Megbocsájtás

Ha  ártol, és, ha bántol is, hogy eltűnjenek lelked tájáról a  bűnje-

lek, és konok  homlokodról a  ráncok, én  neked mindig, mindent

megbocsájtok. Hányszor  van, hogy keresztet  ácsolsz nekem, és

oktalan vádolsz,  miközben  szemedből  özön könny  pereg. Van-

nak napok,  mikor neked sem  párban, sem külön, sincs mit vesz-

tened, és persze nekem sem.  Így aztán esküdt  ugyanazt akarjuk.

Majd másnap együtt, mindezt  bután megtagadjuk ... Van napok

mikor úgy vágyom, hogy  magadhoz közel engedj, máskor meg

--------

bennem  van az  ördög,  hogy én ne engedjek neked. Van, mikor

magad sem  leled, hogy hol a helyed, majd hirtelen megleled. És

az is  fondorlatos,  hogy  ami neked  fontos,  azt nekem meg kell

jegyeznem, és  szerinted  az is fortélyos dolog,  hogy én mindezt

rendre el is  felejtem.  Gyakran  azt remélem,  hogy hozzám jó le- 

szel, rendes, igaz, de sokszor galád vagy velem, és gaz. Mert úgy

van az Uram a házas-kapcsolatban,  hogy a társas intelmeket én

már régen megtanultam. Csak hát az általad megáldott vakcinát 

--------

te  még véletlen  sem  adod  gyógyító  adagban. Magyarán  szól-

va,  pontosabban  mondva,  ebben az adok-kapok ököljog ólban

másképp érintenek a dolgok, mint ahogy én azt  vélem, vagy ép-

pen hinni  remélem.  És hiába  imádkozom  hozzád,  semmi sem

változik. Mert  még  mindig úgy van,  hogyha nem  vigyázok, ak-

kor úgy levernek a generált gondok, mint az üvegpoharat a moz-

gást rosszul koordináló vakok. S, ha csapásodon járok szúrják tal-

pamat a törött szilánkok, és ezer káromlás ördöge szegődik hoz-

zám. És mikor  ha fájok te hiába dörögsz rám. Bocsáss meg gyar-

--------

ló fiadnak Uram! Hiszen te nagy, és tökéletes vagy, és támogató-

ja a  vitákban  virágzó  hozsannás  párkapcsolatoknak.  Uram, itt

mindennek helye, s rendje van. Hisz ott van a fa, és alatta Éva, és

rajta  az  alma,  meg a  jáspis, ... és  én  mindezt  látom  is,  de  jó

Uram hallgass meg engem is.  Ülj  le ide mellém, húzódj  ide hoz-

zám. Tessék itt a dohány, gyújt s rá, itt  a pipám! És cserében a te

lehajló jóságod fejében, én  Ádám elmesélem, momentán elmon-

dom  neked,  hogy  te is  megértsed  szépen, csendben, hogy mi

is  itt a  helyzet  ebben az  általad  régen nem látott édenkertben.

Régi, húsvéti történet

Kacskaringós  ám a grádics útja fel a Parnasszusra.  Hallgass meg,

ülj ide  mellém, elmesélem neked, milyen  szálak vezetnek a múlt-

ba!  Az  Úr 1929-ik   évében a  Nyírvidék  tudósítója azt írja, hogy

Bercelen  Húsvét  hétfőjén  lévén  a  Tisza  berekben   már barkák

nyíltak,  mikor is  anno,  kihunytak a  kandalló  tüzek, a férfinépek,

és a szüzek,  meg a fehér  cselédek  szájából  templomének szállt

az égnek.  Azon a  szomorú napon  átellenben bizony kapatos ko-

mák igencsak  nótáztak az ördög templomában. Krisztus szent se-

-------

bére  ittak a  Hangya kocsmában.  Nevesen, az   Angyal család né-

hány tagja.  A borissza Antal, meg öccse István, és a velük egy vér

Tamás testvér, és  még  többen  mások,  rokonok, sógorok, kenye-

res pajtások. Akkor  ott  Bakosi Béla János  helybéli hentes,-és mé-

száros pisztolyt rántott.  Mert a fent nevezett  testvérek egy másik

helybéli hentesnek adták el a sertést.  Ő eddig tűrte  a  sértést, de

mert elveszett a  haszna ő, ezt itt  és most a helyszínen meg-bosz-

szulja. - Az ég  szerelmére  én  ebben nem  vagyok sáros, szólt ká-

-------

romkodva Iváncsó  János, kinek  szerencséjére legyen mondva a

pisztolygolyó a feje felett fúródott a falba. Persze senki sem várt

támadásra, és a lövés olyan nagy hangot adott, hogy a templom-

ban a  tisztelendő  úrba a  szó  belefagyott. Abba is hagyta a szó-

széken a beszédet, és élén a népnek, átment a kocsmába. A hen-

tes talán a hirtelen megnövekedett bámészkodók láttán, vagy tán

a saját büszkesége okán néhányszor belelőtt a plafonba. Végül is

a pap nyugtatta le a kedélyeket, mert arra ocsúdott fel a nép, ami

-------

szinte  huszáros bravúr volt, nevesen, hogy a tisztelendő úr előbb

rászólt Bakosira, majd karját  elkapva kezéből a Frommer-pisztolyt

kicsavarta.  Ekkorra  a hentes  már  szinte  remegett, majd később,

mint a colostok  össze is  esett. A  nagydarab  hentes elájult. A mi-

séről kivonult sokaság pedig  csak ámult. Uram, oltalmazz! Bizony

különös nap volt ez  Bercelen.  Ebből kifolyólag voltak ott többen

olyanok, kik  kereszteket  hánytak  magukra,  és voltak olyanok is,

akik  sírtak.  Az  nap,  1929.   április  elsejét,  Húsvét  hétfőjét  írtak.

Köszöntő a közelgő gyermeknapra

Kedves ifjúság köszöntelek titeket! A többre törekvő jóság,

a romlatlanság van tibennetek, miként a becsület, és a világ-

jobbító szándék. Ott csörgedeznek bent ereitekben egyként,

mint Isten ajándék. Úgy nevezik őket, hogy remény, képze-

let, tett, erény, és akarat. Ezek, akárcsak a játékkedv mind 

--------------------

belőletek fakadnak. Ha jól emlékszem első nagy esküvésem

a tízparancsolat jegyében a templom falai közt történt. Majd

tisztelve a törvényt a rákövetkező hét vasárnapján boldog

ifjúként az iskola udvarán a fogadkozásom bizonyítékaként

nyakamba kötötték a tisztesség kék nyakkendőjét ... Ettől

kezdve e két eskü szellemében igyekeztem fogadalmaim-

--------------------

nak eleget tenni. Eszerint élni, cselekedni ebben a félig Is-

ten hű, félig anyagelvű világban ... Persze ma sem könnyű

gyermeknek lenni, rájönni a rendszer logikájára, rádöbben-

ni ellentmondásaira. És ezeket tudva úgy igazodni ügyesen

a trendhez, az örökölt panelekhez, hogy a mérce, az etalon

az elődökhöz mérten legalább egyazon legyen, és minden-

--------------------

képpen jobb emberré tegyen. Különben feleslegesek a ki-

jelölt célállomások, az eskük, a fogadkozások. Kedves gye-

rekek, diákok, ifjú titánok! Sikeretekhez kívánok nektek fia-

talos lendületet, fáradhatatlan erőt, és töretlen hitet, és kí-

vánok még ép, és tiszta elmét, hogy jól lássátok az utat, to-

vábbá szívós, hibátlan eszmét, mely a helyes irányba mutat.

Furcsán érzem magam

Vannak napok, … most már egyre többször, hogy a tükör furcsa

dolgokat mutat. Mikor  hazaérkezem  dagadt  kezem, szemem

duzzadt, és  olyan piros, mint az  angóra nyúlnak.  Sokszor úgy

gondolom  nem  én  vagyok  az, akit  a  tükörben  látok.  Azzal 

csapom  be  magam,  ha  alszom  rá  egyet,  reggelre  egészen 

másképp  leszek.  Lehet,  hogy  olyan  önálltatás  ez,  mint a

csaláncsípés a köszvényesnek, hisz  egy heveny kezelés csak a

tünetet szűnteti meg. Attól még nem gyógyul meg a beteg, ha

néhány napra lemond a húsevésről. Aki szédül, annak bizony ki

kell szállni a ringlispílből. Bőrig ázom mostanában, bár bokáig ér

viharkabátom. Megfagy bennem a vér, a lélek, és már a meleg 

kályhánál  is  fázom,  Félek ...  Napok  óta  rosszakat  álmodom. 

Vergődve ágra, ébredve napvilágra kábán, és borongva szól rám

a falióra. Árnyam  vagyok, fáradt,  kedvtelen. Nem zavaros, de

friss forrásból, tiszta pohárból szeretnék inni. A  holnapban, és 

magamban akarok hinni nagyon és szertelen. Tudni szeretném

végre, hogy  mi  a rossznyavalya  történik  mostanában  velem!

Nincs mit tenni

Vannak napok, mikor már érkeznek a jelek.  De mik ezek az eddig

nem ismert  ingerek, s mik gerjesztik? Rejtelmek csupa sejtelmek.

Néha alig érzékelhetők, épphogy hívogatók, és  nem sértők, vagy

tolakodók. Például sajog egy rég behegedt sebed.  Aztán  párjául

ott, ahol egyszer beverted, nyíllal a  térded,  és még nem nagyon, 

-----

de fájni kezd.  Más napokon  meg, bár azelőtt nem szokott, haso-

gat a  fejed, és  ez delejes  karikákat  mágnesez  a  szemed elé, és 

romlik az érzékelés,  hamis a látás.  És bár feszít az akarás, de a fáj 

mozgás,  mert  már  annyi  más,  idegen  anyag  mozog ereidben. 

Persze  kit  érdekel,  hisz menni, s tenni kell, és hinni a zsolozsmás 

-----

igékben. Igen, hiszen neked  tennivalód,  sőt szolgálatod, mi több

küldetésed van.  Úgyhogy ne  gondolkodj, ne fondorkodj, te csak 

tedd dolgod!  És tudd,  hogy a jelek, az  üzenetek az  Úrtól érkez-

nek. Ezért  és   emiatt  ne  emészd  magad, te  csak  bízzál az  Úr-

ban! Mert Ő veled kapcsolatban a  többit majd elvégzi  magában.

Szatyrokkal teli szatyor . . .

 Ha te egy igaz magyar gazdaasszony vagy, akkor gyűjtöd a nylon

szatyrot, mert az csoda rossz dolog, ha a  műanyag szatyor kifogy.

Ugyanakkor a  szatyorba  újabb szatyrot pakolj, és azt jól tömd ki.

Erre mindig figyelj oda, ha mész vásárolni valahova. Arra  ügyelj,

hogy ne  szakadjon ki.  Mert  ugye  sosem lehet tudni. Aztán még

az is lehet, hogy meg fognak szólni emiatt. Hát ne hagyd magad!

Különösen  akkor  ne,  ha  már  te magad is egy vén szatyor vagy.

Párbeszéd az Úrral

Uram, te igazságosnak tartod magad, hibátlannak, de koránt sem

vagy az.  Hiszen Ábel  öcsém  csupán  egy semmi hitvány bárányt 

áldozott neked engesztelésedért  cserébe. Miközben én hegyeket 

mozgattam  meg érte.  Már megbocsáss,  mért kedvesebb neked

az  öcs,  mint  a  báty? Hisz  mi egyként járultunk tehozzád. Uram, 

-----

sok káromlásom a  csillagokba szállt,  túl kék eged rácsain, túl bár-

min.  Mióta ezt  tetted  velem nekem  lidércesek lettek álmaim. Ez 

a gyalázat égbe  kiált! Mi  történt  veled,  tán  elfeledted a magad 

szabta szabályt?  Mért csak Ábel öcsémhez vagy jó? Hisz ez a léha 

állattartó nem méltó tehozzád. Te igazán  tudod,  hogy én nem va-

-----

gyok gyáva, és azt is, hogy több, és  erősebb vagyok nála. Ne kelj 

hát ellenem Uram!  Inkább javítsad ki tévedésedet! Mert, ha nem, 

akkor hát még ma a pokolra jut ez a  te nyájat őrző hitvány embe-

red. Tüzes vassal égesd  homlokomra  földönfutó jeled, hogy tud-

ják, hogy látva  lássák a  népek a te mélyen megsértett önérzeted.

Ábránd

Volt egyszer egy hiú, dacos kisfiú, aki sárkányt bíz csak álmában

látott. De, mert a duplán sorsa vert nem csak olvasott, de kóbor-

lása során  hallott is róla, azt  gondolta bután, hogy bízhat a cso-

dákban.  Így történhetett  meg,  hogy ez a mesebeli fenegyerek

nem  egyszer, de ezerszer  neki vágott, hogy legyőzze a gonosz-

------

ságtól  terhes  világot. Ment csak, mendegélt  a vakhittel megál-

dott, de úgy, olyan bátran az istenadta, vigasztalan árva, mintha

ő maga teljesen hibátlan volna. Így aztán, másokat okolva, elma-

radt a várva várt csoda. S, mert az álmatag nem csak gazdag, de

hős is akart  lenni, így  lázadása  árát most  neki  kell megfizetni.