Berceli falú múzeum

Jó szándék igazgat? Kerülj beljebb hozzánk érkező! Áldás legyen

rajtad házunkba tévedő. Egy kicsit a te múltad is, ami körülvesz

itt. Na ugye, milyen ismerős mindegyik? Te ezt eddig el sem hit-

ted volna, és most, mintha varázslat fogna. Például ez itt egy roj-

tos fejrevaló, nagyanyám hordta. Párjául ott a csipkés alsószok-

---------------------------------------------------

nya. Az a faszenes vasaló meg néném hagyatéka. Hogy ez mi itt?

Ez egy hátul gombolós kis ing, iskolás korukig hordták a gyere-

kek. Ezt a bekecset nagybátyám viselte szegény. Az a kopott

huszárkép, az ott régi szerzemény. A szomszéd házában a szép

szobában lógott a falon. Bár kicsit elmosódott, de egyszer majd

---------------------------------------------------

rendbe hozatom. Ez meg egy viseltes porcelán készlet. Ritkán

vették elő, de, ha úgy hozta az idő, ebben vitték a gyermekágyat

feküdt anyáknak az étket. Szent ég, de rég láttam ilyet! És ott?

Az egy óvott csatajelenet részlet. Ez egy tépett leckefüzet, a pad-

láson leltem, őrzi gyermekkorom. Hallod a falon hogy ketyeg a

---------------------------------------------------

kakukkos óra? Meg lett javítva. Látod ott a sarokban a gereben,

a tilolófa, meg a motolla. És annyi minden van még itt. És ne

csak nézd, de lásd is, és érintsd meg valamennyit! Bízvást neked

tartogatom. Hát látogass meg máskor is, légy vendégem barátom!

A pénz ördöge

Míves mániámmá vált mostanában a gazda. Öreg napjaimra az
Úr lett rímes hiúságom magva. Ha fiús vágyamban rám zörög, 
imádom, de, ha borús zivatarban mennydörög, káromlom. És, 
bár volna rá oka, de nem marasztal el soha. Ezért is hiszem, ha 
van ítélőszéke ott fenn, az Ő végtisztessége a mennyei béke.
-------------------------------------------------------
És adná az ég, lenne menedék hegye víg fennsík, áldást osztó
kegye pedig katarzis. Persze én ritka fény közt is csak néha me-
rek remélni, én csak nagy ünnepekben merészelek ilyet hinni,
vélni. Ezzel szemben süvölvény időm óta tudom, hogy Isten föld-
jén a pénz a törvény. Hisz, midőn ég alatt rögök közt megváltás-
-------------------------------------------------------
ra várunk, bíz ez a gaz ördög nem riad, ez a gaz a kőből is pénzt
fakaszt. És amíg mi az Úrhoz meg nem térünk, addig ennek a
sátán fajzatnak markában élünk. Az ő nótáját énekeljük, az ő 
pénzimádó himnuszát zengjük. Mert itt ez lett az Isten a kotta-
fejek sűrűjében, és róla szól itt minden a hangjegyek erdejében.
-------------------------------------------------------
Ez a fals nóta leng benn a robotra hangolt süket fülekben. A bank
harangja dereng, búgó hangja zeng a zsibbadt fejekben. Nyilván-
való, hogy ennek a haszonhajszoló bolygónak cigány prímása a
ördög maga. És, ha ennek a vájt fülű zsiványnak prédikálnánk, 
mikor, ha vele szembeszállnánk, akkor ennek a vigyorinak nagy

-------------------------------------------------------

bamba fizimiskája kacagna arcunkba. Így van ez! Ő, naponta a

szemünkbe nevet, és a ki nem fizetett számlákkal fenyeget, hi-

szen itt minden az ő tulajdona. És ebbe a sajgó rabságba, ki-ki

a maga fájó pénztelenségénél fogva roskad bele. Igen, hiszen
-------------------------------------------------------
ez a telhetetlen szörnyeteg lelkeket tépi szét, s amíg te adósa-
ként élsz, mindig sötét árnyékként kísért. Én ennek a sátánkör-
mű ördögnek, én ennek az élősdi dögnek, csak a nyakát kicsa-
varni, és azt a nagy pénzsóvár szemét pedig kikaparni vágynék. 
-------------------------------------------------------
Angyal András > A pénz ördöge

Az én ”éhes” kisöcsém

Mikor az öcsém született, madarat lehetett volna
velem fogatni. Olyan nagy volt a testvér imádat,
hogy őrületig tudtam őt szeretni. És úgy, én esze-
ment, hogy kis híján papot kellet hozzá hozatni.
Nyolc éves, ha lehettem, mindig attól féltem, hogy
éhen hal szegény. Na megállj csak kis legény, nem
--------------------------------------------------------------
fogsz te itt éhezni. Töltött káposztával akartam őt,
nagyon, és vadon megetetni. De hiába tettem neki
a jót, anyám közbe szólt. És bizony szigorúan eltil-
tott a család tőle. Napokon át szörnyen bántott is
meg fájt is, hogy nem mehettem ágya közelébe. Az-
tán egy idő után még is megbocsájtott a kupaktanács.
--------------------------------------------------------------
Áldásnak éreztem, hogy elmúlt a harag. De ez alatt
sem változott semmi. - Édesanyám, ez a Laci sír!
Szerintem meg kellene etetni. - Tán étlen? Mit akar
a szerencsétlen hiszen, nem rég evett! De az én árva
kicsi falat öcsém, egyre csak könnyezett a drága. És
szép nagy feldagadt kék szemeivel a plafonra meredt.
--------------------------------------------------------------
Angyal András  >  Az én ”éhes” kisöcsém

Istennel társbérletben

Isten, és én régen vagyunk együtt társbérletben. Megosztunk
asztalt, ágyat, békésen lakjuk a házat. Az Úr itt van a mozdula-
taimban, most is szavaimban, jól megfér a tudatalattimban. És
ez így is lesz, míg a végső útra fel nem kér. Nem sürgetem, de
egyszer úgyis magához int. Elém áll, rám szól, felszólít, amint
---------------------------------------------------------
az a szolgának obsit kiadáskor kijár. A mór megtette kötelessé-
gét, a mór mehet! És ez könnyen meglehet, mert szolgáltam én
már éppen eleget. S, ha ezt diktálja a becsület, és ott fent az Is-
teni etikett, hát legyen. Uram, legyen úgy, ahogy te akarod! Csak
tudod, azért jólesne, ha a végtisztességben kegyelmed több fi-
gyelemmel, és segítőbb szándékkal lenne irántam. Persze ki az,
---------------------------------------------------------
ki közülünk hibátlan, de bízva a csodákban, én azért könnyű
szívvel, és a visszatérés reményével indulnék el innét. Jó Uram, 
nekem nem ez lesz az első, és nem is az utolsó utam, de én úgy 
szeretnék végig menni a fényes tejúton, a csillagporos körúton,
ahogyan én onnét idejöttem. Ruhátlan, szégyentelen, síró sze-
gényen, rívó reményben, meztelen, vakon, egészen csupaszon.
---------------------------------------------------------
Angyal András > Istennel társbérletben

Nyári est a Tiszánál

Forró nyáreste ledér fény úszik a Tisza tükrén. Az

ég kékjén pucér Hold teste remeg. Az éj peremén

messze néhány szerény fehér pára lény lebeg. A tik-

kadt meleg nap után szikkadt vágya okán úgy tű-

nik ma már mind bágyadt, és esni gyáva. Pedig azt 

---------------------------------------------------

reméltem, hogy kielégületlen indulatában egynek-

egynek még is csak kitörni óhajt, és lángra kap dör-

gedelmes vágya. Véltem villámlik, tüze gyúl, s míg

sóhajt nagy szerelme cikázik egyre, majd könnye

hull. De úgy látszik, ma már nem esik, és mély ál-

---------------------------------------------------

mába csendesedik a Tisza is. Látom, ahogy behor-

pad szép nagy mellkasa, s hiba várom mozduljon

hulláma újra. Lába, s karizma elernyed, nagy hom-

loka kisimul, és a nappalt cserélve a rejtjeles éjszaka

lelke-vére béke medrében szendereg. Hallom, ahogy

---------------------------------------------------

békésen liheg, csendes csillámaival együtt szuszog.

Aludjatok csak drága lények, hullámok, fények, ti

velem egy édes testvérek, rég éreztelek ily testközel

titeket. És a tegnap izzadt hálóingét levetve, holnap

én veletek ismét csak tikkadt meleg napra ébredek.

---------------------------------------------------

Angyal András > Nyári est a Tiszánál . . .

Hitünk erejével

Meghagyta István királyunk, hogy Istent szolgáljunk! És azt is mondta még,

hogy az Úrral kötött egyezség arra predesztinálja a népet, hogy Szűz Mária

oltalmában legyen védett. De én úgy hiszem, hogy akkor, és ott királyunk va-

lamit elvétett, ámbár az is lehet, hogy bálványunk után mi lettünk cél vesztett.

Tán Mária lett süket, netán rejtett titkok okán büntet. Mert az miként lehet,

hogy nemzetünk imája máig sem hatott reája? Bezzeg a jóság ideája Izráel né-

péért megjárta Golgotát, általuk bűnt vett magára. Értük korbácsot tűrt, tövis

--------------------------------------------------------------------------

koronát viselt, kereszt fát cipelt. Persze senki se próféta a maga hazájában. De

a jó megváltó a mi népünk honában, azért még lehetett volna áldást osztó.

Utólag végig gondolva nemzetünk sorsát, sokunk számára ma már teljesen

világos, hogy a válságos időkben itt járt a messiás. Levetvén sarúját, mezítláb

lépett be honunkba. Itt jártában végig lábalta szegény nemzetünk házsorát, be-

nézett keresztény népünk házaiba, betekintett mindnek templomába. Csak hát

akkorában a Szent Szűz fia honunk udvarában egy istentagadó maffia bandát

-----------------------------------------------------------------------------

talált. Itt hagyott minket az ezer éve imádott, és hanyatt homlok menekült

innen a vágyott Isten. Miattuk rohant el a várva várt messiás, mert ezek a

pogány senkik bezárták volna az alig pitymallik hitvány tévhitük sötétjébe.

Évtizedekre ott vergődhetett volna a butaság vörös falak börtönében. Azóta

várjuk, hogy visszajöjjön, de tart tőlünk, azóta menekül előlünk. De mi valljuk,

reméljük, hogy segítő mivoltában jön elő, kiengesztelő jelenvalójában áll elő.

Itt lesz árva nemzetünk számára az eleven, népünket ölelő csodatevő Isten.

Mindenkinek a maga keresztje ...

Kit anya szült, mind terhet visel ... Istentől kapott, hol kisebb, hol

nagyobb keresztet cipel. Ő is gondokkal küzd, de ezzel együtt vál-

lát zsibbasztó fáját, tikkadt fáradságát félre téve segít. Magát nem

kímélve szelíd jóságával figyel rád. Bár valóság, de nem érted, nem

tudod okát. Nahát, mi végre ennyi gondoskodás, ennyi szeretet?

------------------------------------------

Embersége fölöttébb meglep, mikor, ha kisegít a bajban. A lelkét ki-

teszi érted, pedig te őt, és  jótéteményét nem érdemled. Megütődsz

miért, honnan ez a nagy segítő hajlam? Eltűnődsz, hogyan van az,

hogy az ő szíve vajból van? Ennek a ritka, páratlan embernek az a

titka, hogy meg tudott önzetlen, és tiszta gyermeknek maradni. S

amit kaptál tőle, azt te már soha nem tudod neki visszaadni. Van

------------------------------------------

ebben az Isten teremtményben valami Krisztusi, ami szent, amit te

ugyan  soha meg nem értesz. De, mint megfellebbezhetetlen értéket

fejedbe vésed, és ott bent mélyen szívedbe rejted ... Az érzést, ami

megmarad benned, amit, mint féltett kincset dédelgeted ... Ezt az

emberi értéket, ezt az érzetet, úgy nevezik, hogy szeretet, és tisztelet.

Lajos sógor névnapjára

Kedves Sógor! Remélem jókor köszöntelek. Ha jól emlékszem
éppen a hetvenkettediket ünnepled? Persze az embernek egy-
re csendesebb a mersze ezt kimondani, mert nem a tied vagy
az enyém, hanem az égben lakóé az érdem. Az övé, hogy eny-
nyi lett. Szerintem ott fent Isten jól intézi ezeket. A mi érde-
münk meg az, hogy ahányszor csak lehetett mi ilyenkor nagy
-----------------------------------------------------
 asztalhoz ültünk. Volt idő sógor, hogy nálad ünnepeltük a
névnapot. Olyan is volt, hogy étteremben böngésztük az ét-
lapot. Kedvünk nőttön nőtt, jó bor mellett örömtor, hangulat-
ban múlattuk az időt.  Mert helye nem volt ilyenkor borúnak,
sem bűnbánatnak, sem nem gyónásnak. Mert, amikor mi
összekerültünk, mi mindig  felhőtlen örültünk egymásnak. 
----------------------------------------------------
Sajnos, erre most nem kerülhet sor. De én bízom Istenben. 
Hiszem, hogy meghitt családi körben, éltetető vegyszerrel kezünk-
ben, elűzve gondot, bajt, vérerünkben öröm elixírrel ünneplünk
majd. Megterítve az aszalt, sok dalt éneklünk, mert lesz rá ok.
És jó itatós vén bor, s okos óbor mellett én kacskaringós tósz-
tot mondok neked, és milliószor koccintok majd veled sógor.
----------------------------------------------------
Angyal András  >  Lajos sógor névnapjára

Ezer lélekemelő szó

Ezer a szó, millió, egyik nyugtató, a másik biztató. Ne add fel,
ne feledd, én mindig itt leszek neked. Bújj ide, ölelj meg, olyan
jó, nem tudok betelni veled. Csak, hogy tudd engem nem fogsz
elveszíteni, én a sírig foglak szeretni, és még azon is túl. Ezer a
szó, millió, egyik nyugtató, a másik biztató. Várlak, oltsd le a
---------------------------------------------------
lámpát, karolj át, érezni akarlak. S van, hogy sok a gond, szí-
ved félelemmel tele, rossz idők járnak. Ne törődj vele, te okos
vagy megoldod! Csak most fáradt vagy, felhők látszanak, szúr,
szorít szíved táján, dőlj le, betakarlak drágám. Ezer a szó, és
millió, egyik nyugtató, a másik biztató. Segíts, szükségem van
---------------------------------------------------
rád! Erőt belőlem meríts! Szólj, ha nem bírod a magad harcát!
Higgy nekem, bízz bennem, segítek szentem. Veled élni boldog-
ság, öröm. Ezer a szó, millió, egyik nyugtató, másik biztató. Sze-
retek veled lenni. Köszönöm a jó Istennek, hogy te vagy nekem.
Csak holtodiglan, holtomiglan mindig, és még sokig így legyen!
---------------------------------------------------
Angyal András  >  Ezer lélekemelő szó

A farkas magánya

Csak én érzem magányom. Árvaságom nyomomba jár, mert,

ki párra nem talál, azzal a halál cimborál.   Szeretet híján

magamra maradtam. Kimondhatatlan rossz. Becsület okán

azt mondják rám, hogy gonosz. Pedig nem vagyok az. Én, 

csupán csak élni akarok. Kinek Isten életet adott, az jogot is

------------------------------------------------------------

kapott. Van sok, kit vad kísértés csábít, van ki csal, lop, és

ámít. De minek, ha nincs rá ok, ha nincs rászorulva. Egye-

dül csak én vagyok itt elárvulva, mert mindenki tulajdona

itt valakinek. Itt léleknek, Isten teremtménynek mindnek

társa, párja, hitvese, férje, asszonya, van. És mitől fél, ha

------------------------------------------------------------

házában bizton társsal él. Én a magányos farkasok sorsát

élem, fázom, éhezem,  hideg az ágyam, kerget a vágyam.

Este házamba rendre egyedül érkezem, asztalnál egyedül

étkezem, ágyamban egymagam hálok. A test, és a lélek
társas kincs, hogy is lenne nyugtom, amíg párom nincs.

------------------------------------------------------------
Angyal András  >  A farkas magánya

A régi kulcsi templom emlékére

"Kegyelem néktek és békesség”, olvasom a Kulcsi templom homlok-

zatán a Pál apostoli köszöntést. Építése óta eltelt több,  mint het-

ven év. Ennyi időn át, vajon hány lélek mondott imát hajléka alatt,

hány gondoktól tépett hívő szakadt szívének adott vigaszt, oltalmat,

és feloldozást. Könyörtelen az idő, mert most lebontják. Új szelek

járnak, holnaptól csupán csak emléke marad. Eltűnik a retinákra 

-----------------------------------------------------------

égett. Holnaptól új templom hívja imákra a hívő népet. De falai

közt a régi földi és égi, igéket hirdeti majd a pap. És a homlok-

falon is a Korinthoszi üdvözletet viseli fent majd Istenháza.

"Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr

Jézus Krisztustól.” És a pulpitusról, s a padokból újra hangzik

majd a régi, jól ismert ének. "Bízzatok bennem, én közelgek"

Jöjjetek jóságos hívek, s az Úr szerető oltalmába fogad titeket!

"

Gyermek fejjel

A kicsi ember titokzatosnak látja maga körül a világot. Olyan-
nak, mint a színes mesét. Ennek mintájára csodákkal népesíti
be, az amúgy is gazdag képzeletét, és az ébrenlét tovább szövi
az álmot. Kíváncsian figyeli a valóságnak tűnő, eszét s szívét
kápráztató színes délibábot. Kölyök koromban többször gon-
doltam arra, hogy megmászom a Tokaji hegyet. Úgy gondol-
---------------------------------------------------
tam ezzel kezdek és, ha majd felnőtt leszek serpa nélkül hódí-
tom meg a Mount Everest. Azt is elképzeltem, hogy tengerész
leszek. Igen, mert ha a Lónyai csatorna a világ kapuja, és ha a
Tiszáig elúszom, ami Bercelhez képest nem is nagy távolság,
onnan már nincs is olyan messze a Fekete-tenger. De én ma
nem megyek haza, mert ha későn hajtom be az istállóba a te-
---------------------------------------------------
heneket engem úgy megvernek, hogy lesántulok. Ott meg biz-
tos, hogy tárt karokkal várnak. Mert ebben a világban rendje
van mindennek. És, ha mégse, akkor beállok inasnak, mert azt
a munkát is csinálni kell valakinek. Majd csak megegyezek a
legfőbb tengerésszel. De én holnap már nem legeltetek, és is-
---------------------------------------------------
kolába se megyek. Persze gyermek fejjel még nagyot mer ál-
modni a nem gyáva ember. Aztán felnőtt ésszel már árva
szájú lesz,  felhagy álmaival, földhöz ragadttá válik és be-
éri kevéssel. „Add meg nekünk a mi mindennapi kenyerünket,
és bocsásd meg a mi bűneinket.” Így van ezzel felnőtt fejjel  az
---------------------------------------------------
ember, és annyira vágyik csak, ami létéhez feltétlen kell. Most,
így öreg koromra, ha visszatekintek akkori önmagamra, büsz-
keséggel tölt el, hogy a földnek akkori tudója csodákban hitt,
és bízott. És, mint legfőbb mozgatója, meg akarta hódítani ezt 
az akkor még úgy látszott, számára berendezett mese világot.
---------------------------------------------------
Angyal András  >  Gyermek fejjel

Fétis imádók lettünk

Fétis imádók lettünk, mód felett féltjük, amit megszerez-

tünk. Amikor okos telefont, vagy bármi mást, mondjuk

autót veszünk, fölöttébb elvagyunk tőle. Olyannyira, hogy

szinte önmagunk megvalósulását látjuk benne. És okkal,

mert keményen megdolgozunk érte. Divatos szóval élve,

------------------------------------------------------

úgy is mondhatnánk, hogy önmagunk  imázsát érezzük,

amikor használjuk. Egy szóval többek leszünk általa, hi-

szen énünk meghosszabbítása. A technika segítségével

okosabbak leszünk, jobban kommunikálunk, ha meg

menni kell valahova, hamarább oda érünk a célállomás-

hoz. Nyilván, fontos dolog a boldogulás. Ezzel együtt fur-

------------------------------------------------------

csán alakul a világ, és  a mi közös értékrend. Ennek kap-

csán írom ezt a történetet, amit akár fikciónak is veheted,

bár meg is történhetett. Szánj rá néhány  percet, nem bá-

nod meg! A papa a kéztől vett autóban olajat cserél, be-

le van szédülve, míg kicsi fia az autó végében valami más-

------------------------------------------------------

ban ügyködik. Hátra megy a papa és azt látja, hogy a fia 

csavarhúzóval a kocsi hátulját összekarcolta. Hirtelen

haragjában többször ráüt a kezére, de későn veszi észre,

hogy villáskulcs van a kezében. A kórházban derült ki,

hogy a sokszoros törés miatt a gyermeknek mind az öt

------------------------------------------------------

ujját le kellett vágni. - Apa, mikor fognak kinőni az ujja-

im? Az apa messze túl indulatain, ismerte fel tettének

súlyát. - Fiam senki ujját, elakadt a szava. Nem akart a

gyerek előtt sírni. Kiment az autóhoz, kínjában a kerekeit

rugdosta. Az volt az autóra karcolva; „SZERETLEK APA!”