Őt keresem

Félszáz év nagy idő, ötven esztendő, egy ember öltő. Ennyi idő
telt el, mire megjelent nekem az Isten. Mióta az eszem tudom
mindig Őt kerestem. De nem leltem sem a templomban, sem az
esti imákban. Bár kérleltem, de hiába hívtam nyár, és tél havá-
ban. Nem méltatott arra, hogy én Őt lássam. Mígnem egy kora
---------------------------------------------
reggelen teljes valójában megmutatta szentségét. Kint jártam a
parti fövenyen. Ő meg épp a tenger felől jött, és Izraelnek tartott.
Isten egy szál magában lépdelt a vízen, amikor észre vettem.
Ahogy közel ért, földbe gyökerezett a lábam, végig mért, majd
üdvözlés képpen megérintette vállam. Aztán rám szólt. - Mondd,
---------------------------------------------
fiam, te mitől, és kitől félsz?! - Nem tudom, talán mert, nagyon
meg vagyok tisztelve általad Uram. - Aztán voltál-e, már Názáret-
ben? Még nem, de képzeletben sokszor jártam ott - Hát tudod én
már becsukott szemmel is odatalálok. Jöjj velem, légy vendégem,
szólt Jézus. Aztán megszakadt a kontaktus, mert erre felébredtem.