A művész

Mindenki lát, míg előtte a világ. Ezért is csodás az ész, a szív,

és a kéz, mert a művész emlékezete szivárvány színekbe fest,

szóba önt és kőbe vés. Így több nemzedék számára testet ölt

a múlt. Olyan ember ő, aki ezer fényt gyújt, mert mer, és tud.

Aki úgy merész, hogy nem jobb, másoknál, de messzebbre lát

---------------------

náladnál. Aki, míg a jelent érzi, folyton a múlt kísérti, és a jö-

vőt sejteni véli. Aki a milliomnyi pillanatkép világot igyekszi

 a szivárvány színeivel megmutatni. És ő is, aki virágot szór,

---------------------

rímmel babrál szíved körül, de örökül többet kapsz az egyszerű

szavaknál. És, aki a holnapnak vés, eszközül a jövőnek csupasz

követ farag, hisz tudott dolog, hogy a "víz halad, de a kő marad"

Szénaboglyák

 A kábaest takarója alatt páraneszt álmodnak a fáradt fű-

szálak. Megannyi száradt nyugalom, szelíd jóság halom,

édes szénaillat alszik a Hold porta udvaron. Kérődző jó-

szág álmaként szendereg. Víg boglya büszkeségei ezek

mind a tág határnak. Szellős szénapadlásokra, kövér szé-

rűkbe, meleg ólakba, öblös jászlak méla ölébe vágynak.

Imakönyv

Úgy emlékszem, alig hét éves, ha lehettem, nagyanyám kezem-

be tett egy imakönyvet ... Nézd csak milyen szépek benne képek.

Tedd el, a tied, mondta. Hálát éreztem iránta, és szeretet. Ezt az

imakönyvet mintha rám méretezték volna épp a markomba fért.

Ave Mária. Ez volt a borító lapjára írva. Olyannyira tetszett, hogy

----------------

bár kezdetben még szótagolva, de aztán néhány hét múlva már

folyamatosan olvastam oda-vissza. Nem tudtam betelni vele. Az

iskolába is magammal vittem, óraközben többször belenéztem.

Úgy emlékszem, hogy végtelen öröm fogott el mindig, és áhítat.

Odahaza, a párna alatt őriztem. Esténként úgy aludtam el, hogy

----------------

velem volt az Isten. Vasárnap, ha megkondult a harang, nagy-

anyám misére indult, én meg kigyúlt szívvel, és a készülődés lá-

zától kipirult arccal, és persze a tőle kapott imakönyvvel együtt

mentem vele. Az ő kíséretében, Isten házának küszöbét átlépve

büszkén vetettem keresztet. Bent a falak közt engem úgy meg-

----------------

csapott a tömjén illata, úgy áthatott a közös ima, hogy déli ha-

rangszóra mindig megtisztulva tértem haza. Soha nem ért olyan

nagy kegy, és soha nem voltam olyan boldog, mint akkor ott víg

gyermekkorom idején egy-egy vasárnapi szentmisén. Én azóta is

a vén szekrény fiókjában őrzöm a nagyanyámtól kapott ereklyém.

Tücsök zene

Sok helyütt tapostam a földet, de sehol sem láttam vidámnak

őket. Balga sorsuk mindenütt az, hogy tétlen hányódnak, lóg-

nak, és nyomorukkal együtt mértéktelen szaporodnak. Száz

évek teltek, hogy a cigánynak nevezett emberek utat kerestek.

Sokáig hányta, vetette őket a sors, de valahogy e világnak

sok féle táján, színén, fonákján, de hazára leltek. A Gangesz 

-------------------------

patjáról jöttek, onnan, hol ma is éheznek, s totális nyomorban

élnek a nirvána népek. Minden erőfeszítés hiába, ma is ten-

gődik India ős fia, és temérdek hős leánya, s naponta rongyos

ruhákba bújik. Pulyája rossz tanuló, ki nebuló korában rendre

megbukik az iskolákban. Bár már rég elhagyták a putrikat. Há-

la a gondjukat viselő államnak segélyt kapnak, és meleg csa-

-------------------------

ládi hajléknak ingyen házat. Persze ennek a fajtának míg tart

segélye a kocsmában ül, mint a La Fontaine zenésze az odvá-

vában hegedül, és ha netán megkopott tücsök zenéje, mikor ha

elfogyott nótája, akkor is csak balga restsége mozdul, és jobb

híján, mert nincs más, hát biciklit lop, és ha rajta kapod, tele to-

rokkal ágál, lázad, és azt mondja hogy dolgozzanak a parasztok.

Védjegy

Mint riadt fácánok raja, úgy rebben fel előttem a kába rohanásba

bódult időnek szárnyán a múlt események csapata. Ritka jelen-

ség ez, de ilyenkor látni vélem a múltnak okát, és a kusza követ-

kezmények visszahozhatatlan sorát. Valahogy úgy, mint mikor a

hátra hagyott út felvert porában, az események eső áztatta zápo-

-----------------

rában az autó üvegén át a törlőlapát egy-egy elindult mozdulata

után tisztává válik annak ablaka, és a vizslaszemem újra lát. Ez a

gyakori egymásutániság, bontja ki tekintetem látóhatárát, mely-

nek mentén, úgy derengnek utam szegélyén a napok, és az évek,

mint a fehérre meszelt hallgatag kilométerkövek. A nagy baj az,

-----------------

hogy ezek konok mód csak utólag emlékeztetnek arra, hogy ne-

kem a hosszútávfutónak ebben, vagy abban a szakaszban mit, és

hogyan kellett volna tennem. Hogy nyertem-e, vagy a veszteség

lett volna akkor ott lelkem, és homlokom bélyege? Miként lettem

ebben a szent ámokfutás őrületben sorsom, és önmagam védjegye.

Fogadkozás

Hátunk mögött tudva a múltat, ... a megéltet, mindig jobb, és

boldogabb évet kívánunk magunknak, és embertársainknak.

Merthogy tavaly sokat botladoztunk, ezer az okunk, hogy szil-

veszter napján fogadkozzunk. Meglásd, holnap reggel új éltet

kezdek! Jobb ember leszek, és hát több jót teszek, mint tettem

eleddig. Persze váltig az a jó, ha az ember mersze becsületre

----------------

méltó, szándéka bátor és szebbik lelkéből való. Csak gyakran

komolytalan. Mert hisz így fogadkozik a meggondolatlan kicsi

gyermek is, aki megigéz szavával, de csupán csak játszik méz

édes szájával, így aztán pusztába vész a szó, és alig valósul meg

belőlük valami. Ebben az életnek nevezett kalákában, ebben a

nagy földi dalárdában családja boldogságában bízva, minden

----------------

lélek a maga nótáját fújja. És bár a kottát szolgáltató megbíz-

ható, régi, rendeltetésénél fogva Istentől való, és égi, de valami

még se stimmel itt. Hisz alig, vagy csak üggyel bajjal működik

a rendszer. Fals a hang, hamis a dal, és bitang nehezen jut el,

lélektől lélekig. Így aztán szelíd, és gyermeteg fogadkozásaink,

mint a szilveszteri pezsgő buborék, szinte mind szerte foszlik.