúzmarás zsombék csokor, szép a dérlepte fenyér bokor, és az

is szép mikor a fák még teljesen csupaszak, és mikor a hófedte utak

szikrázó fehérséget játszanak, ... de még is csak az a szebb, mikor a

ledér természet vidám tavaszról mesél. Mikor a tél nappal vágya, mint-

ha már múlna, mintha a deres éjszaka jeges álma már tűnni vágyna. S

-----------------

az idő hidegét, télheges sebeit unva a föld fagya enged. Mikor a nap-

nak bágyadt fénye jelez, bár még sápadt, réveteg, de már üzen a mag-

nak, s a gyökereknek. Ébredjetek, hiszen a fényre nyitni kéne! Szere-

tem, ha az ébredő virágok a nap felé bódulnak. Mikor csupa zsibon-

gás a földben, s részeg neki buzdulás a zöldben. Szeretem, ha ibolyák

-----------------

virulnak, és a tipegő bogarak járni tanulnak.  A fák, a virágok és min-

den növénynek virágzására, várok. Lehet, hogy zsémbes vén, és tü-

relmetlen ember vagyok én már. És, ha igen, akkor hát bocsássatok

-----------------

meg nekem. Nézzétek el régi, és örökös embereteknek, hiszen én már

csak fényre, meleg derűre, napos égre vágyom és tirátok lila május il-

latú orgona bokrok, zöld lombú fák, a susogó akácok, s a nyíló virágok.

Gyógyulás

Ma még borús számodra az ég, és sötét árnyékként él benned a

félsz. Ma még ott ólálkodik napjaidban, belopja magát álmaid-

ba a vég botor gondolata, s persze nyomaszt az a komor vonza-

ta, hogy nincs tovább. De meglásd egyszer csak elszáll a gond.

Te csak bizakodj. Mert ahogy múlnak a rossz napok, a gyógyító 

--------------------

fény az ég jó csillaga ott ragyog ablakod üvegén. Hisz a remény

csodákra képes. Magvában, megváltó vágyában ott van a pilla-

natok éltetető derűje, ott dereng jobbító deleje. Magunkat meg-

tartó szívünk küzdelme kitartó, csak hinnünk, bíznunk kell ben-

ne. Az élni akarás ereje csodás, a gyógyulás szelleme Isten óriás.

Esti ima

Mi Atyánk Isten, aki itt a földön vagy, és ott fenn a magasban.

Te tudod a legjobban, hogy este mikor pizsamát húzok abban

a reményben, hogy majd alszom, mint mások mély álomban,

ahogy itt sokan, békés bárányaid az ólban ... Ilyenkor alvó vá-

gyamban hozzád beszélek, mondom némán az imát. Halkan,

csak úgy magamban. Az orrom alatt mormolom a fohászt. Se-

gíts elaludnom Uram! De inkább már ordítanám, hogy halljad.

-----------------

Zavart cimbalom vagyok. Káromló frászt játszik az éjszaka átka

a feszes húrokon. Segíts elaludnom Uram! Ma is, azért könyör-

gök, hogy itt a takaróm alatt ellazuljak, és ismétlem neked ezer-

szer. Szenteltessék meg a te neved. Az órámra nézek hajnali fél-

három, és még mindig fent vagyok. Legyen meg a te szent aka-

ratod. Kerek szemekkel nézem bent a plafont. Élesen hallom, mi-

lyen erősen ver a vekker, és forgolódom. Jöjjön el a te országod.

-----------------

Majd ily módon könyörgöm, hogy ... Add meg nekünk a mi min-

dennapi kenyerünket. Felkelek, botorkálva kimegyek a konyhá-

ba, a hűtőben keresgélek. Bocsásd meg a mi vétkeinket. Csak el

ne hízzak Uram! Utána, kint a teraszon rágyújtok egy cigarettá-

ra. Ott füstölgök, suttogom tovább magamban. Miképpen mi is

megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. Köhögök, rontom a tü-

dőmet. Uram ne vígy minket a kísértésbe. De addig se, míg a má-

-----------------

sodikra gyújtok. Rossz ember vagyok Uram. Javíts rajtam, mert

amint látod én magamon nem tudok. Szabadíts meg a gonosz-

tól. Hogy romjaimból felépüljek, és a te kegyes tetszésedre le-

gyek. Hisz te megteheted, mert minden a tied Uram. Tied az or-

szág, a hatalom, és a dicsőség mindörökkön örökké ámen. Itt

minden a te malmodra hajtja a vizet. Csak most már azt mondd

meg nekem, mit tegyek, hogyan szóljak hozzád, hogy elaludjak.

Hajcsat

Nem bánod meg, ha megszíveled ezt a rövid történetet. Ha

meg már hallottál, vagy olvastál felőle, joggal vetheted sze-

memre, hogy lopom idődet. De, ha nem, akkor nem vesztel

semmit, hisz még az is lehet, hogy tanulsz belőle, és jobb em-

ber leszel tőle. S, hogy ne neheztelj rám, nyomban bele is vá-

gok. A szóban forgó házasok, úgy éltek boldog életet, miként

--------------

fent csillagok élnek az égen békében, szeretetben. Tanúm rá

a Nap s a Hold, hogy nem világálok, ha azt mondom, hogy a

daliás férfi asszonyának olyan briliáns hajfonata volt, hogy a

fél világ rácsodálkozott. A szép hajzuhatagot a férjtől kapott

aranycsat fogta össze. Igen ám, de egyszer csak elveszett. Tu-

dod Drágám, ha most majd munkából jössz haza, hoz nekem 

--------------

egy hajcsatot, mert így mégsem járhatok! Mire a férj. Nekem

meg az órámat kellene megjavítani, csak hát erre már régen

elfogyott a pénzem. Az embernek egész nap csak a párja járt

fejében. Folyton azon morfondírozott, hogy hogyan kárpótolja

szeretett asszonyt. Végül is arra az elhatározásra jutott estére

meglepi őt. Ezért munka után betért az óráshoz, eladta az órát.

--------------

Aztán az árán vett egy ugyanolyan hajcsatot. Hazatérve döb-

benten látta, hogy a párja levágatta a szép hosszú haját. Drá-

gám, ... eladtam a hajam, nézd, mit vettem neked belőle! Ugye

gyönyörű, mondta az asszony, majd letette az órát az asztalra.

Én meg vettem neked egy, ... ahogy ezt kimondta, a szeme be-

párásodott, aztán restelkedve átnyújtotta párjának a hajcsatot.

A tyúk, vagy a tojás?

Melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Az okoskodás a körül folyik,

hogy a tojás az ok, és a tyúk csupán csak okozat, avagy fordítva a

tyúk úgy heroikus hős, hogy őtőle származik a tojás, mint ősmag?

Hiszen a szofista filozófia szerint úgy tűnik, hogy itt, még a kérdés

feltevésben is, hogy mindenképpen a tyúk az első, és a tojás csak

---------------

a második. Persze, akinek van mersze mondhatná azt is, hogy ez

az állítás vicc. Igen, mert hamis következtetésen alapszik. Ámbár

az is lehet, hogy ez utóbbi elmélet a téves. E tekintetben kezdetek-

től vergődünk a gondolatiság verítékében, és az Isten sem segít az

igazság kiderítésében. De, ha az evolúció természetét ismered, ak-

---------------

kor a történet arról győz meg, hogy valamely korábban született élő-

lénynek tojása a mutáció során, furcsa mód közülük egy mikor az

kikelt a többihez képest csirkére sikeredett. Illetve a csirke növeke-

dését ismerve tyúk lett belőle. Boldog adventi ünnepeket kívánok!

Hálás vagyok neked, hogy ismerhetlek, és köszönöm a figyelmed! 

Kék madár

 Egy nap az almafa alatt, ritka madár jelent meg ker-

tünkben. Nyurga, csupa sár, sárga lábait léptetve fur-

csa begyesen jött-ment, majd hirtelen az eresz pár-

kányára rebbent. A hátán valami titokzatos kéket lát-

tam, olyan égboltos kék, és tengerkék közöttit. Melle

táján pedig csoda-barnát, lejjebb sárgát, de ott talán

--------------

még fehéret is. Na, de ilyet! Nem hittem a szemem-

nek. Annyira megfogott, hogy aznap éjszaka kék, bar-

na, s felváltva fehér meg sárga színek keveredtek ál-

maimban. Furcsa egy madár szerzet, megéltem kur-

Ta Hetven évet, de ilyet még nem láttam. Azóta ez a

--------------

"kék madár", így neveztük el, kertünkbe minden reg-

gel visszaszáll. Nyilván az éhség kergeti ide. Mago-

kat rakunk ki neki. Percekig csak eszik, majd egy ide-

ig derengve tollászkodik. És míg el nem száll, addig

mi naponta rendre, egyre csak gyönyörködünk benne.

Üres sírhely

Anyám előrelátó, és figyelmes, hogy bűn ez, vagy erény tudja

az ég. Eddig még nem tudtam megfejteni, és nem akarok dön-

tése felett pálcát törni, de az tény, hogy még ott is maga mellett

szeretne tudni. Annyi bizonyos, ha mélyen lelkem rejtekébe né-

zek, hogy a döntését rám nézve, megtisztelőnek érzem. - Egész

-------------

életedben hányt-vetett az élet fiam, mondja anyám nagyon logi-

kusan, s roppant reálisan. És ezt a maga ártatlan jóságában, úgy

hegyezi szépen, oly módon teszi, mintha csak azt mondaná, hogy

ma szombat van, holnap meg vasárnap lesz. Így, ilyen egyszerű-

en szemléli anyám az életet, az elkerülhetetlen, sorsszerű végze-

tet. Mostanában egyre gyakrabban jutnak eszembe ebbéli szavai.

-------------

De az életbe, és persze az Úrba vetett hitemben, merem remélni,

hogy a hazai földnek ezt a pár négyzet méternyi területét még

sokáig nem fogom igénybe venni. Mindenesetre, anyám váteszi

kijelentése óta, ha kimegyek a temetőbe apám és, a magam üd-

vére imádkozni, nevesül, mikor ha ott toporgok apám hantja kö-

rül, úgy tűnik néha, mintha az ő hangját hallanám feltörni a föld-

-------------

ből. Igen, mintha a hajdani időkből jönne valami hajnali didergés.

Pedig csak a fejemben motoszkál az ész, ott babrál bent erősen

a félsz. Mondom monoton, és önerősítés képpen, folyton azt suly-

kolom magamban, hogy semmi vész. Miközben az Istenhez imád-

kozom, már tudom, és egyre jobban érzem, miként feszül szívem-

nek a kés, és hogy sokasodik ereimben, és ... tagjaimban a mész.

Test, és lélek

Hidd el csak a test, a korpusz tűnik el, és úgy, oly formán, mint

a spontán elvetélt gyermek az abortusz során. Ilyenkor, mikor a

test megsemmisül a sátán örül, sőt még gonosz virtus táncot is

jár a tetem körül. De az Úr több, és erősebb ennél a silány lény-

nél. Rajta nem fog ki a gonosz, és mert okos, és szeret téged, en-

nek okán örömmel cipel hátán, emel az égbe fel varázs szárnyán.

---------------

Igen, mert a lélek értékesebb a földhöz ragadt sátán martaléká-

nál, hiszen az Úrhoz való hasonlatosságunknál fogva a lélek, a

halhatatlan lényegünkből áll. Az anyagtalan, az emberi értelem-

mel alig felfogható lélek, csupán csak áthalad ezen a földnek

nevezett kék bolygón. És, ha szép, és épp az Isten alkotta drón,

akkor szállón átcsap egy másik univerzumba. Bravúros módon

---------------

oda, ahol térnek, és időnek nincs érzékelhető léte, sem értelme,

sem semmiféle jelentősége. És, ha nincs tér ebben a dimenzió-

ban, se idő az általa teremtett konstrukcióban, akkor az Úr mér-

téke szerint halál sincs, és nem is volt soha, akkor már csak raj-

ta múlik törve át homályon, s át milliom kozmikus ködön, hogy

az öröm, az élet, ez a hőn áhított lélek, mikor ölt testet a földön.

Bercelen a Tiszánál

Itt őrzik nemzedékek titkát, öles fák szegélyezik Bercelen a Tiszát.

Bősz párok nászát látták, ezrek románcát, kik már rég csendesek,

hisz már égiek. Annyi mindennek voltak ők tanúi. Víg tavasznak,

nyárnak, szelíd ősznek, lomb hullásnak, hideg télnek, ...  jeges ár-

nak. Kikezdhetetlen szívóssággal állták itt a sarat mind, akárcsak

hős elődeik. Láttak rívó anyát, szült, fájt, begörcsölt, és legörbült

szájú síró kisdedet, nevető, eszméletére ébredő gyermeket. Lát-

----------------

tak fiatal életerős legényt, ki lombjuk alatt nemzett, máskor meg

ölt, mert kellett. Öreget kinek élete betelt, és a sorból kidőlt. Ezer

éves múlt sorjázik itt szemünk előtt. Dúlt itt barbár Tatár had, és

vad Török is, több mint százötven évig. Harcuk vak volt, önhitt, s

így kudarcba fúlt. Sok mindent láttak e fák, de leginkább elődeik.

Fogadták Rákóczi kurucait, itt kötötték, s itatták lovaik. Földiként,

víg ifjúként köszöntötték a vadászni serény Bessenyeit, és a sze-

----------------

gény szívbeteg Vácit is. Jó barát, ha egyszer erre jársz, állj meg

itt! Nézed meg jól e tájat, hallgasd a fákat, és, ha érzékeny vagy,

azt is hallod majd, hogy, mit susognak. Hallani fogod hős elődeid

sok okos szavát, és ős dalát, és itt találod a természet templomát,

tetten éred a csend varázsát. Itt, hol fürkész múlt, s jelen füröszt.

Ne menj tovább, állj meg itt, ha akár egy percre is! Meglásd, itt

e fák között eltátod szemed, s szád, és víg némaság telepszik rád.

A termőföld szeretete

A termőföld szépségét csak az tudja megtanulni, aki képes

természetével azonosulni. Ki miközben szánt, vet, boronál a

föld titkát magánál is jobban megismeri. És a növény is úgy

tiszteli őt, hogy ahogy sarjad, növekszik a szár, ahogy a sorok

közt jön-megy, sarabol, araszol, eggyel, kapál.  Úgy, hogy né- 

---------------

ven nevezi őt a növekvő szál, sőt, barátnak tekinti, és tegezi.

Persze neki ezért előbb ezerszer le kell hajolnia. Akárcsak a

felszínre jött magnak, a földbe kell hullania. Aki ebbe nőtt be-

le, annak hajnalban megnyílik az ég, és még a nap is előre

köszön. Annak a májusi eső öröm, kincs, s vér, és aranyat ér,

---------------

s a nyári zápor keblét duzzasztó mámor. Azt a serkenő, a bur-

ján vetés tapintata, és a frissen kaszált fűszál, meg a száradó

széna illata az álomnál is jobban bódítja. Annak a gyümölcsfa

ága, levele, virága gondos kezéből, és okos szívéből nől ki, s

vele dobban. Aki ebben az örök körforgásban él, és évről évre 

---------------

úgy szorítja, és fogja a gyeplőt, ahogy azt tisztességgel kell; vet,

kapál, boronál, akár metsz, vagy épp olt. És teszi azt értő mód,

és hite parancsolt becsülete szerint, arra a Hold, de még az ég,

is mosolyog, és mind a csillagok. Ha méltó mód végzi a földi

munkát, akkor őt az Úr áldja és a neki járó jussát két kézzel adja.

Emlékeztek még rám

 Emlékeztek még rám drága szentek? És ti elköltözött régiek,

becsapott égiek? Bárhonnan is vagytok ti onnan rászedettek,

nincs nap, hogy ne gondolnék rátok. Szeretlek titeket. Így van

ez régről, hitem igéző szemlélők az égből, és mind, kik még

élők, múltam idézők onnan a Tisza végről. Én, most itt nagyon

puccos helyen lakom. Idesodort tőletek az élet. Ha ma látnátok,

--------------------

meg sem ismernétek. Nekem itt nagyon úri státuszom lett. De,

én még mindig oda kívánkozom hozzátok vissza, oda a Tisza

partjához. Igen, hiszen az én vágyott hazám, és a ti hazátok egy,

és ugyanaz. Lett légyen az bár Balsai, vagy Dombrádi szakasz.

Volt, idő mikor hozzám siettetek álmos hajnalokon. Bóbiskolva

vártatok az állomásokon. Ott toporogtatok mind a vártán, és mire

--------------------

ti ide kupémba bújtatok, nekem már egyetlen vagonomban sem

volt üres padom, persze szén híján … tüzes kályhám se nagyon.

Emlékszem, hogy agyon fagyott bénán fáztatok, és bár morog-

va, de másnapra elemózsiátok mellé tűzrevalót raktatok a táská-

ba. Ez akkor a szívemig hatott, mikor ti a kályhámba, száz szám-

ra szenet hoztatok. Tudjátok, én már régóta légkondicionált va-

--------------------

gyok, bár ne így lenne. Adná az Isten, hogy végre csodát tenne.

Én, hálás lennék érte, ha megint a régi állomásokra, ott nálatok

menetrend szerint gördülnék be. És, most ezt remélve, s ennek

okán csupán csak azt akarom mondani nektek. … Azt szeret-

ném üzenni mindőtöknek, ha még számítotok ott rám, ha még

vártok, hogy úgy gondoljatok én rám, ahogy én gondolok rátok.

A sas

 Egy öreg kiszáradt fa ágáról csapott le az éhes madár a szürke

kisegérre, de nem sikerült a röpte. A sas a kiszemelt áldozatot

elvétette. Olyan ügyesen bujt be a szürke egérke régi járatába,

hogy a nagy égi szárnyas hosszas keresgélés után sem talált rá

nyomára. Aztán visszaszállt az öreg fa legfelső ágára. Nagyon

bánthatta a vakon elkövetett kísérlet, ... mert zavarában szár-

-----------------------------

nyait babrálta. Nem sokára károgó társaság, varjak jelentek meg

a kukorica tábla felett. A sas miként az imént lent, most ismét

zavart lett. Az addig támasz gyanánt szolgáló száraz ág hirtelen

megreccsent, a sas felrebbent. Majd a varjak közül egy rafinált

a csapatból zuhanva kivált, és a sas hátára szállt. Nem hittem a

szememnek, döbbenten álltam ott az árok szélén, és addig néz-

-----------------------------

tem, hogy már a szemem is káprázott. Szájtátva bámultam, hogy

tűri, és viszi az égi szárnyas hátán a gyalázatot. Kölyökkoromban

egy bölcs öreg mesélte, hogy az egek királya nem nagyon törődik

a potya utassal ő csak emelkedik, száll fel az égig, amíg aztán az

őt uralni vágyó alkalmi jegyese levegője elfogy. Az addig őrtálló

büszke lába megrogy, és zuhanni kezd a mélybe, le az örök éjbe.

Jómadarak

A kert végi fenyőfán cinkék, és kórus-színezéknek verebek

csivitelnek. Alattuk a fagyos hó hátán néhány álomszuszék

varjú toporog. Nézem őket, olyan mélán billegetik fejüket,

mintha ott se lennék. Csapzottak szegények árvák, éhesek.

Köztük egy sántán biceg, száraz kenyér darabkát vetek elé-

------------------------

be, nyúlna csőrével érte, de egy tőle ügyesebb elkapja előle.

Összekapnak, majd egy ideig kárognak, vitatkoznak. Misem

kell több a fent leselkedő veréb csapatnak mohón lecsapnak

az eleségre. Igen, ilyen megosztott a szüksége űzött madár

világ. Éhe, megélhetése miatt egymásnak esnek, összecsap-

------------------------

nak. Akárcsak az embernek titulált hatalomimádó haramiák.

A fennen prolongált magasabb eszmei elhivatottság okán a

másik párt ellen uszít. Szekér táborokat épít, és, ha érdeke

úgy kívánja, a kreált ész érveinek kardélére hányja a másikát.

Ezt csinálja mindegyik, lett légyen az liberális, demokrata

------------------------

vagy kommunista. És, amint az égig emelik, amint a győzel-

mét kihirdetik egytől egyig mind a maga hasznát hajtja. S, te

velem együtt báb, ki rájuk esküdt, még tapsolsz is nekik. Szín-

ház a világ. Akárcsak itt a kertben míg odafent színes cinkék

csicseregnek, idelent csapzott, éhe hajtott varjak feketéllenek.

In Memoriam!

Csend és döbbenet, ismertem legtöbbjüket, tátongó űr maradt

utánuk. Hiányzik kedves szavuk, fényes értelműk váltig, meleg

kézfogásúk százig. Elmentek a kollégák, a pajtások, a szerető

barátok. Végső jutalmuk, hogy befogadta őket a Föld, a nyirok,

a sárga homok. A kegyetlen enyészet lett örök részük. Oktattak

------------------

napestig, hajtottak mindig, űzte őket a juszt is megmutatom vé-

rük, és a soványka bérük. Még vasárnap is, míg az asszony fő-

zött, sok közülük tanulókkal nyűglődött. Hisz a szakma becsü-

lete, a vizsga, a bizonyítás őrülete, a megmérettetés, és a min-

dennapi megélhetés. In Memoriam. Nézem arcukat, érzem har-

------------------

cukat, hisz én magam is sokáig ezt csináltam. Fátyolos szemem,

pokolian szorul a szívem. Úristen, hiszen őt is, és őt is ismertem.

Szünetekben megállt, kiszállt, intett, közel jött, megölelt, vagy

csak kezet nyújtott, megérintett ... Kérdeztem, hogy vagy, na

és a család, a vizsgák, és az oktatás? Rövid válasz érkezett. Sok

------------

néhány szót szólt csak, vagy lemondóan legyintett. Mert csak er-

re volt ideje, ennyire telt, aztán ment, ... hajtott tovább. Hány, és

hány kollégával, jó pajtással, szertő baráttal voltam így. Olvasom

a róluk szóló méltatást, és most nincs senki nálamnál bénább, se

elesettebb, se tétovább, és az elmúlástól sincs semmi ostobább.

Az idő

Az idő legfőbb mániája az igyekezet, mint a suhanó expressz

vonat, mely mindig siet. S ahogy halad magával ragad derűje,

rohanó kénye árnya, s fénye. És egyre csak pereg, ... percre ke-

tyeg, s ahogy szalad, azzal álltat téged, azt hiteti el veled míg

fiatal vagy, hogy nem áll meg soha. De te, ne higgy neki, Ne,

------------------

mert egyettlen szava sem igaz. Hazug a szerkezet, hisz egy-

szer csak elfárad rugója, elfogy a mersze, elkopik perce, meg-

áll az óra. Persze te már nem tudsz, nem értesülsz róla. Csak

ők, az itt maradtak, kik megsiratnak, kik a nagy viharban el-

kaparnak. Ők aztán erősen érzik, és ... döbbenten nézik, hogy

------------------

megállt az óra mutatója. És bármilyen furcsa is, de nélküled is

ugyanúgy kel, fel a nap, és ugyanúgy nyugszik ... És mindegy,

hogy szép, derűs, vagy épp borús fent az ég, hisz a nyárra ősz

jön mindig, és tél után, tavasz. Minden ugyanúgy marad, a kü-

lönbség csupán csak az drága cimbora, hogy te már nem vagy.