Fáradó hitem

Erős hitkötélen gondoktól viselős szélben, eltéphetetlen lepedő

feszül az Istenért epedő vitorla időben. Kikötőbe tért álmok

párnája kereng, ágyak dunyhája dereng fehéren, elpihen a

tornácok öblében. Fenn az Úr éterében pacsirta dalol, temp-

lomok harangja, angyalok hangja szól. Csillagok járják üd-

----------------------------------------
vös útjukat, az Úr szívében ámulat. Az égi mester épp mese
sereg percét, ezerszer ezer pitypang pelyhét szórja szét a földi
mása édenében. Nagy művét látva a teremtésben megfáradt
Isten elégedetten dől hátra. Ólmossá nehezült, tagjaiban zsib-

----------------------------------------
badttá merevült gondolataiban béna lett, de dicsőségére legyen
mondva, végre az Istenképű műve bevégeztetett. Ezért az Úr
szája néma, és nem beszél többet. Ő már csak remél, és vár.
Mára már érett, tudatra ébredt felnőtt fejjel érzem, hogy én
----------------------------------------
közvetlen az Úr szeme előtt nőttem fel. Az alapérzésem, az hogy
én egy hitében gazdag családban éltem. Ezért köszönet azok-
nak; kik már ott vannak az Úr ölében. Kik megtértek örökre,
és megférnek ott fent az Ő érte epedő vágyak tornáca öblében.