Isten tenyerén

Uram, kiszámoltam hány éjszakán háltam bűnöktől gyűrött ágyad 

matracán. Kiszámoltam, hány lépést tett meg lábam a Föld baráz-

da hátán, ám csak tegnap világosodott  meg  igazán,  hogy nincs  

ártóbb, nincs fájóbb teremtménye  glóbuszodnak,  mint a közöm-

bös, mint a nem törődöm ember.  Tegnap  kint a kertben ezerszer 

-----

ezer hangyát figyeltem  meg, kik csupán ösztön lények, ezek még

is mint értelmes  teremtmények özön szám siettek a cél felé.  Ad-

dig néztem  a kerítésen innen  a  hangyabolyt,  mígnem  szemem  

előtt  összefojt, de  hiszem, hogy a leképezett káoszképlet, kódolt 

üzenetet küldött a  messzeségből, fároszfényt  a cél  felé  igyekvő 

hangyák  tengeréből.  Ha   hiszed, szíveld  meg ezek üzenetét. Ne  

-----

hagyjuk kihűlni világunk hisz kihűl, ha nem vigyázunk. Becsapjuk  

örök álmunk, ha tovább hibázunk. Legyűr minket az ördög körmű  

fagy, vagy a tátongó űr szörnyű nagy szele hordja szét ember lép-

tékünk oly sok időn át kitaposott  csapását.  Ezért  hát ne higgy  a  

közömbösnek, mert ős ellenséged ez! Ne higgy  a rossz, a gonosz 

-----

ellennek.  Miatta  van,  hogy  kemény öklök dörömbölnek remény  

virrasztó  világunk ajtaján! Én a szívem adnám az égő parázsért, a 

hamuban  pislákoló  varázsért.  Akarván,  hogy  érjen a felismerés 

fénye égig, égjen a  máglya, és  föllobbanjon a szeretet lángja. Én

a szívem, s minden  kincsem, a hitetlenre  hatván, mindet neki ad-

nám. Tudja  meg  a  közömbös,  hogy Isten igéjével, a szeretet fé-

-----

nyével   táplálkozunk  mi  itt  mind.  Márványba  vésném,  lelkébe 

égetném; hogy a Földnek,  mint az érzékeny gyermeknek szeretet 

kell, erre szomjazik, mert a kozmoszban fázik, melegségre vágyik. 

Nekem tegnap világosodott meg igazán,  hogy nincs fájóbb, nincs 

ártóbb  teremtménye a  Földnek,  mint a rossz, a közömbös ember.

Ne bántsd a magyart!

Ne bántsd a magyart ukrán! Tudjad ám, hogy a mi vérünk

ősi jusson beszéli nyelvét az utcán, és minden egyes el-

kobzott portán. Árpád óta a maga nyelvén mulat a bálokon,

és zokog a sírokon. Milyen jogon tapossátok tanult népünk

önérzetét. Az anyátok megvadult katonacsizmás Úristenét!

Írás

Mostanában azt veszem észre, ujjaim úgy rakom össze, mintha

valami nagyon fontos dolgot szeretnék mondani. Ilyenkor,  ösz-

szecsippentett kezem öntudatlanul szumma szummárum pózba

rándul,  minek hatására fejemben ezer kép tolul egyre,  másra.

Ilyenkor odabent, olyan görcsbe rándult erővel mozdul agyam-

ban a leképzett gondolat, mint tél végén a megáradt Tisza felszí- 

------------------------

nén a zajlásnak indult jégtáblák sokasága. Úgybekattanok, hogy

felsajdult misztikával zuhan rám a közel, s a régmúlt napok, sok

mázsás súlya, úgy, mint ahogy sejtelmes éjszaka üldözöttje a vén

Hold rámeredve néz le a földön bukdácsoló árnyaira. Szívem sze-

rint nem titkolnám  tovább  adnám, a fülekbe súgnám az érzések,

a történések, s a részeg éjszakai hullt fények bús szétesett valóját. 

------------------------

De jobb híján mit tehetek? Réveteg inkább írni kezdek. Végül is

így kerülnek papírra a  csillagos ég, és a vén Hold alatt, a tetten

ért múlt sugallatára a látomások. Így születnek a pergamenre vé-

sett, érzékeny értelmem, s érzelmem szűrte versek. És mire ezek

az írásra rándult kezem okán, s a kigyúlt eszem nyomán a hajna-

------------------------

li átkos, és búbánatos virradatra megtérnek én vén és zsémbes

leszek miattuk. Ekkorára már veszettül morcos, s elcseszettül ál-

mos leszek általuk, olyannyira szétesett, hogy szívem legyengül,

s úgy lemerül, mint egy öreg tönkrement aksi. Ezen túl, és ráadá-

sul ekkorára már mindkét szemem ég, szúr, és kib@szottul vaksi.

Alvászavar

Bárcsak véremmé lennének a szavak, és  úgy jönnének versem végére

a rímek, ahogy a múlt  iszapjából törnek fel az éjszaka felszínére az él-

mények, félrészeg képzetek.  Rossz alvó vagyok, sokszor arra ébredek,

én az álomkóros portás, hogy fontos üzenetet hozott a postás. Az ágy

szélén az ébrenlét, és az alvás mezsgyéjén bóbiskolok, vélvén jobb, ha

felbontom a  borítékot.  Akkor ott,  minden olyan világos és tiszta. Nyíl-

------

ván ebben a hitvány állapotban csak az világos, hogy álmos vagyok,

és kába.  De akkor ott olyan valóságos,  mintha a koperta tartalma

meg lenne írva, csak el kell olvasni. Nyilnávaslóan nekem szól az üze-

net, hiszen látom rajta a  nevemet, a címemet. Ilyenkor úgy csapongnak

a képzetek, úgy zsong az agy, ahogy a vadméhek rajzanak. Emiatt mindig

is csodáltam azokat, akik nyugodtan alszanak. Ezek az Isten teremtmé-

------

mények joggal vehetnék az alvást égi adománynak, és okkal, mert ők a

kiválasztottak, Ők aztán, és  igazán a kiváltságosak, a burokban szüle-

tett szerencsések. Én nem bánnám, ha egyszer végre  énhozzám is ada-

kozóan kegyes  lenne az ég,  vagy valamiféle  álombéli Istenség csodát

tenne. És talán akkor lennék igazán nyertes,  ha elébb a terhes tegna-

pokkal,  de főképp,  és joggal … csendes  önmagammal békélnék meg.

Főbérlőm

Munka, és a megélhetés okán korán a városba  kerültem. Az első

házba, ahová  beköltöztem, az  emeletek  belső  folyosóján faltól-

falig 20-ig voltak megszámozva az ajtók. Én pont a  20-dik küszö-

bön túl laktam, fent a negyediken.  És, amíg a lifttől  idáig megér-

keztem, lévén szagérzékeny egészen jól bevésődött,  hogy a falak 

------

között ki, mit főzött. Egy öreg jóságos, úri hölgy volt kinél kvárté-

lyoztam.  Mikor, ha a  kosztot  illetően nem volt ötlete, tőlem kér-

dezte, milyen  illatokat  éreztem. Én minden részletre kiterjedően,

pontosan beszámoltam neki,  ajtók szerint, és számozottan, hogy

innen-onnan milyen étel illat szivárgott ki. Másnapra a cetli ki lett

rakva a  konyhaasztalra, a  cekkerrel  és a  pénzzel együtt. Reggel

------

nyűtt, vállára  vetett kabátjában keltegetett. Majd kint várt. Aztán

furcsa  csoszogással az ajtóig kísért,  amihez csak neki volt kulcsa.

Magára zárta,  és még visszafeküdt. Számomra sosem  volt  titok,

hogy az nap mi lesz a vacsora. Mostanában gyakran eszembe jut 

az étkek ősz varázslója, ki az élete alkonyán, akkor ott úgyszólván

fiának  fogadott. Ő, már régóta fent főz Isten konyháján. Én akko-

------

ron,  legény  koromban  sok  helyen  kvártélyoztam. Megszálltam

túl is, meg  innen is  a Dunán. Laktam Pesten, és Budán, de olyan

családias  kvártélyom,  mint  nála, nem  volt  sehol, és soha. Mos-

tanában  gyakran  eszemben van  az én  jóságos  Öreganyám, aki

olyan  avatott  módon  főzött  szabolcsi  töltött  káposztát,  ahogy

odahaza,  a sokat  vágyot  otthonomban  az  én  drága  jó  Anyám.

Apai nagyapám emlékére

Nagyapámnak felderült az arca mikor nagyanyám a bort kimérte.

Papa a vasárnapi nagymise, és az ebéd után már szinte remegett

érte.  Két  csupor bor  volt a porciója.  - Köszönöm Roza, mondta.

Amit aztán reszketeg két kezébe  fogta délután, s kiült a tornácra.

Olyan hat éves forma lehettem, … akkor  még  árnyékként  követ-

tem,  abban a reményében, hogy Amerikáról, óceánról, a haza út-

------

ról  meg a  nagy  gőzös hajóról  mesél nekem. Arról, amivel több-

ször  hegynek  ütközött,  amivel  végül is nagy viszontagság árán,

de  mégis csak hazajött.  Meséiből ezeket  a részeket szerettem a

legjobban. De, míg az első ibrik bor el nem fogyott, hiába unszol-

tam ő a beszédtől igencsak ódzkodott. Bele-bele  kortyolt a nedű-

be, és azt mondta - Unokám ez nem bor, ez bíz  Krisztus szent vé-

------

re. Pödört egyet bajszán és krisztus vére úgy ment  le torkán, mint

Amerika  és Kanada  határán  a Niagara  vízesése. Tudod unokám,

ma arról  mesélek neked,  mikor  már a hátam  mögött volt Ameri-

ka. Eközben nagyanyám ki-kinézett  tudván, hogy milyen is a han-

gulat kint Isten szabad  ege alatt. Papa  tudva,  hogy mama is hall-

ja, ettől kezdve hangosabban mondta. - Tudod  Bandikám, én ma-

------

mát úgy szerettem, hogy  otthagytam érte Amerikát, a mesés Ká-

naánt. – Hóbortos  öreg,  morgott  mama  magában, és legyintett.

Papa meg kacsintott rám, énrám a cinkos társra. Majd az ámbitus

grádicsán megkocogtatta pipáját, mintha az  is az előadás kelléke

volna. - Tyuhéj, a  betyáros  árgyélusát! - mondta.  Mókásan meg-

pödörte  bortól  nedves  bajszát,  és komótosan  tovább folytatta.