A morcos háziorvos a fejét csóválta, és
beutalta betegét a kórházba.
Heteket várt, bizakodott, de férőhely hiányában nem találtak ágyat
számára. Már hite fogyott, amikor otthonában meglátogatta egy volt
orvos barátja. Ő vitte be személyesen az általa javasolt magánklini-
kára. Elvégezték rajta a sorozatos, az ilyenkor szokásos vizsgálatot,
---------------------------------------------------------------
ami majd két hétig tartott. És tekintettel arra, hogy ott sem volt jobb
a koszt, mint másutt, így egyre csak fogyott. Az idős úr olyannyira
lesoványodott, hogyha kicsoszogott a fürdőszobába utána a maga
erejéből már nem tudott bemászni az ágyába. Úgy látszott, arra van
kárhoztatva, hogy folyton csak feküdjön, és fogytán az ereje, hogy
életéért küzdjön. Furcsa íz költözött szájába, valami bugyuta csomó
a torkába, ami erősen fojtotta. Elfáradt az öreg úr, és úgy tűnt bele-
törődött sorsába. Hiába próbáltak ilyen-olyan gyógymódot a helyzet
---------------------------------------------------------------
nemhogy jobb lett volna, de rosszabbodott. A kezelő orvosa bármit
próbált, az öreg semmiféle gyógykezelésre nem reagált. Megállt az
orvos tudománya. Közben két hétre el kellett utaznia külföldre to-
vábbképző tanfolyamra. Majd hazatérve, a kórterembe lépve azt ta-
pasztalta, hogy az ő betege az ágya kávájára könyököl, és ülve beszél.
Él, és virul. Megjött a színe, a kedve, az ereje. Az orvost teljesen lenyű-
gözte. Megkérdezte tőle. - Mondja mi történt Önnel? - Tudja mióta a
doktor úr elment, azóta mindennap meglátogat engem az én drága
--------------------------------------------------------------
unokám. - Ne mondja! - De úgy ám, mert ő aztán orvos a talpán. Na-
ponta hordja a kórház melletti lacikonyháról a házias ételeket. - Hát,
az meg hogy lehet, hiszen maga diétára van fogva. - Na,. . .na, ő tud-
ja csak igazán, hogy mi kell nekem. És miket hoz magának a maga
drága, dédelgetett unokája. - Figyeljen rám doktor úr! Elmondom sor-
jába, hogy mi is a nagy gyógyulás titka. Mi az eredményes kezelés
bibliája . . . Először is feledni kell mindent, ami zöld, különben a sárga
föld. És, ami ebből jön . . . Jól figyeljen! Szalontüdő, resztelt máj, vese-
--------------------------------------------------------------
velő, pacalpörkölt, sertéskaraj, ami göngyölt, na és kakastaraj tojás-
sal. Mert ezekkel lehet ám gyógyítani igazán a betegséget nem mással.
- Hát ez fölöttébb érdekes. - Ja, majdnem elfelejtettem! Tudja tegnap
mi volt az ebédem? - Nem, de remélem elmondj! - Malacsült! A doki
arca felderült, és a kezeltje ágyára ült. - Tudja mire gondolok öreg úr?
- Na, mondja csak doktor úr! - Maga okos, és most már az is bizonyos,
hogyha én is okosan osztok-szorzok, akkor, holnaptól én is csak a la-
cikonyháról kosztolok. Köszönőm magának, és gratula az unokának!
Heteket várt, bizakodott, de férőhely hiányában nem találtak ágyat
számára. Már hite fogyott, amikor otthonában meglátogatta egy volt
orvos barátja. Ő vitte be személyesen az általa javasolt magánklini-
kára. Elvégezték rajta a sorozatos, az ilyenkor szokásos vizsgálatot,
---------------------------------------------------------------
ami majd két hétig tartott. És tekintettel arra, hogy ott sem volt jobb
a koszt, mint másutt, így egyre csak fogyott. Az idős úr olyannyira
lesoványodott, hogyha kicsoszogott a fürdőszobába utána a maga
erejéből már nem tudott bemászni az ágyába. Úgy látszott, arra van
kárhoztatva, hogy folyton csak feküdjön, és fogytán az ereje, hogy
életéért küzdjön. Furcsa íz költözött szájába, valami bugyuta csomó
a torkába, ami erősen fojtotta. Elfáradt az öreg úr, és úgy tűnt bele-
törődött sorsába. Hiába próbáltak ilyen-olyan gyógymódot a helyzet
---------------------------------------------------------------
nemhogy jobb lett volna, de rosszabbodott. A kezelő orvosa bármit
próbált, az öreg semmiféle gyógykezelésre nem reagált. Megállt az
orvos tudománya. Közben két hétre el kellett utaznia külföldre to-
vábbképző tanfolyamra. Majd hazatérve, a kórterembe lépve azt ta-
pasztalta, hogy az ő betege az ágya kávájára könyököl, és ülve beszél.
Él, és virul. Megjött a színe, a kedve, az ereje. Az orvost teljesen lenyű-
gözte. Megkérdezte tőle. - Mondja mi történt Önnel? - Tudja mióta a
doktor úr elment, azóta mindennap meglátogat engem az én drága
--------------------------------------------------------------
unokám. - Ne mondja! - De úgy ám, mert ő aztán orvos a talpán. Na-
ponta hordja a kórház melletti lacikonyháról a házias ételeket. - Hát,
az meg hogy lehet, hiszen maga diétára van fogva. - Na,. . .na, ő tud-
ja csak igazán, hogy mi kell nekem. És miket hoz magának a maga
drága, dédelgetett unokája. - Figyeljen rám doktor úr! Elmondom sor-
jába, hogy mi is a nagy gyógyulás titka. Mi az eredményes kezelés
bibliája . . . Először is feledni kell mindent, ami zöld, különben a sárga
föld. És, ami ebből jön . . . Jól figyeljen! Szalontüdő, resztelt máj, vese-
--------------------------------------------------------------
velő, pacalpörkölt, sertéskaraj, ami göngyölt, na és kakastaraj tojás-
sal. Mert ezekkel lehet ám gyógyítani igazán a betegséget nem mással.
- Hát ez fölöttébb érdekes. - Ja, majdnem elfelejtettem! Tudja tegnap
mi volt az ebédem? - Nem, de remélem elmondj! - Malacsült! A doki
arca felderült, és a kezeltje ágyára ült. - Tudja mire gondolok öreg úr?
- Na, mondja csak doktor úr! - Maga okos, és most már az is bizonyos,
hogyha én is okosan osztok-szorzok, akkor, holnaptól én is csak a la-
cikonyháról kosztolok. Köszönőm magának, és gratula az unokának!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése