Éjszakai párbeszéd

Egyszer a bagolyfüles, ... cvikker szemüveges Hold megkérdezte
az öreg  fát, ... a tölgyet, aki a Holdhoz képest alig lát, de jó meg-
figyelő, és bölcs. - Mondd, öreg tölgy, milyen a boldogság? - Mit
szeretnél tudni felőle,  kérdezett vissza a göcsörtös. - Hát, hogy
van-e a boldogságnak íze, színe, szaga, illata? - Már hogyne vol-
--------------------------------------------------------
na, mondta a terebélyes tölgyfa. Sőt ezeknek foka, többfajta oka,
és árnyalata is van. - Milyenek ezek, mondd? Faggatta a kényes
Naptól fényes Hold a tekintélyes öreget.  - És főként mi érdekel-
ne? - Hát elsőként az íze. - Azt mondták a lombom alatt megpi-
henő emberek, hogy a boldogság olyan fincsi, mint a lakodalom-
--------------------------------------------------------
ban főzött szabolcsi töltött káposzta, meg a tyúkhúsleves. - Na
és mondd, …milyen a színe? Érdeklődött tovább a kíváncsi Hold.
- A színe, … a színe olyan, mint a csillagos égbolt.  - Na és, illata
van-e? - Már hogyne lenne. - És erről, mit tudnál mondani? - Az 
olyan, mint mikor a tavasz az orgonát nyílóvá növeli, és a Nap a
--------------------------------------------------------
virágoskertet magához öleli. - És a szeretet, a szeretetről tudnál-e
mesélni? - Na hallod az olyan ... Hát tudod az olyan, mint az Isten
szeme, amibe néha neked is bele kellene nézni. Erre a bagolyfüles,
cvikker szemüveges Hold arca hirtelen sápadtságba borult. Aztán
elkezdett sírni, ... szeme, szája elámult, és messze az űrbe bámult.