Az én ”éhes” kisöcsém

Mikor az öcsém született, madarat lehetett volna
velem fogatni. Olyan nagy volt a testvér imádat,
hogy őrületig tudtam őt szeretni. És úgy, én esze-
ment, hogy kis híján papot kellet hozzá hozatni.
Nyolc éves, ha lehettem, mindig attól féltem, hogy
éhen hal szegény. Na megállj csak kis legény, nem
--------------------------------------------------------------
fogsz te itt éhezni. Töltött káposztával akartam őt,
nagyon, és vadon megetetni. De hiába tettem neki
a jót, anyám közbe szólt. És bizony szigorúan eltil-
tott a család tőle. Napokon át szörnyen bántott is
meg fájt is, hogy nem mehettem ágya közelébe. Az-
tán egy idő után még is megbocsájtott a kupaktanács.
--------------------------------------------------------------
Áldásnak éreztem, hogy elmúlt a harag. De ez alatt
sem változott semmi. - Édesanyám, ez a Laci sír!
Szerintem meg kellene etetni. - Tán étlen? Mit akar
a szerencsétlen hiszen, nem rég evett! De az én árva
kicsi falat öcsém, egyre csak könnyezett a drága. És
szép nagy feldagadt kék szemeivel a plafonra meredt.
--------------------------------------------------------------
Angyal András  >  Az én ”éhes” kisöcsém