Jégzajlás a Tiszán

A zajos napok kikezdik idegeid, repedt jégtábláid felmarják he-
geid. És, mint már annyiszor, ilyenkor látens-télkór sebeid ki-
újulnak megint. De ezt már régről tudom, és most is a te riadt
utad miatt aggódom vén kujon. Te vagy félelmem alanya, s a
riadt medred a tárgya. Kit érdekel most az Odera pajzán vágya,

------------------------------

s a Szajna erotikus álma? Kit a tengerére büszke gőgös Tem-

ze, és a Dnyeper folyó álmos medre, vagy a bő vizű Pó sármos

keble? Csak te vagy most fontos drága Tisza. Te szívem szerel-

me, testem sebzett ütőere. Hát csoda, ha én itt érted aggódom,

áradó fájásod végig hallgatom fagyos partodon. Hisz veled ér-

------------------------------

zek, és veled együtt magam is csitítom. Felajzott vagy nagyon, de

nyugodj meg, csillapodj! Mert, ha meg is reppenek öreg szemed-

ben, érzékeny medredben az ütőerek, nincs okod aggodalomra,

mert tavaszra behegednek újra. Öreg cimbora, pokol ez most ne-

ked, együtt érzek veled, szívem jámbora. Egyszer alább hagy, ez a

------------------------------

nagy rettenet. Elmúlik a fagy, a láz, ez a hideg ráz lidérces utazás.

Ma még sajgón tör, zúz téged, meggyötör betegséged. Ma még morog,

s zokog a te nagy háborús lelked, de hű néped lát, és érted mond most

imát. És meglásd, vén krónikás lázadért, ideges bajodban jeges áradért,

mint jó családokban a kólikás gyermeknek, megbocsájt majd neked.

Hejj halászok, vadászok!

Nem csitul a hercehurca, mint háborgó tenger dúl a demokrácia,

és egyre csak pirul az ember arca. A nyál, csak sár, csupa mocsár

misztika, csupa hisztéria a politika. Ma a gratula párt, és ennek

a drakula frakciója a menő ... Kifeszített érdek hálója, folyót, eret,

és minden élő vizet benő. De az erdő, és a nagy magyar mező is

---------------
övé. Maga köré verbuvált éhes hadával most ő, és csak is ő va-
dászik. Gyorstüzelő puskájával, és sok hozzá csapódott komájá-
val mindent lelő, ami száll, ámbár azt is lepuffantja, ami az ős
csalitban csupán csúszik. Netán gondtól viselős vak a főemlős,

és a  épphogy csak kúszik, mászik vagy tán vad hős netán, és 

épp ugrani vágyik. Persze a másik halász-vadász társaság még

---------------
kivár. De már harcra kész a vérszopó mizéria csapat, és a szé-
gyenfolt makula haddal szövetkezik. Bizony e két párt bíz sok-
káig várt, és most, hogy hallassa szavát erkölcsről papol. Oltárt
emel, becsület zsoltárt énekel. Igen, mert a szégyenfolt társaság
bosszút forrt, s fogadott,és nem csak most, már jóval előbb. Akkor,
még mikor a mizéria párt uralmon volt. Alig hazudott, és keveset
---------------
lopott. Egyébként eddig, tátongó szakadék választotta el őket, de
a húsos fazék tartalma, az étek gőzölgő szaga egy banda párttá
szőtte össze a húsevőket. Ma még csak a sátor körül őgyelegnek,
húst neszelnek a szelindekek, és ígérnek a népnek. És hinnéd te,
hogy ezek a Jézus Krisztis ingét is letépnék, és ismét oda löknék
csupasz, meggyötört testét a népnek. Nesztek hű ebek, egyétek!

Virul a határ

Virul a határ, hűs szellő jár kinn a földeken. Az égen

 fenn, záport ígérő szürke felhők csapata delel a zeni-

ten ...  Az út menti szikkadt árokmeder száraz torka

nagyokat nyel, szikár cserepes szája mohón várja, hogy

szomját olthassa idelenn. A Föld öreg mellkasa lomhán

------------

zihál. Néhány perces megriadt esőpermet szitál, majd el-

áll. Homokos, dombtetetőn, sármos kenyér ígéret mezőn

lábalok ... Tömött kalászok szára bólogat, kezemhez ér.

Jólesik a sárga szálak méla simogatása. Boldog csende-

sen itt ringnak mind köröttem. És, amint a sorok közt já-

------------

rok részegen, meghat, a jószagú térben víg nyárillatú vá-

gyuk. Hallom bolondos susogásuk. Köszönök nekik, és ők

is rám köszönnek. Ezerszer ezer búzakalász hajtja le érett

fejét előttem. Hálásan üdvözölnek, bókot mondanak. És én

is, mint gáláns lovag, csókot szórok lábuk elé. Én már hó-

------------

napok óta járok erre felé, de csak az autóüvegen át néztem

eleddig őket. Bár többször csaltak ide kemence-mise, búza-

ima asztagukhoz. Ide a kenyér-hite, nótakör-csoda önmaguk-

hoz. De én buta, nem álltam meg soha. Noha hallhattam volna

cipóillat, foszló kalács hívó szavuk, és templom énekük.  De én

------------

balga lélek mindig siettem, s alig törődtem velük. Most, itt va-

gyok közöttük. Élvezem, hogy virul a nyár, hűs szellő jár táblá-

juk ölében, csendesen érik a szem Szent kéz áldása babrál bent

az ég kék, a Föld sárgásbarna blúza öblében. És végre én is ven-

dége lettem a tájnak, része a csendnek, s kelléke a búzatáblának.

Veled érzek cimbora

Vakon megbízom benned, hisz rég tudom ki vagy. Őrizlek, mint a
ki nem mondott szót, s a bozót mélyén szunnyadó csendet. Ismer-
lek, mint a magamba rejtett poklot, és a mennyet. Ha kell cipellek
kietlen havon, és a hátamon viszlek vadon perzselő napon. És én
akkor is együtt érezi veled, ha esik, ha fúj, ha zuhog, villámlik, és

---------------
mennydörög Érzem örömöd, bánatod. Igen, hiszen, ha kell a test-

véred vagyok, rokonod, véred, barátod, támaszod, erényed. És, ha

a vétked? ... Akkor én néked Istentől megbocsájtást, feloldozást

kérek. Mert nem vagy te más, mint egy sorsa vert embertárs. Gyar-

ló, botladozó, a mások hibáján nevető,  ... s a maga baján szenve-
dő szerencsétlen ember. Csupán egy elesett idétlen ezer átkokkal

---------------

vert törpe próbálkozás. Máskor meg? Szerencsés vagy! Hangadó,
glóriás, messze kiáltó nagy hegyóriás. Én azt is tudom, hogy a lel-

ked, mikor, s mitől szenved. Átérzem győzelmed, bukásod. Csodá-

lom tudásod. És drukkolok neked az úton. Elmerengek veled a jele-

nen, múlton. Tetten érlek, mikor ott vagy az élen, amikor mosolyogsz,

és fenn hordod az orrod. Persze azt is, észreveszem, ha zihálsz, va-
---------------
dul lihegsz, s tikkadtan megállsz. Te nem kelsz ki magadból csak

szuszogsz, sebzetten hátul kullogsz. Igen, hiszen ”ilyen a boksz”  drá-

ga koma. Ördög vigyora, Isten mosolya. És a sors furcsa és különös

fintora, hogy egyszer veszteségek sora, alázat, és gyalázat híg tora.

Máskor meg? Csinnadratta, víg győzelmi csata. És abban az egyben

biztos lehetsz, ... hogy én mindig, és mindenhol veled leszek cimbora.

Remény

Mint viharvert ősz öreg embert illet a tisztelet, úgy tisztel-

tem én mindig az életet, és ezután is ez lesz a mércém.

Minek révén régóta az bennem az érzet, hogy a sors, a vég-

zet, csupán csak  egy nagy pillanatfény. És nem más, mint a

velünk történt csodának éles, és gyors felvillanása. Persze 

----------------
az emberi lét, az érzet a tudat sem több, mint Isten

egyszeri ajándéka a végleges elmúlásra. Mert itt e setét

nemlét mezsgyéjén innen, ebben az életnek nevezett
ringben, ha ítéletem nem csal a tett, és a szó arra való,
hogy a békét, és a szeretet szolgálja. Hisz vak ember az,
----------------
akit vad indulata vezérel ... Aki az embertársának kárt
okoz, az árt magának is. Mire jó a másik elleni harc, ha
kudarc a vége. Nem létezik jobb, és megnyugtatóbb ér-
zés, mint a lelki béke. Persze ezt csupán a közös meg-
becsücsülés, a kölcsönös tisztelet révén érhetjük el. Aki
józan ésszel mérlegel, csak az dönthet jól. Mire való az
----------------
egymást maró csacsiság? Hova vezet, hova visz az ön-
telt kivagyiság? Isten igazán az egyetlen jó, és vigaszán
emberhez méltó élmény az egymásba vetett hit. Ez a kö-
zös remény visz minket előrébb. A szíveket, a fejeket be, és

megvilágító fény, a kölcsönös katarzis az, ami a nagy, és
közös elvárásaink szerint egyszer mégiscsak bekövetkezik.

NA!

Mióta eszemet tudom, úgy gondolom magamban, hogy lám-
pa világít az agyamban, s ezt úgy becézik, hogy becsvágy, de

úgy is mondják, hogy tettvágy. Eddig jó szolgált, és bevált. Ám-

bár mostanában, mintha hamarább elfáradna a szálakban sza-

ladgáló áram. Döbbenten tapasztalom, hogy bizonytalan cikázik,
--------------------
s néha, kihunyni látszik a villany. Bár váltig igyekszem transz-
formálni az erőt, ahogy a rekeszizom ösztökéli a tüdőt.  Szívj
több levegőt! Aztán már azon is eltöprengtem, mért kalimpál,
mért jár szívem egyenetlen, ... mint a túlhajtott motorkerékpár,
minek hengere bizony olykor meg is reppen. Mért akad el, ha
--------------------
máskor meg erősen ver? Orromból a vér elered, de az akarás
nem, az akkor sem enged, mintha ajzószer lenne a szó.  A szám

folyton azt formálja, NA! Az erőserkentő ki van találva ... NA!

A tudatalattimba be van programozva ez a rövid, és furcsa jelszó.

A becsvágy neonja a tettvágy újra, és újra azt vibrálja, hogy … NA!

Bízom benned

Vakon megbízom benned, hisz rég tudom ki vagy. Őrizlek, mint a

ki nem mondott szót, és a bozót mélyén szunnyadó csendet. Ismer-

lek, mint a magamba rejtett poklot, és a mennyet. Ha kell cipellek

kietlen havon, és a hátamon viszlek vadon perzselő napon. És én

akkor is együtt érezi veled, ha esik, ha zuhog fúj, és mennydörög.

---------------

Érzem örömöd, érzem bánatod. Igen, hiszen, ha kell a testvéred

vagyok, a rokonod, véred, barátod, támaszod, erényed. És, ha a

vétked? Akkor én néked Istentől megbocsájtást, feloldozást ké-

rek. Bár nem vagy te más, mint egy sorsa vert embertárs. Gyar-

ló, botladozó, a mások hibáján nevető, a maga baján szenvedő,

szerencsétlen ember. Csak egy elesett, idétlen ezer átkokkal vert

---------------

törpe próbálkozás. Máskor meg? … Szerencsés vagy. Hangadó,

glóriás, nagy messze kiáltó hegyóriás. Azt is tudom, hogy a lelked,

mikor, s mitől szenved. Átérzem győzelmed, bukásod. Csodálom

tudásod. Drukkolok neked az úton. Elmerengek veled a jelenen,

a múlton. Tetten érlek, mikor ott vagy az élen, mikor mosolyogsz,

fenn hordod az orrod. Persze azt is, észreveszem, ha zihálsz, va-

---------------

dul lihegsz, és tikkadtan megállsz. És nem szállsz ki, … csak szu-

szogsz, sebzetten hátul kullogsz. Igen, hiszen ”ilyen a boksz” ko-

ma. Ördög vigyora, Isten mosolya. A sors furcsa és különös finto-

ra, mert egyszer veszteségek sora … alázat, és gyalázat híg tora.

Máskor meg? Csinnadratta, és víg győzelmi csata. De abban biz-

tos lehetsz, hogy én mindig, és mindenhol veled leszek cimbora.

A régi ház körül

Hol nem rég még álmokat szőtt a család, ott összedőlt, leomlott
a ház. Szét mált vályogfala, volt szívós fundamentuma a földdel
lett egy. Ahol, szúrós akác, szilva, és diófa állt, ott most csalán,
dudva, burján vad gaz növi be a kertet ... Az erősnek vélt hajlék
körül enyészet dúl. Mielőtt átlépnék a volt tornác küszöbén egy
-------------------
csahos eb rám morog. - Nem ismersz meg, vén bozontos. Meg-
simogatom fejét ... Rászólok. - Ugass csak, neked ez a dolgod!
Kopogok, nyitok az ajtón. - Adjon Isten jó napot! Rám köszön- 
nek az elbitangolt évek. A pitvarban csend, a megszokott rend-
szerint, fent az asztal felett egy kakukkos óra ketyeg. A kamrá-
-------------------
ban bent a stelázsi felső polcáról megszólít egy birssel telt befőt-
tösüveg. Bólint, üdvözöl, a szobába int. Kerülj beljebb! Szól re-
kedt hangon. Belépek az ajtón. Eltörött fény cikázik a megrepedt
vizeskancsón. Az ablakon agyon mosott, kopott függönyök. Meg-
sárgult képek lógnak a falon. Egy idős fejkendős néni mosolyog.
-------------------
Közelebb megyek. A múlt vásznán a paraván fölül, rám kacsint
nagyanyám. Dohányszagú, bódult ködben apám karos ládára ül,
pipára gyújt. Az ezüstös bodor fűst egyre csak kavarog. Nyaka-
mon feszül az ér, fülem zúg, szívem szúr. Darazsak mászkálnak
fejemen, köröttem döngicsélnek. Csendesen elered a könnyem.

Köszönet, és hála

Kedves Anci, Kedve Jóska! Mindent nagyon, és hálásan kö-
szönök, mert bizony csak ti tudjátok, hogy ennek mi a titka.
A minap sokak számomra ritka örömöt szereztetek. És azt
mindenki tudja, hogy nem csupán csak mára szánt szófordu-
lat, vagy futó hangulat. Amit ti csináltok az maga a csoda. 
--------------------
Olyan okos és profi módra szerveztétek a kerti partit, hogy
azóta is hatása alatt vagyok Az óta hálától dobog a szívem.
Engem egészen meghatott, és azt remélem, hogy, ha nem is
közelesen, de lesz alkalmam visszaadni. Persze, ha nem fog-
--------------------
tok meghívásom elől elszaladni. De addig is a boldogság csil-
laga ragyogjon szeretett házatok, és a szépen rendezett éden
kertetek fölött. Isten adjon nektek jó egészséget, és ezer föl-
di jót, s örömöt. És még egyszer mindent nagyon köszönök!

Gyermekkori szerelem

Kölyökkoromban harangszóra naponta ebédet vittem apámnak

a révészházba. Nem kellett rábeszélni, örömmel tettem. Igen, hi-

szen nekem amúgyis, és mindig ott csapongott a képzeletem a ha-

lászkunyhó körül. A Tiszai halász szép négy lánya közül különösen

a nagyobbik járt folyton az eszemben, aki nem csak egy osztályba

-------------------

járt, de egy padban is ült velem. Attól kezdve, hogy Bercelre ke-

rült egészen báb lettem általa. Olyannyira beleszerettem, hogy

szünetekben megosztottam vele az újságpapírba csomagolt zsí-

ros kenyerem. S ő, ezt következetesen, és készségesen mindig el

is fogadta, én meg szívesen éheztem miatta. Sosem kért, de, ha

-------------------

hozzám ért, megütött az áram. Lévén gyengébb tanuló nálam, én

írtam neki is a leckét. Fölöttébb megfogott a bája; bűvölt kék sze-

me, szép szája, és a két ágba font szőke haja. Annyira megbabo-

názott, hogy szinte megőrültem érte ... Nyári szünetekben, amíg

apám a révészházban ebédelt, suttyomban evezőt fogtam, és már

-------------------

is odaát voltam a túlparton. Bár őt is, akárcsak engem, nagyon

rövid pórázon tartotta az apja. Ennek ellenére sokszor ott kapott

vele kettesben a csónakban. Persze én is kaptam verést érte, és mi-

atta, ... de megérte. Aztán egy keddi napon nem jött be az iskolá-

ba, pedig még lepcsánkát is tettem a táskába. És hiába kerestem.

-------------------

A halászkunyhóban, csak egy tolltartót találtam a nagy decembe-

ri hóban. Amit valószínűleg bent tartott a táska aljában. Sohasem

kutattam holmija között, így aztán nem láthattam. Fedele alá egy

rövid üzenetet vésett, mit nekem kékkel, és pirossal vastagon még ki

is színezett ... Nagyon szeretnék adni, hisz vakon szeretlek Bandi!

Mama emlékére

Messziről jövő emlékek ezek régről. Fagyott hólabdacsok

hullnak alá az égből. Nem tudom mi nagymama titka, de

számomra ő kiváltságosan ritka égi jel. Mamával álmodtam

az éjjel. A Szugolyba tartott éppen, mikor félúton utolértem.

- Maga meg hova claptat mama? - Amint látod a darálóba.

----------------------------------------

Mostanra egészen elgémberedtem. S hát nem bánnám, ha

átvennéd tőlem a targoncát és legalább addig tolnád, amíg

átmelegszik a kezem, mondta mama. Aztán kezét huhókol-

va végig mellettem taposott a hóba. - Te meg hová igyekszel

Szentem? - Tetszik tudni, én most éppen a Szugolyba sietek.

----------------------------------------

Tudja mama arra gondoltam itt a napokban, hogy ledarálta-

tom ezt a párszem tengerit. - Na azért, ne légy szemtelen öreg-

anyáddal fiam, mondta, s hosszan nevetett. Eördögh János úr-

tól hazafelé menet bementünk a boltba. Zsebkendőjéből a pult-

ra borította a fémpénzeket. Majd, hogy mindent kifizetett, ke-

----------------------------------------

zembe nyomta a megmaradt filléreket. Aztán a lelkemre kötöt-

te még. Bandikám, nehogy elmond ám valakinek! … Sok mesz-

sziről jövő emlék tör fel régről. Fagyott hólabdacsok hullnak alá

az égből. Nem tudom mi nagyanyám titka, de számomra ő ki-

váltságosan ritka égi jel. A drága mamával álmodtam az éjjel.

Kutya ugatás

István óta írott a rend, azóta szent itt a nóta. Általa lett ide-
geinkbe oltva Mária oltalma. A Kárpát média áldása dereng
ereinkben, csak annyira kusza bent a Szent Szűz kódja, any-
nyira setét éj a titka, hogy még ma is ... csupa rejtély népünk
számára. Nem tudja kiszámolni, mikor dúl nemzetünk erénye.
Aligha lehet kikalkulálni, mikor gyúl ki fénye, de azt se, hogy
a magasban fent meddig lebeg a turul. Bár mindennek előre
------------------
meg van írva miértje, kőbe lett vésve módja, hogyanja, miként-
je, csak nincs előttünk a mérce. Valamelyik Kárpáton túli sámán
buszúja lehet ez, aki konok módon eldugta előlünk az etalont.
Ezer évek óta erénytől vértezetten lápon, ... bűntől sebzetten in-
goványon járunk. Mert valami embert próbáló ős csalitban, va-
lami nagy süppedős nádasban megrekedt a mi régi világunk.
Szívünk sajgón, lelkünk fájón még ma is ott barangol az ázsi-
------------------
ai tájon. És hiába szól könyörgő imát kiszáradt szánk a keresz-
tény Európa Istenéhez. Hiába csahol fohászt vén komondor ku-
tyánk. Hű ebünk ugatása alig hallatszik a Kárpát hegyen át. El-
vész vad vonyítása a vak nádasban ... Valahol még mindig ott
ténfereg a messze Ázsiában. S, ha nagy néha, ki is kecmereg
onnan, még, ha csapást is talál nyomban, veszett szája átkot
csahol, ugat, káromol, ágál. És öreg lába? Téveteg poroszkál.

Méhek döngicsélnek

Méhek döngicsélnek a tornác melletti rózsabokor körül. A hűs
árnyék védelme okán, a kert feletti grádics felső fokán, a rács
mögül nézem őket. Részegülten figyelem, ahogy csapongó rajuk
zsibongó nótázásba bódul. Annyira bolondul, mélyül, bent ül
fülemben, szent, őszinte hangjuk, hogy szinte szívemben zsong.
----------------
Olyan határtalan zümmögésük, és úgy lebeg a futórózsa felett,
mint a meleg júniusi nyár. Közülük egy csapodár hozzám szegő-
dik. Előbb a fejemre, aztán a kezemre száll. Tűzbe hoz közelsége.
Egészen részeg leszek tőle. Hálából marasztalni szeretném, al-
kalmi istenteremtmény társamat. Az asztalon álló cukortartóból
----------------
néhány szemet elhelyezek a vállamon. Látom, ahogy elbizonyta-
lanodik, egy ideig forgolódik, majd határozott léptekkel felmá-
szik a karomon. Eddig a pillanatig alig éreztem valamit a mé-
hek szorgos világából, de ez itt, ez a kedves rafinált egészen meg-
hat. Jól esik, ahogy ez az okos állat lábával bőrömön tapogat.
----------------
Egy hajszállal sem vagyok több, sem különb lény a gondviselő
szemében, mint ő. Néztem volna még sokáig, ... miként cikázik
szemén a fény, és amint törékeny testén, szárnyas ösztönén ját-
szik vele az idegeibe vájt mézédes hite. De aztán, ... amilyen
hamar a zilált sokaság közül kivált, olyan hamar vissza is szállt.

Szivárvány

Számomra a szivárvány csoda-jelenet, Isten üzenet, amikor is ép-

pen mesés színpompa aranyozza be az eget. Gyermekkoromban

úgy véltem, az Úr ilyenkor hozzám hajol ... Megmutatja azt a natúr

szépséget, ami a mennyországról, az Ő tiszta országáról szól. Ki-

mondhatatlan katarzist éreztem. Ma már tudom mi ez, hiszen reá-

----------------------

lis magyarázata van. De az a volt régi, égi áhítat ma sem múlt el

egészen. Persze, kinek van mersze tagadni varázsát ennek a ritka

jelenségnek. Ki olyan érzéketlen, aki ennek csodáját kétségbe mer-

né vonni. Tegnap diónyi jégszemek estek, miközben zajával dörge-

dezve villám csapott le kertünkre. Tüzes haragjával az öreg körte

fánk egyik ágát letörte. A vihar előtt még bölcsen susogott. Talán

----------------------

néhány pajzán dolgot mondott az ifjabbaknak éppen. A többiek, kik

körötte egyben maradtak, együtt érzőn nézték, ahogy haldokló sze-

meivel, fuldokló leveleivel lent feküdt az eső, és a jég áztatta fűben.

Majd nagy hirtelen kisütött a nap ... Aztán szivárvány jelent meg az

égen, s bár nehezen, de valahogy én is csak jobb kedvre derültem.

Út, és úti cél

Míg az ember él, van út s van úti cél, és hogy odaérjél van hoz-

zá eszköz, és bár a két végpont közt a cél szentesíti az eszközt,

sorsod fölött mégis csak Isten a döntnök. De, ha a cél neki is te-

szik, Ő is szíved, és fejed szerint cselekszik. Ilyenkor állhatatosan

ott van veled. Érzed, bent van a tudat alattidban. Segít neked,

---------

aggódik érted. Ott jár a nyomodban, ... melléd áll, ha elfáradtál.

Lehajol, megsimogatja fejed. Vízzel kínál, ha megszomjaztál, és

szól. Pihenj meg! Készséges, segít neked ... Mondd el bajaid; mi

bánt, mitől félsz, mire vágysz. Útba igazít. Kisegít, ha rossz útra

---------

tértél, utat mutat, ha eltévedtél. Az Úr társul szegődik, támaszul

hónod alá nyúl. Azonosul veled, mert neki is az a célja, hogy beérj

a célba. És, ha már bent vagy végre, ha révbe értél, mikor ha meg-

állsz, ne nézz hátra, mert sóbálvánnyá válsz, mint Lót asszonya.