A
faluban egy Szaniszló névre hallgató közismert gyorshajtó
a kapuban kint álló emberek szeme
láttára úgy csörtetett a
főutcán, mint vaddisznó a
csalitban. És bár fékezett ugyan,
de elgázolt egy hőn szeretett
ebet. Tettét bánva bement a ku-
tya gazdájához, ott esedezett
nála. Égre, földre fogadkozott
neki, hogy megtéríti a rajta esett kárt. Igen ám, de a
rafinált
--------------------------------------------------------
gazdát keményfából faragták. A gazda természetben kérte
a kimúlt kutya árát. - Hát az meg hogyan legyen gazduram?
-Tudja, én mindig hű ebem szavára ébredtem, az ő szavára
feküdtem. Úgyhogy drága kutyám ugatását hajnali ötre, éj-
félre pediglen portám terében, a maga szájából hű ebem, az
én szép emlékű és aranytorkú énekesem vonyítását kérem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése