A gépkocsi

A járművek iránti  vonzalmam okán Ternai Zoltán "A gépkocsi„ cí-

mű könyve  fogta  meg talán  a legjobban  gyermeki  képzeletem.

Igen, mert akkoriban az imakönyvön, és a biblián kívül más olvas-

ni való öröm nemigen akadt odahaza a házban. Betűs ábrándozá-

saim   során,  derűs  időtöltésem  kapcsán  hála  Istennek  gyakori

nászban,  felajzott  ifjúkori  lázban  velük éltem együtt. Persze de-

rengő  hajnalkoron  nem  sejtettem  még akkoron, hogy véglege-

sen, hogy e három papírzizegésű  élmény határozza meg későbbi 

----

életem. Pontosabban az ezekből jövő Istenhit, a szívet melengető,

a mindent  átszövő  áhítat, valamint a gépkocsik iránt érzett meg-

szállott  imádat  voltak  azok a mindennapos dolgok, melyek igaz

komfortként, bódító  borként  pezsegtek,  csendes békében csör-

gedeztek  ereimben.  Az  első élményem egy benzines CSEPEL te-

her autóval esett  Bercelen.  A második nagy szerelmem egy öreg 

GAZ  69 - es  volt  Pesten.  Ez  hónapokon  át  fülembe  duruzsolt,

olyan jámbor mód, mint  télen a meleg cserépkályha, minek okos

----

lelke  csupa  hála és,  mikorha  szóltam  hozzá, bársonyos hangon

válaszolt.  A fiatalság okozta sors úgy hozta, hogy katona korom-

ban rövid ideig  bár, de egy  IZS motorkerékpár  volt futár társam.

Majd a haza szolgálatában harckocsi vezetővé váltam. Aztán szak-

mám szerint tanultan egy ideig szereltem, majd a bajaimból okul-

tan  oktatni kezdtem.  Kezdetben  hajnalban  keltem.  Emlékszem,

hideg téli reggeleken a  tanulók úgy vártak az MHSZ telephelyen,

hogy a fejekben rend, a  szívekben  tisztelet  leledzett. Akkor még 

----

adtak a véleményre, és sóváran vágytak az elismerésre. Nyitottak,

és fölöttébb  készségesek  voltak. Ma  már  legtöbb, amikor okta-

tásra jön, még csak nem  is  köszön.  Pedig  te  százszor is atyaian

szólsz  hozzá,  becézed,  dicséred,  a  lelked  kiteszed  érte,  holott

ő  korántsem   szolgált  meg  érte.  Mint   annak  idején   apjának,

anyjának,  neki  már  nem  erénye  az  alázat. S ha szólni mersz az

utódnak, Ő  rád, és  visszatámad,  mert Ő  maga  a gyöngyharmat

ember,  aki a tenger hullámhátán sprintel, száll, és interszalasszál. 

Óraátállítás 2

1996 óta egész Európa  átállítja az órát. Tavasszal eggyel előrébb,

ősszel eggyel hátrább.  A nyári és a téli  óraátállítástól  független

én mindig a tyúkokkal feküdtem, és a kakasokkal keltem. Magya-

rul engem az Úr törvénye, az isteni üdvösség fénye szabályoz, és

a Nap, a Hold, s a csillagok mozgása.  Hiszen  ezeknek  pontosan

------

olvasható állása,  kiszámítható járása van. A Mindenható mércéjé-

hez képest olyan mindegy, hogy mit jelez az óramutató. Az Örök-

kévaló pontosan tudja, hogy a gyarló embernek mi a rossz s mi a

jó. Hiszen örök idők óta nála van az etalon. Én mióta az eszem tu-

dom ebben hiszek, ebben bízom, de átmenetileg alkalmazkodom.

Óraátállítás 1

Egy órával előbbre ugrottak az órák, talán mert így hamarább vé-

gezheti a  világ a maga kitervelt  dolgát.  Ám  hiába  siet, rohan a

kába, jobbra  törekvő ember,  ha a múló   idő nyomában boldog-

ságra nem lel. De ennek ellenére, és a várt  siker reményében pa-

rancsot követ kint a tengeren a halász, és a rákász, benn a tanter-

-----

mekben a tanár, a piacokon a jópofa kofa, és a csalfa nyelvű kal-

már. Odalenn  a  bányász  percnyi pontosságra  töri az ércet, re-

peszti  a követ. A lyoni a fonó csarnokokban  kiszabott normára

készül a szövet.  A nemzet politikákban  mindig az új óra szerint

-----

mozdul a  tömeg.  Londonban  az öreg Big Ben kimérten ketyeg,

még  akkor is,  ha a Kreml szlávos ősritmusra veri az ütemet. Per-

sze olyan mindegy, hogy hatalmas-e az óra vagy kicsike, liheg-e

vagy  csuklik,  a  nagy idő  lényege,  az   hogy ...  hamar  elmúlik.

Élni minden áron

Van olyan nap, mikor fölötted konok felhőtömeg tornyosul. Ilyen-

kor átok ver téged, üldözöttet. Nyüszítve nézed az ólmos ég alól,

sorsod miként alakul. Torkod szorul,  félsz, kedved beborul. Látni

véled a poklot. Csakhogy tenni kell, menni kell, mert ez a dolgod.

Hinni a holnapot, vinni ember  voltod. Bízni Istenben, hiszen a ha-

sonmása vagy. Ő, ki fentről figyeli dolgodat, a tétlen napokat szá-

mon kéri rajtad. Örökölt jogon  becsüld  hát  az Úr birodalmát ba-

-------

rátom. Őrizd rád  bízott portáját mindenáron. Szállásod ez, mihez

nincs fogható. Hol a  Mindenható, és a Hold a lámpásod. Ahol éji

nászod csillagokkal hálod, kik bizton őrzik álmod, hisz reggel kel-

ned kell, talpra  kell  állnod.  Mikor,  ha ébredsz,  felnézel az égre,

ott rendre látod még földi léted innét, hogy ezek Istened egét ne-

ked ismét színesre festették. Nekem persze nehéz kémlelni szivár-

vány terét,  szemem ég, fejem  szédül, de  hitem  jeléül márt több

-------

mint hetven  évet számolok, és bár innen fog még földi létem, de

már vannak napok,  mikor  erőm fogy, testben  lankadok. Én, tett-

erős kaszás  népek  vére vagyok, bölcs kérges kezű kapások intel-

mét  tanultam.  Van,  úgy  hogy  földhöz lapultan hallom, ahogy a

kapavágta  időréseken  nem  is oly  rég örökölt szívem miként ka-

impál. Az  imént  még  létem  hőseként  kapott  oxigént, de aztán

vacillál, meg - megáll.  Ilyenkor  már arra  is emlékszem,  mikor az

Úr égő csipkebokor mellett vadul zengett, s kőbe vésette a rendet.

-------

Hirdetve az emberi jó dicséretét, a szót, az igét. Ezt csak azért me-

sélem el most neked,  mert el sem  hiszed,  hogy mire képes öreg

korára  az emlékezet. Mikoris a görcs szögeket ver a szívizmokba.

Ilyenkor bíz sűrítve érzed ember  voltod, ugyanis nyüszítve nézed

az ólmos ég alól, sorsod miként  alakul. Torkod szorul, kedved be-

borul.  Becsüld  hát Isten  ajándékát  barátom,  hiszen még a tied,

nyisd  tágra  a szemed, és tiszteséggel őrizd  portáját, amíg lehet.

A csorda

Főként a  csorda szellem, és  többször a  gulya, mint nem. Mindig

az ökör  kolompos  menjen  elől.  Ha  nem, akkor a világ összedől.

Ne akarj kitűnni, ne  akarj mást,  mint a  többi.  Csendben a gulya

közt  vegyülni.  Letaposott  füvet legelni a szeretetért. Hiszen ez a

te utad  Isten kegyeiért. Mindig csak víg alázat, és míg a tízparan-

csolat szíved  törvénye,  addig jó  ember vagy.  A papok kitanítot-

------

tak. Beléd  verték a hittant. Óva intettek. Vágyaid felfalnak, hát ne

menj fejjel  a falnak!  És az iskolákban is olyképpen hintettek. A jó

úttörő  és „kiszista”  és igaz  kommunista  az, ki számára a szocia-

lista  törvény a  fő. Aki nem ezt követi, az aljas cselszövő! Hát mi-

tévő legyek én most? Melyik vezér-és eszmekolompost kövessem,

hogy  engem  a  minta  gulya a maga  törvénye  szerint  szeressen?

Köszönöm!

Ebben az életnek  nevezett  csapatjátékban,  arról szólt a múltam,

hogy  többször  nyertem, mint  buktam.  A meccs  közben megta-

nultam  a férfi  egymagában  mit sem  ér. Bár verekszik, küzd, és

hittel él,  de a sorban utánatok csak a második. Én annyi mindent

kaptam  eleddig  tőletek;  türelmet,  hűséget,  hitet,  derűs  életet, 

---

mert vállaltatok  és  az  idők során annyi fény vetődött rám, és oly

sok  szeretet  szegődött  hozzám   általatok,  hogy   mindezt  csak

köszönni  tudom  tinektek.  Hálásan köszönni, hisz az érdem csak

is a  tietek.  Köszönöm,  hogy az életem  széppé, derűssé tettétek!

Álomvágy

A  fáradt  ember, amikor ágyba fekszik,  váltig aludni  vágyik. Hát 

így  vagyok  ezzel  én is, de  mégis vannak furcsa éjszakák, mikor 

valami buta  ábrándozás  vagy mi,  nem hagy aludni. Ilyenkor bár 

ütni tudnék, rúgni, köpni,  anyázni, elfutni akár,  de hiába. Tegnap 

éjszaka  talán már éjfélt is ütött az óra, de valami átok vezényszó-

-----

ra  úgy  gázolt  át rajtam  az  elmúlt  napok  emléke,  ahogy a ka-

rámba szorult lovak gázolnak át kitárt kapun óvatlan gazdájukon. 

Ezek az  átok  patások  csapatostól  taposták  szét  az éjszakámat. 

Szerettem  volna ordítani, de  csak  elárvult  némán  virrasztottam 

-----

konok patájuk alatt, ott gubbasztottam bénán a riadt álmok eltö-

rött darabkái között. Szerencsés ember az, kinek a nagy álommes-

ter vak  lámpását  úgy rakja ágya elébe, ahogy az agyvérszegény 

éjszaka teszi vágya fejébe, és ezért az alvás  áldását adja cserébe.