Egyetlen örökségem, ki égi és
egyben földi Ő az Isten.
Bűntelen
korom óta vágyom, és imámba foglalom őt.
Hiszem, ősi
jusson tőle örököltem az erőt. Kábultan a
Teremtőt
kutattam a múltban, és kimondva, kimon-
datlan
őt vágyom a mában. Bízom abban és
hirdetem,
hogy
Ő a mindenek fölötti. Ő az, aki
egyetemesen van,
----------------------------------------------------
bár
én őt még sohasem láttam. És, ha nem is megszál-
lottan,
de éber állapotban, sőt néha álmomban is őt
keresem.
Én, bóbiskoltan is
az Isten portája körül
őgyelgek.
Ott állok lesen, és néha észre veszem, hogy
Isten
egy-egy őre vét, mert ma hajnalban ismét, igaz
csak
résnyire, de közülük egy nyitva hagyta a nagy
----------------------------------------------------
vasrácsos
nyílászárót. Erősen hajtott a kíváncsiság,
de
mikor nekidőlve tártam volna tovább, hát egy oda-
rendelt
óriás utamat
állta odaát.
De azért ezen a kora
hajnali
kevéske napvilág résen az Úrnak
néhány tit-
kát
tetten értem. A
villanó fényben vélten úgy éreztem,
hogy
felfeslett egykét
dolog. Uram, ha engednéd
látni
----------------------------------------------------
a formákat,
a színeket!
Az igazság az, hogy érdekelné-
nek
a korok,
az enyémek, a
rokonok, de mások is ott,
mind
az eldugott többiek.
A rafinált ajtónálló alkal-
mazott
mellett még egy ideig ott
állt a nagy élet-halált
osztó,
nem szólt, hallgatott, majd, hogy álmából fel
ne
ébredjen
az alvó, csendesen bezáródott előttem az
ajtó.
----------------------------------------------------
Angyal
András > Vélten Isten közelében
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése