Nevem miatt

2017. szeptember 16.


Nem voltam én náluk jobb, sem nem rosszabb, de mégis
bántottak, és gúnyoltak. Úton-útfélen, mint az ösztön álla-
tok a gyengébb jószágot mindig belém martak. Bár a csa-
ládi nevem Angyal, de ezek, hátam mögött - mivel nem nőtt
szárnyam - ennek híján sátánt sustorogtak, szamárfület
------------------------------------------
mutogattak. Persze semmi kép sem voltam én ellenük. Én
csak nyugalmat szerettem volna velük, de nekik nem volt
béke Istenük. Csendet akartam magam körül, de közülük
egy sem könyörült rajtam. Így másnap, kezdődött minden
elölről. Feszített a düh, egyre csak gyűlt bennem a harag.
------------------------------------------
Addig, míg rá nem jöttem, hogy az a legjobb stratégia, ha
a saját gonosz eszközük használom ellenük. Ha ti velem
gonoszok vagytok, hát legyen. Lesz még nekem respek-
tem csámpás nyavalyások. Fogjátok ti még tisztelni az én
becsületes Angyal nevem. Ettől kezdve, aki sátánt szólt,
vagy galád mód szamárfület mutatott, annak az előre el-
------------------------------------------
készített gombostűt célzottan a puhább fertályába szúr-
tam. - Glória tenéked, és áldott legyél te az Úrban! Majd
az, hirtelen felszisszent, és hogy, hogynem, de Ő ott fent
a magas szirteken, békét lelt, és csendet az Ő nagy szí-
vében. Így lett aztán az én Angyal nevem közöttük szent,

és családom áldott, s ezután közülük már egyik se bántott.




Szabolcs népe 


Szabolcs ősök, várvédő hősök sarja, szittya népek szolga ivadéka
letérdelek. Áldom a világ legfőbb ékét, életet adó fényét, a napot.
Pogány imát mondok rívó papok, riadt szolgák, síró asszonyok
körében. Sámán papos zsolozsmát derék elődök kíséretében.
És most neked is hálát adok, te ... kereszttel megáldott Isten.
Köszönet néked ezer évek árnyékában. Öröm ima védősáncok,
---------------------------------------
dicső harcosok karéjában, itt e sokat szenvedett honi földön,
harcos ősök, szittya hősök árnyékában. Hozsanna néked Uram!
Hálaének, hogy él a magyar, és még élhet. Hiszen volt idő, mikor
ordas barbárok jöttek sereg szám vad, vérszomjas tatárok. Ezek
a zsiványok itt kísértenek ma is. Hordák üvöltését hallani, patkók
dobogását, ekhós szekerek robaját még mindig. gyalázatuk
---------------------------------------
szugolyokon, falukon, csalitokon, csörtettek végig.  S itt, ezekben
Tisza berkekben vertek tanyát. Magunkban hordjuk a szűz leányok
szemérmét gyalázó szégyenét, a harcosok halál hörgésétPulyák
félelmét, gyalázatát visszük, átkát cipeljük, amik benn csörge-
deznek ereinkben. A vár tövében, ezer év kopár ölében állok.
Nincs itt már más, csak a lepusztult csupasz föld, amit az élni
---------------------------------------
vágyó ősök, rokonvérek, okos kitartással, szívós akarással a szláv
örökség talapzatára puszta kézzel idehordtak. És bokrok még
ahová nézel, fák, bozótok, itt-ott szél hordta kóró, s szállni
vágyó homok. Hallgasd meg könyörgésem édes Istenem! Néz
le ide! Mert már régen itt lenne ideje, hogy az én vérem, az én 
sokat szenvedett szabolcsi népem, méltán éljen, és végre révbe érjen.