Istenvárás

Most, hogy advent közeledik, Istenvárás telepszik bolygónkra. Szokásunk szerint kitesszük a koszorút ajtónkra ... Házunkban eloltjuk a lámpát, meggyújtjuk a gyertyát és, mint mindig most is imát mond a család. De ez a mai várakozás valahogy más. Ez a megújhodás, ez a csodavárás, mintha kicsit visszafogottabb volna, elfogyott, minta csak elkóborolt volna a vérünkbe, a gé- ------------------------ nünkbe kódolt örökségünk, a mi nagy közös szeretet érzésünk, amit úgy is nevezünk, hogy hit. Ahogy a gránit tábláról az idő vihara lemarja a betűt, s annyira, hogy alig látható üzenete, de tartalma szerint tudjuk mi volt ráírva, csak hát tűnt vésete már nem úgy süt szemünkbe, mint annak előtte. És bár átjárja tes- tünket december szele, és az ember szíve tenger várakozással, ------------------------ van tele. S a szeme még mindig Betlehem felé néz, mint a gon- dos, és okos révész ladikja mélyén félig aggódva, félig bizakod- va néz át a túlsó partra. Csak hát a csendje éjén, ezer szárnyseb- zett kérész mered rá vizének tükrére. És a felszínén korántsem jár olyan bizton, és már ... nem is fog, mint annak idején járt el- szánt virtus hitével, és dús erényeivel a várva várt Jézus Krisztus.