Karácsonyi gondolatok

Miként a betlehemi csillagfény jó iránymutató, akként
karácsonyra legyen minden kimondott emberi szó
tiszta, és mind a szeretet forrása. Lett légyen minden
szándék igaz szívből jövő ajándék, és tett is, jó keresz-
tény cselekedet. Így szó, tett, s szándék csak is az Úr
akarata szerint legyen szeretet kovásza léleknek, s

tápláló kenyere a testnek. És, ha csak foszlánya, és ha

kimérten is, ha még szűken is netán, akkor se vesszen

kárba egyetlen morzsája sem a mának asztalán.

Keresztény testvérek, mint annak idején, úgy ma is 

rajtunk múlik, hol vajúdik Mária, és hol aluszik az

Ő gyógyírt adó, jó hírt hozó, megváltó fia. Csupán Ő

áraszt itt minékünk bőséget, s ad köztünk vigaszt

mai tetők alatt. Ilyetén, karácsony ünnepén a lelkek-

ben a szeretet zöldje körül legyen áhítat mindben,

aki általa üdvözül.  Bár Ő még csak síró legényke,

rívó anya mellett, olyan törékeny, olyan védtelen

szegényke. Segítsetek hát emberek, adjatok meleg

szállást neki, ne szenvedjen kínt, ne fázzon odakint

állatok óljában. Legyen Ő, a mi szívünk házában

télvíz idején, és az eljövő időknek, minden órájában.

Hiszen az Úr küldötte érettünk majdan csodát teszen,

sebzett szívvel, és elárultan is végettünk megváltónk

leszen. Szeressétek hát Őt, az Úr nekünk szánt

áldozatát, fogadjátok be a szeretet házaló koldusát. Jó

keresztény, ha a szentek ösvényén szakadt lett saruja

ennek, testén ruhája tépett, ha a megfáradt házadhoz ér,

mikor, ha kopogtat testvér, ... hagyd csak hátra minden

dolgodat. Te az Úrtól jövőt nagy szeretettel, tárt szívvel,

nyitott retesszel fogadd Őt, a hozzád messzi útról érkezőt.

Sajó kutyánk emlékére

Őszinte kapocs kötött minket össze. Testvérek voltunk szinte, én vágytam, ő
bolondult utánam. Esténként együtt feküdtünk az ágyban. Tél lévén élvezte a
benti meleget. Tamás papától kaptam is miatta eleget. Többször kikelt magából.
Ennek a büdös ebnek semmi helye a házban! Káromkodott, bajuszát rágta.
Meglásd Roza, ebből a rosszvér gyermekből semmirekellő kutyapecér lesz.
Mama nevetett. Sajó, ül! Erre tanítottam meg először. Huncut szeméből me-

legség áradt. Sajó, fut! És futottunk együtt. Hogy ez a rosszcsont miket tud,
és a bolondozásra is van hajlama, dicsérte mama. Sajnos, és vesztére, egyik
este pajkos kedvében, mikor már aludtam, őkelme suttyomban befészkelte
magát a ruhás szekrénybe. Nyitva volt éppen, bebújt a résen, mama meg vét-
len bezárta. Reggelre csúnya dolgot művelt a bestia. Merő olyan lett a tiszta
terítő, a vasalt lepedő és mindennemű ruha. Evégett nagymama nem enged

te be többet a házba. Nála is betelt a pohár. Alávaló betyár lett eb, és idomár.
Kivert kutyák lettünk, Sajókám! Nagy szemeket meresztett rám. Behúzta fülét,
farkát.  Szegény,  fázott, melegre vágyott. Papa a pajtában hercegi ólat készített

neki, és naponta többször kapott enni. Néhány hónap, és keze alatt válogatós

lett a kebelbeli kuvasz. És olyannyira ravasz, hogy amikor a berceli harang

elütötte a delet, a tejet ugyan megitta a gaz, de otthagyta a csupasz kenyeret.

Ritka vendégei a földnek

Átutazó vendégei a földnek megérkezünk meztelen. Természetesen nagy
dolgokra vagyunk hivatottak. Így szárnyra kapunk mind, majd legtöbben,
mint vergődő kérészek örvényben, hirtelen eltűnünk a semmi sűrűjében.
Pedig voltaképp Isten képmásai lennénk. Amíg teremtő kísértet járja át
karunk, szívünk, agyunk, addig alkotunk. Nyilván azzal áltatjuk magunk,

hogy valamit tán hátra hagyunk. De bizony eleddig nagyon keveseknek ada-
tott meg közülünk e földi tájon, hogy Isten nyomában járjon. Dicsőség, és tisz-
telet nékik mindnek, kiknek olyannyira erős volt szíve, és mégoly veretes hite
saruja, hogy a kiválasztottak csapását, a legfőbb Ura lábnyomát járta. Sok
emberöltő telik, míg közülünk egy ilyen megszületik. És bár Ő ezerrel tudja,

csodálják, ellátják sok földi jóval, emelik tettel, dicsérik szóval, de mindig jön-
nek Júdások, kik elárulják csókkal. És mindig lesz mondvacsinált ok, és lesz-
nek hozzá rafinált Pilátusok, hatalmat szolgáló senkik, kik kezüket mossák, az-
tán odadobják koncnak, de még keresztet is kap koloncnak. És bizony alig van
köztünk Simon névvel jelölt szelíd, ki magába dőlt hitvány korbácsoltat segít. 

Legtöbben csak nézik, ahogy az nyögve cipekedik, de úgy is büntethetik, hogy
házi őrizetbe teszik, vagy izzó vastrónon őt elégetik, talán fejét veszik, netán
keresztre feszítik. Mert bíz voltak ám itt Keresztelő Szent Jánosok mindig,
és még lesznek is Dózsák, meg Jézus Krisztusok, és utánuk jövő igehirdető
apostolok. Ők azok a kiváltságosok, akik lázadnak, kik hegyeket mozgatnak,

jövőbe látnak, fényt gyújtanak, utat mutatnak. Ti velünk egy meztelen
született átutazó vendégek titkos fényt, kincset hoztatok nekünk, kicsiknek.
Hős talányok, konok dacosok, hozzánk mérten, ti valóban Isten-képmásai
voltatok. Őrizze tetteiteket a kollektív emlékezet, nevetek legyen szent, és
kőbevésett. Ne vesszetek el az éjben, mint mi itt mind a semmi sűrűjében.

A tudás

Hogy kellő időben megfoganjon benned az érték, és időtlen
legyen a mércéd, már kora gyermekként beléd verték a
leckét. A vesszőzés pedig azért van, hogy az élet nagy viha-
raiban el ne tévedj fiam. Azért, hogy tisztán láss, és majdan
elkerüld a botlást. Tudd, az Isten teremtette rendet, misze-
rint nincs nagyobb kincs, mint a hit, a remény és a szeretet!

Számodra ezeknél nincs semmi, de semmi, ami fontosabb,

mert … Hit nélkül csak ténferegsz, és tengsz, mint az állat.

Remény híján meg vak vagy, és nincs előtted távlat. Szere-

tet híján pedig, olyan magara maradt vagy, mint a bilincsbe

vert rab. Hála eleinknek, mindnek; okos tanítóknak, jó papok-

nak, szerető szülőknek, és rokonoknak, kik olyan, mintákat

adtak át, miket felnőttként még tovább táplált a tapasztalás.
Isten kegyelméből megéltem hetven évet, ennek okán úgy
érzem, hogy a bevésett értékrendhez képest az élt, és a re-
mélt idő is fontos nagyon, de az egészség is kimondhatatlan
vagyon. És bizony ma már azt is tudom, hogy felebarátaimon
csak akkor segítek, ha szelíd, és bölcs tudásból merítek.