Napimádó fényre forgó

Mikor a Föld mocorgó ideje eljő, a semmi magból bújik elő a so-

kat ígérő napraforgó. Ez a Föld felszínére törő zöld csira, maga a

csoda. Megannyi majdan fényre vigyorgó felhőtlen igent mondó

öröm. Olyan sárgás-barna virág özön ágaskodik az ég felé, ami if-

janti koromban bizony sokszor meghatott. Igen, mert számomra

------------------------

a gondtalan gyermek idők varázslatai voltak ők. Ők, kik a meg-

szabott glédában fogott szelíd rokonaikkal ellentétben szabadon

burjánzó vadon bokroztak itt-ott az árkok nyergén, az utak men-

tén, üde színfoltjaként a világnak. Köztük bürök, csalán, földhöz

ragadt szeder, iszalag, és még sok más alantos fény sóvár fajzat

toporgott lent. De ezekben is volt valami különös egymásba ka-

------------------------

paszkodó szeretet, azzal együtt, hogy sóvár szemük előtt suhant

el a fény, úgy valahogy, ahogy emberek fölött szállnak el napok,

s évek, hogy aztán nyomában derűsek, vagy borúsak, de újabbak

jöjjenek. Igen, mert többsége az élni akaróknak ritmikus fordulat

árnyai alatt nyögnek, és nincs helye szárnyas alkuknak ... Ilyetén

akként becsültem én a szegény lent vergődőket, hogy okosak ők,

------------------------

és bölcsek, ha ilyen békésen tűrik alantos létüket. De velük ellen-

tétben mégis csak a nagy, és délceg fényre forgó napimádó társa-

ikkal éreztem együtt, kiknek lelkében erős ösztön élt, s mert mind

fényt eszmélt. Csodáltam őket, ahogy ború után rögtön fel az ég

felé törtek. Sokszor Isten büntetésnek véltem, hogy szemben ve-

lük az embereknek, kiknek kezük, lábuk, sőt eszük is van, mi több

------------------------

kedvük szerint helyüket változtatják, de még sem, adatott meg, a

fényre forgó napimádók okossága. Ők nagyon is jól tudják a fifi-

kát, hogy az eufóriát adó napból nyerhetnek éltető fényt, és ener-

giát. S te haszonelvű sorstárs, ki Istent imádsz, te miért nem hasz-

nosítod a kapott mágiát. Hisz az Úr ezen túl észt is adott neked.

Mondd, a szeretetet, a fényt sorstársaiddal mért nem osztod meg?

Köszönet

Drága barátok, rokonok, száz szám internetes szomszédok!

Hálám okán, és szeretetem jogán köszönöm nektek mind a

csodát, a sok-sok öröm pillanatot ... Mind azt a tőletek ka-

pott szikrát, ami a hamvadni látszó öreg szilfák között tüzet

gyújtott. Köszönöm a figyelmetek, az általatok parázsba búj-

tatott szeretet varázsát, a fényt, a lángot, ami mindig hálával

-----------------------

fűti át az én vén szeretet éhes szívem falát, ami még az élni vá-

gyás melegével deríti az öreg kályhát. Drága barátok, rokonok,

kedves ismerősök olyan jól esik lelkemnek, hogy törődtök velem.

Köszönöm nektek, hogy a gondok, a tüskebokrok, a szürke hét-

köznapok sűrűjében, együtt éreztek, és itt vagytok velem, hogy

örömöt, hogy meleg derűt, okos boldogságot és hitet adtok nekem.

Bátran mondhatom

Bátran mondhatom hangosan, vadon bár, de mesélhetem akár

halkan is, és szerényen, a tényen semmitsem változtat, ámbár

a világ változhat, de nincs annál bizonyosabb, hogy a fél világot

bejártam. Persze hiheted azt is, hogy világolok. Ezért most előre

szólok, hogy én ezt nem teszem, de mért is tenném. És ez nem

bűn, nem erény. Elmondom hát őszintén, nekem az szerencsém,

hogy bárhol is vagyok néhány szóval megértetem magam. Egy

intés, egy kacsintás, egy köhintés, máris értik mit mondok, vagy

ha nem is, de érzik, ha okozat és ok, hogy mit is akarok. És tapo-

----------------

poshatom a földhátát a hideg Izlandon, vagy a ködös Albionban,

vagy akár a forró sivatagban. Nekem váltig így működik szívem,

és az eszem egyaránt. Nehezen tűröm a magányt, de tudom az

arányt, minek gyanánt más kezével, ... sem, semmiféle szervével

nem verem a csalánt. Szemem ezer tájat látott. Szám ezer vidék

étke ízét ismeri. Sok nép, sok szép asszonyát, leányát csodáltam.

Bámultam báját, dicsértem küllemét, sikkjét, kellemét. Sok nem-

zetnek hallgattam himnuszát, emelve nimbuszát, ... ittam borát,

vagy épp a teáját, aszerint, mint hozta a helyi szokás, a véletlen,

----------------

vagy éppen az idő vétlen pillanata. De bárhogy is sodort, bárho-

va is vetett a sors, mindig idehaza volt a legjobb ... És persze igy

van ez ma is. És ezt azért is vallom itt hangosan, de mondhatom

vadon, mesélhetem bátran, akár halkan, és szerényen, bár a világ

változhat, de azon a tényen semmisem változtat, hogy ... magyar

vagy. És, ha kell akár ezerszer is elmondom, hogy szeresd a hont,

becsüld hazádat búsan, akár vígan. Hidd el az én szám nem hazu-

dik. S amint látod, inkább dadogok, mintsem néma vagyok. És, ha

kicsit is ismersz, megtisztelsz azzal, ha ezt itt most végig olvasod.

Istenvárás

Most, hogy advent közeledik, Istenvárás telepszik bolygónkra. Szokásunk szerint kitesszük a koszorút ajtónkra ... Házunkban eloltjuk a lámpát, meggyújtjuk a gyertyát és, mint mindig most is imát mond a család. De ez a mai várakozás valahogy más. Ez a megújhodás, ez a csodavárás, mintha kicsit visszafogottabb volna, elfogyott, minta csak elkóborolt volna a vérünkbe, a gé- ------------------------ nünkbe kódolt örökségünk, a mi nagy közös szeretet érzésünk, amit úgy is nevezünk, hogy hit. Ahogy a gránit tábláról az idő vihara lemarja a betűt, s annyira, hogy alig látható üzenete, de tartalma szerint tudjuk mi volt ráírva, csak hát tűnt vésete már nem úgy süt szemünkbe, mint annak előtte. És bár átjárja tes- tünket december szele, és az ember szíve tenger várakozással, ------------------------ van tele. S a szeme még mindig Betlehem felé néz, mint a gon- dos, és okos révész ladikja mélyén félig aggódva, félig bizakod- va néz át a túlsó partra. Csak hát a csendje éjén, ezer szárnyseb- zett kérész mered rá vizének tükrére. És a felszínén korántsem jár olyan bizton, és már ... nem is fog, mint annak idején járt el- szánt virtus hitével, és dús erényeivel a várva várt Jézus Krisztus.

Gyermekkori intelmek

Ma, így messze ötven éven túl, ha nem csap be az emlé-

kezet, ha nem halványul a képzelet, és pontosan sikerül

felidézni a lényeget; úgy mondta Csák esperes úr egyik

délután a májusi litánián. - Fiam jegyezd meg, ha hívő

létünk csillagközi, akkor az űrt Isten tölti ki. Isten ember

lényegünket tükrözi. Mert hiszen olyan a rendszer, hogy

-------------

hosszútávon csak az igaz ember nyer. És arra int az Úr,

úgy tanulj, hogy intelme szerint okulj. Hiszen, aki maga

körül lerombol mindent, az tagadja az Istent. Ezért, ha

a földi létedben azt szeretnéd, hogy sikeres ember légy,

akkor mindig törvénye szerint tégy. De tudd még, hogy

-------------

feldúlt eszed csak addig bolygasd, hogy végül lecsitult

szívedre hallgass! És csak akkor fogod megérteni a ha-

sonszőrű embereket, ha elfogadod, és, ha szeretni is tu-

dod őket. És soha ne fűtse szíved harag, s ha lehet, ne há-

borogj, és ne javítsd a világot, ... de te változz a világhoz.

Erzsi néném intelme

 Egy időben mindig engem küldött anyám vásárolni, merthogy a

testvérek közül én tudtam a legjobban számolni. Jól esett ezt tő-

le hallani, és én egy percig sem akartam ebben őt megcáfolni,

de mielőtt átléptem volna a küszöböt cetlire vetettem, hogy mit

kell a boltból veni. És mivelhogy a jó Isten nekem észt is adott

ezért a kapott pénzt, újból megszámoltam. Aztán a fúrott kútnál 

-----------------

megint megnéztem a fémérmeket, de nem volt az sem több, se 

kevesebb. Zsebembe csúsztattam őket, ... majd a szatyrot a nya-

kamba kaptam, és boldog elégedetten ugráltam a slipper fák kö-

zött. Igen ám, de mire én a sínek közt Jakabó Erzsi nénémhez

értem, ott a bolt előtt, már jócskán hibádzott a fizetőeszköz. Sír-

va raktam le a pultra az összecsömöszölt cetlit, és a megmaradt 

-----------------

forintokat. Amikről Erzsi néném ugyan így azt állapította meg,

hogy ez bíz, jócskán hibádzik. Pontosan emlékszem, hogy Pető-

fitől kellett idéznem, nevesen elmondatta velem a  ”Megy a ju-

hász szamáron, földig ér a lába” Néném verselés közben nagyo-

kat nevetett, annyira, hogy a végéhez érve már én is nevettem. 

-----------------

Majd vigaszképpen, egy zacskó kandics-cukrot, és egy szagos

flóra szappant adott. Lelkemre kötötte még, hogy caola helyett

ezzel mossam okos fejemet, s az összegyűrt cetlivel együtt sza-

tyorba pakolta a felírtakat. - Aztán erről egy kukkot se szólj az

anyádnak! És ezután mindig boldognak, és vidámnak lássalak.

A remény

A szeretet Jézusa márciusa óta elköltözött. Azóta a hanyathom-

lok eltávozott Krisztus háta mögött az itt hagyott tereken, síko-

kon, hegyeken ... gyilkos köd hömpölyög. Ahogy jött, úgy el is

ment a Názáreti küldött, s az ijedt hívők közt szétszórta magvát

a rettegés. A védtelen élők szájára maszkot kötött a félelem. Ma

----------------

csak dadog a szív, krákog az elfojtott torok, és a nagy élni aka-

rás levegőért kapkod. Lemondott rólunk az Isten. Az erdőn fenn 

a fák, s a bokrok közt, gonosz kísértet mocorog, és azt susogja,

hogy a várva várt mikulás vírusos beteg, és most már az is bizo-

nyos, hogy nem hoz ajándékot az idén. Nincsenek hívők a misén.

----------------

Üresek lettek a templomok, ott ásítanak a hideg padsorok. Bent

a falak közt a szösz semmibe bámulnak a suta szent szobrok bu-

ta szemei, és már adventi koszorú sem ékesíti a betlehemi ígéret

oltárait. A szeretet jászla lassan kihűl, és már csak a remény álma

maradt meg kegyül. A remény, hogy szegény Szűz Mária újra szül.

A vén ingaóra

 Meghibbant a tények hóbókos tudója, olyannyira, mint szobám

falán a vén ingaóra, mely tétova tűnődve meg- megáll. Így jár ré-

szeg, így ketyeg régóta az öreg szerkezet. S nem túl izgatott hisz

tudja, hogy elfáradt patinás rugója. Persze az lenne a furcsa, ha

kibúvót keresne hetven év bűnére, mert hisz mindent összevet-

ve ennyi ideje van felhúzva naponta lánca, és öreg srófja. Így va-

------------------

gyok ezzel én is vén koromra, itt bent, ilyen kusza és szent össze-

vissza. S hát eszerint érzem én is valómat, úgy élem meg a mát,

s a múltat, akárcsak itt ez a részeg, és téveteg ingaóra. Szürke ho-

mályba vesztek, megfakultak az emlékek. De bíz friss reggeleken,

olyan valón kopognak ajtómon, ... mint pálinkára a szomszédom.

Annak dacára, hogy régről jönnek a karácsonyok, s a rájuk rakott

------------------

díszek és az angyali ének. Messziről köszön a templom harang

hangja, az öröm, s a halleluja. A tél fagya, s a kósza szél hordta

hóbucka, úgy simul bent emlékeimben, mint a hű kutya gazdája

ölében. És olyan is van hogy lábamhoz térdelnek a pára telt reg-

gelek, s a kába éjszakába nyúló hancúrozások. Tanár úr a gyerek

azért nem ment tegnap iskolába, mert elkopott a csizma talpa. S

------------------

így öregen szólnak rám Bercelen a füttyös vonatok, És a Svéd vö-

röskeresztől, s a katolikus egylettől kapott amerikás csomagok.

Máig sem tudom, hogy mért voltak méretemtől nagyobbak a ka-

bátok, a nadrágok, csak azt hogy, nekem mindig ilyen jutott. Itt

van fejemben még a tisztelendő úr eldugott mise bora, számban

van íze, ami nem volt lőre, s én bódulásig ittam belőle. Másnap-

-----------------

ra még a Sajó kutyánk is berúgott tőle. Itt zsongnak fejemben a

csínytevések, a remények, a hátha nem érnek tetten gondolatok.

Boldog bódulatok, száz, meg száz gyermek fondorlatok. Aztán a

serdülő kori, késő esti csillagos ég. és a Tisza parti tücsök zenék.

Téglagyári bálok, a tangóharmonika hangja, a lányok kacaja, s a

hajuk illata. Összeforrt testek, táncok, felhevült lelkek, románcok.

------------------

Megannyi csoda, hisz az élet víg történetekkel van tele. Az élet

kincs, minek oly sok titka, és rejtett csínja-bínja van. Ámbár az

is lehet, hogy nincs, és nem is volt soha. Hogy mindezt csak ál-

modtam, részeg fejjel kitaláltam. Bizonyára kicsit meg is hibban-

tam tőle, és olyannyira, mint itt szobámban ez az öreg ingaóra,

mely tétova meg- megáll. És csak néz maga elé, eltűnődik hosz-

szan, majd, lendülettel moccan, ugrik, mint tette azt ifjúkorban.

Mese a fecskékről

A Tisza mederben egyik nap egyszer csak azt kezdték csivitelni a

parti fecskék, minő ellentétben velük, egy fecske gyilkos lett közü-

lük. Aztán a csicsergő fecskerajok a partot körül kerengve végig

fecsegték ezt a kokonok pletyka dolgot. Hisz köztudott, ha a fecs-

ke röpül, más bajának örül. A pletykaéhes népnek mesélve nagy

--------------

csicsergés közepette hozzá tették még, ez még nem pontos érte-

sülés, ez még nem bizonyosság. Aztán hónapokon át a jogi pro-

cedúrák kapcsán az okos fecskeintézmények nagy sokára meg is

hozták az ítéletet, végül is lőn bizonyosság. A fecskebíróság úgy

döntött, hogy azon a vadon tragikus napon, ott fenn a fecske szir-

--------------

teken, az eset kölcsönös önvédelem, ösztönös, és hirtelen felin-

dultdultságból esett. Logikus érvelés nem? A taláros nagytisztele

tűek, úgy rendezték a dolgot el, ha van áldozat, akkor bűnösnek

is lenni kell. De közben ahogy az lenni szokott a pletyka, pletykát

szült, és a sok "jól" értesült a saját galádságával szembesült. Ma

már könnyű átlátni a fecskeködön. De te, mint perben fogott csa-

--------------

ládtag, akkoron, mit mondtál volna annak, kinek van Istene, paj-

zsa, és jó kardja, amivel az intim körön belül a család becsületét

ebül óvja. Mit mondtál volna, neki kinek nincs vivni, sem titkolni,

sem nem szégyellni valója? Mit, azt, hogy értem az elkövetett tett

súlyát, átérzem következménye búját. Tudom barátom, és persze

--------------

belátom? De mit is kellett volna akkoron belátnom?  ... És, ha ma,

messze a pörön túl, ha az eset ma özön érdekelne is valakit, akkor

bizony azt mondanám párás szemmel, hogy hálás neked a szere-

tő érdeklődésedért, az én fecskecsaládom. Köszönöm, jó volt látni

téged, és nagy öröm volt találkozni veled ... kedves fecskebarátom.

Fogd a kezem Uram!

Az a tiszted Uram, hogy ítélkezz, és ennek okán mondd meg,

nekem, hogy én is tudjam, mit, s hogyan tegyek? Hisz te sza-

bod itt a törvényt. Te választod köztünk szét ürüm a bűnt, és

külön az erényt. Tűnt életünk őreként szortírozod, hogy ki a

jó, és ki a gaz. És mert te vagy a főnök, segíts kiigazodni dol-

------------------

gaidban. Tovább megyek add, hogy szabad legyek, Olyan sza-

bad Uram, mint a méhek gyűjtve a mézet, ... és engedd, hogy

szívemnek gyújtva mécset, higgyek benned. Add a számba a

szót, juttas fejembe jót, hogy magamnak, s másoknak ekként

szóljak, és igazat beszéljek. Segíts, mert nélküled néma, olyan 

------------------

elesett béna vagyok dúltan, mint mikor járni, beszélni, írni ta-

nultam. Persze tudd azt is, ha velem vagy, ha segítsz, már nem

is kell, hogy szálljak, csak engedd, hogy az öröm útján járjak.

De aztán jól jelöld ki ám az utam, erősen fogd a kezem, és így

vezess engem Uram! És majd szólj rám, ha vétlen göröngybe

------------------

botoltan koromkodnék, ha bandzsán elcsámborognék. Figyelj

a strázsán, okosan, óvón legyél felettem őrszem, hogy a bűnt,

a rosszat, mi gyarlón foghat, és e földi tarlón belém kapaszkod-

hat, hogy én azokat messze elkerüljem. Arra kérlek Uram, hogy

így légy velem az újabb földi létem okán, mert ezt, ami már el-

égett, ami vén, és múlóban van, én bizony jócskán elrontottam.

Azt mesélje el kend

- Azt mesélje el kend, hogy is vót az ott a strázsán.

- Hát az úgy vót hajják, hogy az egyik szavam a má-

sikba ne őccsem, hogy én vótam az őrszem. Ahogy

ott fel-le járkálok, valamit hallok. Na, ne mán! Mind-

két fülemmel erősen neszeltem ám. Hát, ott mósta-

tott a setétben valaki a nagy orosz télben. És hogy,

--------------

hogynem, éppen a parancsnok vót. Kiáltok neki ren-

desen, mert én soha nem is féltem, se magam árnyé-

kátul, se mástul. Állj, mert lövök! Aztán rögtön csőre

is töltöttem fegyverem. - Ne köpködj itt nekem ilyen

szavakat. - Hát mit csináljak, hallgassak. De még ille-

delmesen megkérdeztem. - Maga az tábornok Úr? Az

--------------

meg csak úgy félvállrul így szólt. - Naná! Mert, hogy

valamikor Ü is, mint mi itt mind jó, nyakas paraszt le-

gény vót ... Közel lépett, és hát, átnyújtotta kulacsát.

És nem teát ittam, de nem ám, hanem igazi szabolcsi

szilvapálinkát. - Az árgyélusát, igazán jó vót hallgatni

ezt a kedves történetet. Érzem a számba az ízét. - Na

--------------

várjanak mán kicsinykét, mert a két tehénke előtt mán

csak ízék van a jászolban. - Hajja, kendnek meg tátva

maradt szája, szólt rá szomszédjára Pista bá. - Tudok

róla, én hagytam tátva. - Igen ám, de kezében meg be-

aludt a pipája. Na, de, addig is folytasd te János. Azt

meséld el, hogy a Bryanski erdőbe, hogy égett le, szin-

--------------

te a szemetek láttára az egész város. - Hát ez legalább

olyan érdekes történet, mint a Pista báé. Azon a regge-

len éppen málé volt sült szalonnával, én meg kinéztem

az ablakon. Kölyökoromban így folyt a szó TV, és rádió

híján téli vasárnap délután az istálló meleg ... párazugá-

ban, a kékbe kavargó, égbe szálló pipafüstök fodrában.

Nép ítélet

 Négyet ütött éppen a torony órája, mikor a faluba

egy légy rászállott a bíró orrára. Micsoda dolog ez!

Összve es gyűltek az falusiak. Oszt azon vótak, hogy

ítéletet hozzanak rögvest a légy és a bíró dolgába.

---------------

Az alvégiek úgy gondolták, üssék agyon, ellenve-

tésből a felvégiek meg azt javasolták, akasszák föl.

Közülük is egy különöst azon szorgoskodott, hogy

fel kéne vinni a toronyházba oszt onnan lelökni.

---------------

Egyesek abba se tudtak dönteni, hogy a bírót vagy

a legyet. Aztán vót, ki úgy vélekedett, mindeniket.

Végül egy, de csak egyetlen egy voks többséggel

a falubéliek úgy végeztek, hogy lökjék le a legyet.

---------------

Mert ily módon az besta légy bizton meghal. Úgy es

csináltak, felvitték oszt azon mód lelökték. De a légy

rafinált, hát nem elszállt. Hiszitek-e a szót, de így vót.

A légy elrepült, és még máig is él, ha meg nem hótt. 

Álmatlan éjszakák

 A múlt erdején át vezet embernemzedékek útja. Alvászavarom-

ban, ezeréves emlékek néznek rám vissza. Nem mondanám, ha

nem így lenne, de még azt se, hogy repdesek örömömben. És,

ha megfeszülők se tudom mi a titka, és azt se, hogy mért pont

engem kísértenek. Ők főként hajnaltájt, az éjszaka homályán át

---------------

jönnek. De igaz valójukban túlról, messze odaátról, ... és régről.

Szinte névről ismerem, megszólítom őket; gyerekeket, férfiakat,

nőket. És az is érdekes, hogy meg vagyok tisztelve általuk. Igen,

mert kedves vendégek ők, szomszédok, testvérek, rokonok. Min-

dig csendesek, békések, és, ha kérdeznek, válaszolok. Amikor ők

---------------

mesélnek, én hallgatok. Csendesen beszélgetünk, ők a rég múlt-

ról, én meg a tegnap dolgairól, mindennapi eseményekről, ter-

vekről, álmokról, egy kicsit a jövőről, és mindenről mi keserít, mi

vidít. És ők mindezt elhiszik, sőt együtt éreznek, és drukkolnak ne-

kem. Mi több türelmesen megvárják míg kint félálomban elszívok

---------------

egy cigit. Visszamegyek, lámpát oltok, elfoglalom a kanapét, mon-

dom tovább a szót, a mesét, ők is a magukét. Így megy ez reggelig, 

mígnem fény szüremlik az ablakon át, bevilágítja a szobát. Most 

már aludnék, mert az ágy, az álomszuszék vágy tartana még, csak

hát nincs tovább, a derengő vasvilág rám kiált. Ébresztő jó barát!

Hozzátok szólok

Hozzátok szólok kedves testvéreim, ti hív részeim, kik imáitok

közben hozzám hajoltok, tisztán hallhatjátok szív dobbanása-

im. Az én frekvencia hullámaim öröm üzeneteket küld tinéktek.

Sokaknak kik szeretnek, kik imádnak, azoknak az Isten az Ő 

testámentumomban azt is jelzi, ott olvashatják, hogy én vagyok 

-------------

minden idők letéteményese, a jelennek, és a jövendőnek egyet-

len megváltó része. Láthatják a dekrétumban, hogy minden ke-

gyelmemből élő eleven engem kell hogy kövessen, ha azt várja

-------------

tőlem, hogy viszont szeressem. Isten azt akarja, hogy eljövete

lemre minden hajlékban béke gyertya égjen, harangok hangja

szóljon messzi földeken, … mikor én tihozzátok megérkezem.

Örök élet

Nem tudom te hogy vagy ezzel barátom, de én magamnak

úgy magyarázom, hogy a rendezetlennek tűnő világban, eb-

ben a folytonos kölcsönhatásban, mi az embercsodák, mint-

ha örökkön volnánk ... És nem csak a lenti vak anyag sárga

homok szintig, de a fenti csillagokig, ami hűl vagy izzik, mi,

mint követendő minta, és a legfőbb értelem, mindenben ott

---------------

vagyunk. Néha azt érzem, hogy a nagy villanás, az ősrobba-

nás pillanata bent van, itt lobban a szívemben. Spiritiszta el-

mémmel mondom, és tiszta értelmemmel vallom, hogy a na-

pi gondon túl, mikor ha magamra ébredek, én újra élek ezer-

szer ezer évet. Igen, hiszen léteztem én már, és nem is egyszer,

túl a mezsgyén, s határán innen, s még ezerszer fogok is. Hisz

---------------

nincs elmúlás, mert halál sincs, csak az örök kincs, a megúju-

lás, az örökélet létezik délibáb innen a mindenségnek. Bizony

így van ez hitetlen barátom! És az is nagyon fontos, és fölöt-

tébb lényeges túl mágiákon, apályon át özön dagályon, s ha-

bos tenger áron, és a folyton cikázó energiákon, hogy a maga

zavarában szívének önnön zajában az ember Istenre találjon.

Az istentelen székely

Az istentelen székely úgy fejbe vágta Ó Kis Jánost, hogy az men-

ten meghótt. Mivelhogy meleg is vót, így rögvest el is kaparták a

népek. Mert osztán most mán vót, ahogy vót, nem lehetett mit

tenni. Igen ám, de a temetés után a bűnbe esettnek el kellett a

fiskálishoz menni … A ügyvéd csóválta is a fejét. - Oszt mondja

mán, legalább sajnálták szegényt? - Mán hogy es ne sajnáltuk

--------------------

vóna, mikor az a fejivel a falnak ment. Mondja kend, nem féli ma-

ga az Istent? Fejivel a falnak? Nekem itt kend ne hazudjék! - Meg-

mondom az őszintét tekintetes fiskális úr, higgye el nekem, ahogy

meglöktem a nyüvest, es az rögvest a falnak ment. - Hisz ezt mind

bizonyítani kell! Ki látta az esetet, miként is vót, … hogyan esett?

- Hiszen, ezt az egész falu látta. - Az egész falu, na és kik? - Hát

--------------------

mind, akik bejöttek a kocsmába. - Netovább Csuvas, mert ide ta-

nuk kellenek ... Legalább két ember, aki látta, miként esett. - No,

oszt ki látta? - Ahogy mondtam is vót az egész falu látta. Hiszi-e?

- Itt nem az számít, hogy én mit hiszek! Az nem ér semmit, az nem

elég! Ide nem tenger nép kell, hanem 2 ember, aki eljön a törvény

elé eskü alatt vallani. - Mán, hogy Ó Kis János a falnak neki ment?

--------------------

- Igen, hogy Ó Kis János a falnak ment? Nagyon is tudom bizonyí-

tani, mert olyan is van a listán. - Kicsoda? - Egyszer a Tót Jóska,

a komám, másodjára meg ott van ... Mózes Estván, a cimborám. -

Na végre! Maga ezt eddig mért nem mondta, hogy ezek látták?

Mán hogy es ne látták vóna, mikor ott álltak mellettem. - Csuvas,

a kend állítását be is kell bizonyítani! - Aztán eljönnek ezek az

--------------------

eskü alatt vallani? - Hát ehhez most én még nem tudok eléggé-

konyítani, de tessen mán elhinni, hogy el ... Eljön mindegyikük,

ha szólok nekiek, ezek es itt lesznek. - Akkor beírhatom tanúként

a nevük? - Tekintetes fiskális úr, tudna még várni velük? - Osztán

mért? - Mert élőbbüt még együtt meg es kellene, hogy beszéljük.

Intrika

 Ha épkézláb gondolataid vannak, akkor a tegnapok tovább

megmaradnak ... Ha meg bokros álmaid, de még jobb, ha

okos terveid, konkrét elképzeléseid is vannak, mert így na-

gyobb eséllyel indulsz neki a napnak. De, ha azzal törődsz,

hogy mit gondolnak rólad mások. akkor te, az általuk ácsolt 

-----------------

akasztófán lógsz! Mert mindig kifogsz olyan gonosz embert,

aki a szemedben következetesen, és galád mód hízeleg, de

egyébként bánt, és ezer váddal illet. Ez a hátad mögött árt,

és, ha hagyod, ha tűröd jáspis intrikáit, ez bíz, ahogy lehet,

amint alkalma kínálkozik, kirúgj alólad a neked szánt sámlit.