Az otthon levegője

Ha együtt a család az öreg ház udvarán, kisimul a ránc homlokom,
és bús szívem táján. Szelíd terein kivirulnak a kerti rózsák, élni
kezdenek víg a bokrok, ébredni a környéki fák. Ingujjra vetkőznek
mind a felhők, s rendre végig nézik miként nőnek égig a jegenyék.
Jó újra látni pajkos korom színhelyét. Jó ismét kimenni a Tiszához,
-----------------------------------------------
szemem pihentetni rajta. A magafajta szeret vére sarja fiához, holt-
ágához sietni. Szedret szedni, vagy csak elmélázni iszapja partján.
Szeretem inni páragőzét, magamba szívni áradó illatát, levegőjét.
Különös öröm tölt el, mert újra magára lel az egykor volt gyermek-
világ. Tanyát ver szívemben a pajkos ifjúkor, a gondtalan boldogság.
-----------------------------------------------
Ilyenkor kortalan, víg ünneplőt ölt még az öreg ház is élte alkonyán.
Múltat idéz, vigad, mulat, napot igéz a ritka pillanat. Jöttél volna idő
ben, sűrűbben, és hamarabb, mondom magamnak. Akkor siettél vol-
na így, mikor még ... apád élt, mert ő épp ilyen örömpillanatokat, épp
ilyen szép együttlét napokat remélt. Fáradtan tagjaimban, jóleső zsib-
-----------------------------------------------
badtsággal alszom el. Másnap a kora reggel derengve ébreszt, em-
lékek kék füstje kerengve száll. Vágynál maradni még? Szeretnél egy
kicsit megpihenni te bódult, földhözragadt vén kutya? Eszmélj az ágy-
ból te részeg, ágról szakadt sorsába révedt kába eb! Jó lett volna talál-
kozni kint az égiekkel? Szerettél volna találkozni úgy-színt az élőkkel?
Csitt, hisz egy teljes napot töltöttél itt el! Csend, kelj fel, menned kell!