Fogfájás

Mikor, ha bőgnél, mint Isten barma. Ha csapdába estél, és
nyüszítenél, mint a nyálat csurgató állat. Mikor, ha magad
alatt vagy, mert földbe vert a kínkalapácsa. Te csak maradj
veszteg, légy türelmes, mint a keresztre feszített ács fia.
Légy néma hős, miként az őspróféta. Ő nem mutatta sebét,
szó nélkül tűrte szenvedését, mondom az önsajnáló, a lent
vergődő magamnak. Rajta nem fogott ki, a keresztet cipe-
--------------------------------------------
lő gyalázkodás, a szenvedést viselő fájás, de nem ám. Mert ő
százszám nyugodt, és bölcs maradt, és olyan erős, mint a vi-
harvert tölgy … Olyan odvas, züllött, szívvel vergődöm én ma. 
Úgy állok itt, mint egy magányos öreg fa, amit vihar ostoroz.
Az átok orkánja marja ágam, tépi, csavarja, és egy nagy éles
balta aprítja gyökerem. Fojt, torkom szorítja, a fogamba, s az
ínyembe váj gonosz karma. Kikezdi idegem. Bújni szeretnék
--------------------------------------------
tőle, szabadulni, futni előle. És már tudom, mikor, ha lent ver-
gődik a lélek, mert földbe verte a fájás kalapácsa, akkor ne le-
gyen türelmes, és néma, mint a keresztre szegezett ács fia.
Mondom az öntépő, a lent vergődő magamnak. - Mielőbb túl
kell lenni rajta. Hiszen a fogfájás nem tréfa, és te nem vagy
gyáva öregem! Te beteg vagy, fájsz! Hát mire vársz?  Na rajta
te bátor fajta. Ülj csak be az autódba, és indulj a fogászatra!