Barátok, rokonok

Barátok, rokonok, internetes szomszédok! Még nem
tudom meddig, de egy ideig nem leszek elérhető kö-
zelben. Addig is, amíg lelkem szépül, testem felépül,
elköszönök tőletek, ... remélem, nem végleg. Addig
is szeretetem jeléül megköszönöm nektek a szikrát,
-----------------------------------
ami a hamvadni látszó öreg szilfák közt tüzet gyújtott.
A parázsba bújtatott szeretet varázsát, ami szívemnek
meleget ad. Barátok, ... ismerősök olyan jó lelkemnek,
hogy törődtök velem. Köszönöm nektek, hogy a szür-
ke napok, a tüskebokrok sűrűjében hitet adtok nekem.
-----------------------------------
Istentől remélten, az ő színe előtt térdelek majd. Igen, hi-
szen lesz időm most váltig. Midőn százig imádkozom hoz-
zá. Nem gazdagságért, vagy aranyért, hanem csupán csak
értetek, csupán csak magamért. És azért is leszek Isten le-
sen, ott fenn a hegyen, hogy, ha egy kicsit is, de jobb legyen.

Mint eresz alatt fecske

Mint eresz alatt fecske, ha fészket rak, úgy szeretnék ismét otthon
lenni. Szeretnék elmenni innét, és rendbe tenni mindazt, mi még
a múltból megmaradt. Úgy szeretném, hogy ott ébresszen a reggel,
hol az éj fonalából úgy szövi még most is imavásznát a kora hajnal,
hogy míg a Tisza borából iszik, addig részeg nóta szól, s víg szájá-
-------------------------------------------------------
ból édes madárének. Azt szeretném sokszor, hogy mikor a tornácról
kilépek, szemembe sütnének a boldog gyermekkori fények. Berceli ég
alatt úgy várom megint ezt a nagy Istenkegyet, úgy vágyom, mint a köl-
töző madarak a víg tavaszt. Hiszem, hogy mint egykor, veletek megint
-------------------------------------------------------
boldog leszek, ha majd otthon leszek. Ott élek rendre, ahol a szónak
még hitele van, s azok mind egyre csak emberségről szólnak. Ahol, ha
akár csak egy napra is eltűnnék, másnap már azt kérdeznék a csibé-
szek. Na de öreg cimbora, ... hol voltál te tegnap, hogy nem láttalak?

Kopik hitem

Elkap a gyengeség egy-egy nehéz nap után. Nyilván a hitet-
lenség kapcsán tör rám. … Az öregség okán harap belém hű
kutyám. Esténként leül elém, … simogatni szeretném fejét, de
kezemhez kap. Régebben még szeme tükrében néztem maga-
mat. Persze, akkor sem voltam én minden dolgommal elégedett.
---------------------------------------------
De mostanában, s ez igencsak zavar, nagyon hamar elvesztem
erőmet, és lassan már hitemet is. Úgy látszik fonákjára fordult
a genezis. Eddig másnak mostam fehérre szennyesét, ... azoknak
adtam hitem erejét, kiknek eredménye, ... hozama nem kenyérre
kellett. Most meg a magam dolgát sem ismerem eléggé. Ördögé
-----------------------------------------------
lett az én nagy hitem. És attól félek, hogy elpártolnak tőlem mind
az égiek. Rendre elfogy erőm mire hazaérek, szívem sajog, ... szúr,
és piszkosul elfáradok. Hozzád szólok Istenem. Ne fogadj el, ahogy
ma vagyok. Erőt adj szívemnek, több vért, s tiszta levegőt, hisz így
lent vagyok nagyon.  Add nekem vissza régi hitem Te Égi Hatalom!

Böngészünk az interneten

Mikor villanyt gyújtunk a sötétben, és a megvillant napok

ködében kihúzunk egy rozzant fiókot szobánkban. Mikor

a komódban rátalálunk egy még ott lapult emlékre, egy rég

megsárgult fényképre, ilyenkor fény fellobban szívünkben.

Ilyenkor az emlékek lázában meghúzódunk a múlt bozót-

---------------------------------------

jában. Igen, hiszen ez volt aztán a csodakor. Ilyen volt, ak-

kor a széna illatú boglyasor. Nem tudtuk akkor, hogy mi

a mi kalitka boldogságunk titka. Furcsa eszméletek ezek a

különös percek, az elcsent időnek ritka, csontig ható pillana-

ta. Ilyenkor, mikor ez a rég látott kép kezünkbe kerül, vissza-

----------------------------------------

menekülünk a múltba. Ilyenkor lelkünk felderül, megpihe-

nünk a tegnap bozótjában. Így lelünk mi mostanában egy-

másra. Böngészünk, … keresgélünk az interneten, s miközben

nézelődünk, rálelünk egy fényképre, … egy régi ismerősre, egy

képre, levélre, sárga kéziratra, egy fotóra, egy vidéki rokonra.

----------------------------------------

Így lelünk mi mostanában az egy tőről fakadó hajtásunkra.

Rátalálunk eredő forrásunkra, közös sorsunkra, s általa egy-

másra, és önmagunkra. S ezt a felfedezésünk, ezt a mi valóra

ébredésünk kitesszük az időhálóra lengni. Hiszen, ezt ki kell

tenni. Ki a világfalára, hogy mindenki csodálja, és látva lássa.

Téglagyár

Hol kék ég alatt gyár állt, hol fáradtságtól botorkált munkásláb
taposott, s szíjinas test, és derekas lélek agyagnak nevezett sem-
mi anyagból, iszapból, … sárból teremtett értéket, ott most csend
honol. Félelmetes némaság van ott, csak a döbbenet nyüszít, csa
hol, és egy kóbor árnyék - eb nyálaz bent a száraz bozótban vala-
-------------------------------------------
hol. "Mert bíz, a csend ma itt a kincs." Nincs tégla, de még cserép
sincs. Csak sitt, és gaz van itt, enyészet, és törmelék. Bár éghet-
nének még a kemencék akár. De már csak a sóvárábránd, a tűnt
idők árnya, és a jelen idők hiánya kísért. Elosont innen, és már rég
otthont cserélt, ki itt élt, és dolgozott. De nem csak munka volt itt
e térben, de idényidőben havi bér, és biztos kenyér … És hétvégi
-------------------------------------------
estéken fiatalság vére; zeneüteme-tánc, mulatság, üde szerelmi ro-
mánc. Víg bohóság szele kergette a fiúk élre vasalt nadrágját, s in-
gét. Itt bíz a boldogság, s a fiatalság ereje lengte be a lányok akác
illatú haját. A kíváncsiság hevítette, s a tisztesség mindnek tiszta 

szívét. Víg esténként idehordta a Tisza szele szent iszapja levegőjét.
De ma már csak a némaság van itt, ... csak a csend, és a döbbenet.

Hitünk angyala

Kicsi leányka, ... te nyíló rózsa, reményeink angyala! Vidd csak,

sződd hitünket, ... növeld csak tovább lepkebáb reményünket ál-

dott szívedben. Érleljen lelkedben vágyott időt, álmodott jövőt a

szeretet kovásza. Isten adja, hogy szebb, jobb legyen holnapod,

mint ahogy mi a tegnapot megéltük. Szeretett igénk, azt reméljük

-----------------------------------

drága kiscsibénk, hogy a tiéd, boldogabb lesz, mint a miénk volt.

Azt szeretnénk mi, de nagyon, hogy szeretőbben ragyogjon rád a

Nap. Féltőbben őrizze álmodat a Hold, s jobban vigyázzanak rád a

csillagok, mint ahogy miránk vigyázott. Ti szárnyatlan kövek, és ti

néma, tudattalan kavicsok, őrizzétek őt, vigyázzátok a jövőt. Hisz

-----------------------------------

ti tudattalan sem vagytok oly pusztítók, és gonoszak, mint a hálá-

datlan vírusok. Kiknek ma galád átkát, s halált hozó raját rettegjük

álmatag. És ti suttogó, drága fák itt mind, ti titkokat tudó erdők, az

állandóság körei, a biztonság őrei, vigyázzátok őt. Tibennetek síro-

mon túl is bízom, mert ti jók vagytok tudom. S míg bearanyozzátok

-----------------------------------

a nő álmát, az ő vágyát, védjétek a víg szeretőt, az örömöt cipelőt!

Óvjátok a családját védő, a sorsát viselő szülőt. S ti suttogó fák, tit-

kokat tudó erdők, ... őrizzétek a jövőt! Dermedt kövek, kavicsok, kér-

lek titeket legyetek éberek. S ti is őrzőangyalok, ha vagytok ott fent

hallgatag égiek, ti mind éberen vigyázzátok itt lent a törékeny életet!

Hargitán

Ha kedveled az adomát, ha szereted a mókát, … akkor hát
olvasd ezt a mívesre formált magamfajta alkotást. Az eset,
amint látni fogod nem itt lenn a Tisza menti rónán, de ott
fenn a magas Hargitán történt. Ahol is a medve szabja meg

még ma is a törvényt. A szorgos hegymászók népe. Nevesen,

és ekként; a Mózsi koma, s az ő tisztes felesége, na meg Mózsi
--------------------------------------------
anyósa olyan korán indultak gomba fürkészésre, hogy akko-
riba még épphogy harmatos vót a bazsarózsa. Es ahogy kiér-
tek el es kezdték ott rögvest a nagy móstatást. Na, de úgy el-
mélyültek a gombakeresésbe, s a szeder szedésbe, hogy rájuk
borult az este. Így hát nem vót mit tenni, szállást kellet keres-
ni. Úgy esett, hogy ott, az Olt partján rögvest találtak is egyet.
--------------------------------------------
Történt osztán, hogy tán kis időbe se tellett, a mama kiment a
Holdat bámulnyi, merthogy ma se tudott alunyi. Igen ám, de
a medve se. Es hogyes, hogyes ne, de ők ketten elkezdtek egy-
más közt civódni. Szólt is az asszony. - Te, Mózsi, csak ki kék
azzal a fejszével menni. - Hadd el mán feleség, hogy az én fej-
szém nyomán itt vér folyjék? S, ha mennék is kit vágnék, sze-
--------------------------------------------
gény anyádat, vagy a nagy-legény medvét? Asszony, üket te ne
sajnáljad, hisz most mán mindkettő védett állat! Es tudd, ha va-
lamék elfut, az még nem a jobbik eset. Bíz, ha meg egyik se sza-
lad, es a medve fekve marad. Ha még es anyád győz, es süt hol-
nap, vagy főz? Az Istenért feleség, te aztán tudjad a mórest, s a
regulát! S főként arra vigyázz, hogy elébb anyád egyék gombát!

Tört fényű lett anyám sokat látott szeme.

Tört fényű lett anyám sokat látott szeme. Vén homloka ráncaiba
barázdát szántott a távolba révedő idő, de ő tartja magát. Szün-
telen jön - megy. A csuda se tudja, hogy milyen nyűhetetlen erő
hajtja. - Édesanyám, maga soha, ... maga egy percre se áll meg?
- Mindig van mit tenni fiam, mondja. Lába folyton toporog, bottal
---------------------------------------------
pótolja mikor zsiborog. Reszketeg keze estig tapogatja maga kö-
rül az ügyes-bajos dolgait. Süt, főz, takarít. És, ha kell, akkor gaz-
da, és portacsősz. Sokáig, s gondosan elidőz tennivalói körül. Úgy
szeretnék lelkének békét adni, minden mosolyt arcára csalni. Úgy
szeretném karomba kapni, és neki mindent, de mindent visszaadni.

Az étkek éke

Mennyei étek a tyúkhúsleves. Annyira becses számomra,

hogyha ízét érzem, úgy vélem, hogy maga a kegyes Isten

hajol le hozzám. Annyira ínyem képzet, annyira szám csik-

landó érzet, hogy ez maga az éden. Hogy a tapasztalatom

honnan jön? Onnan, hogyha valaki vakon felsír ... Amikor

valaki közénk jön, ott van az öröm-abroszokon, a kereszte-

----------------------------------

lőkön. De a leves a más alkalmakon is fent van az asztal-

tetőkön. Ott díszeleg, mikor a szeretett rokon elmegy, elkö-

szön. Bizony ott a torokon a mennyei étkek, a sütemények,

s a borok közt ott gőzölög. S megannyi más alkalom. Balla-

gás, kézfogó, lakodalom. Aranysárgán díszeleg a földi bol-

dogság szivárvány fokán. Ünnepnapokon az étkek éke gya-

----------------------------------

nánt ott fog a tálnál. És, ha már úgy érzed, hogy íze, illata, s

színe egyaránt odaköt az asztalhoz, úgy elsőként szedj. S, ha

kezed ügyesen koordinál, akkor egyél sokat, és önfeledt. Így

tiszteld magadat. És légy hálás sorsodnak, és örülj! Emeld a

kanalat szádhoz, és a leves íze máris ott leng, bódítón ott ke-

reng nyelved körül ... Becsüld meg ezt az áldott csodát, ezt a

----------------------------------

ritka örömpillanatot. De különösen azt, hogy te ennek a világ-

nak részese vagy. Mert tudd meg emberfia, az a logika, az a

bölcs filozófia rád vonatkozó lényege, hogy míg a Föld forog,

addig a szereplők sűrűn, és folyton változnak. Bár te magad

észre sem veszed, de egyszer csak más körök vendége vagy. 

És, ha nem sietsz, ennek okán az a sok leves mind másoknak

----------------------------------

marad. Úgy ám cimborám. Ezért aztán az a legfőbb cél, hogy
sokat egyél. Mert valaki fenti, ... valaki égi előbb, vagy utóbb,

kiint ebből a körből. S bár nélküled, de így már új vendégek ül-

nek az asztala körül. Ámbár, ha szerencsés vagy, az Úr akár új-

ra reinkarnál. És ha a tor estéjén Isten kegyéből, az Ő kedvéből

 ismét telik, akkor innen kezdődik megint minden újra, és előröl.

Visszavárunk

Várunk téged itt, mint meghitt, tiszta otthonokba várnak

vissza eltévedt gyermeket. Öreg szívünk sebzett lett, téve-

teg azóta, amióta becsaptál magad mögött ajtót, ablakot

Itt hagytál minket magunkra kétségek, s remények között.

Azóta tűnt gyöngyöt, téged keresünk, de csak ködöt kerge-

-------------------------------------

tünk itt. Ásít elhagyott szobád, vár rád anyád, apád, de hi-

ányzol te már másoknak is. Téged hiányol testvér, hiányol

barát, rokon. Ősz, szél sír itt, és sok hideg tél azóta. Téged

-------------------------------------

remél nyár, tavasz. Nélküled már a virágzás, a lombhullás

sem ugyanaz. Vár az öreg ház, a kert, az öles porta, és azt

suttogja mind azóta, hogy téged vágynak, és visszavárnak.

Kopik hitem

Hazatértemkor, nehéz napok után, hozzám somfordál öreg ku-
tyám. Rám tör kérdőn ... Mit hoztál? De ilyenkor már hiába néz
rám fürkészőn. Ilyenkor én már legtöbbször mosott rongy vagyok.
Tőlem már csak hitehagyott kenyeret kap az én hű ebem. Régeb-
ben, amikor hazatértem, s, ha társam szemébe néztem, mi pár-
---------------------------------------------
ban voltunk boldogok. De mostanában, mire hazaérek elvesztem
erőmet, s lassan hitemet is. Úgy látszik hogy fonákjára fordult a
genezis. Mert én eddig bizony másoknak mostam fehérre szeny-
nyesét. Azok kapták hitem erejét, kiknek eredménye nem kenyér-
re kellett. Most meg a magam dolgát sem ismerem eléggé. Az ördö-
-----------------------------------------------
gé lett az én nagy hitem. Félek rendre, hogy elpártolnak tőlem az
égiek. Hisz mire hazaérek, elfogy erőm. Szívem szúr. Nagyon sajog,
és ... piszkosul elfáradok. Hozzád szólok Istenem. Ne fogadj el te
engem ilyenek! Új erőt adj szívemnek, több vért ereimnek! Segíts,
hisz lent vagyok nagyon ...  Add vissza régi hitem Te Égi Hatalom!

Hálaima

Erős hitkötélen gondoktól viselős szélben, eltéphetetlen
lepedő feszül Istenért epedő vitorla időben. Kikötőbe tért
álmok párnája kereng, ágyak dunyhája dereng fehéren.
Elpihen a tornácok öblében. Fenn az égben pacsirta da-
lol, templomok harangja, angyalok hangja szól. Csillagok
-------------------------------------------
járják útjukat, az Úr szívében ámulat. Az égi mester épp
ezer ékszer percét, ezerszer ezer mese pelyhét szórja szét
itt lenn földi édenében. Nagy művét látva a teremtésben
megfáradt Isten elégedetten dől hátra. Ólmossá nehezült,
zsibbadttá merevült tagjaiban béna lett, de műve bevégez-
-------------------------------------------
tetett. Isten szája néma, nem beszél többet. Ő már csak
remél, és vár. Én meg mára érett, tudatra ébredt fejjel tu-
dom, érzem, hogy szeme előtt éltem. Köszönet azoknak;
-------------------------------------------
kik ott fent vannak öblében. Kik megtértek örökre, és biz-
ton megférnek ölében. Hol pacsirta dalol, angyalok hang-
ja szól. Csillagok járják útjukat, és az Úr szívében ámulat.

Vallomás

Mi volt a boldogság korábban?

Szárnyalni csillagok honában.

Álmot kergetni útnak porában.

Társat keresni, találni nászban.

Párban, fecskerajzásban fészket

---------------------------

rakni. Bátorítást kapni, és adni,

töretlen hitet. Jólesett figyelmed,

sok-sok jótetted, önzetlenséged.

Szerettél jót, ... igaz szót kapni, és

én szerettem adni. Hála Istennek

---------------------------

sosem kellett hazug bókot hallani

fülednek. Köszönet az Úrnak, hogy

neked csak simogatás, csak vigasz,

és igaz csók, csupán csak szeretet,

kellett tőlem áldott nagy szívednek.

Az otthon levegője

Ha együtt a család az öreg ház udvarán, kisimul a ránc homlokom,
és bús szívem táján. Szelíd terein kivirulnak a kerti rózsák, élni
kezdenek víg a bokrok, ébredni a környéki fák. Ingujjra vetkőznek
mind a felhők, s rendre végig nézik miként nőnek égig a jegenyék.
Jó újra látni pajkos korom színhelyét. Jó ismét kimenni a Tiszához,
-----------------------------------------------
szemem pihentetni rajta. A magafajta szeret vére sarja fiához, holt-
ágához sietni. Szedret szedni, vagy csak elmélázni iszapja partján.
Szeretem inni páragőzét, magamba szívni áradó illatát, levegőjét.
Különös öröm tölt el, mert újra magára lel az egykor volt gyermek-
világ. Tanyát ver szívemben a pajkos ifjúkor, a gondtalan boldogság.
-----------------------------------------------
Ilyenkor kortalan, víg ünneplőt ölt még az öreg ház is élte alkonyán.
Múltat idéz, vigad, mulat, napot igéz a ritka pillanat. Jöttél volna idő
ben, sűrűbben, és hamarabb, mondom magamnak. Akkor siettél vol-
na így, mikor még ... apád élt, mert ő épp ilyen örömpillanatokat, épp
ilyen szép együttlét napokat remélt. Fáradtan tagjaimban, jóleső zsib-
-----------------------------------------------
badtsággal alszom el. Másnap a kora reggel derengve ébreszt, em-
lékek kék füstje kerengve száll. Vágynál maradni még? Szeretnél egy
kicsit megpihenni te bódult, földhözragadt vén kutya? Eszmélj az ágy-
ból te részeg, ágról szakadt sorsába révedt kába eb! Jó lett volna talál-
kozni kint az égiekkel? Szerettél volna találkozni úgy-színt az élőkkel?
Csitt, hisz egy teljes napot töltöttél itt el! Csend, kelj fel, menned kell!

Pünkösd hajnalán

Hogy bűnöm megbocsájtsd, megjártad értem a Golgotát. De
mégis csak alávalóság, és szégyen a korbács és a hisztéria!
És tűrted, elviselted értem ács fia? - Te mondád, s, hogy lásd,
ki az élő bizonyosság, imé itt állok előtted fiam. - Uram, nem
vagyok méltó, hogy sarud megoldjam, s, hogy hozzád szóljak.
- Úgy ám, mert most egy mosdatlan száj szól hozzám az ólom-
------------
szín ég alól. - Így van Uram, bocsáss meg nekem! - Bárányom,
ha félsz bégess! S, hogy el ne tévedj, jól figyeld pásztorbotom!
- Mea culpa pásztorom! Én bizony Messiás, hű nyájad tagja lé-
vén vakon követlek. Nyomodban el nem botlom, és, ha kell, mit
rám mérsz tűröm jámbor balgatag. - De te Mindenható Glóriás,
már megbocsáss, csak így egymás közt hallgatag kegyelmed is
attól dicsőül, ha engem nem birkaként, … de emberként becsül.
------------
- Hát nem bánom legyen. Ma Pünkösd napja kél, és még mielőtt
vétkeznél légy falamon belül! Sarut köss lábadra, magadra tiszta
gúnyát ölts, így köszönts, így gyere be házamba. - Uram, mint
hajnali ég derül, figyelek rád igaz szavamra. Csakhogy a megje-
lenés körül baj akad. - Szólj csak bűnödül, mondj csak sok közül
akár egyet is. Szólj hát, halljam igaz szavad! - Uram, nem tudok
én színed előtt tisztán megjelenni. Meg aztán hidd el, nincs ná-
------------
lamnál hitványabb senki. - Állj, s ne tovább, mondd utánam, szí-
nem előtt! - Szeretek minden földön élőt, kegyelettel őrzöm mind
a túlvilágon fénylőt. Kívülük mást én nem szolgálok. - Ez bizony
úgy igaz Uram, mint ahogy most itt előtted állok . A szent bibli-
ára esküszöm, szeretek, s árnyra követlek téged. Hű fiadként ott
leszek melletted mindig, és mindenütt karnyújtásnyira ... És ho-
zsánna  néked ezért drága mesterem, messiás glória, és ezer hála.