A régi ház körül

2020. július 22.

Hol nem rég még álmokat szőtt a család, ott összedőlt, leomlott
a ház. Szét mált vályogfala, volt szívós fundamentuma a földdel
lett egy. Ahol, szúrós akác, szilva, és diófa állt, ott most csalán,
dudva, burján vad gaz növi be a kertet ... Az erősnek vélt hajlék
körül enyészet dúl. Mielőtt átlépnék a volt tornác küszöbén egy
-------------------
csahos eb rám morog. - Nem ismersz meg, vén bozontos. Meg-
simogatom fejét ... Rászólok. - Ugass csak, neked ez a dolgod!
Kopogok, nyitok az ajtón. - Adjon Isten jó napot! Rám köszön- 
nek az elbitangolt évek. A pitvarban csend, a megszokott rend-
szerint, fent az asztal felett egy kakukkos óra ketyeg. A kamrá-
-------------------
ban bent a stelázsi felső polcáról megszólít egy birssel telt befőt-
tösüveg. Bólint, üdvözöl, a szobába int. Kerülj beljebb! Szól re-
kedt hangon. Belépek az ajtón. Eltörött fény cikázik a megrepedt
vizeskancsón. Az ablakon agyon mosott, kopott függönyök. Meg-
sárgult képek lógnak a falon. Egy idős fejkendős néni mosolyog.
-------------------
Közelebb megyek. A múlt vásznán a paraván fölül, rám kacsint
nagyanyám. Dohányszagú, bódult ködben apám karos ládára ül,
pipára gyújt. Az ezüstös bodor fűst egyre csak kavarog. Nyaka-
mon feszül az ér, fülem zúg, szívem szúr. Darazsak mászkálnak
fejemen, köröttem döngicsélnek. Csendesen elered a könnyem.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése