Borral vidul a pohár

Mostanában gyakori vendégem a múlt. Úgy alakult az
élet, hogy a dereskor, s a bortól kigyúlt lélek egypár lett.
Ma már csendes estéken bortól vidul a pohár. Bort nyel,
és örül, ha iszik a száj. Ilyenkor boldog a szív is mert me-
gint nyert egy napot. Így van ez, hisz vén korára megbé-
kül sorsával az ember. Esténként asztalhoz ül. Emlékek-
--------------------------------------
kel tele mesélni, s inni kezd. S így kezdődik mindig. Em-
lékszel-e milyen volt rég? Legutóbb arról szónokolt, mi-
kor még a zsebe üres volt. - Hűha! Hát ez fölöttébb hős-
kor lehetett. Egy korty, és már is jön rá a válasz. Te, el se
hiszed, hogy mennyire dicsőkor volt ez. Már az első nap
az összes kirakatüveg engem dicsért. És tudod-e miért?
--------------------------------------
Azért, mert tetőtől-talpig én voltam benne. S ez az önkép
tartást adott. Sok pesti kirakat fényt gyújtott szememben.
Titkot súgott fülembe. Elvarázsolt, és remélt jövőt vázolt.
Azt mondta, hogy munka után a sarki resti tárt karokkal
fogad, és nem csak ivó cimborákat, de segítő társakat is
ad. S, ha megbecsülöd magad - mondta - akkor a táncban,
--------------------------------------
barátoknak tudhatod a pesti lányokat. Mindemellett mun-
ka mellett esti iskolába járhatsz. S ez, nem csak rövid távú
vázlat. Hisz, ha elszánt vagy, akár bíz tanult emberré is vál-
hatsz. Védő burkot kapsz. Csak arra kérlek, hogy ne bízd el
magad! Dühödben ne vesd el vadon a sulykot, mert külön-
ben én nem leszek cimborád, és nagyon megharagszom rád.