Festő barátaimnak

Hiszem, hogy a jó festő, a teremtő Istentől való. Az is nyilván-

való, hogy nincs film, se fénykép, semmi, de semmi, ami úgy

tudja visszaadni a természet neszeit, formáit, színeit, mint

egy zseniálisan megalkotott festmény. Az is tény, hogy ez a

mindenek fölötti őstehetség, olyan Isten lábnyomában járó

---------------------------------------------------

alkotó lény, aki mindamellett, hogy szerény, ezerszer űzött, aki

a kitűzött feladatokat művészhez méltó módon hozza. Ő az a

ritka tehetséggel megáldott, kinek titka, egyenes ágon az Úrtól

való, és olyannyira megszállott, hogy a maga sajátos kéz, szem,
szív, és ész munkájával, művész önmagával örökkön elégedet-

---------------------------------------------------

len. Számára nincs tökéletes, és véglegesen befejezett alkotás. 

Csak az a folytonos elhivatottság, ami mellett esküt tett. Igen,

mert ez ott van vele mindig, és mindenütt. Persze esendő ő is

régről, de nézve csillagmesszeségből ő rá másképp süt le kék

égből a nap, mint reánk. Benne a fároszláng örök. Ő az, aki

---------------------------------------------------

tükröt akar mutatni arról az ihletett pillanatról, amit önzetlen

szeretne adni. Szerencsésnek mondhatom magamat, és nagy

büszkeséggel tölt el az, hogy ismerhetek ilyen igaz, és hiteles

művészeket. De különösen arra vagyok büszke, hogy nem

csak földijeimnek, de egyben barátaimnak is tudhatom őket.

Atyai szigor

Kora kölyökkorom óta rövid pányvára fogtak. Pedig én nem
igáslónak, de csikósnak szerettem volna lenni. Jó lett volna
gondtalan játszani, mint a hasonszőrű többi. Nem feltétlen
a pálcát tudni, de helyében vesszőt, vélten felhőt lovagolni.
Persze, kinek volt mersze szólni. Hisz csak azt lehetett tenni,
--------------------------------------------------------------
mit a szigor engedett, és úgy lehetett menni, ahogy a gyeplő
vezetett. Hiába égett a szabadulás lángja, ha le lett szítva a
lámpa. Talán azért is szerettem hitem templomát, mert ott átél-
hettem a csodát. A tisztaság, a szabadság, és a megbocsájtás
mítoszát. Az iskola meg, nem csak tudást adott, de a szabad-
--------------------------------------------------------------
ságra, a játékra is megtanított. Búcsú nélkül ment el szegény,
varázsegén, még ma is körém gyűjti akarásszavait, onnan kül-
di utasításait. Fiam, fontos dolog a szándék, és az akarat, az
növeli emberré a csírázó magvakat. Persze gond mindig lesz,
mert az nem eresztesz, de, ha rám hallgatsz, egyre kevesebb.

--------------------------------------------------------------
Angyal András  >  Atyai szigor

A hegyről lejőve

Ahol a hegy kékell, a pőre kőre fel, odaűz álmom rég, a szűz

csupasz tetőre. Oda vágyom még a nagy csúcsra, amit csak

hó borít, és jég. Az ormon állni fent, ott szeretném érezni a

csend édes lélegzetét, magamba szívni mélyen ritka, s tiszta

levegőjét. Megszállottan keresni fent, s fellelni a szent poéta

bibliát, hisz ott van. Botorkált egymagam, miként átfagyottan

Mózes lehozta onnan Sínai-hegyéről a kőtáblát. Hogy majd itt

lent Istent, az Ő móres himnuszát zengjem. Igen, mert én, ki

onnan örömködtem a napban, hinni szeretnék abban, hogy

a jó szó, s az igaz gondolat hite átitat, és verssé válik az áhítat.

Az ördög bibliája

A katonaság emberformáló ereje a felnőtté válás végett nem csak a
tisztességre, de a csibészségre is rávette a legénységet. A bátorság, a
bajtársiasság mellett sok fajta huncutságra nevelt. Olyan fajta bohó-
ságokra, amit később józan ésszel belátva, ahhoz a tanulsághoz ve-
zetett, hogy bár ne tettem volna ezt. Számomra valahogy a kártyának
volt nagy a vonzereje. Ebben az volt a jó, hogy a forgandó szeren-
cse mellett sokat jelentett a fineszes praktika, s a nyereség-vadászó
néma taktika. Én a magam baján okultan, ezeket hamar megtanul-
tam. És addig éltem a bűnben, míg nem az ezred becsület kasszáját
el nem nyertem. Az meg csak később tudatosult bennem, hogy a
------------------------------------------------------------------
bajtársak pénzének gazdáját hiteltelenné tettem. Igen, hiszen, az ő
játékkedve okán, amit feltett a kártyán, az hozzám szegült, az mind
zsebembe került. Aztán szédült iramban indult volna haza. Lévén
otthon anyja, apja, sietett, tudván, hogy a hiányt onnan pótolhatja.
Tette ő ezt már máskor. - Fiam számtalanszor elengedtelek, de ma
nem mehetsz haza. És hiába kérlelte parancsnokát. De legkivált a
okozta a tragédiát, hogy a vesztes bajtárs nem mondta mehetnékje
okát. Átélve, és látva a ráváró lelki túrát, s a megalázó hercehurcát
a kisemmizett kártyatárs odvas züllött szívvel kézifegyverével főbe
------------------------------------------------------------------
lőtte magát. Az ő döntése okán, több szerencsére esküdt társammal
együtt, én is tele zsebbel lettem vele szemben Júdás. Aztán az eset
után még sokáig hátamban éreztem Isten tekintetét. Én nem ismerek
olyan mersze embert, aki nem vét és, ki ne élt volna át ilyet. Mert egy-
szer mindenkinek eljön a számvetés. Lett légyen bármiképp, de Isten
elénk lép. Velem is ez történt. Amikor elém állt, nekem minden mer-
szem inamba szállt. Megállt velem szemben. Vállamra tette kezét. Át-
járt a félsz, a rettegés. Nézd Fiam, mondta megfontoltan. Vad voltál,
meggondolatlan, de most már jó lenne, ha rendeznéd magad. - Na,
------------------------------------------------------------------
de Uram, nem csak én . . . Meg aztán nem is tudtam, hogy neki . . .
- Semmi de, és nézz a szemembe! Elnémultan néztem Isten szemébe.
Tekintetében lelke békéjét, szelleme erejét éreztem. - Te csak én álta-
lam leszel erős. Fiam, szórj a fejedre hamut, és tudd, hogy az én pak-
limban van a nagy adutt, Nincs több piros, zöld, és alsó, felső, király,
És ász. Jól vigyázz tökfilkó, többé, ne kártyázz, ne játssz! Elég volt, az
a nap volt a vég! Azt meg végképp jegyed meg magadnak ... Holnap a
játék bűnében én téged meg ne lássalak. Mert ma még megbocsájtom
a te nagy vétkedet, de neked kártyát kezedbe venni többé nem lehet.

Egy kedves légi felvétel láttán

Ma szívem sok balzsama közt, különös öröm töltött el egy
légi felvétel láttán. Régi, gyermekkori érzeteket ébresztett
a madárszemű látvány. A képet látva, kölyökkorom ölére
szállva, jócskán megcsapott, az otthoni föld szaga, az ot-
tani pára, és a szugoly varázsa. A fotót nézve egyre csak
------------------------------------------------------
gyűlt, csak csomósodott sóskával keverve vegyült nyelve-
men a drága szeder íze. És úgy tűnt szememben, hogy a
dús lombú fák sora, mintha féltenék életük csoda kincsét,
úgy fogják közre a Tisza medrét. Őrzőn vigyázzák szelíd
fodra ágyát, s víg medre álmát. De még a tücsök zenés
------------------------------------------------------
töltés is, és mind a szöcskék, mintha csak az ő nagy, és
örök fenségét ciripelnék. Mostanában ritkán járok haza,
de ma lelkem sok balzsama közt, valami ritka, és különös
érzés töltött el szívem mélyén. Valami öröm, és borzongás
élmény, még pedig egy régi, és kedves légi felvétel révén.

Én csak arra kérlek

Kezeim kicsik, ügyetlenek, de tudom, hogy nem illik kiön-
teni a tejet. Az utcán meg azért nem tudok lépést tartani
veled, mert a lábam rövidebb, mint a tied. Arra kérlek las-
síts, és nézz rám, ne siess, mikor hozzád beszélek. Arra
is megkérlek, hogy ne szidj egész nap, s engedd, hogy hi-
-----------------------------------------------------------
bázhassak! Ne üss a kezemre, amikor egy-egy csillogó do-
loghoz érek! Azon meg ne csodálkozz, hogy ilyenkor sírok
és a plüss macimmal érzek. Igen, hiszen ilyenkor én még
más nap is haragszom rád, és ne várd, hogy reggel vetett
legyen az ágy. Figyeld szavam! Azért érzem butának mel-
----------------------------------------------------------
letted magam, mer te nem érted az én igazam. És, ha le-
het légy hozzám gyöngédebb. Dicsérj, ha valamit kifestek,
ha valamit rajzolok. Figyelj rám, és értsed, amit mondok!
Tudod, én csak arra kérlek, és még akkor is, amikor a tü-
relmed fogy, hogy úgy szeress, ahogy én szeretlek téged.

A bevált gyógymód

A morcos háziorvos a fejét csóválta, és beutalta betegét a kórházba.
Heteket várt, bizakodott, de férőhely hiányában nem találtak ágyat
számára. Már hite fogyott, amikor otthonában meglátogatta egy volt
orvos barátja. Ő vitte be személyesen az általa javasolt magánklini-
kára. Elvégezték rajta a sorozatos, az ilyenkor szokásos vizsgálatot,
---------------------------------------------------------------
ami majd két hétig tartott. És tekintettel arra, hogy ott sem volt jobb
a koszt, mint másutt, így egyre csak fogyott. Az idős úr olyannyira
lesoványodott, hogyha kicsoszogott a fürdőszobába utána a maga
erejéből már nem tudott bemászni az ágyába. Úgy látszott, arra van
kárhoztatva, hogy folyton csak feküdjön, és fogytán az ereje, hogy
életéért küzdjön. Furcsa íz költözött szájába, valami bugyuta csomó
a torkába, ami erősen fojtotta. Elfáradt az öreg úr, és úgy tűnt bele-
törődött sorsába. Hiába próbáltak ilyen-olyan gyógymódot a helyzet
---------------------------------------------------------------
nemhogy jobb lett volna, de rosszabbodott. A kezelő orvosa bármit
próbált, az öreg semmiféle gyógykezelésre nem reagált. Megállt az
orvos tudománya. Közben két hétre el kellett utaznia külföldre to-
vábbképző tanfolyamra. Majd hazatérve, a kórterembe lépve azt ta-
pasztalta, hogy az ő betege az ágya kávájára könyököl, és ülve beszél.
Él, és virul. Megjött a színe, a kedve, az ereje. Az orvost teljesen lenyű-
gözte. Megkérdezte tőle. - Mondja mi történt Önnel? - Tudja mióta a
doktor úr elment, azóta mindennap meglátogat engem az én drága
--------------------------------------------------------------
unokám. - Ne mondja! - De úgy ám, mert ő aztán orvos a talpán. Na-
ponta hordja a kórház melletti lacikonyháról a házias ételeket. - Hát,
az meg hogy lehet, hiszen maga diétára van fogva. - Na,. . .na, ő tud-
ja csak igazán, hogy mi kell nekem. És miket hoz magának a maga
drága, dédelgetett unokája. - Figyeljen rám doktor úr! Elmondom sor-
jába, hogy mi is a nagy gyógyulás titka. Mi az eredményes kezelés
bibliája . . . Először is feledni kell mindent, ami zöld, különben a sárga
föld. És, ami ebből jön . . . Jól figyeljen! Szalontüdő, resztelt máj, vese-
--------------------------------------------------------------
velő, pacalpörkölt, sertéskaraj, ami göngyölt, na és kakastaraj tojás-
sal. Mert ezekkel lehet ám gyógyítani igazán a betegséget nem mással.
- Hát ez fölöttébb érdekes. - Ja, majdnem elfelejtettem! Tudja tegnap
mi volt az ebédem? - Nem, de remélem elmondj! - Malacsült! A doki
arca felderült, és a kezeltje ágyára ült. - Tudja mire gondolok öreg úr?
- Na, mondja csak doktor úr! - Maga okos, és most már az is bizonyos,
hogyha én is okosan osztok-szorzok, akkor, holnaptól én is csak a la-
cikonyháról kosztolok. Köszönőm magának, és gratula az unokának!

Éjszakai párbeszéd

Egyszer a bagolyfüles, ... cvikker szemüveges Hold megkérdezte
az öreg  fát, ... a tölgyet, aki a Holdhoz képest alig lát, de jó meg-
figyelő, és bölcs. - Mondd, öreg tölgy, milyen a boldogság? - Mit
szeretnél tudni felőle,  kérdezett vissza a göcsörtös. - Hát, hogy
van-e a boldogságnak íze, színe, szaga, illata? - Már hogyne vol-
--------------------------------------------------------
na, mondta a terebélyes tölgyfa. Sőt ezeknek foka, többfajta oka,
és árnyalata is van. - Milyenek ezek, mondd? Faggatta a kényes
Naptól fényes Hold a tekintélyes öreget.  - És főként mi érdekel-
ne? - Hát elsőként az íze. - Azt mondták a lombom alatt megpi-
henő emberek, hogy a boldogság olyan fincsi, mint a lakodalom-
--------------------------------------------------------
ban főzött szabolcsi töltött káposzta, meg a tyúkhúsleves. - Na
és mondd, …milyen a színe? Érdeklődött tovább a kíváncsi Hold.
- A színe, … a színe olyan, mint a csillagos égbolt.  - Na és, illata
van-e? - Már hogyne lenne. - És erről, mit tudnál mondani? - Az 
olyan, mint mikor a tavasz az orgonát nyílóvá növeli, és a Nap a
--------------------------------------------------------
virágoskertet magához öleli. - És a szeretet, a szeretetről tudnál-e
mesélni? - Na hallod az olyan ... Hát tudod az olyan, mint az Isten
szeme, amibe néha neked is bele kellene nézni. Erre a bagolyfüles,
cvikker szemüveges Hold arca hirtelen sápadtságba borult. Aztán
elkezdett sírni, ... szeme, szája elámult, és messze az űrbe bámult.

"Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!”

Te ne tégy mást csak remélj, még akkor is, ha úgy érzed

vesztenél. Bátor légy, hisz mindig van esély, hogy hibád

helyre hozd. Legyen hited, és tedd a dolgod! Amikor ver

ember voltod, és már szívtáj is fáj sorsod, légy hálás érte.

Igen, hiszen jobbá formál. Mert, mikor, ha már megjártad

a poklot, igazán csak akkor tudod, hogy a győzelem nem

-----------------------------------------------------------

olyankor kopog, amikor várod. És, ha az ember szeme az

iszony sok ütéstől káprázik, az nem mindig a gyengeség je-

le, nem bizony, az csak annak látszik. Hisz ilyen a ring, itt a

vert helyzet arra int, hogy felállj megint. És addig, míg tízig

számolnak, porold le magad, még akkor is, ha szédelegsz.

Persze védekezz, mert a "bátor” ellennek nagy a mersze,

-----------------------------------------------------------

de ne törődj vele, mert ez csak felőröl. Állj fel, kezd megint

elölről. És ne erőből, de finésszel küzdj a csibésszel. Okos

türelemmel vívj, és hidd el, és erősítsd magadban, hogy a

veled szemben álló feled neked nem a jóakaród, és nem ő

az életed víg angyala, és nem is az udvarlód, hisz ebben a

fenemód bunyós életben ő általa ismereted meg a padlót.

Tisza parti ... kuruc parti

Gyermekkoromban nyári napokban, kora estéken úgy, és ... oly-
képpen borult rá a tárogató dallama a berceli tájra, mint a temp-
lomharang hangja a körmös nyárfákra. Volt mikor búsan, fájóan, 
máskor meg dús, örömre hajlóan szólt Mátyás bácsi tárogatója a 
Tisza partjáról. Rég elporladt eleink kalandjáról mesélt  az öreg 
zenész "furulyája”. Ujja olyan istenáldás módon illesztette, szája
-------------------------------------
olyan takaros rendbe szedte a régi regéknek sorát, hogy kora es-
tére templomi misét celebrált falunk terében … És ami egyszer
a zene tornyából, a Tisza partjáról elindult, az ő égig érő szavára
ezer csillag gyúlt ki végig a tejút csapásán. Ennek okán éjszakai
népek sora; zenészek, dűlők, rétek, és a ciripelők végtelen hada
gyűlt össze csodálni. Néma tücskök sokasága, bújt oda egymás-
-------------------------------------
hoz, Mátyás bácsi csodatárogatóját hallgatni. Regős történeteket
álmodtak a bürkök, a néma sások, és a csípős csalánok. S a berek-
ben nádak füleltek csendben. A Tisza mederben alábbhagytak az
éjszakai vágyak. Szájtátva, dermedten hallgatták a régi idők dalát. 
Tele-Holdas estéken lábujjhegyen figyeltek mind a sápatag árnyak.
Mátyás bácsi nótáira minden égi, és minden földi szinten megállt
------------------------------------
a vér az erekben. Azokon az estéken különös fény gyúlt az áhítatra,
a szépre éhes lelkemben. Engem sokak közt, és legkivált a Rákóczi
induló fogott meg. Kurucok dicsősége rémlett, a mi nagy kuruc ve-
zérünk glóriája fénylett a messze időkből vissza. Olyannyira, hogy
már nem csak a Holdon járó álmaimban, de már éber napjaimban
-------------------------------------
is kísértett. Lévén akkoriban drága jó apám révész a Tiszán, így hát
a  hét minden napján templomi nóta, ... déli harangszóra a révhez
kellett vinnem az ebédet. Persze volt olykor, hogy megkésett a meleg
déli étek. Igen, mert Mátyás bácsi háza előtt elméláztam egy kicsit.
Istenem, hogy csodáltam én őt, és vártam, és arra vágytam bíz, hogy,
-------------------------------------
ha meglát, akkor hát, behív egy röpke kicsike vizitre.  De  erre nem ke-
rült sor sose. Ő szegény már a régieknek fújja fent az égieknek. De én
azóta is, ha bárhol tárogatót hallok, bizony hogy Mátyás bácsival ro-
kon szív szól az alkony ég alól. Még ma is az öreg síp isteni méze, a
vén regös édes-bús zenéje szól, hív oda, csal vissza a Tisza partjára.

Gondolatok a berceli temetőben

Véreim, ti drága szentek, ti mindig siettek. Amikor a megállt idő talált résén

ideestek hozzám, gyertyát gyújtotok, imát mondtok, mindjárt rohantok to-

vább. Míg eleven voltam, így rohantam én is. Ma már tudom, hogy akko-

ron a tegnapok, a kitaposott csapások árkában az orromig sem láttam. Én

bizony, ebből a rövid életből, ebből a faltól falig létből alig fogtam fel vala-

mit. Társas magányba bújtan éltem napestig. A valahogy mégiscsak jobb

lesz az élet! Én ennek a megszokott, megkopott reménynek nótáját fújtam.

Persze így utólag már nem fontos, hogy milyen volt a múltam. A földi léten

innen már nem érdekes, mikor, s hogyan botoltam. Már csak az lényeges,

-----------------------------------------------------------------

ami ezen túl van. Tudjátok a ringen, a tülekedés határán innen más a világ.

Most, hogy síromnál megálltok, mikor imát mondtok, amikor a gyertyaláng-

érzet itt fog titeket, ez a ti reményetek, a csalóka vágyatok, hogy valamit lát-

tok, ez a ti álmotok csupán csak délibáb képet fest tinéktek. És hiába néztek

kutakodó szemmel de, ha még nesszel is figyeltek, énreám ti itt nem találtok.

Akire ti vágytok, az egykor volt kincs, kiről regéltek, nincs. Nincs itt az áhított

lélek, akit ti reméltek. Mert a sírok közt, csak az enyészet, maga a földszaga,

csak a nyirok, és az örök pára az, amit ti magatokba szívtok. Látón, csodára

várón nem ölt testet a lélek. Megvallom tinéktek földönfutóknak, hogy hiába

-----------------------------------------------------------------

kerestek kínban testet öltött lelket a sírban. Krisztus óta, ilyen földi világnak,

nem adatott meg ember fiának. Tudjátok, én a szélben vagyok, ott találtok,

mikor elfújjátok a viasz szagú áhítat pislákoló lángját, vagy éppen az esti

páraködben, amikor meggyújtjátok a lámpát. Én veletek vagyok bánatban,

örömben, ha emlékeztek, rám, mikor beszéltek rólam, de akkor is, ha nem.

Mint apró láthatatlan ott leledzem az út porában és, ha úgy tartja kedvem a

naphonában, mikor az fénysugaraival reátok süt, ilyenkor örömlény angyala-

ival én adom nektek a derűt. Én a fűben hatok, a fában körözök, mikor hoz-

-----------------------------------------------------------------

zátok szólok, amikor reátok köszönök, és a ti egész földi éltetekben veletek

vagyok. Mellettetek virrasztok az éjszakák neszében, szerényen meghúzó-

dok a nappalok csendjében. Eleven enyimek, ti szerető szívek, ölelő karok,

én ott lapulok minden egyes szavatokban, ott vagyok imáitokban, bent lobo-

gok a gyertya lángban, és kimondva, kimondatlan, de azokban a hálaadó

virágokban is ott vagyok, amit most síromra hoztatok. Én ott vagyok benn

a megszegett kenyérben, mikor megéheztek, és mikor magatokhoz vesz-

tek. Drága szentek, nincs több, s szeretőbb, amit most elmondhatok nektek.

-----------------------------------------------------------------

Angyal András  >  Gondolatok a berceli temetőben

Furcsa kártérítés

A faluban egy Szaniszló névre hallgató közismert gyorshajtó

a kapuban kint álló emberek szeme láttára úgy csörtetett a

főutcán, mint vaddisznó a csalitban. És bár fékezett ugyan,

de elgázolt egy hőn szeretett ebet. Tettét bánva bement a ku-

tya gazdájához, ott esedezett nála. Égre, földre fogadkozott

neki, hogy megtéríti a rajta esett kárt. Igen ám, de a rafinált

--------------------------------------------------------

gazdát keményfából faragták. A gazda természetben kérte

a kimúlt kutya árát. - Hát az meg hogyan legyen gazduram?

-Tudja, én mindig hű ebem szavára ébredtem, az ő szavára

feküdtem. Úgyhogy drága kutyám ugatását hajnali ötre, éj-

félre pediglen portám terében, a maga szájából hű ebem, az

én szép emlékű és aranytorkú énekesem vonyítását kérem!

Mária köszöntése

Mária napján, születésed kapcsán köszöntelek Szent

Szűz. Hála néked tisztító tűz hordozója, te örömünk,

és messiást váró lelkünk kibontója. Ezer hála, hogy

Isten sugallatra fiú gyermeket hoztál a napvilágra.

Halleluja néked, és ezer ima, hogy ember megváltót

szültél, ki azóta bennünk él. A Teremtőtől való ária az

---------------------------------------------------------

igéző fénynek, mennyei himnusz néked, dicsőség, és
glória. Mi lett volna milliom árva mivelünk a te virágzó
liliom méhed nélkül Mária? Drága védőszentünk ma té-

ged köszöntünk nemzetünk, s szerető népünk imádsága.

Lévén ma Mária napja, én ma mintha mosolyogni látta-

lak volna a hajnali napban szívem angyali kisasszonya.

---------------------------------------------------------

Angyal András  >  Mária köszöntése

Vélten Isten közelében

Egyetlen örökségem, ki égi és egyben földi Ő az Isten.

Bűntelen korom óta vágyom, és imámba foglalom őt.

Hiszem, ősi jusson tőle örököltem az erőt. Kábultan a

Teremtőt kutattam a múltban, és kimondva, kimon-

datlan őt vágyom a mában. Bízom abban és hirdetem,

hogy Ő a mindenek fölötti. Ő az, aki egyetemesen van,

----------------------------------------------------

bár én őt még sohasem láttam. És, ha nem is megszál-

lottan, de éber állapotban, sőt néha álmomban is őt

keresem. Én, bóbiskoltan is az Isten portája körül

őgyelgek. Ott állok lesen, és néha észre veszem, hogy

Isten egy-egy őre vét, mert ma hajnalban ismét, igaz

csak résnyire, de közülük egy nyitva hagyta a nagy

----------------------------------------------------

vasrácsos nyílászárót. Erősen hajtott a kíváncsiság,

de mikor nekidőlve tártam volna tovább, hát egy oda-

rendelt óriás utamat állta odaát. De azért ezen a kora

hajnali kevéske napvilág résen az Úrnak néhány tit-

kát tetten értem. A villanó fényben vélten úgy éreztem,

hogy felfeslett egykét dolog. Uram, ha engednéd látni

----------------------------------------------------

a formákat, a színeket! Az igazság az, hogy érdekelné-

nek a korok, az enyémek, a rokonok, de mások is ott,

mind az eldugott többiek. A rafinált ajtónálló alkal-

mazott mellett még egy ideig ott állt a nagy élet-halált

osztó, nem szólt, hallgatott, majd, hogy álmából fel ne

ébredjen az alvó, csendesen bezáródott előttem az ajtó.

----------------------------------------------------

Angyal András > Vélten Isten közelében

Ne add fel!

Amíg van szív, mely érted dobog, ki érted él és mozog, míg van,

ki körötted forog, addig neked nincs mitől félned. Amíg van kéz,

mely átkarol, s oly merész, és bátor, hogy gondoskodik a holnap-

ról, addig neked nincs mitől félned ... Amíg arra ébredsz, előbb

köszön reggel, szemedbe néz, és őszinte a mosoly, olyan, mely

-----------------------------------------------------------

részegít. Veled érez, veled lélegzik, addig neked nincs mitől fél-

ned. Ha igaztalan az élet, ha folyton beteg vagy, napod vigasz-

talan, sebed fáj és úgy, mint a veszett kutya vonyítanál, s tehe-

tetlen melletted társad, akkor se add fel soha. Hisz minden pil-

lanatnak megvan a maga varázsa, és, ha ma mostoha hozzád a

-----------------------------------------------------------

sors, attól még lehet holnap jobb. Álld a sarat, szorítsd a fogad,

és tűrd a fájdalmat, különben az önsajnálat elszívja erőd, és fel-

emészt a bánat. Te ne félj, mert ő mindig olyan, kinek szíve-szája

szeretetről beszél, aki sajnál, aki kínál; itt a pohár igyál, ki invitál;

itt a tál egyél. Ebből vegyél, mert erőd már fogytán, csak nyíltnak

-----------------------------------------------------------

kell lenned hozzám és én segítek. Csupán csak őszintének, és cse-

rében a szeretet jegyében mindent megteszek néked. Hogy lásd van

szív, mely érted dobog, és lélek is, ki érted él, és mozog, és amíg te

sóvárgod, míg te vágyod az életet, addig neked nincs mitől félned.