Ahol
a hegy kékell, a pőre kőre fel, odaűz álmom rég, a szűz
csupasz
tetőre. Oda vágyom még a nagy csúcsra, amit csak
hó
borít, és jég. Az ormon állni fent, ott szeretném érezni a
csend
édes lélegzetét, magamba szívni mélyen ritka, s tiszta
levegőjét.
Megszállottan keresni fent, s fellelni a szent poéta
bibliát,
hisz ott van. Botorkált egymagam, miként átfagyottan
Mózes
lehozta onnan Sínai-hegyéről a kőtáblát. Hogy majd itt
lent
Istent, az Ő móres himnuszát zengjem. Igen, mert én, ki
onnan örömködtem a
napban, hinni szeretnék abban, hogy
a jó szó, s az igaz gondolat hite átitat,
és verssé válik az áhítat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése