Írás

Mostanában azt veszem észre, ujjaim úgy rakom össze, mintha

valami nagyon fontos dolgot szeretnék mondani. Ilyenkor,  ösz-

szecsippentett kezem öntudatlanul szumma szummárum pózba

rándul,  minek hatására fejemben ezer kép tolul egyre,  másra.

Ilyenkor odabent, olyan görcsbe rándult erővel mozdul agyam-

ban a leképzett gondolat, mint tél végén a megáradt Tisza felszí- 

------------------------

nén a zajlásnak indult jégtáblák sokasága. Úgybekattanok, hogy

felsajdult misztikával zuhan rám a közel, s a régmúlt napok, sok

mázsás súlya, úgy, mint ahogy sejtelmes éjszaka üldözöttje a vén

Hold rámeredve néz le a földön bukdácsoló árnyaira. Szívem sze-

rint nem titkolnám  tovább  adnám, a fülekbe súgnám az érzések,

a történések, s a részeg éjszakai hullt fények bús szétesett valóját. 

------------------------

De jobb híján mit tehetek? Réveteg inkább írni kezdek. Végül is

így kerülnek papírra a  csillagos ég, és a vén Hold alatt, a tetten

ért múlt sugallatára a látomások. Így születnek a pergamenre vé-

sett, érzékeny értelmem, s érzelmem szűrte versek. És mire ezek

az írásra rándult kezem okán, s a kigyúlt eszem nyomán a hajna-

------------------------

li átkos, és búbánatos virradatra megtérnek én vén és zsémbes

leszek miattuk. Ekkorára már veszettül morcos, s elcseszettül ál-

mos leszek általuk, olyannyira szétesett, hogy szívem legyengül,

s úgy lemerül, mint egy öreg tönkrement aksi. Ezen túl, és ráadá-

sul ekkorára már mindkét szemem ég, szúr, és kib@szottul vaksi.