Hű ebek

Ha a dolgaim, a napi gondjaim mellett zajongnak, amikor
éhesen csaholnak, s a küszöbön taposnak, sajnálom őket.
Hiszen, hűséges ebeim ők nekem. Hízelegnek öreg fejem-
nek. Kezem nyaldossák, szívem simogatják, én meg nagy
kegyesen elfogadom. Persze, ha van időm foglalkozni ve-

-----------------------------------------

lük, de, ha nem, akkor bizony nyűgnek vélem természetük.

Nehezen viselem őket, hiszen ellopják, rabolják időmet. Ko-

loncként viselem éhüket. Akként cipelem fájó terhüket, mi-

ként Krisztus urunk a keresztet. Merthogy az idő véges, az

-----------------------------------------

idő fogy. Sajnos kíméletlen vagyok ezekkel a drága ebekkel.

Igen, hiszen, hogy el ne szökjenek, kennelbe zárom őket. Pe-

dig hát törődni kellene velük váltig. Szeretgetni őket, és ját-

szani velük sokáig. Hisz, hűbéres társaim ők nekem százig,

sőt barátaim. Ők az én drágáim, ők az én hűséges kutyáim.

A szeretet ereje

Kinek szeretet lakik szívében, ha nem is mindig kap vi-
szonzást cserébe, annak értéke, semmit se veszít. Hisz
a Nap, sugarakat vetít a Földre. Melege, fénye ereje nya-
rat varázsol. Felmelegít, amikor fázol. Talán észre se ve-
szed hitvány vándor, mikor melege lábadnál bukdácsol-
--------------------------------------------------
csol. A szeretet heve tudatlan bogarakat telepít a fűbe, és
gondtalan madarakat repít a légbe. A szeretet szíveket si-
mogat, s a fejek felett derűs eget ácsol. A szeretet a lélek
itala, általa vagy segítő társ, s adhatsz igaz vigaszt. Csak
is általa lehetsz derék, és szerethető barát a kék tető alatt.

Messziről jön, messzire visz az élet

Meglásd egyszer sorsod lesz neked is te velem egy földlakó,
hogy a mozgást úgy koordinálod majd, mint részeg ember a
kerékpárt. Mert lesz idő, mikor a ritkuló csontod rigolyáit fo-
god tűrni majd. Úgy viseled a bajt réveteg utazó, mint a szek-
rénybe szédült molylepte ruhád, ami veled együtt viseltes. És
--------------------------------------------
még szerencsésnek is tudhatod magad, ha e becses kort meg-
éred. Bizony furcsa dolgokat művel az élet. Hisz, miközben de-
rűs eszet ad. Borús meszet rak szívkoszorú-ered falára, és ko-
nok barázdákat szánt szomorú fejed homlokára. S mikor, ha
aludni térsz éjszaka, akkor a múltad facér szentjánosbogara
--------------------------------------------
kacér bújócskát játszik veled. Mert ez olyan ám, hogy van mikor
fénylik, máskor meg eltűnik. Úgy nevezik, hogy öregkori emléke-
zet. Mikoris az elszállt évek pitypangbolyhait kergeted. Fel, s alá
járkálsz szobádban faltól-falig. Álmosan mászkálsz, hogy felleld
a viharvert tegnapok szélhordta magvait ... Igen, így van ez, mert
--------------------------------------------
szíved szerint emlékezeted hálójába fognád az eltűnt időt. Ami
csupán hiúság, pótcselekvés, s tán rögeszmés butaság. Igen, hi-
szen a földből kinőtt csemete, felnőtt jegenye korig sem ér fel az
égig. De, ha mégis, akkor Ő az unoka. Aki nem kér, de nem ám.
Ő bíz, két kézzel dörömböl az idő ajtaján. Betoppan a várva várt
--------------------------------------------
jövő, s testet ölt véred folytatásaként, s okán. Te meg, tágra nyílt
szemekkel nézed a kis bámészt. Olyan Ő számodra, aki, ha rád
néz, mint eső után a derűs ég. Tátva marad a szád, hisz maga a
szivárvány néz vissza rád. És hinnéd-e ezek után, ha fájsz is, ha
még bánt is, hogy életed véges. Mikor már el,- és meg is érted,
és látva, látod, hogy bizony messziről jön, és messzire visz az élet.

A könyvek békéje

Általában az esti tétlenség áramában a velem egyidősek a TV
előtt ülnek. Hasznos, kényelmes szórakozás. Hiszen, ha kezed
megérinti a gombot, már is a kinti világot látja szemed. Sajnos
engem mostanában vakítanak a fények. Arra intenek, hogy más
elfoglaltság után nézzek. Elkezdtem a porlepte könyveket olvas-
------------------------------------------
ni. Furcsa bűvölet. Olyan, minek varázsa, lelket békítő hatása
van. Magamba szívom újra a régi esték csendes levegőjét. Érde-
kes érzet, mert mintha ismét a petróleumlámpa mellett ülnék. A
múlt idők gőzét párologtatják a lapok, életre kelnek a sorok. Ér-
dekes, mert az ismert alakok újra gyermekké teszik az embert.
------------------------------------------
És nem csak a regénynek, de a mesének is fontos üzenete van.
Megelevenednek soraikban a hősök. Újra életre kelnek álma-
imban, mikor ágynak dőlök. Ha a poros könyveket olvasom, le-
nyugszom. Mikor a mohos köveket újra mosom, rendre elálmo-
sodom. És a sorok csendje zugába bújva, gyermek leszek újra.

Zúg a határ

Kölyökkoromban tucatszor megfogott a traktor hangja. Nem
tudtam megunni. És, ha zúgni hallottam, engem hiába vártak
az iskolában. Ilyenkor nekem egyenesen a határba vezetett
utam. Istenem, hányszor kikaptam bolondériám miatt. Mennyi
kéretlen indulat áradt rám értetlen mániám okán. Emlékszem
egy őszi nap, éppen az allegóriát tanulták a többiek. "Száraz
ágon, hallgató ajakkal, meddig ültök csüggedt madarak?” Míg
--------------------------------------------
ők Dicső Dezső tanító urat hallgatták, és a „A madár, fiaihoz”
verset skandálták, én ezalatt Tompa Mihálynak, s a tanítóknak
egy nagy fityiszt mutattam. Mert, mit nekem allegória, mit ne-
kem iskola, hiszen az egész határ szabadegyetem. Senki sem
értette, nekem szántáskor a traktor mellett a helyem. A baráz-
dát, és a kerekeket kellett figyelnem. Azt kellett néznem, hogy
a körmök milyen nyomot hagynak a földben, s hogy a felhán-
--------------------------------------------
tott sorok, milyen szögben fordulnak el a nulla fokhoz képest.
Meg is mondtam a gépésznek, hogy sokkal többre tartom a
traktorosokat, mint a tanárokat, s hogy számomra ez a munka
mindennél fontosabb. Csak hát az én igazamat sem az iskolá-
ban, sem nem odahaza nemigen respektálták. Mikor este a ha-
tárból hazatértem ódát zengtem anyámnak a traktorról, és a
--------------------------------------------
szántás tudományáról. Anyám meg felesleges órát adott nekem
a család szigoráról. Nem kellett, hiszen ismertem apám suhin-
tásait, miknek nyomait még napokig viseltem hátamon. Akkor
még nem tudtam, hogy a felnőtt ész diktálta cséplés milyen mé-
lyen vésődött be szívembe. Akkor még nem éreztem, hogy ez a 
verés tortúra milyen érzékenyen hatott lelkemre. Én általa lettem
gépész, s a szakma bigott elkötelezettje, és tanára egész életemre. 

Berceli focicsapat

Hál ' Isten, mégis csak lábra kap Bercelen a csapat. Egy derűs

nyáreleji nap sikerült újra látni egy jó hazai meccset. A ritka

sportélvezet kapcsán szerettem volna belépti jegyet venni, de

nem lehetett. Gyerekek, sosem szerettem a potyát! Erre csak

legyintettek. Hiába kérdeztem okát, ... azt mondták, ingyenes.

------------------------------------

Kedveszegett fogtam kezemben a sörösüveget. Miféle szokás ez
mostanában. Aztán a szép játékot látva, túltettem magam raj-

ta. Jól játszanak a gyerekek, és hát a sör is hideg. Akkor, hát

hajrá Földiek! Hajrá Berceliek! Bizony, ötven év telt el azóta,

hogy itt e pályára léptem, itt e fűre tettem a lábam. S egy kicsit

meg is ütődtem ezen, és azon tűnődtem, hogy bizony közülük

------------------------------------

sokan már nincsenek, elmentek szegények. Más utakon járnak

az emlékeimben szeretve őrzött régiek. Odafent kergetik a lab-

dát az égiek. Mindemellett annyi év után egy derűs nyár-eleji

nap sikerült látni ismét egy jó hazai meccset. És megerősítették

hitem a régi, a hajdani lelkek mai utódai. Hála Istenek, mindig

lábra kap Bercelen a csapat. Hajrá Földiek! … Hajrá Berceliek!

Az igaz barátság

Az igaz barát bír téged, szeret. Veled sír, veled nevet. Ő, figyel
rád, s lelkedbe lát. Veled tart, ha beléd mart az élet. Veled érez,
és napra, nap szívedből egy darab. Mint jó testvér, vér a véred-
ből, egy intésből, egy semmi jelből következtet. Ő nem bánt, de 
ha mégis, s, ha ez fájt neked, hát megkövet, ha neki fájt, megbo-
---------------------------------------------
csájt. Haragot nem növel, ha kell megölel. Olyan alkat, hogy, ha
a titok hét pecsétes, akkor hallgat, ha meg úgy áll a dolog, hogy
szükséges, akkor beszédes. Az igaz barát megvéd, mert ő a ga-
lád bántást nem tűri el, és, ha kell, kard ki kard, kiáll érted. Isten
ajándék az igaz barátság, csak hát ez manapság egyre ritkább.

Istenkáromlás

Olyan pazar szókincskészlettel, olyan gazdag nyelvvel, ezerféle
ízzel, s színárnyalattal, mint a magyar egyik se bír. Lehet az bár
francia, akár orosz, akár ír. Hiszen, hacsak a káromkodásra gon-
dolok… Csak Isten a megmondhatója, hogy mennyi trágár ki feje-
zést, mennyi szitkot tudok. És ez most annak okán jutott eszembe,
---------------------------------
hogy tegnap, mikor éppen egy rozsdás szeget vertem a parkettbe.
Hogyis mondjam másként és szépen? Mikkor ennek nem a fejére
ütöttem, hanem a kezemre. Elkezdtem az ujjaim rázni, s a szavakat
cifrázni. És ahelyett, hogy azt mondtam volna szépen, hogy ejnye-
---------------------------------
bejnye te fanyelű kalapács, vagy te fakezű parkettás! Én nem, mert
azon nyomban dúltan az Úrhoz fordultam, mert ebben csak ő lehet
a hibás. Te Magasságos, ki ott a mennyben vagy, te ki sosem mutatod
meg magad, de ennek ellenére a feltételeket mindig te szabod. Az áldó-
ját Uram! Hát mért nem ba... meg azt bárca bitorló kur…  anyád. És én,
---------------------------------
az esetlen otromba parkettás, még jó néhány durva, és keresetlen szó-
val folytattam tovább. Dühösen sziszegtem, fújtam. Aztán mikor már
megnyugodtam, megint csak hozzá fordultam. Imádkoztam, és csen-
desen kértem. Hiszen volt rá okom rendesen. Istenem ne vedd tőlem
zokon. Bánom bűnömet, és bocsáss meg nekem gyarló emberednek.

Fogfájás

Mikor, ha bőgnél, mint Isten barma. Ha csapdába estél, és
nyüszítenél, mint a nyálat csurgató állat. Mikor, ha magad
alatt vagy, mert földbe vert a kínkalapácsa. Te csak maradj
veszteg, légy türelmes, mint a keresztre feszített ács fia.
Légy néma hős, miként az őspróféta. Ő nem mutatta sebét,
szó nélkül tűrte szenvedését, mondom az önsajnáló, a lent
vergődő magamnak. Rajta nem fogott ki, a keresztet cipe-
--------------------------------------------
lő gyalázkodás, a szenvedést viselő fájás, de nem ám. Mert ő
százszám nyugodt, és bölcs maradt, és olyan erős, mint a vi-
harvert tölgy … Olyan odvas, züllött, szívvel vergődöm én ma. 
Úgy állok itt, mint egy magányos öreg fa, amit vihar ostoroz.
Az átok orkánja marja ágam, tépi, csavarja, és egy nagy éles
balta aprítja gyökerem. Fojt, torkom szorítja, a fogamba, s az
ínyembe váj gonosz karma. Kikezdi idegem. Bújni szeretnék
--------------------------------------------
tőle, szabadulni, futni előle. És már tudom, mikor, ha lent ver-
gődik a lélek, mert földbe verte a fájás kalapácsa, akkor ne le-
gyen türelmes, és néma, mint a keresztre szegezett ács fia.
Mondom az öntépő, a lent vergődő magamnak. - Mielőbb túl
kell lenni rajta. Hiszen a fogfájás nem tréfa, és te nem vagy
gyáva öregem! Te beteg vagy, fájsz! Hát mire vársz?  Na rajta
te bátor fajta. Ülj csak be az autódba, és indulj a fogászatra!

A töltött káposzta

Sokfajta sültet, és ezerféle főztöt szeretek, de elképzelni se tu-

dok jobb, és csodásabb étket, mint a szabolcsi töltött káposzta.

Ezen a földkerekségen semmi, de semmi sem ad annyi örömöt.

Ilyet ehetnek fent a szentek. De közülük is Istennek csak egy-

egy ritka kiválasztottja. Mert a szabolcsi töltött káposzta ott is

------------------------------------------------

nagyon kevesek kiváltsága. Ennek felülmúlhatatlan az illata,

és a színe, de legkivált az íze, a mesés zamata. Az avatatlan,

aki még nem kóstolta az, azt sem tudja, miről beszélek. Nem

tudja a lélek, hogy ez az étkek étke, hogy a részeg boldogság

éneke, a falatok örömódája, s a mámorító aszalok himnusza.

Öregség

Anyám sokszor sír mostanában. És bizony bánat, és vád van sok
szavában. Könnye ködén át mondja. - Itt hagytatok magamra! Egy-
általán figyelsz te rám fiam? - Megijeszt Édesanyám! Mért mond
ilyet? Hisz kézen-közén ott az öcsém. S csak egy telefon, és már is
úton van a húgom. Erre semmi nesz, úgy tesz, mintha nem hallaná.
---------------------------------------
Ahelyett, hogy bevallaná, csupán öregkora, s magánya az, ami bánt-
ja. Volt idő, mikor boldog családot tudhatott maga körül. És persze
most is csak akkor örül, mikor nincs egyedül. Akkor érzi jól magát,
ha ott van vele valaki, aki meghallgatja panaszát. Éjszakákon át va-
kon mered rá a plafon.  Azt várja, hogy megvirradjon. - Na de drága
anyám maga nagyon jól tudja, hogy bármelyik lánya, s fia befogadja?
---------------------------------------
- Nem megyek fiam sehova! Nem leszek más családnak rabja. Pedig
hát az volt egész életében. Anyám munkabírásától csak a szeretete
volt nagyobb. Ő, ha csonkát, vakot, vagy bénát látott, s, ha apánk
engedte volna, magához ölelte volna az egész elesett világot. Anyám
sokszor sír mostanában. És bizony bánat, és vád van sok szavában.
És a könnye ködén át sírva mondja. - Itt hagytatok fiam magamra!

Borral vidul a pohár

Mostanában gyakori vendégem a múlt. Úgy alakult az
élet, hogy a dereskor, s a bortól kigyúlt lélek egypár lett.
Ma már csendes estéken bortól vidul a pohár. Bort nyel,
és örül, ha iszik a száj. Ilyenkor boldog a szív is mert me-
gint nyert egy napot. Így van ez, hisz vén korára megbé-
kül sorsával az ember. Esténként asztalhoz ül. Emlékek-
--------------------------------------
kel tele mesélni, s inni kezd. S így kezdődik mindig. Em-
lékszel-e milyen volt rég? Legutóbb arról szónokolt, mi-
kor még a zsebe üres volt. - Hűha! Hát ez fölöttébb hős-
kor lehetett. Egy korty, és már is jön rá a válasz. Te, el se
hiszed, hogy mennyire dicsőkor volt ez. Már az első nap
az összes kirakatüveg engem dicsért. És tudod-e miért?
--------------------------------------
Azért, mert tetőtől-talpig én voltam benne. S ez az önkép
tartást adott. Sok pesti kirakat fényt gyújtott szememben.
Titkot súgott fülembe. Elvarázsolt, és remélt jövőt vázolt.
Azt mondta, hogy munka után a sarki resti tárt karokkal
fogad, és nem csak ivó cimborákat, de segítő társakat is
ad. S, ha megbecsülöd magad - mondta - akkor a táncban,
--------------------------------------
barátoknak tudhatod a pesti lányokat. Mindemellett mun-
ka mellett esti iskolába járhatsz. S ez, nem csak rövid távú
vázlat. Hisz, ha elszánt vagy, akár bíz tanult emberré is vál-
hatsz. Védő burkot kapsz. Csak arra kérlek, hogy ne bízd el
magad! Dühödben ne vesd el vadon a sulykot, mert külön-
ben én nem leszek cimborád, és nagyon megharagszom rád.

Őt keresem

Félszáz év nagy idő, ötven esztendő, egy ember öltő. Ennyi idő
telt el, mire megjelent nekem az Isten. Mióta az eszem tudom
mindig Őt kerestem. De nem leltem sem a templomban, sem az
esti imákban. Bár kérleltem, de hiába hívtam nyár, és tél havá-
ban. Nem méltatott arra, hogy én Őt lássam. Mígnem egy kora
---------------------------------------------
reggelen teljes valójában megmutatta szentségét. Kint jártam a
parti fövenyen. Ő meg épp a tenger felől jött, és Izraelnek tartott.
Isten egy szál magában lépdelt a vízen, amikor észre vettem.
Ahogy közel ért, földbe gyökerezett a lábam, végig mért, majd
üdvözlés képpen megérintette vállam. Aztán rám szólt. - Mondd,
---------------------------------------------
fiam, te mitől, és kitől félsz?! - Nem tudom, talán mert, nagyon
meg vagyok tisztelve általad Uram. - Aztán voltál-e, már Názáret-
ben? Még nem, de képzeletben sokszor jártam ott - Hát tudod én
már becsukott szemmel is odatalálok. Jöjj velem, légy vendégem,
szólt Jézus. Aztán megszakadt a kontaktus, mert erre felébredtem.

Isten akarat

Ő érette jöttünk most össze. Elment, itthagyott minket örökre. Elment

oda, honnan még soha nem jöttek vissza. Tegnap még itt élt köztünk.

Jött, ment, tudott rólunk. Ránk köszönt, s mi visszaköszöntünk. Volt,

hogy érdeklődött irántunk, és volt, mikor sietett, és csak intett, de min-

denképp észrevett minket. Tegnap még szólt hozzánk, aztán az esti fá-

---------------------------------------------

radtság okán pihenni tért. Reggel korán kelt fel. Enni kért, vagy épp

Ő szolgált ki mást. Mert Ő sosem hivalkodott, csendes áldást szórt, fi-

gyelmes volt, tiszteletet adott. Csupa lelkiismeret volt, és becsülettel tette

ügyes-bajos dolgát. Amikor beszélt, igazat mondott, és, ha néma volt,

mindig befogadó mód hallgatott. Kedveltük értelmet sugárzó szemét,

---------------------------------------------

csodás életkedvét. Szerettük meleg szívét, ezer tette motorját. Magá-

val vitte szeretett lelke titkát. Csak szép emlék maradt utána. Ma itt e

kertben friss virág borítja sírját. Hálát érzünk iránta. Igen, mert sze-

rettük ezt az embert. És hisszük, hogy ott fent is befogadja az égi világ.

Várják Őt odaát. Most hidegen fekszik itt előttünk, szemérmesen rejti

---------------------------------------------

előlünk kihunyt reményeit. És, ha majd egyszer egy idegen jár itt e hal-

mok között, és, ha tekintete reája esik. Ennyit olvas majd, hogy ... Béke

poraira! Csupán csak egy kiszáradt fát, talán egy gránit követ, és rajta

egy nevet lát majd, mi őrzi, s hirdeti, hogy e lélek itt élt köztünk. Ennyit

lát, meg egy semmi kötőjelet. És e végzetes jel előtt, és mögött két oda-

---------------------------------------------

vésett  évszámot, ami számára semmit nem jelent. Majd számolni kezd.

Élt ennyi, és ennyi évet, de nem tudja, kit takar e hant. Nem tudja ki
volt ez a lélek. Irgalom, és az Isten bocsássa meg neki, hisz számára

ezek csak számok, s szavak. Mert csak mi tudjuk, hogy milyen szent la-

kik itt vakon, hogy milyen Isten akarat nyugszik itt lent e sírhalom alatt.

Búcsú Wichmann Tamástól

Döbbenten olvasom a cikket. Elment, itthagyott minket a szeretve

tisztelt Wichmann Úr. Mert Te aztán Úr voltál a vízen Tamás. Te

voltál az egyetlen hadúr. A mezőny legjobbja, a kenusok legyőz-

hetetlen bajnoka. Istenem, hányszor álltál fenn a tetőn. Fenn lo-

bogott nemzetünk zászlaja. Mi meg itt lenn, meghatódva néztünk

fel Rád, és egyként dúdoltuk nemzetünk himnuszát. Te csodás or-

----------------------------------------------

szágimázst, Te nemzet nimbuszt teremtettél akkor Tamás. E kicsi

nemzet apraja, nagyja ismert, és szeretve tisztelt téged. Felnéztünk

Rád Wichmann Tamás. És most itt a vég. Kibabrált veled ez a nagy

gonosz árnyék. Rád borult az ólmos ég. Miránk meg a gyász, és a

veszteség. Megannyi sporttárs, szerető barát köszön el most tőled.

De nem csak ők tisztelegnek előtted, mert tőled búcsúzik az ifjúság

----------------------------------------------

is, hisz Te adtál nekik mintát. Rád emlékezik most sok aranyat hozó

tavasz, sok nyár, és ősz. Emlékednél időz jó pár célbajutatott víg ke-

nu is. És büszke rád a part menti csónakház, a Duna meder, és ezer

elkoptatott, és törésig húzott lapát. De ne add fel, Te csak tréningezz

tovább! Eddz, ahogy tetted ezt itt eddig is. Csak egy kacsintás Tamás,

egy rövid viszlát, hogy odaát is hallhassuk kis nemzetünk himnuszát.

Bercelen a Tiszánál

Aggódva nézlek drága Tisza. Ilyenkor térnek vissza szívet szag-
gató álmaid. Ilyenkor törnek rád partjaid rabló tél horror bajaid.
Előre érzem, hallani vélem a mezőkre kicsapó jég terror zajaid.
Kit érdekel most a nagy Volga vodkától felajzott vágya, és a paj-
zán Szajna erotikus álma? Ma csak te vagy fontos szívem szerel-
me, egyedül csak te, szülőfalumnak sebzett ütőere. Mert attól fé-
--------------------------------------------
lek, hogy felmarják megint a baljós jégtáblák sajgó sebeid. Csak
is te vagy a fontos partodtól, partodig. Ma érdektelen számomra
a tengerére büszke gőgös Temze, és a bő vizű Pó folyó vermuttal
tele sármos tere. De téged, te drága Tisza, téged féltelek, s aggód-
va nézlek. Hisz szörnyű kín fenyeget. Te még nem érzed nagy be-
teg lázad. Nem, mert altat a Tokaj hegy beteget gyógyító, mézízű
--------------------------------------------
bora. Ott matat mákonya szádban, benne rejtezik a deres horko-
lásban. Én, a tél végi ébredésedtől félek drága cimbora. Ma még
csendesek hullámaid, ma még alig derengnek jeges álmaid. Té-
ged nem érhet vád, legyenek veled az égiek, legyenek csendesek
az éjszakák. Te csak szenderegj és álmodd tovább, a szelíd csil-
lagok álmát! Én, most itt hagylak, de addig is sokat gondolok rád.

Jámbor tehenek

Fáradt éjszaka borul rá a tájra. Szürke méla felhők álmosan

lebegve aludni térnek. Engedve jászlas ösztönének álmatag

tehéncsorda poroszkál az út porában. S míg bent az udvar-

ban gondos gazda, ... addig a jászolban finom széna várja

a drága szenteket. Tejjel telt tőgyeket cipelnek haza a tehe-

nek. Komótosan baktatnak, csámpásan ténferegnek szegé-

---------------

nyek végig a szalmaalmú célig. A házak ablakán a lemenő

nap bíbora fénylik. Egy-két jószágnak, fehérnek, feketének

nyakában kolomp szól. Illatától részeg akác rájuk bólint az

udvarból, köszön. Anya macska öröm, meg csahos eb várja

őket. Beballagnak az ólba. A ház asszonya sánta fejőszéket

---------------

ringat hasuk alatt. Szapora had lepi el hátukat, legyek raja ke-

reng bent az ólban ... A szorgos kezek alatt tejük apad. Bol-

dog, megkönnyebbülés, és béke. A család apraja, nagyja bög-

rét vesz kezébe, zsírt ken a kenyérre. Aztán, ahogy csitul éhe,

lámpaoltó ima készül az álom festéshez, az este lefekvéshez.