Hűség...

Ha már nem látod lábnyomát a hóban, tépett taka-
róját a sarokban. Ha nincs kopott edénye a szokott
helyen, s itt-ott ételmaradék a szőnyegen. Ha nem

lóg póráza fent a fogason, nem hallod ugatását kint a

teraszon. Ha nincs, ki megugasson egy földből kibujt

gilisztát, nincs ki szétrágja a család összes papucsát,

vagy ellopja a hűlni kitett hurkát. Mikor, ha nincs, ki

éjszaka egy gyanúsnak vélt mozdulatra, vagy egy hir- 

--------------------------------------------------

telen zajra, fejét felkapja. És, ha álmodból felriadsz, nem

vakkant abban a pillanatban. Nincs veled mikor kelsz,

mikor lefekszel. Nem látod kihegyezett fülét. Nincs ott

életed árnyékaként. Mert ilyen volt. Nyalt, falt, csókolt,

és mindig csak a szeretete áradt feléd. Emlékszel vitte

a sapkát utánad, pedig csak egy állat. Ez a valaki fon-

tos volt számodra, és most hiányzik. Gondold csak vé-

gig, amit ez jószág, ez a csupa szívjóság maga után

--------------------------------------------------

hagyott. Miért nem adtál neki akkor egy falatot, mikor

leste a szád. Emlékezz, ha mentél valahova, mindig

oda kéredzkedett hozzád a kocsiba. És nem értette,

mért nem mehet. Pedig az volt az álma, hogy mindig

veled lehet. Azzal telt minden napja, hogy várt. Várt,

míg te dolgoztál, vagy más miatt a háztól elvoltál.

Gondold el az ő szívtépő hiányát. Egész kutya életé-

ben téged várt. Nagy kegy volt ő neked. Hűséges volt,

--------------------------------------------------

okos, és sohasem hibáztatott, nem haragudott rád.

Nem neheztelt, mert kedvelt, mert szeretett. Ugye most

már belátod, hogy keresve se találsz ilyen rendes, és

kedves barátot. Keresd meg az általa összenyálazott

könyvedet, vedd elő a róla készített képeket. És, mikor

már ott lesz előtted az, aki beszőtte életed, érezni fo-

god őt. Számolj kettőt, és mint a sebzett eresz csator-

nából az eső elered, neked szemedből a könny pereg.

Vita apámmal

Azt mondom neked, maradj itthon fiam. Azt becsüld meg,
ami van. Mindig jobb itthon, mint bárhol másutt. És azt is
tudd fiam, hogy te olyan magányos leszel ott, mint az ujjam.
- Ugyan már, édesapám, ugyan, ha elmegyek, mit veszitek?
Talán nem lesz pénzem, ruhám, kenyerem? - Higgy nekem
Bandikám, hiszen mind gubát cserélt ebért, kóbor senki lett,

---------------------------------------------------------

ki elment innen. - Olyan biztos ebben? Hát, tudja meg édes-

apám, én nem leszek gubáért ebet vett kóbor jött-ment, nem

leszek csupasz senki, mint a többi. - Fiam, neki vágni a nagy

ismeretlenek, gondold csak meg; más az élet, más a képzelet.

Édesapám, ez az én csatám, engedje, hogy tanuljak a magam

baján. - Maga csak, ne nézzen engem madárnak, nem hiszek

---------------------------------------------------------

magának. Hát, veled nem lehet beszélni, te túl konok vagy fi-

am, hogy az Isten b@sszon meg, mondta vulgárisan. - Tudja,

meg én nem vagyok bolond, ismerem a csíziót, én ott öltöny

be járok, majd és nyakkendőt hordok. - Csak meg ne bánd a

dolgot. Kicsit káromkodott még, de a végén elhallgatott. Jött-

ment szegény, nyilván haragot érzett, és kínjában fütyörészett.

Húsvétok emlékére

Bizony rég volt, hogy itt fogott a város, de még ma is annyi

minden köt a szülői házhoz. Hová, ha érkeztem tárt karok-

kal vártak, és bár nem kértem, de glédában álltak. Anyám

a lelkét kitette kedvemért. Néhány napra kimondottan ezért

sürgött-forgott köröttem szegény. És olyan serény volt, hogy

engem mindig elvarázsolt. És apámat is, mintha kicserélték

------------------------------------------------

volna; ereje fölött ügyködött, de ő inkább az ivásra, és a szó-

ra volt ráhangolva. Nyilván ezen két tudománynak én sem

voltam ám elrontója. Így aztán virradatig bírtuk a szót, ittuk

a bort. Apám, mindig csordultig öntött, és, ha a pohár már ki-

fogyni látszott, újra töltött. De fenékig ám Bandikám! Ennek

------------------------------------------------

okán ittunk mi mindenre. Ittunk a magyarok istenére. Ittunk;

- és már jó előre - az elkövetkező szebb, és jobb időkre, de

főként az egészségére. - Egészségedre fiam, mondta is sok-

szor. - Egészségére, mondtam én is tucatszor. Jó pár éve már

itthagyott minket, elment apám örökre. Úgy vagyok én az óta,

------------------------------------------------

mint a kerge lepke este, mint, kit vonzz a mécsek pislákoló fé-

nye, akit megbolondít világa-fénye, de ki úgy igazán csak, an-

nak örül, ha repül, s, ha foroghat öreg kanóclángja körül. Én

az ünnepek fényét szememben, apám, anyám emlékét szí-

vemben őrzöm. Amikor a hazavágyás elkap, én a bőröm alatt

------------------------------------------------

érzem őket. És mikor, esti álom ringat; idézve éltüket, szívem

színesre festi emléküket. Tisztán hallom hangjukat, újra látom

arcukat, házukat látom, roskatag tornácukat. Ahol, apám bú-

csúzáskor anyámra szól; ne sírj már megint. Engem meg arra

int, hogy gyakrabban írjak, és most már ketten sírnak a kapu-

------------------------------------------------

ban kint. Ilyenkor mindig rájuk borul az ég, de aztán utánam

szólnak még. Vigyázz az úton fiam, és ha majd jössz legkö-

zelebb, az edényeket, és a befőttes üvegeket, nehogy otthon

felejtsd! Bizony, nagyon rég volt ez, de hangjuk, és élén üze-

netük még ma is mélyen fülemben, s bent szívemben cseng.

Maradj itthon fiam

 - Azt mondom neked, maradj itthon fiam. Azt becsüld meg,

ami van. Mindig jobb itthon, mint bárhol másutt. És azt is

tudd fiam, hogy te olyan magányos leszel ott, mint az ujjam.

- Ugyan már, ugyan, ha elmegyek, mit veszitek? Talán nem

lesz pénzem, ruhám, kenyerem? - Higgy nekem Bandikám,

hiszen mind gubát cserélt ebért, kóbor senki lett, ki elment

--------------------------------------------

innen. - Olyan biztos ebben. Hát, tudja meg Édesapám, én

nem leszek gubáért ebet vett kóbor jött-ment, nem leszek csu-

pasz senki, mint a többi. - Fiam, neki vágni a nagy ismeretlen-

nek, gondold csak meg; más az élet, más a képzelet! Édes-

apám, ez az én csatám, engedje, hogy tanuljak a magam ba-

ján. - Maga csak, ne nézzen engem madárnak, nem hiszek

--------------------------------------------

magának. Hát, veled nem lehet beszélni, te túl konok vagy

fiam, hogy az Isten ba@…on meg, mondta vulgárisan. - Tud

ja, én nem vagyok bolond, ismerem a csíziót, én ott öltöny-

be járok, majd és nyakkendőt hordok. - Csak meg ne bánd a

dolgot. Kicsit káromkodott még, de a végén elhallgatott.
Jött-ment szegény, nyilván haragot érzett, kínjában fütyörészett.

Fáradó hitem

Erős hitkötélen gondoktól viselős szélben, eltéphetetlen lepedő

feszül az Istenért epedő vitorla időben. Kikötőbe tért álmok

párnája kereng, ágyak dunyhája dereng fehéren, elpihen a

tornácok öblében. Fenn az Úr éterében pacsirta dalol, temp-

lomok harangja, angyalok hangja szól. Csillagok járják üd-

----------------------------------------
vös útjukat, az Úr szívében ámulat. Az égi mester épp mese
sereg percét, ezerszer ezer pitypang pelyhét szórja szét a földi
mása édenében. Nagy művét látva a teremtésben megfáradt
Isten elégedetten dől hátra. Ólmossá nehezült, tagjaiban zsib-

----------------------------------------
badttá merevült gondolataiban béna lett, de dicsőségére legyen
mondva, végre az Istenképű műve bevégeztetett. Ezért az Úr
szája néma, és nem beszél többet. Ő már csak remél, és vár.
Mára már érett, tudatra ébredt felnőtt fejjel érzem, hogy én
----------------------------------------
közvetlen az Úr szeme előtt nőttem fel. Az alapérzésem, az hogy
én egy hitében gazdag családban éltem. Ezért köszönet azok-
nak; kik már ott vannak az Úr ölében. Kik megtértek örökre,
és megférnek ott fent az Ő érte epedő vágyak tornáca öblében.

Ha majd békére lelek

Sokat és sokszor tanyáztam a máshollét zugában. Annyiszor
kusza labirintusában, hogy talán el sem hiszed. A jótét kicsi
gyermek mereszt így tágra nyílt szemet a számára új csoda
világra, ahogy ámulva néztem, és nézem bámulva ma is Isten
kék egét, és földje mindkét féltekét. De bárhonnét is jöttem
eddig onnét haza, hátszél iramban tértem mindig ide vissza.
S, ha felidézem vándor utam csodáit, ha emlékezetem még 
-------------------------------------------
láttat is, és, ha lámpása jól világít, akkor sem tudom, hogy

időrendben sorolom, vagy csak úgy össze-vissza mondom
utam kalandjait. Istennek hála szerencsés voltom, úgy hozta
sorsom, hogy Szíriában egy kora tavaszon réz barnára sütte-
tem magam, és finom tenger-gyümölcse salátát ettem kint a
piacon. Kuszkuszt vacsoráztam egy nomád Beduin család sát-
rában. Kairóban, idill baráti körben júliusban, krokodil bőr-
-------------------------------------------
cipőben mártóztam meg vétlen a Nílus vizében. A Názáreti

Krisztus városában hálaimát mondtam az Angyali üdvözlet
templomában. Szeptember végén frissen szedett fekete
cseresznyét ettem Oslóban. Március másodikán maskará-
sok bálján vigadtam Velence karneválján. Barcelonában
világos nappal valami trükkös mozdulattal ellopták az órám.
Párizsban tört magyarsággal ripakodott rám az Eiffel torony
-------------------------------------------
feljáróján egy francia cigány lány. Egy másik utam során hét
éjszaka háltam a Temze partján. És talán ennek okán vettem
részt a Kalkuttai Maharadzsa hét napon át tartó lakodalmán.
A Jordán Holt-tenger partján vörös kaviárt, Iránban fekete
kaviárt ettem az iráni sah állófogadásán. Medinában az ó-
város piacán, ahol drága szőnyegeket szőnek, kint a nyílt
utcán vad arab legények illetlen szavakkal illették a barát-
-------------------------------------------
nőmet. Másnap Gizában elvitték a mecset elé kitett cipőmet.
Afrikában egy gyászmisén, bár engem a keresztény magyart
ez jócskán megzavart, de mégis úgy öleltek az ünnepi tógába
öltözöttek, mintha Allah létezése óta hit testvérük lettem volna.
Harmadnap, mert magukhoz méltónak találtak, frissen meszelt
házukba invitáltak. Egy késő délután Luxorból Asszuán felé
haladva a vasúti kupéban úgy tört rám az alkonyat, mint mikor

-------------------------------------------

odahaza muskátlis nyári éjszakán, akáclombos állomásokra

gördül be a késő esti vonat. Így, és ekképpen kalandozott

a földön eleddig ösztön lényem, és nem tudom meddig ván-

dorol még ép testben ép lelkem, és azt sem, hogy mikor, és

hogyan jut el a nagy futam végére. Csak azt tudom bizonyo-

san, hogy lassan, és helyhez kötötten hamvába, egy nagy

gödör aljába zuhan, és csak ott lel békére a vak anyagban.

A tűz behamvad lassan

Életem gyakori vad dühe, egykori nagy tüze be-

hamvad lassan. De még üszke varázsa izzik, és

büszke parázsa bízik a holnapokban. S míg szent

zsarátja ég, addig a szeretet lángja is lobban. Bent

----------------------------------

moccan liszt fehéren az asztalra kitett kenyérben,

bent csillan a szőlőtől csent borban. Múlt idézőn

itt van bódító foka, erjesztő kovásza a mozdulatok

násza pillanatban. Ezért ékül, már csak te kellesz

----------------------------------

ledér emlékül igaz ok, és csupasz okozat. Nálatok

nélkül, mit sem ér a poéta akarat. És, mint fehér bo-

tos vak koldus kér, és céda álomnak éjszakájára kél

a préda nap, nagy szárnyakat adj sas-fióka gondolat.

Bolondos április

Van ki istentelen magába zuhan, bágyatag, és van, kinek
hirtelen beszélhetnékje támad. Van, kinek elmegy az esze,
van kinek nem volt sohase. Van ki sápatag, gyenge, de, ha
fáradt estére betér a kocsmába, megjön a kedve. És, ha resti
zárás után az esti út porában éhesen hazatéved, szeme a
konyhaasztalra réved. Otthon a neje étkét dicséri, de része
feje a falon túli szomszéd asszony ölét dédelgeti. De van ren-

---------------------------------------
des, hű férfi is, ki a sanda anyósát titkoltan temeti, de a lányát

kimondottan szereti. Gyakori, hogy valaki a munkát megveti,

és messze el is kerüli, de hozamát határozottan kedveli. Van,

kinek zsebe üres, és sokszor egy nyüves vasa sincs, de esze

okos, s a szíve kincs. Van ki, elkényeztetett kákabél, és aszt-

mával küszködő anyjával él. Bigott agglegény, s bár hetente

többször frakkban jár, hisz színházba, s az operaházba van

---------------------------------------

állandó bérlete, de olyan szánandó árva szegény, mikor, ha

hazatér üres az ágya, és magában beszél. Csupán csak remél

az örök facér, de nem akad társa egy se, és nincs se testvére,

se jegyese. És vihetném a sort sokáig, emelhetném a zászlót

égig, ülhetnék tort, mondhatnék ünnep nyitó tósztot, vagy zár-

szót. Aszerint, hogy mikor, és milyen alkalomra. Mert jobba-

dán mindennek van igaz tartalma, alja, teteje, ahogy ennek ta-

---------------------------------------

vasz köszöntőnek is van veleje; ága-boga, füle és farka. De

ma olyan kusza itt minden, olyan szent össze-vissza. Most a

szél fodros havas márciusra, bolondos tavasz jön. Ezekben a

szeszélyes április napokban, hetekben a parkokban, kertek-

ben tarka öröm virág kláris köszön. Ebben a városban; erké-

lyeken, utcákon, tereken ezer szivárvány nyílni vágyás éb-

red. És most itt olyan víg, és határtalan lesz megint az élet.

Megsárgult füzetet találtam

Föld fölött érzem, az ég alatt hirdetem, a kettő közt vallom,
hogy nekem reggeli ébredés olyan valóság élmény, mint az

őszinteség. Ahogy a szív meleget kap, úgy fakaszt a napi
eszmélés fejembe reményt, és ad a szemembe fényt. Igen,
hiszen a kelő napból, s az ébredő magból jön a bizonyosság.
--------------------------------------------

Ahogy az is mindennapi valóság és tény, hogy az univerzum-

ban tágul a tér, A diszkókban öröm zenél. Téli hónapokban

krizantém díszlik a hóban. Őszi tereken pipitér virít a réteken,

amit méhek döngicsélnek körül kedvesen. Régen, álomködös

éveimben rendre, néztem, hogy fordul a napraforgó sárgás

--------------------------------------------

barna bugája a fényre. Félárnyékban figyeltem, tányérját a

fényjátékban miként mozgatja a remény. Gyermekkorban a

szív még tiszta, s lobbanékony, és a lélek fogékony. Át van

itatva Istentől eredő derűvel, ábrándos reménnyel. De a kicsi

ember sok minden mással is; játékvággyal, bolondos mersz-

--------------------------------------------

szel, trágár versekkel, mókás bohósággal. Tegnap este egy

fontos iratot keresve egy megsárgult füzetet találtam a szek-

rényben. Boldoggá tett, hogy ráleltem. A régi, gyermekkori

csacska rímeket látva, tátva maradt a szám. Kezemben a

füzettel, szívemben derűvel aludtam el. Reggel bent cseng-

--------------------------------------------

tek fülemben, melyek közül egyik vidám mondat így hang

zik… "A korcs kutyámmal sokat futok, ennek okán sovány

vagyok" A másik … "Nikolett, sosem lesz mazsorett, mert

hozzám képest kicsit molett„ Aztán… "Apámnak élete volt

a tiltó, de most éppen útkaparó" Majd… "A Marót vize tő-

--------------------------------------------

lünk messze, pedig olyan jó lenne megmártózni benne.

Vagy... "A szomszéd telke csupa nádas, ezért nem leszek

én soha házas" És még folytathatnám a sort. És én még
napokig úgy élveztem ezt a sok, gyermekkoromban összesze-

dett csacska mámort, mint az ünnepelt a színes virágcsokort.

Holnaptól jobb leszek

Rossz vagyok; iszom, csajozom? Ez volt az utolsó eset.

Nem füllentek; holnaptól  jó, és hű leszek. Holnaptól

kiváltom  jelzálogom. Hidd el, az igazat mondom, a

valót. Kapsz fülbevalót. Elsimulnak a ráncok, gyűrűt

kapsz, nyakláncot. Dolgaimmal számot vetek. Szivár-

---------------------------------------

ványt adok én neked, napot. Lehozom neked a csillagot.

Holnaptól, ahová te lábad teszed, merre te jársz, arra-

felé virágot szórok a lábad elé. Holnaptól álmod leszek,

őrangyalod, holnap már nem érzel kínt. Te csak várd, te
csak bízz, és meglásd, holnap az Isten megint ránk tekint.

Apám álma

Nekem is volt szisztémám, érett stratégiám, de mindig

ő lépett a sakktáblán. Fiam, nekem te hiába prédikálsz.

Várban királynőt mindig találsz. De olyat, kivel várat

építesz nem sokat. Gondold meg jól, ahol te laksz, az egy

kutyaól. Gyere haza fiam, ne kódorogj a nagyvilágban.

Azt mondod biztos egzisztenciád van, két lábon jársz.

-------------------------------

Biztos? Mi biztos ma...? Nézzük reálisan! A városban

mindenki olyan egyedül van, mint az ujjam. Gondold 

égig fiam! Idehaza mekkora az ismeretség; a rokonok, a

barátok, ez nagy segítség. Persze, ha itthon maradtál

volna, mostanra, akkora házad lenne, mint a nyugati

pályaudvar érkezési oldala. De még most sem késő, adok

-------------------------------

bő öt évet, és itt minden a tied lesz És érvelt, kapacitált,

várt, mindig csak várt, kérlelt, levelet írt, telefonált. Volt,

hogy hízelgett kitartása, volt, hogy terhemre esett unszolása.

Néha, ha nagy ritkán haza kerültem a leendő "becsültem"

forgott kockán. A ház, a kert; a rám váró "egzisztenciám"

volt a listán. Itt minden a tied egy szavadba kerül, viheted

-------------------------------

fiam, mondta neki buzdultan. Nézd a kertet, az almafákat,

ültethetnél százat, mit százat, ha megvennénk a szomszéd

telket, ültethetnél ezret. Ilyenkor elcsuklott, elakadt szava,

szeme megnedvesedett. Elmentél fiam! Ez régóta a szíve-

met sebzi. Hallgattam, de magamban igazat adtam neki.

Jehova tanúi

Furcsa jelenetnek voltam tanúja vasárnap. Házunk
gondnok asszonya ép a kukákat húzta ki a járdára,
mikor két éltesebb hölgy elé állt. Először, azt hittem,
hogy csak kérdezni szeretnének tőle valamit, de nem,
mert az idősebbik elővette a bibliát és, úgy tett, mintha
-------------------------------
citált volna belőle, de valójában csak hadovált. - Áldást
osztunk köztetek. Öröm hírt, jó hírt, szivárványt hoztunk
most tinéktek! A keresztet cipelt, kínt szenvedett Krisztus
feltámadott, és ehhez hasonló halandzsákat prédikáltak
az idős hithű asszonyok. - Ez valóban jó dolog, ennél job-
-------------------------------
bat nem is közölhettek volna, mondta házunk gondnoka.
- Na, de mi beszélgetni szeretnénk róla. Beszélgessenek csak
nyugodtan, de engem, amint látják vár a munka. Erre Jeho-
va tanúi úgy elképedtek, mintha leforrázták volna szegénye-
ket. Házunk asszonya meg sarkon fordult, és ott hagyta őket.

Tavasz nyílik

Barka bomlik, levél bújik ki reményre. Virág nyílik, nap
melegít, népes bogárhad jön elő a fényre. Kint messze, túl
a városon, ott dúl most igazán az élet, ott kint pitypangos
réti tájakon. Sok-sok szárnyas álom; madarak raknak 

fészket húsvéti ágakon. Folyók medrében árral dacolnak,

--------------------------------------

halak villódznak ficánkos kedvükben. Kódolt, okos jelekre

mámoros tavaszég fürdik tavak tükrében. Bodros, felhőfod-

ros ég alól pacsirta szól, dalra kél a kikelet hírnöke. Úgy em-

lékszem, ilyen az élet tiszta lélegzet tág tereken. Én, már rég-

óta városban lakom. Nekem nincs nagy igényem. Én csak ko-

--------------------------------------

cogás közben esti alkonyon egy kicsit leülni, csak pár percet

pihenni szeretnék a padon. És talán magát a föld szagát sze-

retném magamba szívni jobban, csupán csak a melegét sze-

retném érezni hosszan. Szeretném levetni lemberdzsekem, reá
feküdni csillagos esteken, és innen az eget bámulni a zöld gyepen.

Sorsunk el van rendelve

Mindenki a maga szolgája, és van ki ezt jól is csinálja. Van, kinek

az a mániája, hogy bolondozik, víg gyereket játszik. Van, ki istenes

áhítatában imát mormol százig. Van, ki iszákos jómadár, örömében

danál, bánatában kárál, bárhogy is, de mindig a pohár fenekére néz.

Van ki bűvész, csapodár életművész, imponál, és okosan cimborál.

Kezemet nézd, hogy lásd! Szól a hamis, látod is, de jól fedi titkát, te

meg csak tátod a szád. Trükközik, mikor is nem csak a keze jár így,

-------------------------------

de az esze is.  Van, ki szószátyár, és, mert ráér, csak rád,  és az

alkalomra vár, figyelmet kér, pletykál a jól értesült. Van, ki már alá-

merült, bár egészen jól kezdett, de törvényen kívül él, és lecsúszott

koldus lett. Kapcsolata kihűlt, földön hál, apró pénzért, kenyérért,

egy tál ételért kunyerál. Van, ki nagytiszteletű pap, ki életét áldozza

fel híveiért, értük vezekel. Elvonul, az Úrhoz fordul, megváltást kér,

Isten közelben, igaz hitben él. Van ki hitvány, gaz, ki vad bűne miatt

-------------------------------

lett rab, szabad életet, és megbocsájtást remél. Van, ki erkölcscsősz

apáca, ki bár szentül Krisztust szolgál, de rendes hölgy dacára, akkor
enyhül, ha ennek okán maszturbál. És van az örömlány ki hűs nász
szerelmi éjszakán eljátssza, hogy még szűz. Fenekét riszálva garzonra
lépcsőz, szinte szökdécsel a kecses gazella graciőz. Mikor is az ágyban
ficánkol, nyögdécsel és, ha kell akár orális, és már is kéjesen bájos, le-
térdel buzgón munkálkodik, és ha a férfinak tetszik, akár homályos

-------------------------------

estig  tengerár fekszik. Míg végül a szoknyás ledér az előadásért som-

más pénzt kér. Van, ki szegény, Ő maga az erény, aki nevesül éhbérért

kemény munkába szédül és, ha hazatér ágyába menekül. Van, ki kocs-

máros, ki, mikor is, ha csapos, akkor apatikus, de, ha szabadnapos,

akkor reálpolitikus. Aztán ott van a taláros, aki nagycsaládos ügyvéd,

emellett muzsikus is, és jó helyeken zenél, de még is rosszul él. Van, ki

mészáros, ki, ha vág alapos, ha pultnál áll, akkor okos, és kedélyesen

-------------------------------

kiszolgál. De az asszonya, ki patikus, már nem olyan szimpatikus, bár

ez a nő katolikus hívő, templomba jár, de csak nagy ritkán van kedves

jó szava. Ha a párja szabadnapos, és ha elindul vala hova, azon nyom-

ban elé áll, rikácsol, trágár kiabál, gonoszkodik vele a bigott hárpia

neje. Bizony ennek a hős, vesztére nős hentesnek az asszony a keresztje.

Persze mindenkinek van valakije, akit becsül, és víg hite, amibe mene-

kül. Igen, mert utunk eleve ki van jelölve, sorsunk eleve el van rendelve.