Édesanyám

Szíve alatt hordta ki anyai büszke csendjét.  Bába segí-

tette napvilágra mind a négy gyermekét. Magán kívül

nem számíthatott másra, és csak kis időre szorult ágy-

ra, s komatálra. Hajtotta a munka, a megélhetés kény-

szere.  Várta  a  kapa  és  hozzá  pacsirta  volt  a  zene.

Berceli zenebona emlékére

Hogyan élt nemzedékeken át sok-sok jobbágy vérem, milyen volt

úri rögön, honi földön a befogd a szád  feudális valóság? Ott, hol

szolgák  ivadékaként  születtem a  Bessenyei  família  kicsapongó

virtusa,  népnyúzó  múltja  századokra  tekintett vissza. Ezt érezte

Bihar,  ezt élte  Ugocsa, szenvedte  Bereg  zsellérsége, és Szatmár

------

cselédsége.  Falunkban  csak a  Berceli  zenebonaként  elhíresült

esemény  után lett  jobb a  szolga népek sorsa. A  pallos, és a de-

res  joga  hál’  Istennek  Kalapos  József  által  tőlük  elvétetett. A

Bessenyeiek  tekintélye  odaveszett. Bár továbbra  is élni kívánták

a régi dicsőséget, taposni szerették volna lent az ember népet, de

a fent  maradt  corpus delicti  szerint befolyásuk ekkorra már vég-

------

képp elenyészett.   Érezve,  s  tudva ezt  a  Berceli kisnemesek, na

meg  az  éhes  jobbágy  népek, ámbár  féltek, de ekkorra már vér-

mest olyan erős  volt hitük, lett légyen  bátor Istenük, hogy szem-

be szálltak velük.  Innen jön sokak közt, s kivált a régi szép idézet,

mi nem szó szerint citált, de valóságra épít, hisz lényegét tekintve

jócskán megegyezik. És bárhogy is, de tudni illik, hogy "Ti Berceli-

------

ek, kikben elejek arany időt virradni véltek. Ti kapás-kaszás népek

Európa csudálja tetteitek. Milliók figyelik a ribilliót, aggódva nézik

a Bessenyei  család s a köztetek  folyó jogvitát, a Tisza viszályt. El-

szánt hitetekre áldást   adjon az  ég. De  addig  is  Isten éltesse ma

gyar népünk  jó  reformerét,  ki minket élni hágy, a nagy József ki

rályt! Kitartást  tinéktek nemes lelkű  Berceliek, s ezerszeres vivát!”

Szeretnék ...

Bizony ötven éve már, hogy  örömévem otthon  ködében mindezt

átéltem. De, mert nincs időm csak imát   mondani, magamba  om-

lani, gyertyát gyújtani a  temetőn, és  ebben az a  döbbenet,  hogy 

mostanában  egyre  többet.  Ezért  még  mielőtt végleg elmegyek, 

szeretném  fellelni a  titkot a létezés határán, tetten érni az időt, a 

múltnak ködbe szőtt hálóján, hogy  visszanézzen  rám volt ifjúko-

------

rom. Szeretnék karácsony táján,  hogy kedvem teljék csúszkálni a 

Jenő tekintetes út taván, mint egykoron. Szélben szánkózni, töltés 

partjáról lecsúszni hóesésben.  Szénakazalban  cinkét találni deres 

télben.  Játszótársakkal  melegedni parázs tűznél, nyársat forgatni 

szalonnasütésnél. Társas  magány, klott gatyában úszkálni a langy 

Tiszában. Holt  ágában taposni suhanc ésszel, halat fogni csupasz 

------

kézzel.  Öreg  fák titkait, pletykás szájú bokrok, levél fodrok suso-

gását  hallgatni.  Magamba  szívni a  frissen kaszált  fű, és a széna 

illatát. A  töltés partjára  kifeküdni nyári ég alatt, bámulni hosszan

a csillagokat. Madárnász, májusi szerenád, fülemüle dalát hallgat-

ni estéken át. Nyári záporban mezítláb zavaros lében, sárt taposni

a vásártéren.  Villódzó  denevéreket  kergetni őszi estéken. Lepké-

------

ket fogdosni legelőn,  sárkányt eregetni dombtetőn. Bizony ötven 

éve már, hogy  örömévem otthon  ködében  mindezt átéltem. De, 

mert nincs időm csak imát  mondani, s gyertyát gyújtani a  teme-

tőn, s   ebben  az  a  döbbenet,  hogy  mostanában  egyre  többet.  

Ezért még mielőtt végleg elmegyek, szeretném fellelni a  titkot a 

létezés határán, tetten érni az időt, a múltnak ködbe szőtt hálóján.

Köszönet Száraz Lászlónénak

Óriás tisztelet  neked,  glóriás  főhajtás  előtted  írótárs. Hála, és a 

kutakodó  láz  ezer szála  köt össze  bennünket.  Megannyi  szent 

őrülettel telt győzelmes éjszaka, és rejtjeles nappalok titka tör elő. 

Jeles  nyomozásod során, nemes vállalkozásod okán  varázsos tör-

ténések,  csodák,  gyöngyszemek,  nevek, arcok, családok, sorsok

bújnak ki az  idő  ködéből.  Évszázadokon  át ívelő  hidak, múltba 

mutató  utak. A  vén  Tisza  medrében tutajok úsznak, csónak ölé-

-------

ből  távolból  jövő  népek  lépnek ki a berceli  iszapos partra. Szlá-

vok, bunyevácok, svábok lepik el a környéket. Ezek a szentek még 

tört  magyarsággal  beszélnek - Hát te mit csinálsz? – Rakom ház! 

Hangzik a  válasz. Hétköznap, sár, árok,  izzadtság-szag, vasárnap 

templom és virágillat. Évszak  szerint  tikkadt nyár,  zápor,  jámbor 

kaszás-kapáshad, tél-dér-fagy. Kőbevésett nevek ismert  vagy alig 

ismert lelkek, holtak, kik voltak okos eszed, ügyes kezed,  szorgos 

-------

tollad nyomán  lesznek  elevenek.  Földbe süppedt ősök, eltévedt 

hősök. Szegénység, kór, betegség, mise bor, szikár testű ínség, si-

vár  lelkű éhség, de épülnek a falak, sokasodnak a házak. Szorgos 

emberek  szántanak,  vetnek, imára kulcsot kezek fohászkodnak a 

magyarok istenéhez,  Szájak könyörögnek nemzetünk védő szent-

jéhez. Szűz Mária oltalmazz, bő terméssel jutalmazz minket! Elol-

vastam könyved írótárs. Glóriás tisztelet, és főhajtás előtted óriás.

Édenkert

Azt mondják a bölcsek, hogy Isten kertjének a rózsa az éke. Szép-

sége őrzője pedig a Nap, s míg ragyog a  maga kedvére, és a ker-

tésze örömére  felfelé tör,  mert számára  csak a  nap  az egyetlen

igaz  tükör.  Nagy  korhely  bódulatban  a  Föld  borát  issza,  zöld

Ádám  kosztümöt  ölt  a borissza, s  a tiszta poharába újra, és újra

------

tölt.  Ebben a  bűvölt  állapotban leledzik, mikor a szirma-illata re-

pül,  így   örül  míg  víg  napjait  részeg  méhek  veszik  körül.  Hát

Így   voltam  én  is  körbe  döngicsélve  Isten  éden  kertjének  ke-

gyeltje  egykor.  Megigézett a csálé indulat. Azzal háltam ki másé,

kivel  nem  szabad.  Igen, mert csillagos ég alatt édes bor íze len-

gett,  ott forrt  bent  ifjú szívemben méze. És ez a boldog örömér- 

------

zet módfelett  szédített.  Talán maradtam volna otthon, miként il-

lik, ahogy  a  magány  ágyának  lepedőjén  márványszobor nyug-

szik?   Mikor  szivárvány  fények, parázna  lélek, hústestű  vétkek

kísértettek.  Maradtam  volna gyáva, ... árva  magamnak  veszteg?

Nem lehetett, mert ott fluoreszkáltak az éjben az édenkerti rózsa

illatok,  és boldog fényben ficánkoltak odafent a részeg csillagok.

Szeretet

Arra gondoltam míg nem voltam test, ha majd teljes valóm közte-

tek lesz, csodás világot festek. Mesésen szépet, színeset, ahelyett

a kopott fekete-fehér helyett, mikor még csak ketten voltatok. Kék-

re festem az eget, aranysárgára a napot, és illatosra az összes virá-

got. A szátokra örök mosolyt pingálok, de előbb még újra mázo-

lom az időt, homlokotokról letörlöm a redőt, és arcotokról a rán-

------

cot. Ti el sem hiszitek, hogy mennyi csodás dolgot fundáltam ki

tinektek hogy örüljetek, hogy boldogok legyetek. Olyan szivár-

ványt rajzolok, ami elűzi az összes bajotok, amitől vidám lesz min-

den napotok, és festek még sok - sok sziporka csillagot, hogy nyu-

godt legyen az éjszákotok. És ezek nem csak üres jóslatok, vagy

ügyes szólamok. Várjatok csak, ... várjatok. Nehogy elfelejtsem. Szí-

------

vetekbe csodát, harmóniát, hegedűt varázslok, időtálló derűt, és,

ha eljön idős korotok, gondoskodni fogok rólatok. Sőt, ha akar-

játok, himnuszt zengek tinéktek, fölétek glóriát, dicsfényt festek

körétek. Meglátjátok, jobbá teszem, kiszínezem az egész életetek.

És ezért cserébe, ... ennek fejébe én csak annyit kérek tőletek,

hogy szeressetek! És mindezt én örömest meghálálom tinektek.

Rossz kufár most a január

Szélhámos, és rossz  kufár  most a január,  merthogy  sok barkaág

nekiindultan bokrát bontja, s a gyanútlan  hóvirág csokrát bogoz-

za. Alkuja gonosz, míg szája hideg lehelet, és hazudik, ha ily korán 

víg tavaszra  alkuszik. Hisz  ma még  csak romlás  van gyomrában,

hamis ígéret, poklában jégcsap. Keserű üröm, fagy, baljós kísértet.

nyomában káröröm, és varjak. Miről károgsz te itt virágnak, fűnek, 

------

fának, ha a pacsirta odalenn délen messze innen emelkedik dalán.

A nagykönyvben  megvan  írva, hogy a földön mindennek hőfoka,

és ős oka van.  Veleje örökkön a fagynak, deleje a napnak, rügyfa-

kadásnak, ős oka a tavasz virágzásnak, barkaágnak. Nézz magad-

ba te szószátyár,  jég szájú, hó  tollas január, te szárnyas csapodár.

Hallgass  csak,  hallgass,  ne károgj még tavaszt, se ékes szavakat!

A szeretet keresztje

Kit anya szült,  mind  terhet visel, sorsa szabta keresztet cipel. Ám

a szent  ember, az áldozatra  felkent, bár ezer gonddal küzd, ő ez-

zel együtt  nem  mérlegel,  hogy nyer vagy veszít, ha embertársán

segít.  Ez a fajta,  hátra hagyja a  maga dolgát. Ő a  szelíd jóság, ki

Figyel rád. Értékrendje szerint testvérének tekint. Jó hozzád, kész-

séges, ha kell, hegyet mozgat, sziklát emel, sérvet kap, és ina sza-

------

kad  érted, és  miattad.  Te meg csak dermedten, és értetlen állsz.

Igen,  mert nem  ismered cselekvése  titkát,  nem  érted  tettének

okát. A te  természeted  más, a te  bitang emberséged  azzal szá-

mol. hogy  az alma nem esik  messze a  fájától. Így lehet, az, hogy

az ego a kottából  önmagáról szóló dalt dúdol. Minden más nóta,

és ének, ami  ettől elüt;  fáj, orrba  vág, szájon üt. Ami fonák, azt a

------

te földhöz  ragadt  logikád  úgy éli meg, mint egy nem kívánt tra-

umát. Mert hát így  élünk mi sokan, s  úgy véljük okosan. Ugyanis

a bajban, nincs bennünk Krisztusi hajlam. Ám ha nagy néha, még-

is akad  köztönk  egy Krőzusi  segítő, egy  páratlan  csodatevő, aki

erősebb,  jobb,  és szebb  anyagból  van, mint  mi. Ez bizony azért

van, mert ő, velünk ellentétben tiszta, és önzetlen gyermek tudott

------

maradni. Erkölcsi  fölénye pedig  abban áll, arra predesztinál hogy

amit kaptál tőle,  azt te  már  ebben az  életben  soha  nem fogod

tudni neki  visszaadni.  De, a  történetet, ami általa veled esett, és

magát a szentet, mint  jelenséget  míg élsz dédelgeted, Az érzést,

mint féltett kincset mélyen szívedbe vésed. A kincset, érzetet, ezt

az emberi  értéket,  ami jobbá  tetett  úgy  nevezik, hogy szeretet.

Barátság

Olyan sok igaz szívű ember él ezen a földön.

Találj  rá és  hagyd,  hogy melléd szegődjön!

Kamra

 Az  édenkert  termései  mosolyognak a stelázsin, szépen takaros

rendben  sorakoznak a  spájz polcain.  A  ház  gondos  asszonya

csodás aroma  ízeket  rakott el itt az  üvegekbe.  Sokféle nektárt,

gyümölcslekvárt. A kamra  birsalma kompóttal, lecsóval, és más

jófajta ennivalóval van tele. Lent egy stóc ecetes paprika, fölötte

-------

paradicsomszósz. A szem  káprázik a látványtól.  A zsírpapírra ki-

terített  mák finom  bejglire gondol.  A  Milotai dió  sárgásbarna

magjaival  komótosan  posztol.  Roskad  a polc a  kovászos, és a

sós uborkától.  Fehéren  világlik az  öreg  komódon  az édes por,

-------

és a szemérmes  kristálycukor.  Egy roskatag  asztalon  mélán al-

szik néhány  cseresznye, és meggybefőtt.  Ezek előtt csupa büsz-

keség a  kék  zsíros  kupa. A sarokban savanyú káposztás bödön.

mellette a földön  boroshordó,  benne kadarka, és ezerjó. Ennek

tőszomszédjaként  barack és szilvapálinkás  palack ólálkodik. Tar-

-------

talma 50° felett, minek cudar  aromája féldecis  poharakról álmo-

dik. Egyébiránt a csendes spájz sok juhar  sziruppal büszkélkedik.

Persze polca kínálata rég az eper, a szeder, de még a málnaszörp

is. Ám jégbe  hűtve mást is  találsz itt.  Ha  megtisztelsz  cimbora,

a gazda  sört,  bort, sőt  méreg erős  pálinkát is tölt a poharadba.

Tisztesség

Ha a nagy való igaz fény, akkor a  gaz  csaló sötét lény. Csak hát

a nép zömét … nem mindig az igaz  nyeri meg. Úgy tartják, hogy

ha van rá mód, ha lehet, ne  oszd meg a rosszat, csak a jót, mert

ha kimondod a szót, betörik a fejed. A tisztességes barát másnak

nem árt,  de a galád hamarább  kiált sátánt, mintsem gondolnád.

------

Persze a világ nem csak fekete, és  fehér. A léleknek szeretet kell,

a testnek kenyér. A Föld éltető melegágy, a mag fényre vágy. Az

élet módfelett becses, tisztességben élni egyre nehezebb. Ebben

az idegőrlő világban, a sorsdöntő csatákban, semmi sem egysze-

rű. Ki tudja előre, ki dőre, s együgyű, és ki a fényre mutató derű?

------

A vak  fehér  botjával kutat, utat  keres. De, mikor tenni kell, meg-

ijed. Egy helyben áll, matat, vár, tapogat. Mi legyen, latolgat, mit,

tegyen? Gondja, jaja, mint a tenger, mely okos hullámaival homo-

kos partot mos, igy marja magát az ember lelkében tajtékos vád-

dal,  miközben Istenálma  ködében imát skandál ezer sok bajával.

Pönkösd ünnepe

Urunk, pünkösdi rózsa  díszíti kertünk, s udvarunk. Vágyunk rád,

áhítjuk kegyes megbocsájtó szereteted. Kitárjuk előtted kapunk,

hogy  lásd díszes  asztalunk!  Ami a terítéket illeti, az is rendelé-

sed szerinti. Nézd  abroszunk  fehér. Rajta  bor, és kenyér. Mi itt

mind áhítatban állunk, és a  te  üdvözítő ... penitenciádra várunk.

Régi aratások emlékére

Nagy búza szárak hűs tövéből harmatot fakaszt a bíbor színű nap.

A csapatvezér kaszáját már hajnalban kifente a búzaillatú pirkadat.

Inas karpenge íve alatt érett kenyér ígéret sűrűje bólintva dől.

Frissen vágott rend lepi el a tarlót. Motolla kéz szorítja a sarlót. Az

aratóhad kapitánya halad, mint a gép, a szorgos nép meg utána.

------

Bekötötten, szép sorokban pihennek mögöttük a kévék. A Nap

korongja merőn izzik, rubinja perzselőn fénylik. Csupasz talpakat

szúrja az érett szárak kés élű tarlója. Időnként felszakad az intő

hang; húzzad a lábadat! A nap az ég zenitjén pulzál, úgy ér-

zed elvakultál. Elönt a veríték, bűnödül a serkenő izzadtság gyön-

gyei körül apró legyek raja döngicsél. Tikkadás lassan érkezik a

------

dél. Zenél a templom harangja, kongat. Ebédhez tér a csapat, ár-

nyékba roskad. Szikkadt száj vizeskorsót csókol. Üdítő torok má-

mor. Kibontják, amit hoztak. Valaki távol, kaszát kalapál. Ütemes

hangja csengve száll. Kevéske pihenés a berekben. Majd hirtelen

új zsibongással az erekben, kint a forró melegben találod magad.

Muszáj lendület zaklat, amíg az érett lábán álló élet a nap csukott

------

időhatáráig szabott kévékbe nem kerül. Ólmos fáradt lesz az est,

takaros sorokban ül minden kereszt. Zenészek, tücsök ezrek he-

gedűt hangolnak a koncerthez. Az arató csapat estébe vegyül, ál-

mosan bandukol a szekér körül. Hazatér vágyva, zuhan az ágyba.

Ám először imádkozik, ... szalmazsákra dől, szemhéja alatt jó idő-

ről álmodik, és a búzamezőről, holnap kezdődik minden elölről.