A forradalom kitörése keddi napra esett, mi gyerekek délután
kint játszottunk a porcsinfűvel benőtt ház előtt a vásártéren. Sö-
tétedésig tapostunk az őszi esőtől dagadt kanális sártengerében.
Azon a különös napon apám frissen műtött sebével, anyámra
támaszkodva, de a maga lábán jött haza a kórházból. Majd en-
-----------
nek okán még hetekig fájt szegény a sebláztól. Kétheti távollét
után aznap este a Szabad Európa hangját kereste a világvevő
rádión. A szokott módon babrált kicsit a földelő dróton, iga-
zított az antennán, majd feltekerte a hangerőt, az meg csak sí-
polt, és velőt rázón recsegett, de ez nem zavarta őt. Sőt léleg-
-----------
zet visszafojtva hallgatta. Budapesten kitört a forradalom! A di-
ákok, … az ifjúság, … a Műegyetem, … és az örökmécses. A
bemondó egyre csak sorolta, és ahogy szólt, minden szavának
súlya volt. Többször megborzongtam, mert. ezeknek a bejelen-
téseknek ünnepélyes rítusa, és döbbenetes kicsengése volt.
-----------
Aztán milyen a gyermek, egy idő után minden változást pozití-
van vesz. Nagy dolog legfeljebb holnap reggel nem kell menni
iskolába. De a remény másnapra visszájára fordult, mert reggel
a vekkeróra megint csak csengett. Mikor ébredni kellett a kutya
ugyanúgy ugatott az udvaron, ugyanúgy szóltak a harangok, és
-----------
menetrend szerint jártak a vonatok. Forradalom ide, vagy oda,
de másnapra még semmi, de semmi sem változott. Úgyhogy be
kellett menni az iskolába. Nagy csalódás, de valahogy még is
csak ünnepnap volt ez nekem. Úgy emlékszem, hogy 1956.
október 24-ét írtak, és nem tudtam, hogy örüljek, vagy sírjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése