Megbocsájtás

Ha  ártol, és, ha bántol is, hogy eltűnjenek lelked tájáról a  bűnje-

lek, és konok  homlokodról a  ráncok, én  neked mindig, mindent

megbocsájtok. Hányszor  van, hogy keresztet  ácsolsz nekem, és

oktalan vádolsz,  miközben  szemedből  özön könny  pereg. Van-

nak napok,  mikor neked sem  párban, sem külön, sincs mit vesz-

tened, és persze nekem sem.  Így aztán esküdt  ugyanazt akarjuk.

Majd másnap együtt, mindezt  bután megtagadjuk ... Van napok

mikor úgy vágyom, hogy  magadhoz közel engedj, máskor meg

--------

bennem  van az  ördög,  hogy én ne engedjek neked. Van, mikor

magad sem  leled, hogy hol a helyed, majd hirtelen megleled. És

az is  fondorlatos,  hogy  ami neked  fontos,  azt nekem meg kell

jegyeznem, és  szerinted  az is fortélyos dolog,  hogy én mindezt

rendre el is  felejtem.  Gyakran  azt remélem,  hogy hozzám jó le- 

szel, rendes, igaz, de sokszor galád vagy velem, és gaz. Mert úgy

van az Uram a házas-kapcsolatban,  hogy a társas intelmeket én

már régen megtanultam. Csak hát az általad megáldott vakcinát 

--------

te  még véletlen  sem  adod  gyógyító  adagban. Magyarán  szól-

va,  pontosabban  mondva,  ebben az adok-kapok ököljog ólban

másképp érintenek a dolgok, mint ahogy én azt  vélem, vagy ép-

pen hinni  remélem.  És hiába  imádkozom  hozzád,  semmi sem

változik. Mert  még  mindig úgy van,  hogyha nem  vigyázok, ak-

kor úgy levernek a generált gondok, mint az üvegpoharat a moz-

gást rosszul koordináló vakok. S, ha csapásodon járok szúrják tal-

pamat a törött szilánkok, és ezer káromlás ördöge szegődik hoz-

zám. És mikor  ha fájok te hiába dörögsz rám. Bocsáss meg gyar-

--------

ló fiadnak Uram! Hiszen te nagy, és tökéletes vagy, és támogató-

ja a  vitákban  virágzó  hozsannás  párkapcsolatoknak.  Uram, itt

mindennek helye, s rendje van. Hisz ott van a fa, és alatta Éva, és

rajta  az  alma,  meg a  jáspis, ... és  én  mindezt  látom  is,  de  jó

Uram hallgass meg engem is.  Ülj  le ide mellém, húzódj  ide hoz-

zám. Tessék itt a dohány, gyújt s rá, itt  a pipám! És cserében a te

lehajló jóságod fejében, én  Ádám elmesélem, momentán elmon-

dom  neked,  hogy  te is  megértsed  szépen, csendben, hogy mi

is  itt a  helyzet  ebben az  általad  régen nem látott édenkertben.