Az ördög bibliája

A katonaság emberformáló ereje a felnőtté válás végett nem csak a
tisztességre, de a csibészségre is rávette a legénységet. A bátorság, a
bajtársiasság mellett sok fajta huncutságra nevelt. Olyan fajta bohó-
ságokra, amit később józan ésszel belátva, ahhoz a tanulsághoz ve-
zetett, hogy bár ne tettem volna ezt. Számomra valahogy a kártyának
volt nagy a vonzereje. Ebben az volt a jó, hogy a forgandó szeren-
cse mellett sokat jelentett a fineszes praktika, s a nyereség-vadászó
néma taktika. Én a magam baján okultan, ezeket hamar megtanul-
tam. És addig éltem a bűnben, míg nem az ezred becsület kasszáját
el nem nyertem. Az meg csak később tudatosult bennem, hogy a
------------------------------------------------------------------
bajtársak pénzének gazdáját hiteltelenné tettem. Igen, hiszen, az ő
játékkedve okán, amit feltett a kártyán, az hozzám szegült, az mind
zsebembe került. Aztán szédült iramban indult volna haza. Lévén
otthon anyja, apja, sietett, tudván, hogy a hiányt onnan pótolhatja.
Tette ő ezt már máskor. - Fiam számtalanszor elengedtelek, de ma
nem mehetsz haza. És hiába kérlelte parancsnokát. De legkivált a
okozta a tragédiát, hogy a vesztes bajtárs nem mondta mehetnékje
okát. Átélve, és látva a ráváró lelki túrát, s a megalázó hercehurcát
a kisemmizett kártyatárs odvas züllött szívvel kézifegyverével főbe
------------------------------------------------------------------
lőtte magát. Az ő döntése okán, több szerencsére esküdt társammal
együtt, én is tele zsebbel lettem vele szemben Júdás. Aztán az eset
után még sokáig hátamban éreztem Isten tekintetét. Én nem ismerek
olyan mersze embert, aki nem vét és, ki ne élt volna át ilyet. Mert egy-
szer mindenkinek eljön a számvetés. Lett légyen bármiképp, de Isten
elénk lép. Velem is ez történt. Amikor elém állt, nekem minden mer-
szem inamba szállt. Megállt velem szemben. Vállamra tette kezét. Át-
járt a félsz, a rettegés. Nézd Fiam, mondta megfontoltan. Vad voltál,
meggondolatlan, de most már jó lenne, ha rendeznéd magad. - Na,
------------------------------------------------------------------
de Uram, nem csak én . . . Meg aztán nem is tudtam, hogy neki . . .
- Semmi de, és nézz a szemembe! Elnémultan néztem Isten szemébe.
Tekintetében lelke békéjét, szelleme erejét éreztem. - Te csak én álta-
lam leszel erős. Fiam, szórj a fejedre hamut, és tudd, hogy az én pak-
limban van a nagy adutt, Nincs több piros, zöld, és alsó, felső, király,
És ász. Jól vigyázz tökfilkó, többé, ne kártyázz, ne játssz! Elég volt, az
a nap volt a vég! Azt meg végképp jegyed meg magadnak ... Holnap a
játék bűnében én téged meg ne lássalak. Mert ma még megbocsájtom
a te nagy vétkedet, de neked kártyát kezedbe venni többé nem lehet.